Zárttá nyilvánította rendkívüli kongresszusát az MSZP. A tapasztalatlan küldöttek jelentős része parázs vitára és főhullásokra számított. És úgy vélték, jobb ha nincs tanúja a dühös kirohanásoknak, amelyek azonban elmaradtak. Az elnökválasztás kudarcát egyébként – igen helyesen – elsősorban az SZDSZ magatartásában látta a szocialista párt tagsága. Az MSZP mezítlábas tömege újra felismerte a már 1994-ben is megtapasztalt igazságot, hogy aki kormánykoalícióra lép az SZDSZ-szel, az csapdába kerül. A szabad demokraták számára ugyanis olyan magától értetődő dolog a politikai zsarolás, mint ahogy minden reggel felkel a nap.

Az SZDSZ vezetői a köztársasági elnökválasztáson keresztülvitték saját akaratukat. Ez több szempontból is fontossá vált Kuncze Gáborék számára. Egyrészt csupán tíz hónap van hátra a 2006-os országgyűlési választásokig, és ahhoz, hogy a párt újra elérje az 5 százalékos parlamenti küszöböt, erőt, önállóságot kell mutatnia. Másrészt, ha saját jelöltje ül a köztársasági elnök székében – ahogy ez Göncz Árpád esetében is történt -, még tovább növelheti zsaroló potenciálját, s igen jelentősen befolyásolhatja a törvényhozás munkáját. Az MSZP széles tábora viszont éppen Szili Katalin személyével akarta bebizonyítani, hogy van még erő a vörös ökölben. Tévedtek…

Egy ekkora bukásnak következményekkel kell járnia. Úgy tűnt, Hiller István feje mindenképpen lehullik a rendkívüli kongresszuson, de a párttagok egy része Gyurcsány Ferenc lemondását, illetve lemondatását sem tartotta kizártnak. Gyurcsány menesztésének alapja az lett volna többek között, hogy nem hozta tető alá az SZDSZ-szel a Magyarért Szilit-üzletet. (Helyén maradhat Magyar Bálint az érettségi botrány után, ha az SZDSZ elfogadja Szili Katalin jelölését.)

A kongresszusra érkező idősebb és tapasztaltabb küldöttek egyike-másika, például Lendvai Ildikó előre szólt, ne várjon senki botrányt, elmaradnak a főhullások. Kapolyi László, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnöke, szocialista képviselő is azt mondta, az MSZP csatát vesztett, de nem háborút, úgyhogy nincs ok a leváltásokra. A fiatalabb generációt azonban nem képezték ki a kommunista mellébeszélésre. Toller László máris felelősöket keresett. Majd egy éve még rávágta az ajtót az MSZP elnökségére, amiért az Kiss Pétert jelölte a miniszterelnöki posztra és nem Gyurcsány Ferencet. Ma Gyurcsány szerepét elemezte a kudarcban, mondván, nem tett meg mindent Szili Katalin, ezen keresztül pedig a párt győzelméért. A szórványos füttyszó és hurrogás volt a válasz. Toller volt ugyanis az, aki korábban arról biztosította a kétkedő szocialista vezetést a választás előtt, hogy minden le van vajazva, meglesznek a kellő szavazatok. Nem lettek meg…

A legfeltűnőbb változáson Hiller István pártelnök ment át. Hol van már tavalyi hó? Hol vannak a magabiztos szavak? Az elnök elismerte, hogy elszámította magát, koalíciós szolidaritást várt az SZDSZ részéről, de nem kapott. Hiller szinte minden felelősséget magára vállalt, bizalmi szavazást is kért saját személye ellen. Ez bejött: megszánták a küldöttek, csupán 15 ellenszavazatot kapott.

Gyurcsány Ferenc taktikusan csendesítette le a kedélyeket. Beszédének legfontosabb eleme az volt, hogy fejet hajtott a nagy SZDSZ előtt. Gyurcsány úgy jellemezte az MSZP és az SZDSZ jelenlegi viszonyát, hogy a koalíció nem barátság, nem szerelem, hanem politikai érdek kérdése. Néhány jól irányzott szónoki fordulattal szétkente a kudarc felelősségét, s az egység megerősítésére, közös munkára szólított fel. Tett egy fontos gesztust is a lázongók felé: bejelentette, hogy az MSZP politikájában tovább kell erősíteni a baloldali elemeket, hangsúlyozni kell a baloldali értékeket. Nem maradt el a hatás sem, szavait viharos taps követte.

Horn Gyula, az MSZP egykori elnöke, volt miniszterelnök a választás után még egyformán hibáztatta a kudarcért az SZDSZ-t és saját pártvezetését, mert az képtelen pórázon tartani a koalíciós partnert. Most viszont csak annyit mondott a Demokratának, jól kibeszélte magát mindenki a kongresszuson, megnyugodva indulhatnak haza a küldöttek.

Valójában semmi nem rendeződött el az MSZP-n belül. Az történt csupán, hogy a kongresszuson Gyurcsány Ferenc átvette a párt fölötti teljes hatalmat. Létrehozatta az Országos Választási Előkészítő Bizottságot, s a béketeremtés langy hullámain önmagát a testület élére szavaztatta. Ez a grémium vezeti az elkövetkezendő tíz hónapban az MSZP választási felkészülését, azaz a bizottság – vagyis annak feje – dönt majd minden lényeges kérdésben. Választ kapott Kovács László is a 2003-as tavaszi MSZP-kongresszuson feltett kérdésére, hogy vajon ki vezet kicsodát? A párt a kormányt vagy a kormány a pártot? Természetesen Gyurcsány vezet mindent. Ilyenformán fölöslegessé váltak Horn Gyula ugyancsak 2003-as figyelmeztetései, nehogy pénzügyi körök, bankárcsoportok vegyék át az MSZP vezetését. Átvették…

Egyre erősebb az a vélekedés, hogy a köztársasági elnök választása körül kialakult zavaros helyzet Gyurcsány Ferenc alkotó munkásságának terméke. Így ugyanis egy csapásra két ellenféltől szabadult meg. Szili nevetségessé, Hiller pedig jelentéktelenné vált. A szocialista párt rendkívüli kongresszusára sem derült ki, ki volt az a négy MSZP-s politikus, aki átszavazott Sólyom Lászlóra, a gyanú szerint azonban mindannyian Gyurcsány környezetéhez tartoznak, sőt meglepő módon fölvetődött az a vélekedés is, hogy esetleg maga Gyurcsány is Sólyomra szavazott. Ha ez igaz, akkor Gyurcsány nemcsak engedte, de tevőlegesen is segítette az SZDSZ akcióját.

Gyurcsány számára a lényeg a rivális hatalmi gócpontok lerombolása volt. Ezért érdemes emlékezni arra, hogy a rendkívüli kongresszust is maga Gyurcsány Ferenc hívatta össze, noha nincs meg ehhez a pártbeli funkciója és jogosultsága. A tanácskozáson aztán a béketeremtő szerepében tetszelegve a választási bizottság elnökévé szavaztatta magát, azaz gyakorlatilag már át is vette a párt vezetését. Az elkövetkezendő tíz hónapban jogilag is le kell váltania Hiller Istvánt, s a helyébe kell lépnie. Gyurcsány Ferenc nagy gondja ugyanis az, hogy ha miniszterelnökként éri az MSZP 2006-os választási veresége, akkor a szó szoros értelmében a semmibe hullik, s olyan gyorsan szűnik meg a politikai karrierje, amilyen hirtelen keletkezett.

Nem csoda ezért, hogy Hiller Istvánra a fogadóirodák már nem kötnek szerződést, s a rendkívüli kongresszus kiszivárgott hírei alaposan lerontották Szili Katalin árfolyamát is. Talán csak Lendvai Ildikó üdvözült mosolya maradt tartósan rögzült jelképe a szocialista folytonosságnak.

A Kuncze Gábor vezette SZDSZ csendes, de annál jelentősebb sikert mondhat magáénak. Úgy jöttek ki visszafogott eleganciával a kormányzati romhalmazból, hogy semmiről sem kellett lemondaniuk, s még a reménytelenül alkalmatlan Hungaro Valentint sem kell feláldozniuk. Úgy sétáltak ki a csődből, olyan lezser könnyedséggel, mintha rengeteg idejük volna.

Köszönik, jól vannak. Szépek, üdék, fiatalosak. És tiszták, mint a ma született bárány. Egyes vélekedések szerint az SZDSZ most tartotta mérlegpárti főpróbáját. Ez azt jelenti, hogy bármelyik nagy párttal, akár a Fidesszel, akár az MSZP-vel hajlandó lenne kormányzati koalícióra a jövőben, hiszen szinte minden fontos törvényjavaslat megszavazásánál az SZDSZ 5 százaléka perdöntő lehet. Ők már tudják, hogy Gyurcsány Ferenc hiába nyert meg mindent, veszített. Csupán két hónapnyira áll az ország a teljes pénzügyi és gazdasági összeomlástól.