– A kalandordemokráciáról és a politikai kalandorokról írt a Demokratában múlt heti elemzésében, akik személyes érdekeiket és ambícióikat az ország és a nemzet elé helyezik. Mi jellemzi az ilyen politikai túlélőket?

– A politikai kalandor nem történelmi korhoz, szociális tanuláshoz, vagy rezsim típushoz köthető, hanem egy jellegzetes pszichéhez, személyiség, modellhez. Bár igaz, hogy jelenlétük a politikai arénában mindig nagy társadalmi változások, átalakulások idején sokszorozódik meg. Vagyis a zavaros vízben halászók hol sikeres, hol sikertelen alakjai ők. Előre haladásuk pedig jó küzdőképességükön, ravasz és merész problémamegoldási képességükön és jó egérútkereső fantáziájukon nyugszik. Már többen idézték tréfálkozva azon mondatomat, amely szerint az, amit Gyurcsány Ferenc a politikai alrendszerben művelt a demokráciával, azonos súlyú azzal, amit Stadler József csinált, amikor „Az utolsó vacsora” után visszaigényelte az áfát. Pedig ezt korántsem a tréfa kedvéért írtam. Azt az arcátlan, intézményromboló, demokráciába vetett hitet megkérdőjelező magatartást akartam csak megvilágítani, ami tipikusan a kalandorok jellemzői.

– Milyen példát mutat az efféle kalandorpolitika a társadalom és a jövő politikusgenerációi számára?

– Rosszat. Az igazi kérdés az, hogy milyen hatással van ez az egész társadalomra és szűkebben a politikai elitre? Az, hogy a rendszerváltozás zűrzavarából kapcsolati milliárdossá emelkedett valaki, nem példa nélküli. Jó néhány ilyet ismer a ’90-es évek politikatörténete. Még olyan is volt, aki politikai karrierre akarta visszaváltani a spekulatív vagyonát.

– Arról is írt, hogy a zűrzavarban halászás az ilyen kalandorpolitizálás legkedvezőbb helyszíne. Eszerint törvényszerű volt, hogy a rendszerváltást követően kitermelődjön ez a politikusréteg?

– Azért túlzottan nem mernék általánosítani. Nem szeretném azt állítani, hogy a politikai osztályon belül szinte önálló entitású kalandorréteg van, csak azt mondom, hogy a rendszerváltozás kedvezett ezeknek az elemeknek, és többségük annak rendje-módja szerint el is bukott a csúcs előtt – kivéve egyet, a jelenlegi miniszterelnököt. Ő azonban csúcsra kerülésével, hatéves tevékenységével az egész magyar demokráciát kalandordemokráciává tette, kiüresítve ennek minden erkölcsön nyugvó intézményét. A nép pedig hiába mozdult a lelepleződést szankcionálva, az ellenzék az alkotmány mögé bújva figyeli mindmáig az eseményeket. A kalandor lelepleződése utáni szankcionálás elmaradása a legfőbb deficitje demokráciánknak.

– Azt látjuk, hogy Gyurcsány Ferenc és köre minden alkalommal előre tud menekülni szorult helyzetéből. Lassan minden hónapban újabb nemzetközi hitelt vesz fel a kormány, legutóbb pedig a csak listás országgyűlési választások lehetőségével állt elő a kormányfő. Milyen következményei lehetnek, milyen kifutása lesz ennek a politizálásnak?

– A jó egérútkereső képesség a miniszterelnök egyik legfőbb tulajdonsága. A szorult helyzetekből mindig előre menekül és képes a maga oldalán állókat is csapdahelyzetbe kényszeríteni: vagy velem, vagy végetek. Ugyanez igaz az SZDSZ-re, az MDF egy részére és az MSZP – leginkább – egyéni képviselőire. Egy előre hozott választásnál ők mind megtizedelődnének, a kis pártok pedig kiesnének a parlamentből. A csapda bezárult. Vagyis a Fidesz csak alkotmányon kívüli eszközökkel tudna változtatni, ezt pedig egyetlen kalandorért nem teszi meg, az MDF, SZDSZ a kieséstől fél, ezért időt akar nyerni, az MSZP képviselői pedig mandátumukat féltik, így kénytelen-kelletlen szavazásról szavazásra vánszorognak miniszterelnökük mellett.

– Hogyan lehet megállítani?

– Ma úgy tűnik, hogy a 2010-es választásokon lesz erre alkalom. Csakhogy félő, hogy trükkök újabb százaival fogunk találkozni és sokkal élesebb lesz a választási küzdelem, mint amilyeneket, ma a közvélemény-kutatási adatok tükröznek. Azonban a magyar alkotmányos jogrend is védelmet kell nyújtson a jövőben a mindenkori politikai kalandorokkal vagy a gátlástalan politikusokkal szemben. Cservák Csaba alkotmányjogász barátommal már többször hangsúlyoztuk, hogy Lettország mintáját kellene követnünk. Ott a kormány elleni súlyos társadalmi bizalmatlanság esetén a köztársasági elnöknek joga van népszavazást kiírni arról, hogy oszlassa-e fel a parlamentet és így legyenek-e választások. Ha a nép igent mond, akkor a kalandor nem zsarolhatja a parlamentet tovább politikai túléléséért. Egy leendő kormánynak mindenképpen feladata lesz egy hasonló törvény megalkotása.

Kállay-Nagy Szilvia