A misszióvezetők nincsenek könnyű helyzetben, mert a jelenlegi külpolitikai vonalvezetéssel nehéz azonosulni, ráadásul a magyar külpolitika gyakran propagandacélokra használja őket. Az elmúlt években több olyan példára is emlékezhetünk, amikor a MEH külkapcsolatokért és nemzetpolitikai ügyekért felelős szakállamtitkára, Gémesi Ferenc utasította a külföldi nagyköveteket az ellenzék lejáratására. Az utasítást nyilván ki-ki vérmérséklete és becsülete alapján hajtotta végre, de nem tudunk olyanról, aki tiltakozásul lemondott volna. Gémesi a 2006-os októberi zavargásokat követően utasította a nagyköveteket, hogy miként járjanak el a budapesti eseményekkel kapcsolatban, s eszerint tájékoztassák a fogadó ország vezetőit. A kormány természetesen nem objektív tájékoztatást adott, hanem pártpolitikai céloknak rendelte alá a nagykövetek tevékenységét, amikor utasításában összemosta az agresszív rendzavarókat az ellenzékkel. Attól sem vonatkoztathatunk el persze, hogy a zavargások kiváltó okáról, az őszödi beszédről is hazudik az utasítás, hiszen eltitkolja, hogy annak valós alapja a választások elcsalása volt.

Politikai szónoklatok

A július eleji értekezleten Göncz Kinga külügyminiszter lényegében propagandabeszédet tartott, sikeresnek feltüntetve a lagymatag, láthatatlan, nemzeti sorskérdésekre választ nem adó látszat-külpolitikát. A minisztérium honlapjára feltett változattól eltérően a valóságban sokkal élesebben bírálta a magyar ellenzéket a Magyar Televízió 2006-os ostroma miatt, továbbá azért, amiért szerinte nem határolódik el eléggé a Magyar Gárdától, s ezzel hozzájárul Magyarország negatív külföldi megítéléséhez. Ezt követően a misszióvezetők hosszan hallgathatták a sikerpropaganda elemeit: a Mercedes-gyártól a Nabucco-nagyköveten át az Innovációs és Technológiai Intézet budapesti telepítéséig. Arról nem szólt a miniszter, hogy Nyugaton Magyarországot a kormány tevékenysége miatt túlzott Oroszország-barátsággal vádolják, hogy miközben reklám Nabucco-nagykövetet nevezünk ki, a titkos diplomácia eszközeit felhasználva, saját törvényeinkre fittyet hányva kötöttünk külön megállapodást Oroszországgal a Déli Áramlatra.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök alapvetően belpolitikai kérdésekről szólt. Külügyes forrásunk meglepődve olvasta a minisztériumi honlapra feltett állítólagos szöveget: alig lehet ráismerni az elmondottakra. Gyurcsány ugyanis alapvetően belpolitikai kérdésekkel foglalkozott, s többnyire békülékeny hangnemben, ami a kisebbségi kormányzás miatt érthető. Noha hangsúlyozta, hogy nem ért egyet az ellenzékkel a kulcsfontosságú kérdésekben, mégsem tekinti őket ellenségnek. Ugyanakkor nem hagyott kétséget afelől, hogy saját kormányát tartja nemzetinek és haladónak, az európai progresszió hívének, míg az ellenzéket maradinak, visszahúzó erőnek minősítette, ami több mint sajátos, ismervén a Gyurcsány-kormány elmúlt évekbeli gyakorlatát. Szerinte az ellenzék olyan politikai rivális – és nem több –, amelynek el kellene ismerni, hogy a demokratikus versengés eredményeként az egyik párt többséget szerez, a másik pedig kisebbségbe kerül.

2008-at trendfordulónak értékelte, az eszmélés időszakának, melynek során úgy kell sebességet váltani, hogy az országot is együtt tartsa a kormány. Ez az elmúlt két év eredményeire fog épülni, s ennek során évtizedes szokások csapnak majd össze a változtatások elengedhetetlen szükségességével. E politika megvalósítása során meg kell szerezni a többség támogatását. Ennek esélyeit illetően magabiztosan jelentette ki, hogy a kisebbségi kormányzás ki fog tartani 2010-ig, a következő választásokig. Érintve az ország gazdasági helyzetét, elégedettségének adott hangot a költségvetés javuló helyzete miatt, ígérete szerint a költségvetési hiány ez évben már 4 százalék alatt lesz, jövőre pedig 3 százalék alá szorítják. Elismerte ugyanakkor, hogy a reformok terén – főleg az ellenzék népszavazása miatt – nem tudtak olyan messze menni, mint szerettek volna.

A miniszterelnök érdemben csak egy külpolitikai kérdésről szólt, a Lisszaboni Szerződés írek általi elutasításáról, illetve annak következményeiről. Nem hagyott kétséget afelől, hogy Magyarország helyesen cselekedett, amikor gyorsan ratifikálta e szerződést. Szerinte Magyarországnak, amelynek az EU- és a NATO-tagság elnyerésével a Nyugathoz tartozás évszázados álmai teljesültek, az európai integrációt elmélyíteni akaró országok csoportjába kell tartoznia. Úgy vélte, hogy Magyarországnak alapvető érdeke a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése. Prodi szavai mögé bújva ugyan, de érezhetően azokkal egyetértve utalt az egykori olasz miniszterelnökre, miszerint az EU vonatáról le is lehet szállni. Nagy hangsúllyal szólt Horvátország EU-csatlakozásának támogatásáról, s rámutatott, hogy a bővítési hullámnak a horvát csatlakozás után sem szabad megállnia.

Az alapvetően a nyolcvanas évekre emlékeztető misszióvezetői kar meglehetős fásultsággal fogadta mindkét beszédet. A miniszterelnök szavaira érdemi reagálás nem történt, csupán a Lisszaboni Szerződéshez fűzött egy nagykövet kommentárt.

Csókosok a mennyben

Ha végignézünk a jelenlegi nagyköveti karon, azt látjuk, hogy az hármas tagozódású. Egyre kisebb részük kerül ki a KÜM jelenlegi állományából, s egyre több az ejtőernyős, akiket részben közvetlenül Gyurcsány és köre, részben pedig a MEH kényszerít rá a külügyi állományra. A hivatalban lévők közül több úgynevezett üzletembert látunk, mint Czakó Borbálát Londonban, vagy Székely Árpádot Moszkvában. A misszióvezetői kar egy részét a jelek szerint határozottan azért küldték ki, hogy értékesítsék a magyar ingatlanokat. A kormány nem foglalkozik azzal, hogy ez csak egyszeri bevétellel jár, nekik az a fontos, hogy most azonnal folyjon be pénz a kasszába. A jelek szerint ilyen feladatot kaphatott a moszkvai misszióvezető, Székely Árpád is, hiszen miután eladta a magyar kereskedelmi képviselet épületét, már le is mondott, s megy tovább az üzletbe. Van abban valami gyalázat, hogy a nagykövetek egy része arra használja fel az ország képviseletével való megbízását, hogy – gyakorlatilag állami pénzen – előkészítse saját jövőjét.

A moszkvai kereskedelmi épület eladása forrásaink szerint óriási hiba. Az ötemeletes épület központi helyen, a belvárosban, az orosz kormány számára helyet biztosító Fehér Háztól néhány száz méterre található. Az épület, amelyben szálloda is működött, komoly bázisa volt a magyar kiutazó üzletembereknek és a Moszkvában dolgozó vállalati képviselőknek, akik részleges diplomáciai védettség alatt végezhették tevékenységüket. Az orosz piacon ennek óriási jelentősége volt. Eladása a magyar gazdasági érdekek semmibevétele. Ráadásul az épületet magyar vállalat, a Richter Gedeon is átvette volna kezelésre, de nekik nem adták oda, ehelyett oroszoknak értékesítették.

Ejtőernyősnek számít a Kubába került Horvát János újságíró, illetve a Rómába kinevezett SZDSZ-közeli Merényi Miklós újságíró is. A misszióvezetők jelentős része leszerepelt pártpolitikus, akivel nem tudtak mit kezdeni, s így nagyköveti poszttal jutalmazták. Ilyen a külügyi berkekben általánosan gyenge minősítéssel ellátott Bársony András Kijevben és a nyelveket gyakorlatilag nem beszélő Vastagh Pál Ottawában. Ide sorolható az egykori KISZ-es, legutóbb Malév-vezérigazgató Gönczi János, aki most arab szakértőként Abu Dhabiban múlatja az időt (apróságnak tűnik, hogy a nagyköveti meghallgatáson a „szakértő” nem tudott különbséget tenni a síiták és a szunniták között).

Végül vannak az úgynevezett karrierdiplomaták, akiknek túlnyomó többsége szürke, jellegtelen diplomata, s akik posztjukat a Szocialista Párthoz történt dörgölődésüknek köszönhetik.

Érdemes végigtekinteni a hivatali állomáshelyüket ősztől elfoglaló nagyköveti karon is. A külügyet gyakorlatilag irányító és Gyurcsány Ferenc bizalmasának számító Horváthné dr. Fekszi Márta államtitkár uralkodása alatt soha nem látott mértékben politizálódott át a Külügyminisztérium, s ennek jeleit látjuk a mostani kinevezéseken is. Minden korábbinál jobban előtérbe került a csókosok jutalmazása, a szocialistákhoz közel álló személyek kinevezése, akik ilyenkor vörösebbek a kelleténél is (csak ellenzéki kormányzás idején hangoztatják pártok feletti szakértői mivoltukat).

Kibukottak

A korábban ellenzék közelinek számító nagykövetek közül csak az kaphat vezetői beosztást, nagyköveti posztot, aki kész azonosulni a jelenlegi vonalvezetéssel. A külügyi állományból kikerülő nagykövetek egy része bukott külügyes, akik használhatatlannak minősültek magas posztjukon, mint a Tbilisziben nagykövetséget nyitó Juhász Sándor, a külügyminisztérium utolsó KISZ-titkára, aki a protokollfőnöki posztot volt képtelen ellátni. Mással aligha magyarázható, hogy miért kap újabb nagyköveti kinevezést a 2007-ben Litvániából hazatért diplomata. Rossz munkájának jutalma: nagyköveti száműzetés Grúziába. Másik részük most emelkedik nagyköveti posztra, úgy tűnik, mindegy, hogy hova, csak nagykövet lehessen.

Ilyennek tetszik Láng Judit esete, aki eddig kizárólag Szlovákiával foglalkozott. Logikus tehát, hogy Szófiába kerül. Nagyköveti poszttal jutalmazzák Bucsi-Szabó Editet, Kovács László volt külügyminiszter egyik korábbi közeli ismerősét, aki Madridba kerül. Nagy Erzsébet főosztályvezető a korábbi helyettes államtitkárt, a 2002-es egyik nagy tisztogató Boross Jenőt fúrta ki Bernből, hogy az kisebb sértődöttségi színjáték után Bakuba kerüljön.

Nem kevés az újabb külsősök száma sem. Az MSZP-közeli Népszabadságtól Bukarestbe kerül Füzes Oszkár újságíró, akinél érthetetlen módon az ellenzék csak tartózkodott ellenszavazat helyett a Külügyi Bizottságban. Vajon elképzelhető lenne ilyen fordított helyzetben, mondjuk a Magyar Nemzet újságírója esetén is? Aligha. Ide sorolható a KÜM-öt a kilencvenes években elhagyó Hajgató József esete is, aki ki tudja, milyen szándékból, most nagykövetként tér vissza a KÜM-be, pontosabban Algírba. A hírek szerint a moszkvai nagyköveti poszt várományosa Gilyán György szakállamtitkár, a gazdasági minisztérium egyik örökös vezetője, aki legutóbb a MeH-ből landolt a külügyminisztériumban.

Az eddig az ellenzéki pártokhoz közelálló utolsó mohikánok közül figyelemre méltó Hóvári János kinevezése, aki Kuvaitban lesz nagykövet. Hóvári a rendszerváltoztatás után került a KÜM-be, s az MDF alapítója volt. Az Antall-kormány idején még a közigazgatási államtitkár kabinetfőnöke volt. Az 1994-es MSZP-győzelem után kilépett az MDF-ből, így megúszta a külügyből való kirúgást. A Fidesz-kormány idején ismét kabinetfőnök lett, de már Németh Zsolt, a Fidesz politikai államtitkára mellett. Ezt követően került nagykövetnek Izraelbe. Egyes vélekedések szerint túl közel került az izraeli politikához, talán belépett egy szabadkőműves-páholyba is. Így tehát most Gyurcsány nagykövete lesz egy kulcsfontosságú arab országban…

Varga Horváth Tamás