Ángyán József a kormányfő davosi ámokfutásáról

A davosi Világgazdasági Fórum legutóbbi ülésén azt javasolta Gyurcsány Ferenc, hogy az EU 2013-tól állítsa le a tagállamok mezőgazdaságának támogatását. A megdöbbentő ötletről Ángyán József parlamenti képviselővel, a Magosz szakértőjével, a Szent István Egyetem professzorával beszélgettünk.

– Gyurcsány megőrült?

– Nem őrült meg, én nem így látom, szerintem semmi baja. Mindig azt mondom a környezetemnek is, nem hülyék ezek a liberális farok csóválta szocialisták, nagyon is jól tudnak kormányozni. És kormányoznak is! Persze a saját hasznukra, meg egy szűk csoport érdekei szerint. Davosban sem történt semmi más, mint hogy Gyurcsány Ferenc gesztust tett az EU-n kívüli nagyhatalmaknak, elsősorban az Egyesült Államoknak. No meg ha már így alakult, újra kielégíthette beteges szereplési vágyát.

– Mit szólt az EU mezőgazdasági bizottsága Gyurcsány Ferenc bejelentéséhez?

– Mosolygott, de dühöngött is egyszerre, hiszen Gyurcsány bejelentése azt a WTO-s amerikai álláspontot képviseli, amivel Európa már hosszú ideje súlyos vitában áll.

– Mi a változtatás lényege? Magyarországon sokan úgy tudják, hogy 2013 után az unió megszünteti a tagállamok mezőgazdasági támogatását…

– Súlyos tévedés! Az EU 1992-ben indította el közös agrárpolitikai reformját, és ezt folytatja. Brüsszel a tervek szerint ugyanannyit fordít majd a mezőgazdaságra, mint napjainkban, csak más szerkezetben. A jövőben nem a konkrét terményekhez és mennyiségekhez köthető termelést támogatja majd, hanem azt, hogy miként, milyen módszerekkel termel valaki, milyen minőségű terményeket és élelmiszert állít elő, mennyire kíméli a környezetet, mennyit fordít a táj gondozására, valamint azt is, hogy milyen módon vesz részt saját lakóhelye és közössége megtartásában, a munkahelyteremtésben, foglalkoztatásban, beleértve természetesen mindenekelőtt az önfoglalkoztatást, a magángazdálkodást. Ezt röviden többfunkciós agrármodellnek, illetve vidékfejlesztésnek nevezik. Vagyis közpénzeket csak annak akar adni az EU, aki gazdálkodásával hasznos, „ökoszociális” teljesítményeket is nyújt a köznek, és nem az agrobizniszben érdekelt tőkés társaságok extraprofitját akarja növelni.

– Erről mit sem tudna Gyurcsány Ferenc?

– Mint vezető politikusnak természetesen ismernie kell ezeket a terveket, mert nem tegnap kerültek a köztudatba. Ismeri is. Csakhogy Davosban épp ezt a vonatot akarta kisiklatni, mert ez a változás ellentétes az agrárpénzeket elszívó nagytőke érdekeivel.

– Magyarország fel tudja majd venni az új tempót?

– Hogyne, sőt olyan az új támogatási szerkezet, mintha ránk szabták volna. Mi már régóta hangsúlyozzuk például az úgynevezett sávos, degresszív támogatási rendszer szükségességét. Vagyis azt, hogy minél tőkeerősebb egy gazdaság, annál kevesebb támogatást kapjon. Ellenkező esetben már csak méreteiknél fogva is a nagyüzemek visznek el minden pénzt, a kicsiknek, a falvak igazi közegének semmi sem marad. Így a kicsik tönkremennek, megindul a délamerikanizálódás, a gazdálkodók kénytelenek feladni függetlenségüket. Jó esetben bérmunkásként alkalmazza néhányukat a gazdaságaikat beszippantó tőkés társaság. A többieknek pedig fel is út, le is út, szedhetik a sátorfájukat, és gyülekezhetnek a nagyvárosok körüli nyomornegyedekben.

– Több vezető politikus is azt mondja erre, ha nem tudnak a saját erejükből a piacon maradni az egyéni és a családi gazdaságok, akkor dögöljenek meg…

– Igen, ez az a szélsőséges, neoliberális gazdaságszemlélet, amelynek az SZDSZ a bajnoka Magyarországon. Az EU viszont sok támogatást ad a gazdák és a családi gazdaságok beszerzési, értékesítési szövetkezéseihez, mert egymással összefogva már ezek az alakulatok is versenyképesek a piacon.

– Ami Magyarországot illeti, mekkora támogatási összeget óhajtott kihajítani az ablakon Gyurcsány Davosban?

– Közel 3 ezer milliárd forintot, ami hét év alatt érkezik majd az országba. Ebből 1400 milliárdot a vidékfejlesztésben, 1600 milliárdot pedig a közvetlen kifizetésekben használhatunk majd fel.

– Mi történne, ha valamilyen csoda folytán Brüsszel megfogadná Gyurcsány Ferenc tanácsát?

– Megsemmisülne a magyar agrárium, a hétszázezer hazai termelőből csupán kétháromezer maradna. Olyan nagyüzemek, amelyekben multinacionális tőke is működne, vagy csak az működne már bennük kizárólag. Megindulna egy torz társadalmi átalakulás, a falvakat a nagyüzemek uralnák, mindegyikre jutna egy, mint a régi téesz-időkben, annak összes jellemzőjével, például a lakosok függő, szinte feudális helyzetével együtt. Nemcsak torzó maradna a magyar gazdatársadalom fejlődése, hanem még az eddig elért eredmények is lenullázódnának.

– A nyugati gazdaságokat is így érintené egy hasonló megvonás?

– Ők szerencsésebb történelmi helyzetüknél fogva sokkal erősebbek, korszerűbbek, mint a mieink, jól el vannak látva gépekkel, modern technológiákat alkalmaznak. De még így is erősen megritkítaná őket Gyurcsány ötlete. Az elemzések szerint például az osztrák vidéki háztartások jövedelmének 60 százaléka származik közpénzekből nyújtott kifizetésekből. Elképzelhető, mi történne akkor, ha ezt a pénzt egyik napról a másikra megvonnák tőlük, és azt is tudjuk, mi történne az ország élelmezési és élelmiszer-biztonságával, amit minden normális ország nemzetbiztonsági kérdésként kezel.

– Gráf József agrárminiszter is nemet mondott Gyurcsány Ferenc ötletére… Lehet, hogy megüti a bokáját?

– Gráf mindenekelőtt az őt támogató MSZP-s nagyüzemi, agráripari tőkés lobbira támaszkodik, amely akár a miniszterelnöki székig is fölrepítheti őt. Hallani ilyen tervekről. Nem véletlenül irányozta elő, hogy harminc százalékkal növelni kell Magyarország mezőgazdasági termelésének volumenét. Ennek a régi iparszerű tömegtermelés, a nagy mennyiségű export, a hatalmas telepek, a nagyüzemek, a bérmunkások képezik az alapját. Ha leállna a támogatás, az a hazánkban tevékenykedő 7800 tőkés társaságot, azaz a nagyüzemet is fájdalmasan érintené, mint mondtam, kétháromezer maradna belőlük. És azok is jobbára a külföldi tőke befolyása alatt. Úgy gondolom, mindenekelőtt ezt a hátteret, ezeket a közös érdekköröket félti a miniszter, amikor ellentmond a főnökének.

– Gyurcsány Ferenc arra hivatkozott Davosban, hogy növekednek az EU-ban, így hazánkban is az élelmiszerárak, ezért növekednek a gazdálkodók bevétele is, így a jövőben már támogatások nélkül is képesek lesznek talpon maradni. Miért ilyen magasak ezek az árak?

– Azért, mert az időjárás szempontjából különleges év volt a tavalyi. Itthon például először a fagy okozott százmilliárdos kárt a termelőknek, aztán jött a mindent felperzselő és ötszázmilliárdos kiesést okozó aszály. Az egész világon hiánycikk lett a termény és a takarmány, keresleti piac alakult ki. Sehol sem tudtak azonban növekvő bevételekkel dicsekedni a gazdák és a gazdaságok, mivel éppen azért következett be az árnövekedés, mert vészesen kevés a termény. Vagyis magasabb áron, de kevesebb gabonát, gyümölcsöt, egyebet tudtak értékesíteni. Az árnövekedés és a termények szűkössége kiegyenlítette egymást. Ha kiegyenlítette egyáltalán…

– Mit akart elérni a bejelentésével?

– Szerintem kettős céllal beszélt. Egyrészt a gazdák és a családi gazdaságok útjában vannak a hazai gazdasági elitnek. Még a külföldi földvásárlási moratórium 2011-es feloldása előtt szeretnék lesöpörni őket, s ehhez a támogatások megvonása adná meg a kegyelemdöfést. Akkor aztán megszereznék a földjeiket potom áron, majd tízszereshússzoros haszonnal eladnák a külföldieknek. Ma Magyarország keleti részében már háromszázezer forintért is lehet egy hektár szántót kapni. Onnan pár száz kilométerre, a bécsi medencében viszont közel tízmillió forint egy hektár.

– Az harmincháromszoros különbség…

– Ebből a bevételből az 1988-as társasági törvény és a spontán privatizáció után létrejönne az MSZP-SZDSZ második, szupervagyonnal rendelkező gazdasági elitje. Amúgy is ezen dolgoznak. Elemzések szerint mintegy 50 ezer milliárd forintra tehető a még állami kézben lévő nemzeti vagyonunk. Addig nem távoznak a hatalomból, amíg ezt meg nem kaparintják.

– A másik cél?

– Kinyitni a pályát az Egyesült Államok előtt. Ha leépülne az EU-ban a mezőgazdaság, Amerika hatalmas piachoz jutna. Szívesen vállalná ellátásunkat, persze génmódosított tömegélelmiszerrel. Az Egyesült Államok a WTO keretében folyó szabadkereskedelmi tárgyalásokon rendszeresen felszólítja Brüsszelt, hogy fejezze be a mezőgazdaság támogatását. Miközben az USA sokkal több pénzzel támogatja saját mezőgazdaságát, mint az EU a magáét.

– Nem sokkal a bejelentése után Gyurcsány Ferenc már a támogatások meghagyása mellett kardoskodott. Elfelejtette, mit beszélt pár órával előbb?

– Ebben nem látok semmi különöset. Először a nagyhatalmaknak akart hízelegni, a sokkal csendesebb és visszhangtalanabb visszakozással pedig hazafelé üzent. Elvégre közeledik március tizenötödike, a rendőrség már megvette az új acélkordonokat.

– Az SZDSZ helyeselte Gyurcsány ötleteit. Vajon miért?

– A szabad demokraták sohasem csináltak titkot abból, hogy a mindenen átgázoló szabad verseny, a szélsőséges neoliberális politika hívei, az élet minden területén a piac szentségének megszállottjai. Ennek jegyében készülnek elvinni a magyar egészségügy évi 1500 milliárd forintját is. Horváth Ágnes a minap nyilatkozta, hogy „a világ a profitról szól”. Szakértőjük, a kormány mellett tevékenykedő Mihályi Péter szerint pedig meg kell szüntetni végre a falvakat, hiszen idejétmúlt, középkori maradványok. Miért csodálkoznánk, hogy bólogattak Gyurcsánynak?

Sinkovics Ferenc