– Több mint egy hónapja a kormány is elismerte, hogy a gazdasági világválság elérte Magyarországot is. Tett érdemi lépéseket a kormányzat a helyzet rendezése érdekében?

– Mielőtt válaszolnék, egy érdekesség az ötezer milliárd kapcsán: ha nem költenénk ebből a pénzből egyetlen fillért sem, ami őszintén szólva nem valószínű, még az is több mint hétmilliárd forintjába kerülne a magyar államnak, mert ennyi a készenléti díj. Nyugodtan mondhatom, ez a Gyurcsány-kormány hitelvesztésének újabb ára, pedig már eddig is sokat kellett fizetnünk azért, hogy Magyarországon egy gyenge, hitelét vesztett kormányzat van. Hiszen nézzük csak meg, hogy a környező országok milyen kamatra kapnak hitelt. A csehek a legjobbak, ők 3,5 százalékra, aztán a szlovákok négy százalékra, a legrosszabbak pedig a lengyelek, akik hatszázalékos kamatra kapják a hitelt. Ehhez képest Magyarország esetében a kamat 11-12 százalék, tehát még az ebben az összevetésben viszonylag rosszul álló lengyelekhez képest is kétszer annyit fizetünk kamatként. Ez súlyos százmilliárdokat, körülbelül négyszázmilliárd forintos többletet jelent. Hogy történtek-e érdemi lépések a válság elhárítására? Nem. De hogyan is gondolhatta bárki, hogy az a kormány, amely a saját hibájából az államcsőd szélére juttatta az országot, úrrá tud lenni a problémákon? Hozzáteszem, húsz éven belül ez a második szocialista kormányzat, amely kénytelen elismerni, hogy az országot az államcsőd közelébe vezette…

– Akkor tegyük fel másként a kérdést. A hitelfelvételen kívül tesz valamit a Gyurcsány-kormány?

– Szokás szerint a megszorításokban látják a kiutat. Elvesznek az amúgy is nehéz helyzetben lévő önkormányzatoktól, elvesznek a megélhetésükért küzdő nyugdíjasoktól, lefaragnak a társadalombiztosítási kiadásokból, elvesznek az iskolába járóktól, a családoktól, a bérből és fizetésből élőktől… És kár lenne mindezt a világgazdasági válságra fogni. Feltehetjük ugyanis a kérdést: mikor indult meg a lejtőn Magyarország?

– Az első Gyurcsány-kormány időszakában, mondjuk 2004 végén, 2005 elején?

– Még korábban, 2004 első felében már lefelé mentünk, ha a gazdasági mutatókat nézzük. Aztán a csúszás üteme 2006 első negyedévében gyorsult fel különösen. Gazdaságélénkítő csomagnak nyoma sincs, pedig az Egyesült Államoktól Németországig azt látjuk, hogy erre fordítják a legnagyobb hangsúlyt. És mi van nálunk? A Pál utcai fiúkból vett kifejezéssel élve megint einstandra készül a kormány. Miközben az Angela Merkel vezette német kabinet 500 millió eurót pumpál be a bankszektorba, hogy ezen keresztül élénkítse a gazdasági életet, a Gyurcsány-kormány azon mesterkedik, hogy valamiképpen megszerezze az OTP-t. Az egyik felelős kormányzás, a másik magatartás pedig gazemberség. A szocialistákról eddig is lehetett tudni, hogy alkalmatlanok a kormányzásra, de most már a Napnál is világosabb, hogy nem tudnak mit tenni. A baj az, ahogyan azt Járai Zsigmond is mondta pont a Demokratában, hogy ez a most kapott hitel még nem oldja meg a gondokat, fél-egy év múlva, ha továbbra sem tesznek semmit, újra az államcsőd szélére kerülhetünk.

– Bár az ilyen felvetésekre szokták azt mondani, hogy demagógia, de azért figyelemre méltó, hogy miközben a nyugdíjakon vagy a családi pótlék emelésén spórolnak, a Miniszterelnöki Hivatal újabb, 1,2 milliárd forintos kommunikációs keretszerződést kötött. Nincs itt némi ellentmondás?

– Dehogy nincs, de mondok ennél drámaibbat is. A költségvetés múlt heti vitájában arról volt szó, hogy a fogyatékosok támogatásából hogyan akar néhány tízmillió forintot lecsípni a kormány. Nem demagógia, hanem szomorú tény, hogy hatszázezer fogyatékkal élő van ma Magyarországon. Hogyan lehetséges, hogy rajtuk meg akarnak takarítani tízmillió forintokat, kommunikációra pedig ismét több mint egymilliárdot költenek? Miért nem az történik, hogy kommunikációra megy mondjuk 600 millió, a fogyatékosoknak meg több jut a tavalyinál mondjuk félmilliárd forinttal? De a költségvetéssel amúgy is rengeteg probléma van. Például a kistérségek normatívája olyan mértékben csökken, hogy ezzel jóformán kivégzik a kistelepüléseket, ezzel pedig végleg halálra ítélik a kisiskolákat. És erre hiába hívják fel a figyelmet a polgármestereink, nem veszik figyelembe a javaslatokat, magabiztosan vernek vissza minden ötletet. De kevesebb jut egyébként is az oktatásra, ahonnan körülbelül negyven milliárdot akarnak kivonni. A bérből és fizetésből élők sem járnak jobban: 2006 és 2007 után jövőre ismét reálbér-csökkenés lesz, legalább háromszázalékos. A nyugdíjasok zsebében is kotorászik a kormány, minden korábbi ígérete ellenére.

– Lenne más út, mint a megszorítások?

– Természetesen igen. A Fidesznek több javaslata is volt, például az uniós források átcsoportosítása. Azt mondtuk többek között, hogy védjük meg a hazai kis- és középvállalkozásokat, kapjanak három helyett harminc százalékot az uniós pénzekből. További lehetőség az adócsökkentés. Mindezekkel elősegítenénk a munkahelyteremtést, ami a válságtól függetlenül kívánatos cél. De ha már az uniós forrásokról beszéltünk: mostanában arról hallani, a Népszabadság írta meg, hogy miután nem készültek el a szükséges előterjesztések, programok, így nem tudunk lehívni az EU-forrásokból mintegy 1800 milliárd forintot útépítésekre és egyéb infrastruktúra-fejlesztésekre. Ez a pénz járna nekünk, ott áll, és mi nem élünk ezzel a lehetőséggel sem. Mindez jól mutatja, hogy a kormány minden tekintetben tehetetlen, nem tud mit kezdeni a mostani helyzettel, egyáltalán, nem tud kormányozni. Azt hiszik, hogy a hitellel minden megoldódott? Akkor ne feledjük el, hogy ezt a pénzt majd vissza is kell fizetni.

– A költségvetés elfogadása után lesz egy időközi választás a Ferencvárosban, majd nem sokkal később indul az EP-választás kampánya, amelyben ön személyesen is érintet. Mivel az ország rossz helyzetben van, a baloldal máshoz nem nyúlhat, csak a rágalmakhoz. Felkészült, felkészültek erre?

– Való igaz, hogy sok pozitívumot nem tudnak felmutatni, felesleges is belekezdeniük abba a vitába, hogy ők jól kormányoznak, vagy sem. Újra előkerül majd a fasiszta kártya, az antiszemita kártya, megpróbálkoznak majd mondvacsinált korrupciós ügyeket kreálni, és így tovább. Az elmúlt hónapokban kaptunk is ebből egy kis ízelítőt, az UD Zrt.-ügy, amit ők robbantottak ki, ilyen kreált botrány volt. Biztos vagyok abban, a Gyurcsány–Szilvásy–Drasovics–Keller-négyes erősen gondolkozik azon, hogy mivel tudja megtámadni a Fideszt. A szocialisták nem fogják sajnálni a pénzt és az energiát a választási hadjáratban. Vádaskodással terhes, rossz hangulatú kampányt várok, már csak azért is, mert addigra az ország polgárai vélhetően még inkább megérzik majd a gazdasági válság őket érintő hatásait.

– Az elmúlt két évben meglehetősen háttérbe vonult. A kampányban keményebb Áder Jánost láthatunk?

– Ha megkérdezték a véleményemet a kormányról, akkor eddig is elmondtam, bár tény, hogy kevésbé voltam előtérben, mint frakcióvezetőként. Ez szerintem természetes is. Hogy kemény leszek-e? Elég szerintem, ha a tényeket vizsgáljuk, amelyek önmagukban is rendkívül terhelőek a kormányzatra nézve. Nézzünk csak egyetlen szempontot, az euró bevezetésének időpontját. 2002-ben László Csaba pénzügyminiszter-jelölti meghallgatásán azt mondta, 2007-ben Magyarország bevezetheti az eurót. Egy esztendővel később, 2003-ban Medgyessy Péter miniszterelnök kijelentette, az ország állapota lehetővé teszi a 2008-as euróbevezetést, erről a kormány határozatot is hozott. Ma hol vagyunk ettől? Mikor lesz euró? 2014-ben? Vagy 2016-ban? Már becsülni sem merik a dátumot. Ami azért is baj, mert azok az országok, amelyek közel vannak az euró-bevezetéshez, mint például Szlovákia, a válságot is könnyebben vészelik át. De mondok más példát. Két évvel ezelőtt még két ország, Németország és Belgium előzött meg bennünket az adóterhek nagyságát tekintve. Ma ott tartunk, hogy Németországot sikerült magunk mögé utasítani. Így az Európai Unióban egyedül Belgium az, ahol nagyobb az adóterhelés, mint nálunk.

– És még mennyi mindent tehet a kormányzat másfél év alatt…

– Azt gondolom, számtalan körülmény indokolná, hogy az európai parlamenti választással egy időben országgyűlési választásokat is tartsanak Magyarországon. Tény, hogy egy külföldön és belföldön is hitelét veszített kormány nem képes kivezetni az országot a válságból. Most a szabad demokratákon a sor. Rajtuk, az ő szavazatukon múlik, hogy egy évvel lerövidítjük-e azt a politikai agóniát, amit mindannyian a saját bőrünkön érzünk. Abban biztos vagyok, az EP-választást meg fogja nyerni a Fidesz, és abban is, hogy amennyiben 2010-ig Gyurcsány Ferenc maradna a miniszterelnök, még egyszer nem lenne képes győzelemre vezetni a szocialistákat. De akár 2009 nyaráig, akár 2010-ig tart is a szocialista kurzus, a következő kormánynak gyors és határozott lépésekkel kell hozzákezdenie az ország rendbetételéhez.

Bándy Péter

ÁDER JÁNOS

1959-ben született Csornán.

1983-ban szerzett diplomát az ELTE jogi karán.

1988-ban részt vett a Fidesz alapításában, egy évvel később a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain.

1990 óta országgyűlési képviselő, 1997-től 1998-ig, illetve 2006 óta az Országgyűlés alelnöke, 1998-tól 2002-ig elnöke, 2002-től 2006-ig a Fidesz frakcióvezetője.