„Ha elakad a harc valamiért, akkor csak az önfeláldozás marad”

– Mennyire tudott erős maradni térségünkben a kereszténység? A katolikus hit például éppen az a cementezőanyag lehetne, amely spirituálisan is összetarthatná a V4 nemzeteit…

– Tarthatná, de a csehek kilógnak a sorból. Egy korábbi felmérés azt mutatta, hogy Csehország Európa egyik leginkább ateista állama. Itt idejekorán végbement a laicizáció, vagyis az egyház és az állam következetes szétválasztása, és ez meglátszik a cseh nemzet hitéletén. Úgy látni, hogy a katolikus Morvaország azért még tartja magát. Ami konkrétan a visegrádi államok kapcsolatait illeti, az utóbbi években komoly eltérések mutatkoznak a szereplők között.

Egyrészt az orosz–ukrán háború megítélésében érzékelhetők eltérések, másrészt Lengyelországban diktatórikus hatalom vette át a vezetést a 2023-as parlamenti választás után. A Tusk-kormány sorozatosan szegi meg az alkotmány passzusait, veszi semmibe a legalapvetőbb törvényeket csak azért, hogy bosszút álljon az ellenzékbe szorult nemzeti konzervatív táboron, amely nyolc éven át irányította az országot. Mindent elmond, hogy a volt lengyel igazságügyi miniszterhelyettes Magyarországon kért és kapott politikai menedékjogot.

– Úgy tudjuk, a liberális lengyel kormány többféle módon is fellép az egyház ellen, amely most joggal kérhetné az európai keresztény egyházak segítségét…

– Kérhetné, de itt egy mélyen gyökerező problémával állunk szemben. A felmérések, kutatások azt mutatják, hogy a régiónkban élő nemzetek másként gondolkodnak, mint a nyugatiak. Kérdés, hogy képesek-e annyira megerősödni a mieink, hogy ellenálljanak a Nyugatról érkező, tudatosan szervezett ideológiai támadásoknak. Láttam már megdöbbentő drámát és fordulatot. Írországot Európa egyik legkatolikusabb országaként ismertük. Három évig szolgáltam ott, és meg kellett élnem azt a népszavazást, amelyet a „melegházasság” hivatalos elfogadása ügyében rendeztek. Nem is volt titok, hogy Soros György dollármilliókat ölt a népszavazási kampányba; ugyebár világos, hogy melyik oldalt támogatta. Mondom, ott voltam. Zavartan álltak a hívek a kérdés előtt, hiszen az ír egyház püspökei meg sem mertek szólalni, nem mertek utat mutatni a keresztény embereknek. A meleglobbi győzött. Két évvel később még elkeserítőbb népszavazás következett, ekkor az abortusz liberalizációjáról kellett véleményt alkotniuk az íreknek. Győzött az életellenes tábor. Ha lehet, még többen szavaztak a liberális kezdeményezés mellett, mint a „melegházassággal” kapcsolatos referendum esetén. Írország lett az első állam, ahol nem a legfelsőbb bíróság vagy a parlament határozata nyomán, hanem népszavazás útján vezették be a „melegházasság” intézményét.

– Miként értelmezte mint pap és szerzetes az írországi tapasztalatokat?

– Gyilkos folyamatok indultak el, ha egy mélyen katolikus hitű nemzetet így ki tudtak fordítani önmagából. Azóta tanúi lehetünk a nyugati kultúra összeomlásának és a romboló ideológiák agresszív terjeszkedésének. Úgy vélem, jó negyven évvel ezelőtt, mérnöki pontossággal tervezték meg és rendkívül következetesen viszik tovább ezt a folyamatot, nem tisztelve az országok, régiók és hagyományrendszerek határait sem. Donald Trump győzelme jelent ma esélyt ennek a nyomulásnak a megállítására. Vagy sikerrel jár a régi-új amerikai elnök, vagy elérnek hozzánk is a romboló ideológiák, teljes erejükkel, és akkor végünk van. Kérdés, ki lesz a gyorsabb, Donald Trump vagy a pusztítás mérnökei? Én még egy éve is azt mondtam volna, hogy hála az Úrnak, a V4 erős szigetként állhat majd ellen a viharnak, de ma már nem mondanám ezt.

– Az imént Írországot hozta fel példaként. De hiszen a lengyeleket Európa legvallásosabb, legkeresztényibb nemzeteként ismertük eddig… Mi történik ott most a hit terén?

– Az alapoknál ragadta meg Donald Tusk és liberális kormánya a kérdést. Vagyis korlátozzák az iskolai hitoktatást. Ezentúl hetente csak egyetlen hittanórát tarthatnak az iskolák, azt is összevont osztályoknak és a tanítási nap legelejére vagy legvégére tervezve. Ráadásul hittanosztályzatok ezentúl nem kerülhetnek be a bizonyítványba, ami a tantárgy súlyos rangfosztását jelenti. A rendelkezéseket a Szentszékkel kötött konkordátumot megkerülve, mindenféle előzetes egyeztetés nélkül vezették be.

– Van egy grafika, amin az oktatásért felelős lengyel miniszter esernyőt tart a feje fölé, nehogy az esőcseppként aláhulló keresztek beszennyezzék a pólóját. Ezt a képet nem az ellenfelei készítették, hanem ő maga, csak azért, hogy tudja mindenki, merre hány méter…

– Durva provokáció, és nem is az egyetlen. Tusk egyik vezető politikusa, kormányának egyik minisztere korábban azt mondta, le kell fűrészelni a katolikusokat, nehogy megint felemeljék a fejüket. Ez egy olyan nyári szabadegyetemen hangzott el, amit a németek támogattak anyagilag. Nem sokkal később egy falusi férfi valóban le is fűrészelt egy úti fakeresztet, a „lefűrészelés” pedig szállóigévé vált a lengyel köznyelvben.

– A falu? Az ember azt gondolná, ott mégiscsak tartja magát a hit és a vallás…

– Igen, de Lengyelország speciális helyzetben van. A második világháború után háromszáz kilométerrel nyugatabbra tolták. Régi, keleti régióira rátette a kezét a Szovjetunió, cserébe pedig jelentős területeket kapott Németországból. A lengyel vezetés innen kitelepítette a németeket, és a régi, szovjet kézbe került területekről lengyel tömegeket hozott át. Ezek a közösségek idegen helyre kerültek, a helyváltoztatás következtében vallási értelemben is elvesztették a gyökereiket és a hagyományaikat. Vannak olyan nyugati régiók ma Lengyelországban, ahol csupán tíz százalék körüli a hívő emberek száma. Ott, azokban a régiókban viszont, ahol az emberek eredeti, évezredes helyükön maradtak, eléri a 80 százalékot is. Valójában két népről beszélhetünk. Nem véletlen, hogy a liberalizált nagyvárosokkal együtt a nyugati országrészben majd mindig baloldali választási győzelem születik, míg keleten jobboldali.

– Varsó afféle mintapéldánya lett a keresztényellenességnek, már ha azt vesszük, hogy Rafał Trzaskowski főpolgármester minden közintézményből eltávolíttatta a kereszteket…

– Jön az elnökválasztás, Trzaskowski pedig Tusk jelöltje. Most tagad és magyarázkodik, de a tényeket nem tudja semmissé tenni. Fotók bizonyítják, hogy a keresztek eltűntek, és azt már én teszem hozzá, hogy nem a hivatalnokok vették le a falról. A főpolgármester most nagy patriótának és hithű katolikusnak mutatja magát politikai játszmájában. Tudja, hogy megkapja a liberálisok szavazatait, de zsebre vágná a konzervatív közösségekéit is.

– Milyen a lengyelek vallásossága a magyarokéhoz viszonyítva?

– Összességében erősebb. Vegyünk egy példát. Varsó pont olyan liberális, mint Budapest. Néhány éve azonban mégis létrejöttek olyan katolikus közösségek, ifjúsági csoportok, amelyek mára mozgalommá váltak, és kiléptek a főváros keretei közül. Ilyen a Szűz Mária Harcosai nevű férfiközösség. Vagy egy másik: itt, Egerben júliusban és augusztusban lengyel nyelvű szentmisét tartunk vasárnaponként. Sok magyar azért jön el ezekre, mert szeretné látni, hogyan is fest egy dugig telt templom. Én egyébként nem foglalkozom a számokkal, nekem minden magyar fontos. Megesett, hogy amikor Miskolcon tanítottam a Földes Ferenc Gimnáziumban, csak egyetlen diák jött el a hittanórára. És én boldog voltam, hogy aznap sem ébredtem hiába.

– Vajon magyar jellegzetesség az, hogy sokan üzletként tekintenek a hitre? Mondván, ők imádkoznak Istenhez, aki viszont cserébe segítse ki őket minden bajból és adja meg, amit kérnek.

– Ez nem olyan nagy gond, legalább kapcsolatban állnak az Úrral. Nagyobb a gond Lengyelországban, ahol sokan tekintik magukat úgymond nyitott katolikusnak. Ők azok, akik épp e nyitottság jegyében relativizálják a hit által teremtett értékeket. A Nyugat már előbbre tart. Harminc évvel ezelőtt egy lelkész a homoszexualitás kérdését feszegette, a nyilvánosság elé tárva a gondolatait, amiért első-, majd másodfokon is elítélte a bíróság. A kommunizmus idejében egyértelmű volt, hogy itt vagyunk mi, amott pedig az ellenség. Most viszont olyan ravasz az ördög, hogy báránybőrbe bújt farkasokat küld közénk. Joe Biden a pápától jövet azzal dicsekedett, hogy a Szentatya jó katolikusnak nevezte őt. Arról a Joe Bidenről van szó, aki egyébként kilenc hónapra akarta kitolni Amerikában az abortusz időbeni határát.

– Ami emberölés…

– Harminc éve helyeztem el egy babakocsit a templomunkban. Ez egy jelképes temető az abortusz áldozatai számára. Kezdetben én tettem bele néhány magam fabrikálta keresztet, de most már egyre többet tesznek oda a hívek is, rajtuk szalagok, szomorú búcsúmondatokkal. Számomra vértanúk az abortusz áldozatai. A lengyelországi Ulma családot kiirtották a németek a második világháború alatt, mert zsidókat bújtattak. Hat gyerekük volt, jött volna már a hetedik is, de ő is meghalt az édesanyja hasában. A magzatot névtelenül is boldoggá avatta az egyház. A statisztikák szerint tavaly az abortusz követelte a legtöbb halálos áldozatot a Földön, megelőzve a járványokat, természeti katasztrófákat, háborúkat.

– Hová vezethet mindez?

– Az ember azt gondolja, hogy isteni rangra került. Ez végzetes lehet. De már nemcsak a jó tagadásáról van szó, hanem a valóság megkérdőjelezéséről és elsöpréséről is. Nemiségem valóság. Történelmi, kulturális identitásom szintén valóság. Önpusztítás ezeket leradírozni. Isten azért tevékenykedik, bár a liberális ideológia harcosai haragszanak érte. Máltán egy híres férfi énekes azt nyilatkozta, az Úr kigyógyította őt a homoszexualitásából. Csakhogy megbüntették, mert beszélni mert erről. Nem szabad olyat mondani, hogy a homoszexualitás betegség.

– Érezhetik-e úgy most magukat a nyugati egyházak, mint ahogy érezte magát az ötvenes években a magyar vagy a lengyel egyház?

– Elnyomatás? Én inkább súlyos zavart látok. Tegyük egymás mellé a holland és a belga katolikus egyházat! Mintha két külön világ volna. Amint lefutott a szex, drog és rock and roll forradalma, megújult a holland egyház, most igazi hívők alkotják. Belgiumban viszont már húsz évvel ezelőtt is A kis herceget forgatták a Szentírás helyett. Az Egyesült Államok katolikus egyházában is lezajlott a hollandokéhoz hasonló megtisztulási folyamat, a belgák viszont ott ragadtak a liberalizmus mocsarában. A holland, de az amerikai katolikusok is várják Donald Trump elnökségét, mert úgy tartják, hogy az összes amerikai elnök közül ő tette a legtöbbet az élet védelméért. Példa lehet számára Magyarország, az egyetlen hely, ahol törvény védi a gyerekeket. Sok amerikai család költözik Floridába, mert Ron DeSantis kormányzó garantálja, hogy az állami iskolákban nem lesz lélekrongálás. Tudni kell, hogy mióta megengedték Amerikában, hogy a fiatalok nyíltan, korlátok nélkül keressék a nemi identitásukat, 1600 százalékkal nőtt a bizonytalanok száma már a 1990-es évek végére is. Az új lengyel kultuszminiszter asszony is LMBTQ- és gender témájú felvilágosító órákat akar az iskolában. Eközben Donald Trump bejelentette, hogy minden oktatási intézménytől megvonja az állami támogatást, amelyik a fiatalok elferdítésére törekszik. Nemigen kerül szóba, de sok áldozata van más most is a genderlobbinak. Be is kellett zárni a híres, nemváltásra specializálódott klinikáját, a Tavistockot a körülötte keletkező súlyos botrányok miatt. A természet az Úr segedelmével előbb-utóbb megvédi magát.

– Igen, de ehhez szükség van az emberi igyekezetre is…

– Mi, itt a rendben sokat foglalkozunk Esterházy János életével és mártíriumával. Anyja Elżbieta Tarnowska lengyel grófnő volt, apja az Esterházy család galántai ágának leszármazottja. Közéleti emberként és parlamenti képviselőként is kiállt a felvidéki magyarok ügyéért, zsidókat mentett a második világháború idején. A háború után lefogták a szovjetek, megjárta a Gulagot, a csehszlovák bíróság előbb életfogytiglani börtönre ítélte, amit később 25 évre változtattak, 1957-ben halt meg egy morvaországi-büntetés végrehajtási intézetben úgy, hogy már sok esztendeje nem adták oda neki a TBC-betegségére felírt gyógyszereit. Ő a példaképem. Élete nekem, a szerzetesnek azt mutatja, ha elakad a harc valamiért, akkor csak az önfeláldozás marad.

– Jöjjön a végére az ilyenkor szokásos, kötelező kérdés: mi lesz a lengyel–magyar barátság sorsa?

– Ez egy több mint ezeréves, szoros kapcsolat. Nincs több ilyen a világon. Voltak benne negatív közjátékok, versengések, sőt hadakozások is, de a barátságunk megmarad. Talán most, a világban zajló civilizációs háború miatt növekedhet a két nemzet közötti távolság. De lesz közeledés is Isten akaratából, ebben biztosak lehetünk.