A kormány bezárásra ítélte a Budai MÁV Kórházat, holott az intézmény mind szakmai, mind gazdasági szempontból jól működik. Lehet, hogy a négyhektáros parkban álló épületekre szemet vetett valaki.

Csendben áll a gőzös a Szanatórium út elején. Már régen nem megy Kanizsára. Csak áll és vár. Várja mindazokat, akik itt gyülekeznek, hogy aztán mikrobusz vigye fel őket gyógyulni, dolgozni vagy látogatóba a hegytetőre, a Budai MÁV Kórházba. Nagy könnyebbség ez az oda igyekvőknek, hiszen egy kilométer utat kell megtenniük hóban, fagyban, nyáron rekkenő hőségben, felfelé, érszűkületes lábbal ez nem is olyan egyszerű, hiszen a vasutasok közül sokakat kínoz ez a foglalkozásból eredő betegség. A kocsi egyébként negyedóránként fordul, és kórház költségeinek a terhére ingyen fuvarozza oda és vissza az embereket. A MÁV Kórház jogelődjét, a MÁV Szanatóriumot 1956. július 16-án, vasutasnapon adták át. Azóta persze sokat fejlődött, változott, egyben azonban maradt a régi. Aki ebbe a kórházba jön gyógyulni, biztos lehet benne, hogy jó helyre és jó kezekbe kerül. A Budai MÁV Kórház ugyanis olyan egészségügyi intézmény, ahová, talán furcsán hangzik, de szívesen jönnek a betegek. Magas a betegelégedettség, így mondják szaknyelven. S hogy ez mennyire igaz, azt a számok is bizonyítják. A kórház évente tízezer fekvő- és 19 ezer járóbeteget, tüdőgondozójuk 18 ezer járóbeteget fogad. A jól működő kórházvezetésnek – élén dr. Tallósy Imre főigazgatóval – köszönhetően finanszírozási nehézségekkel nem küszködnek, évek óta nincsen adósságuk. Ezért döbbentett meg mindenkit, orvost, nővért, betegszállítót, mozdonyvezetőt vagy éppen pályamunkást, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium az egészségügyi reformnak titulált brutális intézkedések kapcsán hivatalosan lemondott a Budai MÁV Kórház működtetéséről. Magyarán, bezárásra ítélte. Ez a döntés azért is érte derült égből villámcsapásként az érintetteket, mert Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter a Budai MÁV Kórház megalakulásának 50. évfordulója alkalmából, 2006. szeptember 30-án megtartott ünnepségen beszédében éppen az ellenkezőjét ígérte: „…amikor a politika, a kormány fog együtt össze átalakítani, akkor hibát követ el, ha csak azt figyeli, hol kell átalakítani, s nem figyeli azt, hogy hol talál ehhez megfelelő forrást, olyan meglévő képességeket, amelyek a közös feladat végrehajtásához elengedhetetlenül szükségesek. Magyarországon az egészségügyi intézmények teljesítményük, eredményességük, infrastrukturális hálózatuk, képességük, a szolgáltatás megőrzése tekintetében sokféle csoportba oszthatók. Nagyon kevesen vannak azok, amelyek a finanszírozási nehézségek, politikai viták, folyamatos változások ellenére időről időre eredményeket tudnak felmutatni. Olyan kórházak, amelyek a szűkös forrásokkal együttvéve folyamatosan tudják biztosítani szolgáltatásukat, ha szükséges, meg tudják újítani azokat, és el tudják végezni azokat a beruházásokat, amelyek a minőségi működéshez szükségesek. Meggyőződésem, hogy a MÁV Kórház ebbe a kategóriába tartozik. Nagyon sok összetevője van ennek a képességnek: a menedzsment, a dolgozók, a munkakultúra, az a tradíció, amely mentén létrejött ez az ötvenéves megemlékezés, mind hozzájárultak ahhoz, hogy ma a Budai MÁV Kórház egyfajta pozitív minta az egészségügyi intézmények tekintetében. Ha pedig így van, akkor próbáljuk kiaknázni ebből a lehetőségeket. Akkor lobbizzunk közösen, hogy ennek a kórháznak ne csak 50. , jövőre ne csak 51., hanem 60. és 70. évfordulója legyen. Nem azért, mert a szívünknek kedvesebb, hanem azért, mert azt gondolom, hogy ami jól működik, ami mögött képességek és teljesítmény van, az feltétlenül megőrzendő […] Gazdasági és közlekedési miniszterként ígérem, hogy mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy az előttünk álló és szükséges változásoknak a Budai MÁV Kórház ne vesztese, hanem nyertese legyen.” Kóka úr meggondolhatta magát. Mint azt a Vasút-egészségügyi Dolgozók és a Vasutasok Szakszervezetének sajtótájékoztatóján a Demokrata megtudta, az illetékes érdekképviseletek a szervezeti átalakításokról és az azokat megalapozó intézkedésekről szóló különféle törvénytervezetek kialakításában nem tudtak részt venni, mert azokba nem vonták be őket. Így állhatott elő az a helyzet, hogy az Egészségügyi Minisztérium által kidolgozott előterjesztés nem vette figyelembe az érvényben lévő vasúti törvény idevonatkozó passzusát, mely szerint a vasutas-biztosítottak az elkülönült egységes vasút-egészségügyi szervezeten belül gyógyító, megelőző és teljes körű üzem-egészségügyi ellátásra, továbbá közegészségügyi és járványügyi szolgáltatás igénybevételére jogosultak. A törvénytervezet a MÁV Kórházat és Központi Rendelőintézetet a jövőben úgynevezett súlyponti kórházként kezeli, míg a Budai és Szolnoki MÁV Kórházakat a regionális igények alapján kívánja működtetni. Az érintett szakszervezetek szerint az előterjesztés törvénysértő, ezért annak átdolgozását kérték. A MÁV kórházak vasút-egészségügyi intézményrendszerből való kivonását azért sem tartják méltányosnak, mert az elmúlt száz év alatt a vasutas-társadalom több száz millió forintos anyagi áldozattal, téglajegyekkel, valamint mind a mai napig a munkabérből fél százalék befizetésével járult és járul hozzá ezen intézmények kialakulásához, fejlesztéséhez. Mindezeken túl azért is kérték az ajánlott modell módosítását, mert a vasutas biztosítottaknak az országos átlagnál magasabbak a betegségi mutatói az olyan speciális betegségcsoportoknál, mint amilyenek a légzőszervi, az idegrendszeri, a mozgásszervi és az emésztőrendszeri megbetegedések. Ezen komoly érvvel még inkább alátámasztva, a három kórház szakvezetésével karöltve 2006. december 18-án azt a javaslatot tették az Egészségügyi, valamint Gazdasági és Közlekedési Minisztérium felé, hogy a Budai MÁV Kórházat az egyes szakambulanciák megtartása mellett, 284 ággyal szakkórházként működtessék. A Szolnoki MÁV Kórház esetében 267 ággyal javasoltak az intézmény további működését, az új szakmaszervezetben a kórház 155 aktív, és a mozgásszervi betegek kezelésére szolgáló, 112 mozgásszervi rehabilitációs ággyal működne. Az intézmény egyébként jelenleg kettős egészségügyi ellátást végez. Egyrészt a tiszántúli vasutas biztosítottak egészségügyi szakellátását, valamint a Hetényi Géza Megyei Kórházzal 2003-ban kötött megállapodás szerint a területi ellátási kötelezettségből adódó teljes körű megyei feladatokat. Dr. Rodics Károly orvosigazgató megerősítette a korábbi véleményeket, amikor arról számolt be, hogy az idén ötvenegyedik évébe lépő intézmény kiváló állapotú és infrastruktúrájú. Szakmai, gazdasági mutatóik kiemelkedők, likviditási gondjuk nincsen. – Az általunk javasolt ágyszámcsökkentés mértéke közel 13 százalékos. Ha kórházunkat megszüntetnék, s a közép-magyarországi régióban gyakorlatilag egy mellkassebészeti osztály maradna, az is az Országos Korányi Intézetben, az amúgy is nagy leterheltség miatt nem valószínű, hogy biztonságosan el tudná látni az ez irányú szakmai feladatokat. A kórház bezárását az Egészségügyi Minisztérium illetékes államtitkára, Horváth Ágnes azzal indokolta, hogy nem felelünk meg az ÁNTSZ által előírt minimumkövetelményeknek. Ez az állítás nem állja meg a helyét. Sebészeti osztályunk nemrégiben esett át az ÁNTSZ és a szakfőorvosi akkreditáción, amelynek alapján bátran kijelenthetjük, hogy mindenben megfelelünk az általuk előírt, sőt az európai uniós feltételeknek is. Két sebészeti osztályunk heti öt napon át fővárosi ügyeletet is ellát. Műszerezettségük is magas szintű. Ágykihasználtságunk több mint nyolcvanszázalékos, vagyis átlag feletti. A régióban egyedülálló, hogy a Budai MÁV Kórházban egy egységben található meg a tüdőgondozó, a tüdőgyógyászat, a mellkassebészet és légzési rehabilitáció. Ez a tény eleve száz ágy megtartását indokolná. – A megmaradás és megtartás érdekében nem riadunk vissza semmilyen demokratikus eszköztől, így a tárgyalástól, de a sztrájktól sem – mondja dr. Rodics Károly. A Budai MÁV Kórházban az ember már akkor is gyógyul, ha csak kinéz az ablakon, olyan gyönyörű látvány tárul elé. Esetleg tesz egy sétát a télen-nyáron rendben tartott hatalmas ősparkban. Lehet, hogy ez a baj: a kórház körülbelül négy hektáron fekszik, csodálatos környezetben. Jól karbantartott épületekkel. Vajon ki vetett szemet rá? Ki tervez itt luxusszállodát építeni? R. Papp Ágnes