– Melyek államtitkári tevékenységének első tapasztalatai? Továbbra is azt gondolja, hogy ez lehet a rendszerváltozás óta az első olyan időszak, amikor igazán hatékonyan lehet képviselni a környezetvédelem ügyét Magyarországon?

– Minden eszköz a kezemben van ahhoz, hogy államtitkárként az egyes részterületeken maximális hatékonysággal tudjam a hazát szolgálni, én a környezetvédelem, a vízügy, a természetvédelem, kollégáim a Vidékfejlesztési Minisztériumban pedig az élelmiszer-biztonság, a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés területén. Meglátásom szerint szükség van strukturális, szervezeti, személyi változásokra, és szükség van a törvények, kormányrendeletek, miniszteri rendeletek, végrehajtási utasítások megváltoztatására. Arra viszont nincs idő, hogy ezek egymás után következzenek be. Egyszerre kell ezeket megtenni. Ahol csak lehet, a szervezeti változás is meg kell hogy történjen. A földművelésügyi és a környezetvédelmi tárca megszűnésével már nincs értelme annak, hogy két helyen legyenek olyan szervezeti egységek, mint a nemzetközi ügyek főosztálya, a humánpolitika, vagy a pénzügy, gazdasági és jogi részlegek. Ezeknek egy helyen kell lenniük, és a miniszter úr döntései következtében tőlem a közigazgatási vagy a parlamenti államtitkárhoz kerültek. Minden vízüggyel kapcsolatos kérdés viszont hozzám, az öntözővíztől az árvízvédelmen át az ivóvízellátásig. Az adott szakterületnek megfelelő belső szakmai átcsoportosítások tehát végbementek. Ha másfajta törvényi keretek, pénzügyi és gazdasági ösztönzőrendszerek alakulnak ki, akkor igenis hatékony szakmai munkát lehet végezni.

– A változások közül a személyi kérdések kavarták eddig a legtöbb vihart. A tíz régiós környezetvédelmi felügyelőség többségénél változást tervez, mert a vezetőket szakmailag alkalmatlannak tartja. Ennyire?

– A változásokkal együtt jár a személyi változások szükségessége. A tíz régiós felügyelőségből nyolc helyen a felügyelőség vezetését nem tartottam megfelelőnek, sem szakmai tekintetben, sem az elvégzett munka tekintetében. Nem egyetlen esetről van szó, egy-egy felügyelőség kapcsán számtalan ügyet tudok mondani.

– De azt is mondta, hogy a pályázati rendszer korrupt. Először nem a rendszert kellene megváltoztatni? Nem tart attól, hogy az a vád fogja érni a minisztériumot, hogy szakemberek helyett pártkatonákat nevez ki. Zay Andrea, az egyik új kiválasztott, például az ön volt személyi titkára.

– Amikor kinevezésre kerülnek az új vezetők, mindenki megláthatja, hogy a tíz helyből a legzűrösebb, legnehezebben kezelhető helyre küldtem az említett munkatársamat. Akiben teljes mértékben megbízom, aki húsz éve környezetvédelemmel foglalkozik, ezenkívül jogász, van vezetési tapasztalata a Magyar Televíziónál és a közoktatásban is. Mind szakmaiságban, mind a szakterületek ismeretében, mind végzettség tekintetében megállja a helyét, és meg tudja oldani ezt a bonyolult feladatot, a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség vezetését. A többi hét helyen pedig olyan kollégák kerülnek a leváltott igazgatók helyére, akik az adott a felügyelőségen dolgoztak az elmúlt években vagy évtizedekben és szakmailag kiváló emberek, vagy pedig korábban a környezetvédelem területén dolgoztak külsős hivatalban. A szakmai kiválasztás az, ami dominál. Hála istennek van egy új köztisztviselői törvényünk, ami azt jelenti, hogy nincs szükség álságos pályázatokra. Régen úgy történt, hogy meghirdették az állást, jelentkezett 180 szerencsétlen pályázó, miközben a kiírók előre tudták, hogy kit fognak alkalmazni. Nem köti a kezünket többé az sem, hogy amennyiben valaki nem válik be a posztján, horribilis összegű végkielégítést kell neki fizetni.

– Hogy áll a vizsgálat a felsőzsolcai árvíz ügyében? Miután menesztette az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség vezetőjét, lényegében a miskolci polgármestert és jegyzőt is lemondásra szólította fel, mert még árvíz idején is adtak ki építési engedélyt az elöntött város melletti árterületre. A miskolci önkormányzatnál azt mondták, hogy a kérelmezők minden szakhatóságtól beszerezték a papírokat, így nem volt más választásuk. Ön sejtetni engedte, hogy korrupció lehet a háttérben.

– A korrupciót nem tudom bizonyítani. Ember legyen a talpán, aki ezt bizonyítani tudja, ez a nyomozó hatóságoknak is feladja a leckét.

– Szerepet játszott-e a megépült M30-as autópálya abban, hogy Felsőzsolcát elöntötte a víz?

– 1974-ben hasonló méretű, nagy árvíz volt Felsőzsolca térségében, a Bódva és a Sajó közé beszorított település hatalmas vizet kapott a Bódva irányából. Akkor viszont csak néhány házat öntött el a víz. Fölmerül a kérdés, hogy miért? A válasz nagyon egyszerű. A vizsgálatok azt mutatják, hogy azért, mert harmincöt éve még nem létezett az M30-as autópálya, az azt elkerülő szakasz, a lejáró és az az út, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a víz ne tudjon lefolyni egy adott irányba. Így a falu kapta meg a vizet. Az elsődleges hiba az volt, hogy nem lábakra helyezték az autópályát. Megjegyzem, hogy ha lábakra helyezik, akkor nem lehetett volna feltölteni mögötte a területet és ott bevásárlóközpontot építeni, mert még jobban elöntötte volna az árvíz. Akik arra spekuláltak, hogy nem lesz árvíz, és építési engedélyt kértek oda, egyben arra is spekuláltak, hogy ha lesz árvíz, akkor az autópálya nyomvonala meg fogja őket védeni. Ebbéli hitükben azért kellett csalódniuk, mert az autópályához, hogy alulról át lehessen járni, egy körforgalmat építettek, és ott mint egy hatalmas, jelképes kapun beáramlott a víz, elöntve a bevásárlóközpontokat. Az árvíz nagyságához hozzájárult ezeknek a központoknak a megépítése és a területek feltöltése is. Ezek szakmai bűnnek tekinthetők, miként a központok létesítésére kiadott hatósági engedélyek és a miskolci önkormányzat hozzájárulása is. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy a bevásárlóközpontok megépítése csak 2-3 centiméterrel járult hozzá a vízszint megemelkedéséhez. Sokkal nagyobb szerepe volt abban az adott területek feltöltésének. Ezen kívül van még egy ok. A vizsgálatok szerint a Bódva és a Sajó felső vízfolyásán, tehát Felsőzsolcától északabbra jelentős művelési változások történtek. Kiirtották az erdőket, a helyét mezőgazdasági hasznosításra minősítették át. Nincs többé erdő, ami megfogná a vizet, ami irdatlan mennyiségben jön le a domboldalakról a völgyekbe. Az összes település igyekszik megvédeni magát, magas gátakkal terelik el maguktól a vizet, így a víz sehol sem tud kiönteni és lejön a végső pontra, Felsőzsolcára.

– Mit lehet tenni, ha megint jön egy hasonló méretű árvíz?

– Ha ez rövid távon, például holnapután, de egy hónapon belül következik be, akkor le kell állítani a forgalmat az M30-ason, felrobbantani az autópálya elkerülő szakaszának ezt a szelvényét, mintegy 500-1000 méteres hosszúságban. A helyreállítási költség kevesebb lesz annál az 1,7 milliárd forintnál, amit most a magyar állam 200 ház megépítésére fog fordítani. Ha fél éven belül jön az árvíz, akkor átereszeket kell építeni az autópálya alatt. Mesterséges alagutakat, lyukakat, amik átengedik a vizet. Ehhez azonban már most el kell kezdeni a tervezést és két hónapon belül a kivitelezést. Ha van egy évünk, akkor Felsőzsolcától 15-20 km-re északabbra, a Bódva és a Sajó felső vízfolyásán meg kell építeni azt a víztározót, ahova ezt a vizet ki lehet vezetni. Lehet zsákokat pakolni, hétezer emberrel heroikus küzdelemben megpróbálni védekezni, de semmi értelme nincs. Felsőzsolca területén belül nem lehet a települést megvédeni a lezúduló víztől.

– A heiligenkreuzi hulladékégető megépítése elleni küzdelemben most melyik fél áll nyerésre? Az építési engedélyt kiadták, Magyarország megtámadta.

– Magyarország áll nyerésre. Hiába akarják az osztrák sógorok beüzemelni az erőművet, az a vasútvonal, amelyen a szemetet szállítják, egy szakaszon magyar területen megy keresztül. Márpedig a Külügyminisztérium javaslatával és támogatásával meg fogjuk tiltani itt a szemétszállító szerelvények keresztülhaladását, és ha kell, lezárjuk a vasutat a forgalom elől. Ennek az lesz a következménye, hogy az osztrákok kénytelenek lesznek kamionforgalommal, a saját településeiken keresztül odaszállítani a szemetet, ami gazdaságtalanná és népszerűtlenné teheti az erőmű működését is. A vidékfejlesztési tárca saját költségvetéséből különített el pénzt annak érdekében, hogy Szentgotthárd település jogi képviseletét az osztrák bíróságokon támogassa. Ezen túl a magyar kormány feltett szándéka, hogy az EU megfelelő fórumainál, így a Külügyminiszterek Tanácsánál felvesse ezt a témát.

– Folyik a korábbi Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium előző vezetése által kötött milliárdos szerződések vizsgálata, ez ügyben ön már tett olyan kijelentést, Réz András esetében, amiért utólag bocsánatot kellett kérnie. Hogy állnak a vizsgálatok, tervezik-e, hogy feljelentést tesznek egyes szerződések ügyében?

– Soha nem történt még olyan az életemben, hogy egy újságíró azt mondja, köszönöm szépen az interjút, most pedig interjún kívül, kérem, mondja el, hogy van-e olyan ügy, amiben vizsgálatot folytatnak. Én elmondtam, hogy a neves esztéta által fémjelzett cégnél ez és ez a probléma. A Kossuth rádió munkatársa azt mondta, hogy ezt háttérinformációként kérdezi. Ennek ellenére azt szó szerint bejátszotta a rádió műsorába. Ez minimum csalárd dolog, és szakmaiatlan egy újságíró részéről. Annál a cégnél, amellyel a minisztérium szerződést kötött, Réz András csak alkalmazott volt. A céggel kapcsolatos kijelentésemért nem kell bocsánatot kérnem. Igen, zajlanak különböző vizsgálatok, és tízmilliárdos nagyságrendű pályázatok és programok kerültek felfüggesztésre. Ahol felmerül a bűncselekmény gyanúja, meg fogjuk tenni a feljelentést.

Monostori Tibor