Kétezer év normáit akarják megsemmisíteni
Ha kifordul magából a világ
A Tusványoson arra szólította fel beszédében a miniszterelnök a magyar fiatalokat, hogy lázadjanak az új világrend romboló ideológiáival, brutális nyomulásával szemben. Ifjakról és az ő mindig, minden korban meglévő lázadókedvükről kérdeztük Nagy Ervin filozófust.
– Miért hajlamosak a fiatalok a lázadásra? Mi a meghatározó itt, valamilyen genetikai tulajdonság vagy a társadalmi, civilizációs környezet?
– Mindenképpen a társadalmi, civilizációs környezet és az onnan érkező hatások. A fiatalok lázadása a közösségi lét évezredek óta megfigyelhető jelensége. Már az ógörög filozófiában megjelenik az úgynevezett régiek és modernek vitája, ami aztán végigkíséri az egész európai kultúrtörténetet. Nem is annyira szöges ellentétekről volt ott szó, mint inkább a generációk egymásra örökített normarendszerének újraértelmezéséről. Ezt látjuk a görögöknél, de ezt látni például a felvilágosodás vagy a reneszánsz idején is. A normák és normarendszerek nem tűnnek el, nem semmisülnek meg ezekben a történelmi időkben, csak a következő generációk más formákban, más stilisztikai keretben, mintegy újjáélesztve viszik őket tovább. Vagyis nem fordul ki magából állandóan a világ.
– Általában nyilván igaz lehet ez, de voltak nagy lázadások, amelyek nem újragondolásra, hanem az értékek direkt megváltoztatására törekedtek.
– Ez több civilizációs sorsforduló esetén is megesett. De ezek a törekvések sem üzentek hadat a józan észnek, a lét természetes feltételeinek. Vagyis az általános értékek megmaradtak, bizonyítható, hogy a lázadók itt is elsősorban stílusbeli újításokat követeltek. Most viszont olyan lázadásnak vagyunk a tanúi és áldozatai a nyugati civilizációban, amely az antikvitás és a kereszténység kétezer éves értékrendjét és normáit akarja megsemmisíteni. Azt, amiben benne van a józan ész és a teremtett világ tisztelete is, amit eleddig egyetlen lázadás sem kérdőjelezett meg. A woke és az LMBTQ-kultúra viszont egyenesen a teremtett világ elleni lázadásról szól. Érdekes, a homoszexualitás jelen volt az antik világban is, megtalálta a maga társadalmon belüli civilizációs formáját. Sosem fordult szembe a teremtett világgal, nem uralta az életet, nem támadta, sőt, elvárta az élet továbbadását. A férfi férfi, a nő, nő maradt. Ma viszont egyenesen a nemek felcseréléséről van szó.
– Egyetért azzal, hogy a hatvanas években következett be a fiatalok legjelentősebb lázadása? Amikor önálló kultúrát teremtettek maguknak. Ez volt a beat…
– A nagy, máig ható fordulat szerintem 1968 volt. Résztvevői és örökösei ott ülnek az Európai Unióban. Ez a lázadás kezdte a fizikai, a biológiai és a kulturális határok eltörlését. Az utóbbival megteremtve például a multikulturalizmus eszméjét és törekedve a nemzeti kultúrák homogenizálására. Átértékelte az igazság fogalmát is, ami a filozófiában, illetve az európai kultúrában az érdemek, a kereszténységben az erények tisztelete volt. A marxisták viszont kiforgatták ezt a tézist, és azt mondták, hogy az igazság az egyenlőséget jelenti. Ezt vitte tovább 1968 is. Napjaink liberális eszmerendszere már nemcsak a határok, a nemek és a kultúrák eltörlésében, illetve az erények és érdemek rangfosztásában gondolkodik, de el akarja törölni a gyermekek és a felnőttek közötti határokat is. Újfajta lázadásra buzdítva ezzel az ifjúságot. Lehet, hogy meglepő, amit mondok, de ez a pedofília legalizálásának előszobája.
– Elképzelhető egyáltalán, hogy fiatal emberek konzervatív értékek megtartásáért lázadjanak?
– Ennek a megértéséhez nagyobb stratégiai látótér szükséges. Magyarországon a konzervatív gondolkodású emberek vannak többségben, látjuk a választások eredményein. De egészen más a helyzet a kultúrában, itthon és egész Európában is. A tömegkultúrában feltűnően visszaszorult, mert erőszakkal visszaszorították a konzervatív gondolkodást. Látjuk, hogy olyan világban élünk, ahol éppen az a számít lázadásnak, ha megvédjük a kultúránkat, az identitásunkat, a nemzeti hagyományrendszerünket. Elsöprő erővel gázol át rajtunk a tömegkultúra modernista úthengere. Most tehát éppen ahhoz kell forradalmi lelkület, hogy megállítsuk, sőt vissza is fordítsuk. Hívja, szólítja ez a feladat a fiatalokat.
– Igen, de talán már a magyar ifjak sem itt tartanak… Bedarálták őket.
– Közbe kell lépni! Nem csak a politikának van itt dolga, mert az képtelen megváltást hozni. A tévécsatornákon tényleg azt látni, hogy civilizációs kiterjedésben is csatát vesztett a nemzeti, konzervatív gondolat. Éppen ezért hosszabb, keményebb küzdelemre lesz itt szükség, és e helyen apellálok a kultúrában élő, a kultúrában alkotó ember felelősségére. A politika csak annyit képes tenni e téren, hogy megalapozza a küzdelem lehetőségét.
Fiatalok és politika című összeállításunk további cikkei itt olvashatók.
