„Ha per, úgymond, hadd legyen per!”

Hogy értsük a győzelem jelentőségét: a magyar jogászsrácok egy szakjogi vébét nyertek nekünk, A győztes csapat három tagjával, Csillik Kristóffal, Schultz Balázzsal és Teleki Lóránttal beszélgettünk, Cserép Andor egy szóbeli vizsga miatt sajnos nem tudott jelen lenni.

A perbeszédversenyre való felkészülés akkor veszi kezdetét, amikor a King’s College London meghirdeti az eseményt, és közlik a világhálón az aktuális jogesetet. Az egyetemek, amelyek részt kívánnak venni a megmérettetésen, előválogatót tartanak, végül négy hallgató képviseli az intézményt. Az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán dr. Papp Mónika és Bassola Bálint hirdette meg a versenyt és készítette fel a fiatal joghallgatókat. Teleki Lóránt elárulja, hogy az ELTE legjobb diákjai egymással is versenyeznek a helyekért, idén négyszeres volt a túljelentkezés. Be kell adniuk egy önéletrajzot, majd egy próbafeladattal lemérik az angoltudásukat és jogi háttérismeretüket, ezek alapján döntik el a tanárok, kivel szeretnének együtt dolgozni.

A gyakorlás azzal kezdődik, hogy a diákok és a két tanár megvitatják a jogesetet, ezalatt kiderül, hogy kinek mi az álláspontja, majd felperesi és alperesi csoportra osztják a csapatot. Balázs és Kristóf képviselte a felperesi, Lóránt és Andor az alperesi oldalt. Hogy ki melyik szerepbe bújik, az jórészt azon múlik, mely oldal érveit tudja jobban előadni.

– Nem árt, ha némileg elköteleződik érzelmileg az ember a mellett az oldal mellett, amelyet képvisel, és azonosulni tud az álláspontjával – mondja Balázs.

A felkészülési idő alatt mindkét fél kidolgozta a saját érvrendszerét, hetente kétszer-háromszor összeültek, és ütköztették az álláspontjukat, reagáltak egymásra.

Maga a verseny is dinamikusan zajlott, a 43 induló csapatot egy írásbeli fordulóban alaposan megrostálták, csak a legjobb 12 juthatott tovább a szóbelire. A magyarok természetesen benne voltak az élbolyban. Amikor a szóbeli fordulóra készültek, akkor is hetente egy-kétszer találkoztak; tanárok, ügyvédek, akadémikusok modelleztek egy háromfős zsűrit, és kérdésekkel bombázták őket.

A verseny valós helyzetet jelenített meg, az Apple és a Spotify jelenleg is zajló jogvitáját, amelynek aktái az Európai Bizottság asztalán fekszenek. Lényege, hogy a Spotify zenestreamelő szolgáltató már többször jelezte: az Apple informatikai cég szabályai, melyek szerint a felhasználók csak a multicég saját alkalmazásán belüli vásárlási rendszerét használhatják fizetésre – a fizetések után ráadásul a vállalat 15-30 százalékos tranzakciós díjat számít fel – korlátozzák abban, hogy versenyezzen az Apple saját zenei szolgáltatásával, mivel így a Spotify kénytelen a bevételei egy részéről lemondani az előbbi javára. A magyar fiúk mind az Apple, mind a Spotify álláspontját sikerrel védték meg.

Lóránt elmondja, a magyarok alperesi képviselete azzal érvelt, hogy bármennyire nagy cég is az Apple, mégiscsak digitális fejlesztő, egy digitális piacon jelen lévő vállalkozás. A digitális piacokon pedig olyan gyorsan jelennek meg az újdonságok, hogy az egyes cégek erőfölénye pillanatnyi jelenség. Nem klasszikus monopolhelyzetekről van szó, mint például a MÁV esetében, amely több mint száz éve működik. Hasonló digitális szolgáltatók néhány év leforgása alatt eltűnnek a süllyesztőben, emiatt a hatóságoknak nem is kellene beavatkozniuk a természetes versenyfolyamatokba.

Balázs a felperesi oldal képviseletében úgy érezte, hogy az ő ügyfelének könnyebb a helyzete, mivel az Apple a valóságban is privilegizált pozícióban van: nagyon nagy a piaci részesedése, zárt operációs rendszert használ, minden aspektusát maga ellenőrzi. Így aztán abszolút irányítóként bármit megtehet, akár fejlesztőket is kitilthat a saját rendszeréből.

– Nekünk az volt a célunk, hogy bizonyítsuk, erőfölényéből kifolyólag különleges felelősség terheli a céget, az erejével pedig nem szabad visszaélnie. Azt mondtuk, nem azt kell nézni, mi várható a jövőben, hanem hogy képes volt visszaélni a helyzetével – mondja Balázs.

A versenyt ugyan a King’s College London szervezte, de egy frankfurti ügyvédi iroda támogatta anyagilag, mely egyébként tanácsot ad az Apple-nek is. Egyik munkatársuk tagja volt a zsűrinek, csapatuk pedig merít abból érvkészletből, amit a srácok használtak a versenyen.

A magyarok maguk mögé utasították olyan elitegyetemek joghallgatóit, mint az Oxfordi Egyetem és a házigazda King’s College London. Hogy mi a siker receptje? Kristóf négy szóban foglalja össze: rengeteg munka és alázat. Balázs azzal egészíti ki, hogy sok szerencse is kell – hiszen csupán ezen is múlik, kikkel sorsolják össze őket –, illetve nem mellékesen tehetség. Lóránd elárulja, hogy a magyarok a futball-Eb-hez hasonlóan a perbeszédversenyen is a halálcsoportba kerültek, ahol a tavalyi győztes szingapúri egyetem és az Oxford hallgatóival mérték össze erejüket.

Kristóf elmondja, az esélytelenek nyugalmával léptek pályára, nem hitték, hogy továbbjutnak az első szóbeli körből. Végül az Oxford esett ki, az ELTE a csoportkörök összesítésében is a legtöbb pontot kapta. Az Oxford gyors kiesése ellenére is szép eredményt ért el, a legjobb írásbeli beadványnak járó díjat ők vitték el.

– Mi nagyon alaposan felkészültünk precedensekből, ügyekből, szakirodalomból, ők ezzel szemben barokkos körmondatokat használtak, emiatt nem vagy kevésbé tudták átadni az üzenetüket. Mi egy-két mondatban, bekezdésszámra pontosan lehivatkoztunk mindent. Ez aztán meggyőzte a zsűrit is – meséli Lóránt.

A szóbeli forduló egyébként úgy épül fel, mint az Eb-n. Összesen tizenkét csapat jut tovább, őket négy darab hármas csoportra osztják. Ezekből a csoportokból kettő megy a következő körbe, majd a csapatokat összesorsolják a negyeddöntőben. Az első fordulóban az ELTE felperesként beszélt az Oxford, alperesként pedig Szingapúr ellen. Az első kör után egyenes kiesés következik.

– Mi jöttünk Balázzsal felperesként a King’s College London ellen, nyertünk, megint sorsoltak, és megint a felperes oldal került sorra az indiaiak ellen. Újabb sorsolás után az alpereseink mentek Szingapúr ellen – meséli Kristóf.

Mindvégig nagyszerű hangulat volt. Kristóf szerint a szingapúriak ámulatba ejtően ékesszólóak voltak, a King’s College pedig nagyon szimpatikus és tiszteletteljes. A versenyt egyébként rendhagyó módon online bonyolították le a koronavírus-járvány miatt. Balázs szerint némileg csorbította az élményt, hogy a versenyzők nem lehettek személyesen jelen.

– Egészen más érzés egy bírósági épületben állni, verseny után beszélgetni a jelenlévőkkel, azokkal a versenyjogászokkal, akik a bírói panelt alkotják, vagy a többi csapat kiemelkedően szorgalmas diákjaival – mondja Balázs.

A magyarok egy budapesti ügyvédi irodában ülve harcolták végig a megmérettetést. Lóránt már több versenyen is részt vett, ezen a mostanin részben azért indult, mert az óriási presztízse miatt alkalma lett volna a szakma legjobbjaival találkozni.

– Az motivált, hogy ott állhatok, és a szemébe nézhetek az amerikai Federal Trade Commission volt igazgatójának, aki a világ legnagyobb cégei fölött hozott döntéseket. Ez olyan miliő, motivációs faktor, ami eddig hiányzott.

A szóbeli forduló 12 csapatából a többség a brit nemzetközösség országaiból érkezett: India, Szingapúr, Hongkong, Anglia elit egyetemeinek joghallgatói versengtek a magyarokkal. Szinte végig olyan ellenfeleik voltak, akik anyanyelvi szinten beszélik az angolt. Kristóf megítélése szerint noha a magyar csapat minden tagja úgy tud angolul, hogy képes bármit kifejezni, esetenként körül kellett írniuk egy-egy gondolatot, ami jelentős kockázattal járt.

– A jog tudományában minden szónak külön jelentése van; ha pontatlanul használsz egy fogalmat, a jogi érvelésed teljesen félremegy – mondja.

A döntőben Lóránték vettek részt alperesként, ebben a fordulóban a legnevesebb jogászzsűri kísérte figyelemmel a vitát. Meglepő módon ez mégsem jelentett plusznyomást, mert amikor az ember egy ilyen versenyre készül, olyan mélységig ássa bele magát az adott ügybe, hogy kevés az esélye a teljességgel váratlan kérdéseknek – tudjuk meg.

Balázs elmeséli, hogy az ELTE ÁJK-nak nem ez az első nagy sikere. 2019-ben nemzetközi közjogból az egyetem megnyerte a Jessup nevű megmérettetést, amely a legrangosabb perbeszédverseny a világon. Ugyanabban az évben szintén az ELTE-sek végeztek első helyen Európa legrangosabb nemzetközi közjogi versenyén, a Teldersen. A Jessup a vébének, a Telders az Eb-nek felel meg. A mostani, harmadik az eddigi legkomolyabb sikere az intézménynek.

– Van egyfajta támogató közeg – mondja Lóránt –, felismerték az Igazságügyi Minisztériumban is, hogy képesek vagyunk ilyen sikereket elérni, ennélfogva a költségeinket, a nevezési díjat, a kiutazás költségeit és a szállást is finanszírozzák. Drága mulatság a perbeszédverseny, anyagi támogatás nélkül nem is nagyon tudna senki elindulni. Az egyetemi kötelezettségeinket is kevéssé tudjuk teljesíteni, amikor felkészülünk, így jól jött a méltányosabb tanrend, ami persze nem jelenti azt, hogy bármiben is egyszerűbb lett volna a dolgunk, mindössze szabadabban tudtunk gazdálkodni az időnkkel és a vizsgáinkkal.

A verseny azonban nemcsak jogi ismereteket, de legalább felerészben dramaturgiai és előadói készséget is igényel Kristóf szerint. Az Oxford éppen a retorikai aspektusra alapozott, de megfelelő szubsztantív jogi érvelés nélkül ez csak egy üres héj. A szóbeli előadás alatt úgy kell közvetíteni az érveket, hogy első hallásra érthetőek és meggyőzőek legyenek.

– A szingapúriak perbeszéde például a magas szakmai színvonal és precíz érvelés mellett túlságosan monoton volt, a zsűri figyelmét is kevésbé sikerült ébren tartani. Mi a felkészülés során folyamatosan finomítottunk, hogy a végén ilyen szép összhang jöjjön létre az előadókészség és a konkrét jogi érvelés között. Beleéléssel, egy kicsit teátrálisan, de a szakmaiságot maximálisan betartva adtuk elő a mondandónkat.