– Mintha Nagykanizsán megállt volna az idő…

– Sajnos az elmúlt húsz év nem volt díszmenet, pedig városunk valaha Dél-Magyarország egyik jelentős ipari, kereskedelmi központja volt. A rendszerváltozás után azonban komoly veszteségeket voltunk kénytelenek elszenvedni. Nagy ipari üzemek szűntek meg, két országos ismertségűt kiemelnék ezek közül, a Kanizsa Bútorgyárat és a Kanizsa Sörgyárat. Ezek márkanevet, sőt arculatot jelentettek, azt mutatták, hogy Nagykanizsán értékes ipari kultúra létezik. Felszámolásuk nyomán sok ember veszítette el munkáját, igaz, a bútorgyári dolgozók többségének sikerült később kisebb-nagyobb hasonló vállalkozásoknál elhelyezkedni. A márka azonban hiányzik. Szívügyem, hogy a kanizsai sörgyártást újraindítsuk, a városnak ugyanis kell egy jelkép, egy termék, egy ikon. Mert kell valami, amire büszkék lehetünk, ami a miénk. 1990 után összességében több ezer munkahely szűnt meg néhány év alatt. A munkanélküliség mutatója a város térségében 13 százalék, a városban közel 9 százalék, ami a nyugat-dunántúli régióban és a megyében is a legmagasabbak között van. Ha a város vezetése sietve nem tesz valamit, az arány romlani fog.

– Ilyen nagy a baj?

– Igen. És a megoldás sürgős. Nagykanizsán rengeteg embert foglalkoztat a közismert multinacionális óriásvállalat, a General Electric. Tavaly ősszel azonban a cég vezetői nagyarányú létszámleépítést jelentettek be, miután az Európai Unió megtiltotta a hagyományos izzók kereskedelmi forgalmát. Nálunk pedig főként ezt a kategóriát gyártották. Nagykanizsa vezetése ezt nem nézheti tétlenül, nem engedhetjük meg, hogy ezernégyszáz ember utcára kerüljön, hiszen ez az ötvenezres város lakosságának közel három százaléka. Meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy ezek az emberek munkát találjanak.

– Mit tudnak tenni?

– A General Electric vezetői és mi is azon vagyunk, hogy a cég bizonyos termelési folyamatait továbbra is Nagykanizsán végezze, hiszen kiváló adottságú, infrastruktúrával rendelkező gyártelepen működik. Továbbá új beruházásokkal kell ellensúlyoznunk a hiányt. Épp a múlt héten jelentettük be az autóiparba bedolgozó Eybl cég vezetőjével közösen, hogy hamarosan háromszáz új munkahelyet hoz létre városunkban a vállalat. Ez hosszas előkészítés eredménye, de a Fidesz-frakciónak további tervei is vannak, számos céggel tárgyalok. A következő időszak – és most nem a négyéves ciklusról, hanem hosszabb időtávról beszélek – legfontosabb feladata mindenképpen a munkahelyteremtés. Meg kell akadályoznunk, hogy az emberek bajba kerüljenek. Napi kenyérgondokról van szó ugyanis. Célunk idővel a teljes foglalkoztatottság elérése.

– Nem illúzió ez?

– Nagykanizsa esetében nem. Városunk közlekedési csomópont, vasúton és közúton egyaránt jól megközelíthető, közvetlen összeköttetésben van a fővárossal, közel a horvát és a szlovén határ, illetve a sármelléki reptér. Ezen adottságokat ki kell és ki is lehet használni. Nagy baj, hogy mindmáig ez nem történt meg.

– Ehhez pénz kell, sok pénz.

– Az elmúlt nyolc év szocialista–liberális kormányai az önkormányzatokat rendkívül nehéz helyzetbe hozták, hiszen számos állami feladatot ruháztak át rájuk, miközben a forrásokat elvonták. Bár Nagykanizsa ma még nincs a legeladósodottabb települések sorában, a következő időszakban számos olyan, az eddigi városvezetés által elkezdett és már átszervezhetetlen fejlesztés fog megvalósulni, ami miatt másfél éven belül komoly tartozások halmozódnak majd fel. A tartozás önmagában nem sorscsapás, az sem jelentene feltétlenül gondot, hogy az elkövetkező időszakot ez megterheli. A baj az, hogy idén akár működési hiánnyal is szembe kell nézzünk, ha pedig erre kell hitelt felvennünk, az veszélyes folyamatokat indíthat el. Ennek elkerülésére tavaly a közgyűlés a polgármester akarata ellenére létrehozott egy bizottságot a költségvetés átvizsgálására, azért, hogy a hiány minél kisebb legyen. A következő közgyűlés legelső dolga kell legyen, hogy ezt folytatja. Az idei évet minél kisebb költségvetési hiánnyal kell zárnunk. Nem szeretnék hiú reményeket ébreszteni senkiben, jelenleg nagyon csekély az esély a működési hiány elkerülésére. Takarékosságra és a bürokrácia átszervezésére van szükség. Át kell térni például a papíralapú adminisztrációról az elektronikus ügyintézésre. Ezt tavaly kezdeményeztem, de a polgármester és a közgyűlés hozzá húzó többsége leszavazott, pedig évente több tíz millió forintot lehetne így megtakarítani.

– Ez szép, de aligha lesz elég. Van más lehetőség is?

– Egész Magyarország bővelkedik megújuló energiabázisokban, nálunk különösen nagy mennyiségben találni például hévizeket. Tavaly tárgyalásokat kezdeményeztem egy céggel ezek feltérképezésére és hasznosítására, s mivel ennek hírére egy másik, hasonló arculatú vállalat is bejelentkezett, versenyeztetni is tudtuk volna őket, ám sajnos ezügyben is a polgármester úrba ütköztünk, így ez a folyamat is elakadt. A megújuló energia kiaknázása azonban sürgető feladat, ráadásul az ilyen beruházások uniós támogatására jó feltételekkel lehet pályázni, így több mint balgaság, bűn volna kihasználatlanul hagyni ezt a lehetőséget. Szakvélemények készültek, melyek szerint az itteni hévíz alkalmas villamos energia előállítására, a maradék hőeneregia pedig a fűtési rendszert tehetné lényegesen olcsóbbá.

– Ahol hévíz tör fel, ott fürdőt is lehet építeni.

– Így van, s ehhez is beruházásokra van szükség. Számomra a legszebb város Nagykanizsa, de be kell ismernem, nekünk nincsenek olyan történelmi látnivalóink, mint például Egernek, ezért ki kell találnunk, mivel tudjuk idevonzani a vendégeket. Nagykanizsának van hévize, de ma sincs fürdője, sem komoly szállodája, mely többféle szolgáltatást tud nyújtani. A konferenciaturizmus biztos bevételt jelent egész évben, ezért ez munkahelyeket is teremt. Ha különleges természeti környezetben fel tudunk építeni egy ilyen szállót, az már vonzerőt jelenthetne, s erre ráépülhetnek egyéb szolgáltatások: kisvendéglők, kávézók, kerékpáros vagy lovas programok. Kevesen tudják, hogy Nagykanizsát érinti az Országos Kék Túra útvonala. Ha fejlesztjük a kulturális életet, ezt is sokkal jobb hatásfokkal ki lehet használni, továbbá jelentős bemutatókkal, tárlatokkal, egyebekkel más fürdőtelepülésekről – Hévízről, Zalakarosról, Kehidakustányból – is ide tudnánk vonzani a közönséget. Dél-Zala jelentős borvidék, Nagykanizsán évente van borverseny, ennek is hírverésre volna szüksége. A hévíz azonban nem csak a turizmust futtathatná föl, mert számos tevékenység kapcsolható hozzá. Nem régi hír, hogy a magyar fiatalok közel fele külföldre vágyódik. A kanizsai ifjúság jelentős része is máshol épít magának jövőt, ha nem épp idegenben. Márpedig egy város, egy település jövője azon múlik, milyen jövőképet tud kínálni polgárainak.

– Ön milyet kínál?

– Ahhoz, hogy minél több fiatalt itt tartsunk, illetve hogy a másutt tanulók hazajöjjenek, két dolog kell: megélhetés és szép környezet. Nagykanizsa nem világváros, nem is kell, hogy az legyen, de lakhatóvá, élővé és szerethetővé igenis tehető. A változáshoz többek között pezsgő kulturális élet kell, és munkahelyek és munkahelyek és munkahelyek. Városunkban működik a Veszprémi Egyetem kihelyezett kara. Az óriási igényt mutatja, hogy a jelentkezők száma egyre nő, a városból és a környező településekről is sokan tanulnak itt. Két esztendeje együttműködést kezdeményeztem az egyetemmel egy lehetséges városstratégia elkészítésére, ennek eredményeként a városi polgárok megkérdezésével elkészült egy hosszú távú program, amely meghatározta a fejlesztési irányokat. Ennek főeleme az említett hévízkincs kihasználása, nem pusztán takarékossági szempontból, hanem mezőgazdasági és ipari célokra is. Például zöldséget, növényeket termesztő üvegházakat vagy ipari létesítményeket lehet üzemeltetni vele. Ezzel jelentős számú munkahely jön létre. A város-stratégia másik fontos eleme, hogy kedvező földrajzi elhelyezkedésünk és közlekedési csomópont mivoltunk szinte kötelezően logisztikai központnak kínálja Nagykanizsát, melyhez kapcsolódva az ipari parkok terén is komoly hatalom lehetünk. Ehhez azonban meg kell szereznünk a város környéki, ma honvédségi kezelésben lévő területeket. Ez ügyben tárgyalásokat kezdeményeztem már az előző ciklusban az akkori honvédelmi miniszterrel.

– Nyilván nem nagy sikerrel…

– Hát nem. De most lehetőség nyílik az újratárgyalásra. Szeretném bevetni az érdekérvényesítés új eszközeit is. Eddig külön-külön keresett befektetőket, munkahelyeket, forrásokat Zalaegerszeg, Nagykanizsa és a térség számos települése. Szeretném, ha egyesítenénk erőinket, ezért kezdeményezzük a megyében a közös fellépést. Ez ügyben előrehaladott tárgyalások folynak több polgármesterjelölttel. Célunk, hogy térségi lehetőséget mutassunk fel a beruházók számára a meglévő tudással, szakmunkásgárdával, infrastruktúrával, természeti adottságokkal és így tovább. Ha bizalmat kapunk az emberektől október 3-án, a velünk egy irányban gondolkodó kormányzattal együttműködve történelmi lehetőség kínálkozik nagyot lendíteni térségünk szekerén.

– Kanizsának lényegében véve nincs élő belvárosa. Egyetért ezzel?

– Nem nagy örömmel. Éppen ezért rendkívül fontos és sürgős a belváros teljes, átfogó átalakítása, helyreállítása. Ezt is kezdeményeztük a ciklus elején, most még mindig csak a munkák kezdeténél vagyunk. Pedig mielőbb vonzó, jellegzetes arculatú, szép belváros kell nekünk, és nem elsősorban idegenforgalmi szempontból, hanem azért, hogy a kanizsaiak örömüket leljék benne. Sajnos az elmúlt évtizedekben multinacionális nagykereskedelmi egységek települhettek a város keleti és nyugati szélére, s ezek szinte mindent kiszívtak a városközpontból, hiszen sok kiskereskedő most ezekben bérel üzlethelyiséget. A rekonstrukció lehetővé teszi, hogy pályázati úton forráshoz jussanak olyan vállalkozók, akik éttermet, kávéházat és más hasonló kiskereskedelmi egységet üzemeltetnének a belvárosban. Az átalakított belváros fesztiválok, lokálpatrióta rendezvények ideális helyszíne is lehet. Szeretnénk, ha a családoknak nem a városszéli plázákban történő bevásárlás jelentené a hétvégi programot, hanem mondjuk egy belvárosi zenepavilon vagy cukrászda meglátogatása. Nagykanizsát pezsgő, élő várossá kell változtatni, nem maradhat a mostani polgármester önmegvalósítási kísérleteinek és csatáinak harctere.

– Ezt önkritikának is vehetjük, hiszen Marton István a Fidesz-KDNP támogatásával lett a város elöljárója négy évvel ezelőtt. Mi vezetett oda, hogy az elmúlt években az országos sajtóban is a polgármester és a Fidesz–KDNP-frakció közötti háborúról szóltak a hírek?

– Utólag nézve kétségtelenül hiba volt 2006 őszén Marton Istvánt indítani polgármesterjelöltként. Sokan mondták is akkor, hogy vigyázzunk, mert összeférhetetlen természet. Én azonban több éve ismertem, addig normális munkakapcsolatban voltunk, és mivel együttműködő, megegyezésre törekvő típus vagyok, bíztam abban, hogy képesek leszünk közösen dolgozni Nagykanizsáért. Sajnos hamar be kellett látnunk, hogy tévedtünk. Marton István úgy gondolta, ő a hatalom kizárólagos birtokosa, ezért elzárkózott az egyeztetésektől, ehelyett azt akarta, minden elképzelését automatikusan támogassuk. Ezen túlmenően összeegyeztethetetlen volt értékrendünkkel, hogy nem egészen egyéves polgármesterség után fizetésemelést követelt magának, miközben az emberek életkörülményei a megszorítások miatt folyamatosan romlottak. Ugyancsak ízléstelen volt, amikor a polgármester úr sízsákos luxusautót akart vetetni magának, mondván, ő már idős és szereti a kényelmet. E basáskodás elfogadhatatlan számunkra, ezért kerültünk szembe egymással. Sajnos bizonyos ígéretekkel a Fidesz–KDNP-frakció két tagját, akiket mi csak „gerébeknek” hívunk, a maga oldalára állította, így elvesztettük közgyűlési többségünket.

– Keserű tanulság lehetett.

– Annál is inkább, mert az áldatlan háborúskodás levét a város itta meg: kiváló adottságaink ellenére sem sikerült kihasználni a lehetőségeket. Tulajdonképpen csoda, hogy több elképzelésünket mégis sikerült megvalósítani. Például az egészségcentrum megépítését, orvosi rendelők és utak, járdák felújítását, kerékpárutak kialakítását úgy, hogy Nagykanizsa városvezetése eközben folyamatosan önmagával foglalkozott. Ez olyan, mintha a futballban egy középcsatár helyzetbe kerülvén nem kapura lőne, hanem a labdát feledve a társaival pörölne. Ilyenkor a közönség joggal követeli a cserét. Ugyanezért van szükség változásra Nagykanizsán is. Mi, a Fidesz jelöltjei összehangolt és sikerre törő csapatjátékra készülünk, ezt kínáljuk a kanizsaiaknak. Ha bizalmat szavaznak nekünk, ígérjük, városunk végre fejlődésnek indul.

Ágoston Balázs

CSERESNYÉS PÉTER

1960. január 9-én született Zalaegerszegen.

1983-ban diplomázott történelem-könyvtár szakon a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán.

1983-tól 1989-ig Nagykanizsán a Hevesi Sándor Általános Iskolában tanított, majd vállalkozóként különböző hazai és külföldi tulajdonú cégek munkatársa volt.

1998-ban csatlakozott a Fideszhez, 2003-ban választókerületi elnök lett.

2002 áprilisában a Fidesz-MDF közös Zala megyei területi listájáról szerzett parlamenti mandátumot.

2002 őszén Nagykanizsa Megyei Jogú Város közgyűlésének tagja lett, jelenleg a város alpolgármestere.

A 2006-os országgyűlési választásokon Zala megyei területi listáról jutott a parlamentbe. Jelenleg Nagykanizsa alpolgármestere.

Áprilisban Zala megye 2. országos egyéni választókörzetében jutott parlamenti képviselői mandátumhoz.

Nős, egy gyermek édesapja.