Háború vagy béke

– Háború vagy béke: ez ma Európa alapvető sorskérdése. Egyetért azzal, hogy civilizációs válaszút előtt állunk?

– Számos biztonságpolitikai szakember mellett Henry Kissinger, az USA egykori külügyminisztere is több publikációban kifejtette, hogy új világrend születik, az átalakulás megkezdődött. A második világháborút követő korábbi kétpólusú hatalmi rendszer felbomlott, a hidegháborút az USA megnyerte. Az Egyesült Államok szuperhatalommá válásának folyamatában több helyi konfliktusba beavatkozott, sok esetben közvetlenül, máskor indirekt módon. A második világháború után legalább háromszáz nemzetközi katonai konfliktus alakult ki, amelyek mögött mintegy nyolcvan százalékban meghúzódik az USA politikai érdeke.

– Oroszország megelégelte az angolszász előrenyomulást?

– Putyin elnök elég karakteresen megmutatta, hogy bár a Szovjetunió szétesése után Oroszország meggyengült, Moszkvának is van politikai érdeke, főleg a volt utódállamok tekintetében. Megmutatta, hogy Oroszország továbbra is létezik, és elég karakteresen szembeszáll az Oroszország elleni törekvésekkel.

– Ezt értjük, de a Nyugat nem akarja elismerni Oroszország érdekeit. Van még esély a tárgyalásos rendezésre, vagy Európa belesodródik a háborúba?

– Ismerjük az ószövetségi példát, Káin és Ábel óta tudjuk, hogy a testvérháborúk a legszomorúbbak. Valószínűleg az emberek egy csoportjának a természetében benne van a féktelen hatalomvágy, de ezek a törekvések a történelem során sorra elbuktak. Láttuk ezt a délszláv háború időszakában is, amikor különös kegyetlenséggel ölték egymást a szemben álló felek. Végül a délszláv háború is lezárult tűzszünettel és a daytoni békeszerződés aláírásával. Van már több recept a konfliktusok rendezésére. Arra kell ösztönöznie a feleket minden nagyhatalomnak, az ENSZ-nek és a NATO-nak is, hogy találjanak békés megoldást. A magyar kormány az ukrajnai háború kezdete óta ezen a bölcs állásponton van. Ugyanakkor nem ülhetünk karba tett kézzel, fejlesztenünk kell védelmi képességeinket.

– Ön kezdett először nagyszabású haderőfejlesztésbe, békeidőben.

– Miniszterelnök úr felkérésére 2015-ben lettem honvédelmi miniszter, egy évvel azután, hogy Oroszország annektálta a Krímet. Az emberek nem sokat éreztek belőle, de már akkor is benne volt a levegőben a háborús konfliktus lehetősége. 2016-ban bejelentettünk egy tízéves haderő-fejlesztési programot, és elindítottuk a területvédelmi tartalékos rendszer kiépítését. A kadétprogramnak köszönhetően ma már tízezer kadétunk van. A Ludovika, a tisztképzés megújítása, a hadiipar fejlesztésének megindítása ugyancsak erre az időre tehető. Mi léptünk először a térségben, és ennek is köszönhető, hogy ma már sokkal jobb állapotban van a magyar honvédség, mint tíz évvel azelőtt. 2015-ben kezdődött a migránsválság. 18 ezer katonát vezényeltünk a déli határra, és megépítettük a déli határkerítést, miután négyszázezren gázoltak keresztül az országon.

– 2014-ben még nem tört ki a szomszédunkban a háború, mert német és francia közbenjárásra sikerült a minszki megállapodással a konfliktust jegelni. Más kérdés, hogy a felek nem tartották be. Mi történt volna, ha nem hozzák tető alá a minszki megállapodást?

– Valószínűleg 2014-ben könnyebb dolga lett volna Putyinnak a donecki és a luhanszki régió annektálásával, mint ma, mert a Nyugat időt nyert a minszki megállapodással, hogy felkészíthesse Ukrajnát.

– Ezt már nem is tagadják… Brüsszel háborús lázban ég. Mutatja a kötelező sorkatonaság visszaállításának és a katonák Ukrajnába küldésének az ötlete, a még több pénz, még több fegyver.

– Megdöbbentő nyilatkozatokat tesznek. Ursula von der Leyen a következőt mondta: „Európának fel kell készülni a háborúra. […] Fokozni kell Ukrajna katonai és pénzügyi támogatását.” Felelős politikus, egy bizottsági elnök ilyen nyilatkozatot nem tehet. Ezt egy olyan szervezet elnöke mondta, amelynek 2012-ben Nobel-békedíjat adtak! Már többször javasoltam: adják vissza a Nobel-békedíjat, mert háborús héják lettek! Vagy itt egy idézet Macron elnök úrtól: „Semmilyen eszköz használatától nem szabad visszariadni Oroszország ellen.” Mondja egy atomhatalom elnöke. Tehát készek minden rendelkezésre álló eszközt felhasználni.

– Oroszországot legyőzni? Képtelenség.

– Akik Oroszországot le akarják győzni, azoknak tudniuk kell, hogy a legnagyobb nukleáris arzenál birtokában lévő szuperhatalommal állnak szemben. Hatezer nukleáris töltete van az orosz hadseregnek. Több ezek közül interkontinentális, ballisztikus rakéta, mint például a Szarmat, amellyel tíz-tizenkétezer kilométerre levő városokat tudnak elérni néhány perc alatt. Egy ilyen rakéta három perc alatt van Berlinben! De nem hinném, hogy Putyinnak az volna a célja, hogy világháborút robbantson ki, mert ő is tudja, hogy ha ez atomháborúvá alakul, annak nincsenek győztesei, és akkor lehúzhatjuk a redőnyt az emberiség történelme végén. Viszont sokkal több felelősséget várnék az európai vezetőktől. Az embereknek elegük van a háborús propagandából. A magyaroknak különösképpen.

– Annál is inkább, mert a NATO védelmi szövetség.

– Gyakorta beszélünk az Észak-atlanti Szerződés 5. cikkéről, a kollektív védelemről, a 4. és a 10. cikk is sűrűn szóba kerül, előbbi a konzultáció lehetőségéről szól, ha bármelyik tagállamot veszély fenyegetné, utóbbi a NATO bővítésével foglalkozik. De nem beszélünk az 1. cikkről.

– Hogy hangzik?

Idézem: „A Felek kötelezik magukat arra, hogy az Egyesült Nemzetek Alapokmányának megfelelően minden nemzetközi viszályt, amelybe belekerülhetnek, békés eszközökkel, olyan módon rendezzék, hogy a nemzetközi béke és biztonság, valamint az igazságosság ne kerüljön veszélybe, továbbá hogy nemzetközi kapcsolataikban tartózkodnak az Egyesült Nemzetek céljaival össze nem férő, bármilyen módon megnyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől és erőszak alkalmazásától.”

– Ennek minden szava a békés eszközökről szól. Vajon Macron elnök úr méltóztatott olvasni? Vagy mindenáron francia katonákat akar az angolszász érdekek oltárán feláldozni? Csakúgy, mint egyes balti államok? Mintha mi nem ehhez a NATO-hoz csatlakoztunk volna…

– Megsértik az alapszabályt. De ez még nem minden. Durva kettős mércét alkalmaznak.

– Mire gondol?

– Minden konfliktusnál van viszonválasz. A Hamász terrortámadását követően is megérkezett az izraeli hadsereg válasza. Majd az európai vezetők felszólították Netanjahut, hogy álljon le: hirdessen azonnali tűzszünetet, és kezdjen béketárgyalásokba. Az orosz–ukrán háború kapcsán ilyen felszólítást nem hallottunk ez idáig, pedig 2022 februárja óta zajlik. Épp ellenkezőleg, olajat öntenek a tűzre.

– Közben történt még valami, ami megdöbbentette a közvéleményt. Merényletet követtek el Robert Fico szlovák miniszterelnök ellen. A merénylő állítólag nem értett egyet a szlovák kormányfő politikájával. Mint korábbi nemzetbiztonsági államtitkárt is kérdezem, hihető Robert Fico esetében, hogy az elkövető magányos merénylő volt?

– Észrevettem valamit, de távol álljon tőlem, hogy a Robert Ficót védő testőrök munkáját értékeljem. Én inkább a kordon mögött álló embereket néztem. Többször is megnéztem a felvételeket.

– Mit tapasztalt?

– Ha az átlagember vagy emberek egy csoportja elmegy egy rendezvényre, és ott egyszer csak lövések dördülnek el, a legtöbben elkezdenek szaladni, vagy levetődnek a földre, megrémülnek, pánik tör ki. Itt nem ez történt. Mindenki a helyén maradt. Nekem úgy tűnt, mintha ezek az emberek vagy egy részük be lett volna avatva. Az nem ijed meg, aki tudja, hogy mi fog történni. Ez természetesen csak feltételezés, de sok hasonló felvételt láttam már életemben, és ez nem illik bele a képbe.

– Egyre több a rejtély.

– Nem hiszek a véletlenekben. A migrációról is bebizonyosodott, hogy tervezett, szervezett, menedzselt, kidolgozott projekt: nem arról van szó, hogy valaki Dél-Kongóban egy reggel arra ébred, hogy útra kél Németországba, mert ott több eurót kap a számlájára. 1990 óta vagyok a magyar politikában. A rendszerváltás nagy esélyt jelentett számunkra. Reményt, hogy elhozza a jólétet, a biztonságot, a tervezhetőséget. Az Európai Unió, sőt már az elődje, a Szén- és Acélközösség is azért jött létre, hogy ne legyen többé Európában háború. Ezért csatlakoztunk a NATO-hoz 1999. március 12-én, hogy ez a kollektív védelmi erő a békét és a biztonságot garantálja. Ehhez képest most ott tartunk, hogy az Európai Unió és a NATO egyre több vezetője kibújt a korábbi köntöséből, és háborús héjaként bele akarja rángatni Európát a konfliktusba. Értelmetlen szankciók, buta válaszok, tömeges menekültek, lerombolt házak, halottak. Közben egyre több pénz megy el erre a háborúra, és hiányzik a magyar gazdáknak, az iparnak és Európa versenyképességének. Az emberek egyre elégedetlenebbek lesznek, ami mélyülő erőszakspirálhoz és káoszhoz vezethet.

– Lehet, hogy már ki is tört a harmadik világháború?

– Katonai értelemben egyelőre nem, de ha a háború természetét úgy definiáljuk, mint az akarat rákényszerítését egy másik országra, akkor már javában tart. A XIX–XX. században a háború alatt az alábbiakat értették: hadüzenet, támadás, döntő csata, békeszerződés, hadisarc, területi követelések stb. Ma már nincs hadüzenet. A virtuális térben folyamatos harc folyik. Háború van, harmadik világháború. Honvédelmi miniszter voltam 2016-ban, amikor a NATO a kiberteret hadszíntérré nyilvánította. A befolyásolás, a nyomásgyakorlás különböző eszközei (diplomáciai, pénzügyi, gazdasági, energetikai), illetve ezek felerősítése és a háttérben a katonai arzenál felsorakoztatása egy új világrend kiépítését készítik elő. A virtuális eszközök képesek egy nemzetet lebontani egyénekre. Mindenkinek saját profilja van, bárkiről bármit megtudhatnak. Ezek az egyének csoportokhoz, közösségekhez tartoznak, és adott esetben egy influenszer is képes lehet arra, hogy az embereket az utcára vigye és szélsőséges esetben megdöntsön egy kormányt. A hibrid hadviselést úgy kell elképzelni, hogy a teljes palettát lefedi a hitelek felvételétől a diplomáciai nyomásgyakorláson át a katonai beavatkozásig, aminek a végpontján az atomfegyverek állnak. Az emberek sokszor nem is érzékelik, hogy mi készül. Az államok sérülékenyebbé és kiszolgáltatottabbá váltak, mert nem áll meg a veszély a határoknál. Ennek tudatosítására, biztonságtudatos gondolkodásra, illetve a nemzetbiztonsági szolgálatok még hatékonyabb működésére van szükség.