Hadüzenet a renegátoknak
Csupán az történhetne meg, hogy az úgynevezett 7. cikkely alapján megvonnák Magyarország és Lengyelország szavazati jogát.
Amint arról beszámoltunk, a The Times című brit lap online kiadása úgy tudja, hogy hamarosan ultimátumot kaphat Magyarország és Lengyelország, ha továbbra sem hajlandó teljesíteni a kötelező betelepítési kvótával kapcsolatos kötelezettségeit.
Ez kemény és komoly fenyegetésnek hangzik, legalábbis első ránézésre. Százhúszezer migráns széttelepítéséről van szó, s ha Magyarország és Lengyelország nem hajlandó befogadni az ebből rá eső kontingenst, akkor ki is zárhatják az unióból.
Eddig a már ismert hír.
Amit viszont nem tudtunk, arról Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója beszélt a demokrata.hu-nak. Ezek szerint az EU-ban, illetve az EU jogrendjén belül nincs is kizárási mechanizmus. Csupán az történhetne meg, hogy az úgynevezett 7. cikkely alapján megvonnák Magyarország és Lengyelország szavazati jogát. Ehhez viszont egyöntetű döntésre lenne szükség, az pedig biztos, hogy Magyarország mindenképpen megvétózna egy ilyen, Lengyelországgal szemben hozott határozatot, és ez fordítva is igaz. Német jogi szakértők is felismerték ezt a „problémát„, azért olyan javaslatot tettek, hogy egyszerre kellene megindítani az eljárást a két országgal szemben, így nem tudnának vétózni. Kérdés azonban, hogy az EU jogrendje lehetőséget biztosít-e egy ilyen, „összekapcsolt”, precedens nélküli eljárásra.
Kovács István hozzátette, hogy az említett 120 ezer migránsból eddig körülbelül 15 ezer főt sikerült széttelepíteni, a legfőbb befogadó Luxemburg volt. A legtöbb tagállam nyíltan vagy burkoltan, de szabotálja a rendelkezést. Ausztria nemrég jelentette be hivatalos formában is, hogy nem hajtja végre kötelező betelepítési kvóta előírásait.
A német jogászok egy kicsit előreszaladtak. Günther Oettinger német EU-biztos nemrég bevallotta egy nyilatkozatában, hogy jól jártak az unió centrumállamai az új tagországok csatlakozásával. Szerinte a Lengyelországnak juttatott EU-s támogatások jelentős része (lengyel számítások szerint 80 százaléka) a német gazdaságba, német vállalatokhoz kerül vissza. Egyes szakértők – más kelet-európai országokat is ide véve – minimum ötven százalékra becsülik a visszakerülés átlagos mértékét. Tehát egy, Brüsszeltől kapott euróból 50 cent előbb vagy utóbb, de mindenképpen megindul vissza, a Nyugat felé. Rövid távon. S akkor még nincs szó a hosszútávú megtérülésekről, az olcsó munkaerő és a befektetési támogatások pénzben is kifejezhető előnyeiről, hogy a meghódított és alaposan kiszélesített kelet-európai piacok profitjáról már ne beszéljünk.
Ilyen körülmények között aligha hihető, hogy a német politikai vezetők Lengyelország vagy Magyarország kizárását komolyan gondolnák. De vajon csak fenyegetésről lenne szó?
Fricz Tamás politológus azt mondta a demokrata.hu-nak, hogy úgy tűnik, a brüsszeli elit elszánta magát az Európai Egyesült Államok minél előbbi létrehozására. Ennek érdekében pedig el akarja söpörni az útból azokat a kormányokat, amelyek a legerőteljesebben ellenzik ezt a törekvést, s ragaszkodnak a nemzetállamok Európájához, mint az EU klasszikus formájához. Fricz Tamás szerint Brüsszel esősorban a Brexit miatt akarja fokozni a centralizáció tempóját, illetve azért, mert felismerte, hogy nem számíthat az új amerikai elnök, Donald Trump támogatására. Az időzítésnek több oka is lehet, de talán nem véletlen, hogy a hír éppen most, a CEU-ügy kellős közepén röppent világgá, hogy a Budapest elleni támadásokat, például a rezsicsökkentés megkérdőjelezését már ne is említsük. Ezek szerint megtervezett, több síkon zajló akció indult az Orbán-kormány ellen.
Sinkovics Ferenc
