Hirdetés

– Baj van? Azért kellett miniszteri biztost kinevezni erre a területre?

– Nincs baj, a folytonosságot kell erősíteni. Az elmúlt tíz évben számos nagy lépést tett a kormány az állatvédelem terén, 2013 óta például minden négy hónapnál idősebb kutyába csipet kell ültetni, ez nagyon fontos volt a kóbor állatok számának csökkentésében. Szigorította továbbá a kormány a büntető törvénykönyv állatvédelemmel kapcsolatos pontjait, és immár letöltendő börtönbüntetésre ítélhetők az állatkínzók, a bíróság minősített esetben akár három évet is adhat nekik. 2019-ben pedig elindult egy országos ivartalanítási program. Személyesen is úgy érzem, hogy a kormány a jövőben is fontos szerepet szán az állatvédelemnek, ezért lettem a terület frissen kinevezett miniszteri biztosa.

– Sokan politikai kérdésnek is tekintik az állatvédelmet. Világszerte igaz, hogy a környezetvédelemhez hasonlóan erre a területre is benyomultak a civil csoportoknak álcázott balliberális erők. Vádaskodnak, illetve képtelen ötletekkel, hisztérikus követelésekkel manipulálják a közvéleményt. Azzal, hogy idehaza a konzervatív kormány áll az állatvédelem élére, ki lehet csavarni az ellenzék kezéből ezt a politikai fegyvert?

– Nyilván fontos ez is, de én inkább azokról az állatvédő, állatmentő civil szerveződésekről és szakmai fórumokról beszélnék, amelyekkel felvettem a kapcsolatot a kinevezésem után. Nagyon nagy munkát végeznek, pénzt és fáradságot nem kímélve. Az állatvédelmet szigorúan pártok feletti és politikamentes kérdésnek tekintem. Azokra a pontokra koncentráltunk a találkozókon a civilekkel, amelyekben feltétlenül egyetértünk. Ilyen az ivartalanítási program kiszélesítése, a civil szervezetek központi támogatásának növelése, illetve az úgynevezett ebrendészeti telepek monitorozása, korszerűsítése. Egyetértettünk a felelős állattartás propagandájának erősítésében is. Egy kutyával tíz-tizenöt évre fogad maga mellé társat az ember, akinek tudnia kell, hogy az állat etetése, gyógyítása, a róla való gondoskodás időbe és pénzbe is kerül. Mindenekelőtt erre kell felhívni a figyelmet.

Korábban írtuk

– Hol több a tennivaló? A haszon-, a hobbi- vagy a vadállatok terén?

– Nem szeretném, ha az állatvédelem beszorulna a kutya-macska-nyuszi háromszögbe, bár a társadalom sok esetben ezekre figyel elsősorban. De több olyan természetvédelmi központ is van, amely a vadak védelmével foglalkozik, és a haszonállatokra vonatkozó törvényi szabályozásunk is kiáll minden próbát. Nekem, illetve nekünk az lesz a legfontosabb feladatunk, hogy betartassuk a meglévő szabályokat.

– Mi a fontosabb a haszonállatok esetében? A profit vagy az állat jóléte? Láttunk hizlaldát, ahol egy ketreccel szinte teljes mozdulatlanságra kényszerítették a sertéseket, hogy minél előbb vágósúlyba kerüljenek…

– A szabályok egyértelműek, minden idevonatkozó kérdést tisztáznak. Nem lehet mindegy, hogyan érjük el a profitot. És igen, vannak gondok, azt már most látni például, hogy a haszonállatok szállítása kapcsán be kell majd avatkozni. Szükség lesz a hatóság erőteljesebb fellépésére, és egyes előírásokat is szigorítani kell.

– Nemrég örökbe fogadtunk egy kutyát. Két légpuskalövés okozta seb van rajta, eltörték a farkát, és késsel szívtájékon szúrták. Miként lehetne megelőzni az ilyen eseteket?

– A Btk. egyértelműen fogalmaz ezekben a kérdésekben, a törvény véleményem szerint európai szinten megállja a helyét, és szigorúnak tekinthető. Nekem viszont hiányoznak a bíróságok idevonatkozó, precedens jellegű, elrettentő ítéletei. Pedig ezek a társadalom elvárásaival és igazságérzetével is találkoznának. A példás ítéleteknek szerintem meglenne a visszatartó erejük. Aki egy állatot megkínoz vagy megöl, az nem fog itt megállni. Minden erőmmel azon leszek, hogy a bíróságok példás szigorral lépjenek fel az effajta esetekben.

– Itt jöhet képbe az óvoda és az iskola is, ahol az állatvédelemben kellene érzékenyíteni, nem pedig másban.

– Sok civil szervezet van jól képzett tagokkal, amelyek már el is kezdték valamilyen formában az óvodai és az iskolai munkát. Köszönet jár nekik ezért, de a kormányzati szintre emeléssel országossá tehetjük a folyamatot. Nem mellőzve a civileket, sőt, ha lehet, szorosabban együttműködve velük. Persze ahány szervezet, annyi stílus és eszköz, ezeket legalább egy sorvezető erejéig egységesíteni kellene.

– Mi lesz a szilveszteri tűzijátékkal? Kutyák tízezrei szöknek meg rémületükben, és pusztulnak el valahol. De nagy megpróbáltatás a robbantgatás a haszonállatoknak és a vadaknak is.

– Az a jó megoldás, ha minél kevesebb olyan zaj éri az állatokat, amely rosszul hat az idegrendszerükre. Foglalkoznunk kell a kérdéssel, és ki kell térni rá a Nemzeti állatvédelmi programban.

– Elszoruló szívvel gondol arra az ember, hogy mi lesz azokkal a kutyákkal, amelyeket bevisznek egy menhelyre. Úgy tudni, egy idő után, ha nem fogadják örökbe őket, jön az elaltatás.

– A valóságban nem állunk rosszul e téren. Az ebrendészeti telepeken nem altatnak, átviszik az állatokat valamelyik menhelyre, ott ivartalanítják őket, és így már örökbe fogadhatók. Ez a mai gyakorlat. Természetesen a menhelyek sem altatnak, nem is szeretnék ilyennel találkozni. Legutóbb az Illatos úti telep került gyanúba, de a civilek ezt azonnal jelezték, és sikerült az altatásokat megakadályozni.

– Mi lesz az állatrendőrség ötletével? Felvetődött, hogy nyugati minták alapján itthon is létre kellene hozni hasonló szervezetet.

– Én a Veszprém megyében létrejött modellt pártolom. Ott a rendőrség szorosan együttműködik a civil állatvédő szervezetekkel, és ez a megoldás feltűnően jó eredményeket hozott. Hatósági jogköre a jövőben is csak a rendőröknek lenne, ők intézkednének a civil szervezetek jelzései alapján. Ezt az együttműködést kellene szorosabb rendszerbe foglalni mindenütt.

– Mi lesz a cirkuszok állatprodukcióival? Egy időben nagy vihart kavart a kérdés nemzetközi szinten, mondván, ezek megalázzák az állatot, és fájdalmat is okoznak neki.

– Felül kell vizsgálni a kérdést. Már húsz európai ország tiltja a vadállatok cirkuszban való felléptetését. Széles körű párbeszédet kell folytatni a hazai közvéleménnyel, látnunk kell, miként viszonyulnak hozzá az emberek.

– Aztán itt vannak az úgynevezett szaporítók. Egyáltalán kicsodák ők tulajdonképpen?

– Akik minden szelekció, tenyésztési terv és felelősség nélkül pároztatják az állatokat, és papírok nélkül, kéz alatt adogatják el a kölyköket. Ezeken a helyeken hiányoznak a megfelelő tartási és egészségügyi körülmények, hiányzik a megfelelő ismeret és szakértelem, és bár ezek az emberek sokszor szép jövedelmet húznak mindebből, nem is adóznak. Hadat üzenünk nekik. Akárcsak a kutyaviadalozóknak, akik a legtöbb esetben éppen ilyen helyekről veszik az állatokat. A viadal kegyetlen dolog, és ők is jól keresnek, mert olyan környezetben, ahol politikusok, celebek és felettébb tehetős személyek is megjelennek, nagy összegek forognak a fogadásokon. A viadalozók ellen is fel fogunk lépni, minden eszközzel. Már megkezdtem a konzultációkat ezekben az ügyekben a szakterülettel, és látom, hogy e téren is hiányoznak egyelőre a markáns és következetes igazságügyi döntések. Át kell gondolnunk, hogy csak azok kapjanak-e a Btk. paragrafusainak megfelelő büntetést, akik szervezik a viadalokat, vagy azokat is büntetni kellene, akik részt vesznek ezeken nézőként és fogadóként.

– Egy nép intelligenciáját jól mutatja, miként viszonyul az állatokhoz. Mit mutatnak az összevetések, szeretik a magyarok az állatokat?

– Kifejezetten szeretik. Döntő hányada jól is tartja őket, sőt, családtagként tekint rájuk. Az állatvédelem a közelmúltban az érdeklődés fókuszába került. Tőlem pedig azt várják a feletteseim és a választók is, hogy az egész társadalom közös ügyévé tegyem.