Hagyományaink a 21. században is élnek
Fantasztikus látni, hogy népszokásaink, hagyományaink hogyan maradnak élők a 21. században is - hangsúlyozta Nagy István agrárminiszter.
Fantasztikus látni, hogy népszokásaink, hagyományaink hogyan maradnak élők a 21. században is – hangsúlyozta Nagy István agrárminiszter Mohácson a busójárás vasárnapi fő programján.
Fotó: MTI/Sóki Tamás
A tárcavezető a Duna-parti város Széchenyi terén összegyűlt többezres tömeg előtt gratulált a mintegy 250 éves télűző, tavaszköszöntő népszokás szervezőinek és résztvevőinek.
Nagy István a kedvező időjárásra utalva úgy fogalmazott: „visszavonhatatlanul itt a tavasz” (.), „és vele a remény, a megújulás érzése és ünnepe”.
„Készülünk ki a földekre, szeretnénk már vetni, mert jó reménységgel vagyunk az idei esztendő felé is” – hangoztatta. Szekó József, Mohács polgármestere (Fidesz-KDNP) köszöntőjében felidézte, a busójárás éppen tíz éve került fel az emberiség szellemi-kulturális örökségének UNESCO-listájára.
A népszokást mára minden mohácsi család magáénak érzi és hozzátartozik a város identitásához – jelezte. Mint kiemelte, „a busójárás örök, azt a mohácsiak, amíg világ, a világ, mindig meg fogják rendezni”.
A mohácsi fesztivál népszerűsége töretlen, a szervezők becslései szerint a busójárás kiemelt rendezvényei 80-100 ezer látogatót vonzanak. Az érdeklődők szórakoztatásáról idén rekordszámú, 1600 maskarás gondoskodik, a busójárás hat napja alatt 35 helyszínen 80 program várja az érdeklődőket.
A busók vasárnap kora délután csónakjaikkal a Mohács-szigetről átkeltek a Dunán, a délutáni felvonulást követően a kompról a folyó vizére bocsájtják a kimúlt telet jelképező fakoporsót, sötétedéskor pedig meggyújtják a főtéren álló, rőzséből összehordott hatalmas máglyát.
A mohácsi jelmezesek hétfőn már házról házra járva mutatják be télűző tudományukat, a húshagyókeddi zárónapon pedig újabb máglyán elégetik a zord évszakot szimbolizáló koporsót.
Mohács messze földön híres farsangi fesztiválját egy 1783-as feljegyzés említi először.
A legenda szerint a helyi sokácok furfangos ősei a török megszállás elől a Duna túlsó partján lévő Mohács-szigetre menekültek. Álruhákat öltve tértek vissza a folyón átkelve és rajtaütöttek a babonás törökökön, akik az ijesztő maskarásoktól megrémülve fejvesztve menekültek a városból.
