Már nem csak a gazdagok sportja
Hajóra, magyar!
Makacsul tarja magát az elképzelés, amely szerint a vitorlázás a leggazdagabbak kiváltsága. Pedig e sport ma már a középosztály körében is népszerű. A költségek felső határa valóban a csillagos ég, de összességében már nagyon olcsón összehozható egy hajón töltött hétvége. Mégis, konkrétabban mennyi az annyi?
Sajtóhírek szerint a frissen megépített balatoni hajókikötők „lábon” elkelnek. Nem véletlenül, hiszen egyre több honfitársunk hódol az egykor luxusnak számító sportnak, és egyre többen vesznek saját vízi járművet. Nagyjából tizenötezerre tehető a hajótulajdonosok száma Magyarországon. A hazai vitorlások körében kétségtelenül a Balaton a legnépszerűbb terep, a magyar tenger kikötőiben közel tízezer vitorlás horgonyoz. A Velencei-tó alacsony vízszintje, illetve mérete miatt már kikopott a vitorlásköztudatból, azonban a Tisza-tó hasonló adottságok mellett is feljövőben van. A Tisza-tó mellett szól még, hogy a környék sokkal olcsóbb, vízszintje pedig stabilabb, mint a Velencei-tóé. Azok körében azonban, akik külföldre is eljárnak vitorlázni, kétségtelenül az Adriai-tenger áll az első helyen. Azon belül is horvát tengerpart tószerű, nagyon alkalmas a vitorlázásra, rengeteg a sziget, tagolt a part. A magyar vitorlázók nincsenek hozzászokva a nagy tengeri utakhoz, szeretik, ha látják a szárazföldet. A biztonságérzet garanciája mellett az Adria mellett szól a táj ámulatba ejtő szépsége: egy kis hajóval olyan szegletei is felfedezhetők, amelyek a legtöbb „szárazföldi” turista előtt rejtve maradnak.
– A balatoni kikötőkben álló hajók többsége tízmillió forint értékűre taksálható. Ezeket jellemzően használtan vásárolják a vitorlások, az átlagban 15 éves hajók műszaki állapota egy hároméves autóéhoz hasonlítható – magyarázza Lénárt Attila, a Vitorlázás Magazin főszerkesztője.
A vitorlások árai között hatalmas különbségek vannak, a skála jellemzően három- és hatvanmillió forint között mozog, egy jó műszaki állapotú, megbízható vízi jármű hat-tízmillió forint. Az árak az elmúlt években jelentősen megemelkedtek, miután a vitorlázás iránt érdeklődök száma is jelentősen megnőtt.
– Mára több a hajó, mint a kikötőhely – teszi hozzá Lénárt Attila.
A kikötői díjak tíz év alatt megháromszorozódtak, 2010 környékén négyszázezer forint volt a kikötőhasználati díj, ma már átlagban másfél millió forint. Egy közepes méretű vagy kisebb hajó egymillió, egy nagyobb vitorlás esetében akár hárommillió forint az összeg. Ezért a pénzért a cégek teljes körű szolgáltatást nyújtanak, amiben benne van a hajók téli kikötőben tartása is.
– Ez ugyanolyan, mint az autózás. Létezik kétszázmilliós autó, de ötszázezerért is lehet elfogadható minőségűt vásárolni. Az árak között jelentős az eltérés, miközben mindkettő éppúgy alkalmas az autózásra, a komfortfokozat és a jármű minősége adja az árkülönbséget – magyarázza Lénárt Attila.
A kikötői díjak emelkedése azokat érintette érzékenyebben, akik alapvetően olcsóbb hajót birtokolnak, hiszen így néhány szezon alatt a hajójuk teljes vételárának megfelelő összeget költik kikötőhasználatra. Emellett éves szinten háromszázezer forintos karbantartási díjjal is érdemes kalkulálni a régebbi hajók tulajdonosainak, illetve ötévente műszaki vizsgára kell vinni a vitorlást. Amennyiben egy hajós képes maga megjavítani vízi eszközét, úgy sokat lehet spórolni, a szervizek munkadíja ugyanis meglehetősen borsos.
A vitorlázásról viszont már azoknak sem kell lemondaniuk, akik egyáltalán nem szeretnék egy új autó árát kifizetni egy hajóért, illetve a kikötői díjak összegét is sokallják. Lénárt Attila szerint egy kisebb hajón a vitorlázás élménye még inkább átélhető, mint egy luxusjachton. Egy kabin nélküli hajó ára egymillió forint körül van, másfélért pedig már akár olyan vitorlást is lehet venni, amely képes kiemelkedni a vízből, és a víz felett repülni 40-50 kilométeres óránkénti sebességgel.
Az ilyen vízi járművek esetében a kikötői díjakat is meg lehet úszni, ugyanis a 24 lábnál kisebb hajókat könnyű szállítani, így megfelelő utánfutóval hazavihetők használat után.
– Egész nap vitorlázol, este kiemeled, felteszed az utánfutóra és hazaviszed. Ilyen esetben tárolási díjat nem kell fizetni, csak a belépőt, ami kétezer forint körül van. Ez a konstrukció semmivel sem drágább, mint a síelés – mondja Lénárt Attila.
A szakújságíró hozzáteszi: a tapasztalatok azt mutatják, rengeteg szabad idő kell ahhoz, hogy valaki egyedül ki tudjon használni egy hajót a nyári szezon alatt. Még a legjobban kihasznált balatoni hajó sem megy többet hat vagy nyolc hétvégénél nyaranta. A leglogikusabb megoldás tehát az, ha munkahelyek, baráti társaságok, családok ruháznak be egy vitorlásra. Ekkor megoszlanak a költségek, felváltva és együtt is használhatják a vitorlást; jót tesz a hajónak, jót tesz a pénztárcának. A növekvő érdeklődés mellett a vásárlás helyett egyre inkább a bérlés kerül előtérbe. Így nemcsak a pénzt, de a szakértői törődést is megspórolják a hobbihajósok.
– Attól még, hogy szereted a mogyorót, amit az első osztályon adnak, nem kell megvásárold a repülőt vagy a légitársaságot. Elég, ha veszel egy jegyet – von párhuzamot Lénárt Attila.
A bérleti díjak összege persze jelentősen különbözhet attól függően, hogy milyen típusú vitorlást választunk magunknak. A gyártásvezetőként dolgozó, 42 éves Tokaji Balázs néhány éve kezdett vitorlázni. Környezetében sokan azzal ugratják, hogy biztosan milliárdos lehet, ha ilyen úri passziónak hódol. Erről azonban szó sincs, egyszerűen csak sikerült a lehető legjobb ajánlattal működő kölcsönzőt megtalálnia a Balatonon. Egy veterán vitorlázónak öt saját hajója van, amelyeket hosszabb-rövidebb időszakokra bérbe ad. A napidíj az adott hajó méretétől függően harminc- és hatvanezer forint között mozog. A kiegészítőkért, mint a SUP-deszka vagy úszómatrac, pluszban kell fizetni, ezek azonban nem kötelezők. Balázs rendszerint a hatvanezer forintos vitorlást szokta kibérelni, ezen nyolc alvóhely található. Tusoló nincs ugyan, csak konyha, de a fix áras Bahart-kikötőkben sok egyéb mellett zuhanyozni is lehet, ha valaki többnapos hajózásra indul. A bérleti díjon felül ötvenezer forint kauciót kell kifizetnie, illetve literenként hatszáz forintos üzemanyagárat, ha valamilyen oknál fogva be kell indítani a motort. Tokaji Balázs elárulja, hogy aki része a vitorlás-szubkultúrának, annak rengeteg lehetősége van a kedvező árú hajókölcsönzésre.
– Az időszakos hobbihajósok, akik szezononként egyszer-kétszer szállnak vízre, átlagban százötvenezer forint körüli összegért már egy modern, akár tíz fő befogadására képes, teljesen felszerelt hajót is kibérelhetnek. A vitorlás méretéhez és felszereltségéhez képest emelkedhet vagy csökkenhet az ár – magyarázza Balázs.
Hozzáteszi ugyanakkor, hogy bérlésre és vásárlásra egyaránt érvényes, hogy a vitorlázás akkor olcsó, ha nagyobb baráti társaságok fognak össze. Ő barátaival együtt szokott vízre szállni, az összeg így megoszlik, a nagyobb hajók bérleti díja is húszezer forint környékére kalkulálható fejenként.
Egy szint fölött a kölcsönzés feltétele természetesen az, hogy a társaságban legyen valaki, akinek van vitorlásvezetői engedélye. Ennek hiányában a kölcsönző cégek adnak lehetőséget az úgynevezett „skipper” segítségének igénybevételére, aki vezeti a hajót, amíg a társaság tagjai élvezik a vitorlázást. A kormányos díja naponta ötvenezer forint körül van. Hosszú távon érdemesebb tehát elvégezni a tanfolyamot. A tananyag nem túl bonyolult, a különböző fény- és színjelzéseket is magában foglaló vízi KRESZ-t és a vitorlás hajó irányítását kell megtanulni, aztán gyakorlati és elméleti vizsgát tenni. A tanfolyam ára kétszázezer forint körül alakul, ám ez akár két szezon alatt is megtérülhet.
A széles kínálatnak köszönhetően tehát mindenki megtalálhatja azt a konstrukciót, amely a pénztárcájának leginkább megfelel. A szélesedő lehetőségeknek köszönhetően immár eljöhet a vitorlázás reneszánsza a magyar középosztály körében.
A középosztály nyomában című összeállításunk cikkei ide kattintva olvashatók.