Hálát adhatunk a Mindenhatónak, hogy magyarnak születtünk
A mai reggelen indult útjára az a kezdeményezés, amelynek keretében a CÖF-CÖKA a tervek szerint rendszeres időközönként imareggelit szervez. A rendezvényen mások mellett részt vett Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár, Szalay-Bobrovniczky Vince civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, illetve Osztie Zoltán, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony főplébánia plébánosa. Az esemény kapcsán kérdeztük ifj. Lomnici Zoltán ötletgazdát, a szervezet szóvivőjét.
– A békemenetek egyik szervezőjeként ismert Civil Összefogás Fórum a napokban ünnepelte megalakulásának tizedik évfordulóját. Szimbolikus, hogy éppen egy ilyen, némileg a szakralitás irányába mutató összejövetelt tartottak?
– Bár erre az összefüggésre a szervezőmunka elején nem gondoltunk, de valóban, ebben lehet valami jelképes többlettartalom. Deklarált célunk inspirálni az Európai Unió polgárait és természetesen a Kárpát-medencében élő embereket, és Csizmadia László elnök úr szavai szerint a zsidó-keresztény civilizációnk megvédésére, illetve hitünk gyakorlására irányt mutatni. Első imareggelink a Hit – Európa – Kereszténység címet viselte. A mostani első ünnepi alkalom meghívottjai is kifejezik azon hitvallásunkat, hogy a keresztény szabadság eszmeiségét együtt kell képviselnie a kormánynak, az egyházaknak és civil polgárságunknak.
– Amikor megfogant az imareggeli gondolata, milyen szempontok motiválták?
– Hadd szögezzem le, hogy az ötlet, amely engem ihletett, a nagytiszteletű Doug Coe életműveként számontartott Nemzeti Imareggeli, amelynek nyomán – az ő hatvanéves szenvedélyes és fáradhatatlan törekvésének köszönhetően – a világ számos országában, így Magyarországon is meghonosodott ez az intézmény. Ugyanakkor a mi összejövetelünk abból a szempontból unikális, hogy a nemzeti civilek kezdeményezésére valósult meg, a Szellemi Honvédőink támogatása nyomán.
– Európát csak az mentheti meg, ha visszatalál valódi értékeinek forrásához, keresztény identitásához, jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök múlt kedden Budapesten a keresztényüldözésről szóló második nemzetközi konferencia megnyitóján. Az imareggeli tematikája alapján a felszólalók hogyan látták ezt a kérdést?
– A keresztény identitástudat és az Európa jövője iránti aggodalom áthatotta valamennyi felszólaló gondolatait. Az üldözött keresztények iránti határozottabb kiállás mellett nem feledkezhetünk el a kereszténység látványos visszaszorulásáról sem a kontinensünkön. A nihilizmus, a „leselejtezés kultúrája” folyamatos ideológiai támadás alatt tartja a hagyományos vallásúakat, miközben a radikális iszlám bizonyíthatóan hatalmas veszélyt jelent a keresztény és a zsidó felekezetűek számára az Európai Unióban. A helyzet persze nem reménytelen, a Századvég Projekt 28 kutatása rámutatott, hogy a keresztény kultúra fontosságát szerte Európában érzik a választópolgárok: az uniós válaszadók közel 60, a hazai válaszadóknak pedig majdnem 80 százaléka tartja elengedhetetlennek Európa hagyományos, keresztény arculatának megőrzését. Ezzel összefüggésben büszkén kijelenthetjük, hogy hazánkban a történelmi vallási közösségek tagjai – a következetes kormányzati politikának köszönhetően – valamennyien biztonságban érezhetik magukat. Sokan ezért úgy látják, hogy eltérően az elmúlt évtizedek tendenciáitól, egy összetartó, hívő nemzeti közösség képe kezd kibontakozni a szemünk előtt. Ahogy Vörösmarty fogalmazott, Megfogyva bár, de törve nem, Él nemzet e hazán… Az imareggeli egyik üzenete – jelesül, hogy mindenki legyen büszke magyarságára – nyomán hálát adhatunk a Mindenhatónak, hogy magyarnak születtünk!
– A kereszténység fennmaradásának a kulcsa – és ez egy újra és újra visszatérő gondolat – a komplex és hatékony válaszain múlik a posztmodern korszak kihívásai tekintetében. Hangzottak el ilyesféle iránymutató gondolatok is az eseményen?
– Barsi Balázs és Osztie Zoltán tisztelendő atyák gondolatai minden jelenlévőt elvarázsoltak, és valóban több magvas, megszívlelendő szellemi útravalót is kaptunk. Mielőtt a kérdésére válaszolnék, hadd említsek egy példát. Egyszer egy iráni kormánytag állítólag azt mondta, amikor hazánkban járt, hogy a Koránt nem kell megújítani, hiszen a legmodernebb problémákra is megtalálhatóak a válaszok az iszlám szent könyvében. Azt gondolom, hogy a keresztények számára a Biblia ugyanilyen zsinórmértékül szolgál a mindennapokban. Legyen szó a klímavédelemről, ami számunkra teremtésvédelem, vagy éppen az illegális migráció és a terrorizmus elleni küzdelemről, amely kapcsán Ézsaiás könyve (25:5) úgy szól, hogy „mint hévséget száraz földön, megalázod idegeneknek háborgását”. A jogra úgy is tekinthetünk, mint Istentől, az általa alkotott természetből származó jogelvek gyűjteményére, amelyek magasabb rendűek és maradandóbbak a pozitív (hatályos) jognál. A muníció tehát adott, már „csak” a munkát kell elvégeznünk, ami persze egyben óriási kihívás. A legendáriumok szerint Doug Coe ennek kapcsán sokszor Lukács Evangéliumából (10:2) idézett: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.
