Hálózatépítési trükkök százai
Amikor az ellenzéki előválasztás elnevezésű kutyakomédiát valahol valakik kitalálták, aligha sejtették, hogy törvénytelenség és csalás gyanúja lengi majd körül az eseménysorozatot.
Mint ismeretes, a szombaton megkezdődött előválasztás számítógépes rendszere közvetlenül a kezdés után összeomlott, ezért a szavazni vágyókat hazaküldték. Bár a baloldali pártok rejtélyes külső támadókra igyekeztek hárítani a felelősséget, minden bizonnyal a kiszolgáló szerver rossz beállítása okozta a látványos kudarcot.
A technikai mulasztás nemcsak nevetségessé tette a kényszerkoalíciót, de felszínre hozta alapvető fogyatékosságait is. Mindenekelőtt joggal vetődik fel a kérdés, hogy akik egy számítógépes rendszert sem tudnak beállíttatni, hogyan vezethetnének egy országot? Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos pedig arról beszélt, hogy a biztonság sérülésével az előválasztási rendszer összeomlása érinthetett személyes adatokat is. Tény, hogy a rendszer összeomlása után egy baloldali Facebook-oldalon külsősöket toboroztak az előválasztáshoz, így avatatlanok számára is láthatóvá tehetik a választás bizalmas adatait, ami adatvédelmi és büntetőjogi kérdéseket vet fel.
Az előválasztás fiaskója ráirányította a figyelmet az Országos Előválasztási Bizottság (OEVB) nevű testületet működésére is. A rejtélyes, sokak által fantomszervezetnek tartott OEVB lényegében a 2019-es önkormányzati választásokra megalakult Civil Választási Bizottság (CVB) felturbózott verziója, bár nem világos, miben tér el a két szervezet. A CVB-t a különféle álcivil baloldali csoportok és a hat ellenzéki párt közötti kapcsolattartás intézményesítésére hozták létre, az együttműködés jól működött a ferencvárosi és a fővárosi önkormányzati választásokon. Az OEVB talán ennek a szándéknak az országos kiterjesztését célozza, mindenesetre első komoly megmérettetésük, az ellenzéki előválasztás lebonyolítása teljes kudarc.
A rejtélyes OEVB-ről annyit tudni biztosan, hogy hat ellenzéki párt (MSZP, Párbeszéd, DK, Jobbik, Momentum, LMP) delegál egy-egy tagot, de hogy a testület de facto létezik-e, tanácskozik-e, nem tudni. Valószínű, hogy nem. Erre utal, hogy az OEVB hivatalos megszületésekor, május végén is leginkább a CVB-re utaltak a hivatalos megfogalmazással: „A hat együttműködő ellenzéki párt törekszik az előválasztás széles körű és sokszínűvé tételére, ezért úgy döntött, hogy bevonja a Civil Választási Bizottságot az előválasztás lebonyolításába. Az ellenzéki pártok felkérik a CVB tagszervezeteit, hogy tudásukkal, aktivistáikkal és technikai hátterükkel vegyenek részt az előválasztás lebonyolításában. Az együttműködés pontos részleteiről a következő hetekben a CVB-vel és az egyes tagszervezetekkel folyamatos egyeztetéseket folytatnak az ellenzéki pártok.” Nem világos az sem, hogy az OEVB ügyeiben miért a CVB elnöke, Magyar György ügyvéd nyilvánul és szólal meg a sajtóban. Azt sem tudjuk, miért és hogyan került ő a „civilek” élére, ki választotta meg, milyen jogköre, milyen jogosultsága van az ellenzéki előválasztás ügyeiben. Nem világos továbbá, hogy az OEVB vezetősége, tagjai belelátnak-e az előválasztási folyamatokba, eredményekbe, tudják-e befolyásolni, manipulálni az eredményeket.
Az előválasztási bizottság körüli hálózatépítési stratégia a sorosi módszert követi. Teljességgel átláthatatlan, kusza viszonyok, egymással átfedésbe hozott szervezetek, a „civil” és a politikai szféra összekapcsolása jellemzi. Mindennek két haszna lehet: egyrészt elrejti az előválasztás irányítóinak és lebonyolítóinak csekély számát azzal, hogy tucatnyi álcivil szervezetet és politikai pártot jelenít meg a közvélemény előtt, másrészt – és talán ez a fontosabb – a különféle bizottságok, szervezetek megszaporításával el lehet fedni a titkos finanszírozást, a pénzek áramlását. Az ellenzéki pártok ugyan azt állítják, mindössze 130 millióba kerül az előválasztás, de ez az összeg nevetségesen kevés, ha arra gondolunk, hogy egy több százezer embert megmozgató, országos eseménysorozatról beszélünk, kampányköltségekkel. Hogy a 130 milliót ki vagy kik kerekítik egy- vagy több milliárd fölé, olvasóink fantáziájára bízzuk. Mindenesetre sokatmondó tény, hogy a 24.hu információi szerint az előválasztás egyéni jelöltjeinek nem kell elszámolniuk a lebonyolítóknak kiadásaikról, tehát soha nem fogjuk megtudni, valójában ki mennyiért kampányolt.
Az OEVB körüli bizonytalanságot növeli az a tény, hogy hozzájuk kötődően – az említett CVB-s Magyar ügyvéden kívül – senki nem nyilatkozik meg a sajtóban. Létezik tehát egy választási csúcsszerv, amelynek tagjai láthatatlanok. A hétvégi fiaskóról kiadott közleményüket is testületileg írták alá, nem tudni, kiket takar az elnevezés. Egyre biztosabbnak tűnik tehát, hogy a sorosista hálózatépítés újabb állomásához érkeztünk, a kormányoldalnak tavasszal sokszor nem hús-vér emberekkel, hanem a fikció és a valóság határán működő, háttérből irányított csoportokkal kell majd megküzdenie. Olyan emberekkel, akik a zsákmány reményében feladták politikai identitásukat, engedelmesen végrehajtják a külföldről kapott parancsokat, és elrejtik, ha szükséges, meg is szaporítják magukat, hogy ők tűnjenek a többségnek. Aztán hogy valóságosan kik vannak többen, kik kevesebben, tavasszal majd kiderül.
