Hankó Balázs: Szégyenteljes és elborzasztó, hogy megtörténhetett cigány népirtás

Hankó Balázs a cigány népirtás áldozataira emlékező, Piros esőt kortyolt a föld – Nyolcvan évvel ezelőtt című összművészeti előadás bemutatása alkalmából tartott köszöntő beszédében, a Hagyományok Házában azt mondta, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány produkciója a magyar történelem egyik legtragikusabb időszakába, a második világháború alatti népirtások hónapjaiba vezet vissza bennünket.

A miniszter kiemelte, hogy a magyarországi zsidók ellen elkövetett szörnyűségek mellett a hazai cigányság üldöztetése és szisztematikus meggyilkolása eddig kisebb figyelmet kapott, az ellenük történt erőszakos, gyilkos akciókat kevésbé ismerjük.

Közölte: a holokauszt a magyarországi roma közösség mintegy tízezer tagját érintette, ám a kutatások az áldozatok számát és az elszenvedett kínokat illetően nem pontosak, még feltárásra várnak, ezért „van közös teendőnk a hazai történészi és emlékezetpolitikai közösséggel”.

A tárcavezető a kulturális intézményeket arra kérte, hogy dolgozzák fel és ismertessék meg a nemzetet cigányságunk kultúrájával.

A magyarországi cigányság történelme a magyar történelemmel együtt haladt, egymásra hatással voltak, és abban, hogy ez a múlt egy feldolgozott jelen és egy kölcsönös tiszteleten alapuló jövő legyen, feladatunk, felelősségünk van – fogalmazott a miniszter.

Hangsúlyozta, a magyarországi cigány kultúra ugyanúgy megismerendő és tiszteletreméltó része ez életünknek, mint a többségi magyar nemzet kultúrája, valamint az összes többi hazai nemzetiségi kultúra.

Hankó Balázs fontosnak tartja az emlékezést, hogy az elszenvedett borzalmakat a magyar roma közösséggel közösen feldolgozhassuk, szerinte egy színházi előadás, egy képzőművészeti tárlat, egy táncjáték, egy zenemű sokkal közelebb visz bennünket a történelmi események megértéséhez, mint a „száraz könyvlapok”, és a tények ismerete mellett az érzelmek általi megértést is adják.

A tragédiák esetében a maradandóság azért a legfontosabb, mert ez iránytű, egy felkiáltójel, amely a felelősségre hívja fel a figyelmet – hangoztatta a miniszter, aki az előadásért köszönetet mondott Schmidt Máriának, az alapítvány főigazgatójának és az alkotóknak.

Elmondta, hogy az előadásban roma költők, írók művei vagy azok részletei is hallhatók, és a hazai cigányság művészeit a magyar kultúra meghatározó, fontos szereplőinek nevezte.

A cigányság kultúráját, zenéjét, táncait, meséit, képzőművészetét a magyar kultúra részének tekintjük, tisztelettel, megbecsüléssel fordulunk felé – fogalmazott, hozzáfűzve: a cigány kultúra ismerete és szeretete műveltebbé és ezáltal gazdagabbá tesz bennünket.

Lakatos Menyhértnek, József Attila-díjas cigány költőnek a darabban is szereplő verse egyik részletével Hankó Balázs arra kért mindenkit, hogy okuljon az előadásból: „És ha lehunyom szememet, arra kérem Istenemet, hogy amikor felébredek, ne a gödör szélén legyek!”

Az előadás résztvevőit Ugron Zsolna, az M5 kulturális csatorna kiemelt szerkesztő-műsorvezetője, a Kertész Imre Intézet művészeti igazgatója is köszöntötte, aki a darab szövegkönyvét írta és dramatizálta.

A József Attila-díjas író ismertetése szerint az előadás alapjául szolgált az alapítvány gondozásában megjelent könyv is, amelynek szerinte már a címe is önmagáért beszél: „Ha szaladok, agyonlőnek, ha megállok, agyonvernek.” Kiemelte, hogy az előadás – szándékaik szerint – egy „tudományos térben feloldódó emlékmű”.

A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány a bemutató mellé kiadott háttéranyagban azt írta, a produkció a roma kultúra szimbólumaival, mozgáskultúrájával kiegészülve teszi a fiatalok számára is átélhetővé a cigány népirtás sokáig kibeszéletlen és meghamisított történelmi tragédiáját, felidézve az áldozatokra való emlékezés súlyát és fontosságát is.

Arra emlékezve, hogy 1944. augusztus 2-án éjjel csaknem háromezer, az auschwitzi cigánytáborban raboskodó romát gyilkolt meg az SS, a Cigány Világszövetség 1972-ben ezt a napot a roma holokauszt emléknapjává nyilvánította.

A darabot az alapítvány felkérésére Horváth Csaba, a Forte Társulat alapítója állította színpadra, zenei anyagát Lukács Miklós, Erkel Ferenc-díjas cimbalomművész, zeneszerző komponálta. A színpadi mű ötletét Schmidt Mária történész adta.

Az előadásban Földeáki Nóra, Fátyol Kamilla, Kondákor Ajsa Panka, Bari István, Horkay Barnabás és Widder Kristóf szerepel, cimbalmon Lukács Miklós, nagybőgőn Orbán György játszik, Csízi László dobol.

A szövegkönyv elsősorban a túlélők vallomásaira és a tragédiát feldolgozó, arra reflektáló költeményekre épül. Az előadás személyes sorsokon keresztül idézi meg a népirtás rettenetét, fejet hajtva a túlélők szenvedései és az áldozatok emléke előtt – áll az ismertetőben.