Gyurcsány Ferenc ezúttal sem mond igazat. A gazdáknak ez a pénz jár, éppen úgy, ahogy a gyesen lévő anyáknak a támogatás, vagy a családi pótlék. Jakab István, a Magosz elnöke elmondta, követeléseik kifizetéséhez egyetlen társadalmi rétegtől vagy csoporttól sem kell elvonni egyetlen fillért sem. Brüsszelből olyan információkat kaptak, hogy ezt az összeget az unió már átutalta a magyar költségvetésnek. Ha ez igaz, ha csakugyan megérkezett hazánkba ez a pénz, és nem mezőgazdasági támogatásra költötték el, akkor Magyarországnak kamatostul kell visszafizetnie 2006-ban. Lehet, hogy ezen a trükkös módon vett fel újabb kölcsönt a Gyurcsány-kormány?

Kint járt a gazdák között Géczi József, az MSZP Csongrád megyei országgyűlési képviselője. Géczi, aki talán még nem szakadt el ősei világától, a magyar földtől és a gazdálkodástól, barátságosan elbeszélgetett a tüntetőkkel. Utóbb kijelentette, szemmel láthatólag nem politikai célokért tüntetnek a gazdák. Megnyugtató. A gazdák tényleg türelmesek. De vajon így lesz ez a továbbiakban is? A tárgyalások elhúzódnak, a kormány játszik az idővel és a gazdák türelmével.

Országszerte, Győr-Moson Soprontól Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéig traktorok vonulnak az utakra, valamint újabb járművek érkeznek Budapestre. Lapzártánk idejére éppen megrekedtek a tárgyalások, a hét legfontosabb kérdésében még csak az álláspontok közeledéséről sem lehet beszélni. Németh Imre arra hivatkozott, hogy azért nem juthatnak hozzá az uniós területalapú támogatásokhoz a magyar termelők, mert rosszul töltötték ki az adatlapokat.

A Demokrata tud egy felmérésről az EU-ban, amely szerint a kitöltés pontosságát tekintve a magyarok a harmadikok. 22 országot előztünk meg. Németh Imre éppen úgy nem mond igazat, mint főnöke a kormányban. Németh Imre agrárminiszter csak sérteget. Szerinte két síkon folynak az események, "az egyik a jó szándékú gazdák problémáinak megoldására irányul, a másik pedig egy politikai játszma, ami igazából nem a mezőgazdaságról szól, hanem csöpögő nyálú, hatalomsóvár emberek akciójáról".

Jakab István visszautasította ezt a durva és bárdolatlan nyilatkozatot. A helyzet aggasztó. A tavalyról áthúzódó 140 milliárd forintra igényt tartanak a gazdák. A Medgyessy-kormány a 2003-as aszálykár kompenzációjának is csak a 25 százalékát fizette ki. A hiány tehát elérheti a 200 milliárd forintot. Ha ez igaz, akkor a szocialista kormány eddig kis híján egy teljes évi mezőgazdasági támogatást spórolt el a gazdáktól.

A baj alapvető oka vagy az ostobaság, vagy a mérhetetlen rosszindulat. Magyarország a többi csatlakozó országgal együtt lehetőséget kapott az Európai Uniótól, hogy pénzügyi átcsoportosításokkal tovább növelhesse a mezőgazdaság támogatását. Erre azonban a Koppenhágában tárgyaló Medgyessy Péter és Kovács László nemet mondott. Kovács még dicsekedett is vele, hogy hazánk nem élt ezzel a lehetőséggel.

Nem úgy Csehország és Lengyelország, amely jelentős összegeket csoportosított át a pályázható összegekhez. Medgyessy szerint a lengyelek a költségvetésük katasztrofális állapota miatt döntöttek az átcsoportosítás mellett. Rá jellemző bárgyú kijelentés volt. Hiszen a lengyel költségvetés hiánya ekkor már csak 5,4 százalék volt. A magyar viszont majdnem a duplája, 8,9 százalék.

Az Európai Unióban nagy hangsúlyt fektetnek a mezőgazdaságra. A költségvetés több mint felét teszik ki az agrár- és vidékfejlesztési támogatások. A kifizetéseket két részre osztották: közösségi, valamint nemzeti, részben uniós forrásokból származó támogatásokra. Ezeken túl a EU hozzájárul vidékfejlesztési programok beindításához, ez az úgynevezett SAPARD keretében valósul meg. Ez arra való, hogy az újonnan csatlakozott országok termelőit segítsék, hogy mielőbb megfeleljenek az európai uniós termelés követelményeinek.

A 10 csatlakozó ország, valamint Románia és Bulgária mögött Magyarország vezette be utoljára a SAPARD intézményrendszert. A rendelkezésünkre álló 160 millió eurós keretből a múlt év végéig csak 60 milliót fizettek ki, ami 37 százalék. Többek között olyan országok előznek meg minket, mint Bulgária, amely a rendelkezésére álló összeg 45 százalékát hívta le. Szlovákia 45, Észtország 94, Csehország 80 százalékot költött el. Lemaradásunk ezen a területen óriási. A gazdálkodók más jogosan járó támogatásokat sem kaptak meg.

Magyarország az egyszerű kifizetésű terület alapú kifizetést választotta, ez az úgynevezett SAPS, ami minden mezőgazdasági földterületre 17 ezer forintot jelent hektáronként. Ez tavaly 77 milliárd forintot tett ki. E pénzek kifizetéséhez szükséges intézményrendszert azonban az EU máig nem akkreditálta. A magyar rendszer a 17 területből csupán hármat tud az EU-szintnek megfelelően vizsgálni. E támogatások összegét nemzeti forrásból kell fedezni, amit majd utólag az unió, ha elfogadja, visszafizet.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 2004-es beszámolói alapján Magyarországnak csekély esélyei vannak, hogy ezt a pénzt visszakapja. Az összeg sajnos nem túl magas, hiszen a Gyurcsány-kormány tavaly a 77 milliárdból csupán 13 milliárdot fizetett ki. Másik nagy gond az intervenciós támogatás. A magyar termelők az idei 16 millió tonna gabonatermésből 5 milliót ajánlottak fel intervencióra. Azt azonban a kormány elfelejtette közölni a gazdálkodókkal, hogy az intervencióhoz raktárak kellenek, ezért a felvásárolható gabona mennyisége 2,1 millió tonnára csökkent.

Az Európai Unió régiónként exporttámogatásokat ad, amelyre a jelentkezőknek pályázniuk kell. Ebben a rendszerben a magyar fél csupán közvetítő szerepet tölt be. A sikeres pályázatok kulcsa, hogy az információk időben eljussanak a gazdálkodókhoz. A Gyurcsány-kormány "együttműködésére" és "segítségére" jellemző, hogy a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal honlapján ezek az információk csak angolul jelennek meg.

Németh Imre nem beszélt arról sem, hogy az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programban eddig négyezer pályázat érkezett. Ebből csupán négy(!) támogatási szerződést kötöttek meg 27 millió forint értékben. És ebből tavaly nem került a gazdákhoz egy fillér sem. Pedig az elkölthető pénz 24,5 milliárd forint lett volna. Mindezen támogatásokat az unió többi tagországában – a velünk együtt csatlakozókat is beleértve – már megkapták a gazdálkodók. A magyar gazdák versenyhelyzete így jelentősen csökkent. Noha a társadalom jelentős részének napi megélhetését biztosítja ez az ágazat, Magyarországon a kormányzat gyűlölt ellenségként bánik a mezőgazdasággal. Talán nem véletlenül. Valakik már kinézték maguknak a magyar földet.

G. Kurucz Péter

———————————-

Fekete zászlók

"Traktoros misét" tartottak vasárnap reggel 9 órakor a Felvonulási téren, melyet Osztie Zoltán plébános, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének elnöke celebrált. Az istentiszteleten Bereczky Zoltán református és Horváth-Hegyi Olivér evangélikus lelkész mondott imát. A mise után többen felszólaltak a sátorban, így Éliás Tibor operaénekes, aki a magyar termékek vásárlására buzdította a résztvevőket. A művész azt mondta, ma olyan időket élünk, amikor a romló életkörülmények miatt az emberek többségét semmi más nem érdekli, csak az, hogy a minél olcsóbban vásárolhassanak, míg a módosabbakat a hangzatos külföldi márkanevek vonzzák. Éliás Tibor szerint saját érdekeink ellen cselekszünk, ha nem hazai termékeket veszünk, hiszen így a pénzünk külföldi érdekcsoportok zsebébe vándorol. Az operaénekes beszéde után elénekelte a Bánk bán Hazám, hazám című nagyáriáját, amelynek hallatán több gazdának könny csordult végig az arcán. A résztvevők egyperces néma gyásszal emlékeztek meg arról a közelmúltban elhunyt 52 gazdáról, akik olyan kilátástalannak tartották helyzetüket, hogy saját kezükkel vetettek véget életüknek. A felsorakozott traktorokon lobogó fekete zászlókkal a gazdák nekik állítanak emléket.

—————————

Ígérni tudtak

"A Magyar Szocialista Párt a mezőgazdaság és a vidék fejlesztését nemzeti ügynek tekinti, programját szakmai közmegegyezésre építi. Felszámoljuk az agrárválságot és megindítjuk a mezőgazdaság fejlődését! Az ajtónk mindenki előtt nyitva áll, senkinek sem kell támogatáshoz jutás fejében belépni az MSZP-be. Mi nem áldozzuk fel a mezőgazdaságot az európai uniós csatlakozás oltárán" – ezek voltak a 2002-es kampány hangzatos szocialista ígéretei.

"Programunk kiemelt célja a vidéken élők életfeltételeinek, életminőségének javítása, a lakosság egészséges élelmiszerrel való ellátása, a magyar agrárgazdaság európai versenyképességének megteremtése és a termelői jövedelmek növelése."

– Tavaly októberben Dél-Amerikából importált mérgezett paprika lepte el az áruházak polcait, idén februárban pedig Marokkóból származó, rovarirtó szerrel szennyezett áru került forgalomba Magyarországon.

"Az értékesítési árak kiegyensúlyozott jövedelemtartalmának biztosítása érdekében a gabonafélékre már 2003-ban bevezetjük az EU szabályain alapuló intervenciós felvásárlási rendszert."

– Hárommillió tonna gabona került intervenció alá, s ebből csupán 200 ezer tonnát (!) vásároltak fel.

"Elkötelezetten képviseljük, hogy a magyar gazdálkodók is az unió termelőit megillető támogatásokhoz jussanak."

– Az uniós támogatásokra beadott pályázatoknak még az elbírálását sem kezdték meg.

"Teljes egészében visszatérítjük az ágazati normatívák szerint felhasznált gázolaj jövedéki adóját."

– A 85 forintos jövedéki adóból csupán 64 forintot térítenek vissza, a kifizetések azonban jó ideje szünetelnek.

"A többségi nemzeti tulajdonban maradásra kijelölt mező- és erdőgazdaságok eladását semmilyen formában nem támogatjuk."

– A Bácsalmási Agráripari Rt.-t vagyoni értékének mintegy tizedéért, 1,615 milliárd forint helyett 220 millió forintért, az Alcsiszigeti Mezőgazdasági Rt.-t 1,406 milliárd forint helyett 640 millió forintért, míg a Komáromi Mezőgazdasági Rt.-t 1,779 milliárd forint helyett 201 millió forintért adták el. Jóval áron alul adták el a Bólyi Mezőgazdasági Rt.-t is.

——————————-

Kinek mennyi

Az unióban központi szabályok írják elő a mezőgazdasági támogatások mértékét és mikéntjét. Az EU régi tagországaiban meglévő 100 százalékos támogatással szemben a hazai agrárium csak 55 százalékosban részesül. Ebből 25 százalék az uniós támogatás, 30 százalék a nemzeti hozzájárulás. Ezt nem kapják meg a magyar gazdák. A 30 százalékos nemzeti rész nincs is benne a 2005-ös költségvetésben.

Ausztriában a családi gazdaságok költségeinek 64 százalékát az állam állja. Nagy-Britanniában különféle, látszólag nem mezőgazdasági támogatásban részesíti a gazdákat a központi költségvetés. Például környezetvédelmi célokra ad nekik pénzt. Így a hektáronkénti támogatás összege meghaladja a 100 ezer forintot is, amíg ez nálunk csupán 38 ezer forint. Dániában létrehozott az állam egy ingyenes állatorvosi hálózatot, amely elsősorban a sertéstenyésztőknek ad segítséget. Ez az ingyenesség természetesen a dán sertések alacsonyabb árát, azaz a versenyképességét erősíti. Nálunk semmi hasonló nincsen.

A kemény piacvédelemre is számos példa adódik az EU-n belül. Azt osztrákok állategészségügyi okokból nem engedik meg, hogy magyar sertés kerüljön be Ausztriába. Egyet akar az ország Bagi Béla, a Demonstrációs Bizottság elnöke úgy véli, ha nem fizet a kormány belátható időn belül, akkor az idén nem lesz termés. Többek között ez lehet az egyik következménye a kormány időhúzásának, vidékellenes taktikázásnak.

– Megegyezés vagy kiegyezés?

– Fizesse ki a kormány a 2004. évi támogatásainkat, s teljesítse a követeléseinket. Például az élelmiszer-behozatal ellenőrzését. A kiegyezés valamilyen kompromisszumot jelentene, azt viszont nem fogadhatjuk el. A legtöbb gazda nem is tudna hová hátrálni, minden tartalékát felélte. Megdöbbentő az is, hogy ha mi nem fizetjük a gépek után járó részleteket, a bank büntető kamatot számít. De ha a kormány nem fizet nekünk, annak nincs semmilyen következménye a kabinet tagjaira nézve. Éppúgy, ahogy nem felel és nem bűnhődik senki a 3500 milliárd forintos államadósság-növekedés miatt.

– Tehát elképzelhetetlen a kiegyezés.

– Ez morálisan és technikailag is lehetetlen, hiába próbálják bizonyos személyek ezt a bogarat a gazdák fülébe ültetni. Kettéválasztottuk a tennivalókat. Egyes vezetők odabent harcolnak értünk, mi pedig itt tiltakozunk a téren. Megállapodtunk abban, hogy aláírás előtt kijönnek hozzánk, ismertetik a megállapodás szövegét, s ha mi azt megszavazzuk, akkor visszamennek és aláírnak.

– Mit mondanak az emberek, mihez kezdenek, ha nem kapják meg a pénzüket?

– Ebbe belegondolni sem lehet. A magyar gazdáknak nincs forgótőkéjük, márpedig a gazdálkodás tőkeigényesebb korszaka éppen a tavasz! Ha most nem jön meg a támogatás, abból nem lesz aratás az idén. Ahogy telik tehát az idő, úgy nő a kormány felelőssége. Annyira elszegényedtek napjainkra a gazdák, hogy van, ahol három család dobta össze a pénzt ahhoz, hogy legalább egy traktor eljöhessen a tüntetésre.

– Látták az ügynöklistát?

– Ez itt senkit sem érdekel. Meggyőződésünk, hogy ezzel a mi sorsunkról akarja elterelni a figyelmet a kormány.

– Gyurcsány Ferenc szerint a gazdák fokozatosan emelik a tétet…

– Nem igaz, az eredeti petíciónkhoz ragaszkodunk. Most mindenfélével vádolnak bennünket, korábban pedig arra törekedtek, hogy átvegyék a kezdeményezést és a feltételeket ők diktálják. Éppen ők teszik ezt, akik törvényt sértettek a pénzek visszatartásával, s két év alatt egyszerűen a gödör mélyére lökték a magyar mezőgazdaságot.

– Tíz-tizenöt éve megtartották volna ezt a budapesti tüntetést a gazdák?

– Nagy lett volna a kockázat. Azóta azonban nagyon sokat tanult ez a társadalom, sokkal okosabb lett. Arra a fogadtatásra azonban, amiben részesültünk, a hatalmas érdeklődésre, a sok adományra és felajánlásra, a kávéban, pogácsában testet öltő szeretetre nem számítottunk. Volt olyan fiatal gazda, akinek a meghatottságtól kicsordult a könnye. Mintha végre egyet gondolna és egyet akarna az ország.

———————————-

Nyílt levél Batiz András kormányszóvivőnek

Tisztelt Batiz Úr! Kedves András! Én egy harmincéves fiatal vagyok. Szüleim nyugdíjasok és gazdálkodnak azon a földön, amelyet a kárpótlás során visszakaptak. Azon a földön, amelyen valamikor a ük- és dédszüleim is keservesen megdolgoztak a kenyerükért. De nemcsak az övékért, hanem a városban élő emberek kenyeréért is. Nos, kedves András, az én dédanyám 90 évesen a kezeim közt halt meg. Nos, kedves András, az alábbiakat az ő emléke miatt is ide kell írnom. Nos, kedves Batiz András, én nem haragból teszem mindezt, hanem a tények kedvéért és a családomért. András. Mi sok dologban hasonlítunk. Például: fiatal emberek vagyunk, szeretjük a puha kenyeret. De az alábbiakban biztosan nem: ön még biztosan nem állt egy búzamező közepén a síró édesanyjával, amikor a gépből alig jött a termény, mert olyan év volt. Ön talán még nem is járt faluhelyen, ahol az emberek abból élnek, amit megtermelnek. Ön talán csak a környezetismeret-könyvben látott szarvasmarhát. Azok az emberek, akik hajnalban a tehénfejéssel kezdik a napot, egészséget visznek a házba a friss hajnali tejjel. Én már találkoztam velük. Ön, kedves András, amikor cinikusan kiállt és megbántott több tízezer embert, lehet, hogy nem is tudta, mit tesz, így haragot nem érzek, csupán szánalmat. András! Könnyű egy ilyen szép szobában állva megmondani a nagyot. Menjen oda a gazdákhoz! Menjen le a falvakba és jól nézzen körül, jegyezze meg azokat a szemeket és arcokat, mert ők adják a kenyeret az asztalra! András, szépen kérem, kérjen bocsánatot! Egy tanácsot fogadjon el tőlem: soha ne bántson meg olyan embereket, akik életükkel és szeretetükkel Magyarországot szolgálják. A magyar gazdákba vetett bizalommal, Kiss Norbert

———————————-

Kint az utakon

Múlt pénteken 39 helyszínen, 2744 géppel 4579 fő állt az utakon. Szombaton 41 helyszínen, 2745 géppel 4601 ember állt ki. Hétfőn országszerte 65 helyszínen 3400 géppel több mint ötezer ember tüntetett.

Szabolcs-Szatmár megye, Papp Ferenc

– El vagyunk keseredve és vérlázítónak tartjuk Németh Imre kijelentéseit, továbbá azt, hogy az egyes újságok elhallgatják a tényeket, így az újfehértói demonstrációt is, illetve országosan is alig tájékoztatnak az eseményekről. Péntektől vasárnapig volt engedélyünk a felvonulásra, kedden reggel megyünk a városi rendőrkapitányságra újabb engedélyért. A tervek szerint haladunk tovább a 4-es úton Nyíregyháza felé. Az erre utazók többsége szimpatizál velünk, integetnek, és kitartásra buzdítanak bennünket. Budapestre egyelőre nem indulunk, de ha erősítést kérnek, megyünk.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Görcsös Ferenc

– Budapesten jelenleg 18 traktorunk van, a megyében Tornyosnémetiben 35, Sátoraljaújhelyen pedig 14. Mélyen elítéljük Gyurcsány Ferenc és Németh Imre kijelentéseit, és visszataszítónak tartjuk a szaktárca magatartását, hiszen ahelyett, hogy megvédené a gazdákat, inkább ellentétet szít köztük és az állampolgárok között.

Nógrád megye, Pazsitka Béláné

– Rétságon az összes üzemképes traktorral kivonultunk az utakra, és bizakodóak vagyunk a jövőt illetően. Kinn leszünk az utakon, amíg megállapodás nem születik!

——————————–

Innen-onnan

Gyurcsány Ferenc: – Felelőtlenség lenne, ha a kormány a költségvetésben megszabott kereten túl is kötelezettséget vállalna az agrártámogatások ügyében. Ha a követelések szerint járnánk el, akkor a 2005-re tervezett 328 milliárd forinton túl még további 85 milliárdot kellene kifizetni. (…) Ha az idei évre tervezett 328 milliárdnál többet akarnak a gazdák, akkor a hiányzó összeget valakitől el kell venni. (2005. február 28., Parlament)

Lendvai Ildikó: – A gazdák traktorai a szélsőjobboldal trójai falovai. (2005. február 28., Parlament)

Németh Imre: – Két síkon folynak az események. Az egyik a jó szándékú gazdák problémáinak megoldására irányul, a másik pedig egy politikai játszma, ami igazából nem a mezőgazdaságról szól, hanem csöpögő nyálú, hatalomsóvár emberek akciójáról. (2005. március 4., Napkelte)

Gyurcsány Ferenc: – A tüntető gazdáknak világosan meg kell mondani, hogy egy tapodtat sem fog a magyar kormány engedni, mert nem tehetem meg. (…) Meg kell őket kérni, tisztességgel menjenek haza, de ha nem mennek haza, én akkor sem engedek. (2005. március 5. Törökbálint lakossági fórum.)

———————————

Nem kell csalipénz

Dr. Péter Mihály, a Felvonulási téren tartózkodó gazdatüntetés egyik főszervezője, ahogy egymás között mondják az emberek, a gazdák polgármestere szerint a kormány számos trükkel próbálja megosztani a tiltakozókat. Hiába. Az emberek szilárdak és elszántak.

– Az a tisztaság, ami a téren látható, jelképes értékű. Megmutatja a gazdák szándékainak a tisztaságát is.

– Nincs mit csodálkozni ezen, egy gazda mindig ügyel a környezetére. Ezen kívül egy asszonycsapat is segít nekünk a takarításban, mások pedig tisztítószereket, seprűket, egyebeket hoztak nekünk, hogy rendben tarthassuk a teret. De önkéntesen segítenek bennünket orvosok, sőt gyógyszerészek, gyógyszertár-tulajdonosok is, ami túl a dolog üzenetértékén, most, a nagy influenzajárvány idején különösen megnyugtató.

– Két hete együtt vannak. Nehéz?

– A gazdák egymás iránt türelmesek, csak a kormány provokációi dühítik őket. Maga a kabinet, illetve a mezőgazdasági vezetés mindent megtesz a megbontásukra. Egyeseknek közülük például támogatás címén pénzt utaltak át. Remélve, hogy hazamennek.

– Ez szép. A kormány tehát a megosztásra játszik?

– Igen. Például felgyorsították a pályázati hiánypótlások folyamatát, innen, a Felvonulási térről próbálják ezzel hazahívogatni a gazdákat. Másoknál a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal tart úgynevezett gépellenőrzéseket, megkérdezve, hogy hová lett például a támogatással vett traktor. Nem lepődünk meg. Tudjuk, hogy a Kossuth térre tartó gépek mindegyikét lefényképezték.

– Szép albuma lesz Gyurcsány Ferencnek… Meddig tarthat ez még?

– Elhúzódó tárgyalásokra számítok. Kimondom: államcsőd fenyeget. A gazdák ezt nem akarják, már csak azért sem, mert egy összeomló állam képtelen kifizetni őket. Hogy milyen nagy a baj, onnan tudjuk, hogy az APEH levelet küldött a 3000 legnagyobb magyar adózónak, azt firtatva, mekkorára becsülik várható áfabefizetésüket… A válasznak március 7-ig kellett visszaérkeznie.

– És ha erőszakosan próbál fellépni a kormány?

– Itt pletykaként elterjedt az a hír, hogy a közelben, a készenléti rendőrség udvarán már melegítik a páncélozott lövészjárművek motorjait. Lehet, hogy a kormány dobta be ezt az információt megfélemlítésként, de ettől nem szalad el egyetlen gazda sem. Maradunk.

———————————–

Otthontalanok

A meleg étel és a fedél egyre több hajléktalant vonz a gazdákhoz. A tüntetők megosztják az élelmet velük, bár szokatlan számukra az az életforma, amelyet a fedél nélkülieknél látnak. Erőss Ferenc gazda megérti ezeket a szerencsétleneket, mint mondja, sokuk önhibáján kívül került ilyen helyzetbe. Ám – jegyzi meg – vannak, akik visszaélnek a jóindulatunkkal. Amúgy megférnek itt, az viszont egyre jobban bosszantja a gazdákat, hogy egyes tévétársaságok egyre gyakrabban őket mutatják a híradásokban, s egyes újságok címlapján is a traktorok között őgyelgő hajléktalanok láthatók, mintha ők is termelők lennének. Múlt vasárnap este, többek között egy középkorú nő melegedett két társával a gazdák sátrában. Mint mondta, a húslevesből őket is megkínálták. Amikor arról kérdeztük, tudja-e, miért vannak itt már két hete a gazdák, megrántotta a vállát, kezébe fogta koszos nejlontáskáját és elindult a Városliget felé… Egy gazda a közelben állt, a fejét csóválta, majd megjegyezte: – Nem ítélhetjük el őket. Lehet, hogy holnap a mi fejünk fölül is elviszi a bank a házat.