Fényes múlt, dicső jelen. Ez a tatai Eötvös József Gimnázium, amely az ország legjobb középiskoláinak egyike. Az intézményt Mária Terézia idejében alapították, s egészen 1948-ig a piarista rendé volt. Egy átmeneti hullámvölgy után, amit a Rákosi-rendszer gyanakvása okozott, a tatai Eötvös országosan elismert elitgimnázium lett, folyamatosan 90 százalék fölött volt az úgynevezett felsőoktatási felvételi mutatója.

Szemre is szép az iskola hatalmas épülete, amely egy árnyas parkban található a Tatai-tó partján. Nyolcszáz tanuló koptatja a padjait, a hatvanöt tanár mindennapi munkáját harmincfős technikai személyzet segíti. A rendszerváltás után szóba került, hogy a gimnázium visszatér a katolikus egyház kebelébe, de végül nem így történt, a megyei önkormányzat tulajdonában maradt. Senkinek sem kell külön bemutatni, miként bánik a Gyurcsány-kormány az önkormányzatokkal. Különösen azután, hogy a 2006-os helyhatósági választásokon valósággal lesöpörte a polgári oldal az MSZP-t és az SZDSZ-t. A Komárom-Esztergom megyei önkormányzattól 2007-ben 700 millió, az idén pedig további 200 millió forintot vont el a kormány, ráadásul tavaly elvette a megyéktől az illetékszedés jogát is, ez további 300 milliós veszteséget jelent a megyének.

– Összesen 29 intézményünk van, de már csak kisebbfajta csodákkal tudjuk fenntartani őket – mondja dr. Völner Pál, a megyei önkormányzat fideszes elnöke. – Úgy gondoltuk tehát, átadjuk a katolikus egyháznak a tatai Eötvös-gimnáziumot. Ott nagyobb anyagi biztonságban lesz, megkapja az egyházi iskoláknak járó kiegészítő támogatást. És amúgy is egyházi intézmény volt egykor.

A gimnázium vezetése és tanári kara azonban nem kér a cseréből.

– Mi elsősorban az iskola világnézeti semlegességét féltjük – magyarázza aggodalmaik okát Katona Márta, a gimnázium igazgatónője. – Kérdőíves közvélemény-kutatást rendeztünk, amelyből kiderült, hogy szülők sem kérnek az egyházi iskolából, a megkérdezettek 63 százaléka felelt nemmel.

Az igazgatónő elismerte ugyanakkor, hogy a szeged–csanádi püspökség nagy tapintatot ígért, mondván, nem kell majd hittant tanulnia annak a diáknak, aki nem akar, sőt magának az iskolának sem közvetlenül az egyház, hanem egy, az egyház által alapított civil kft. lesz a fenntartója.

– Mondjanak bármit, egy egyházi iskolának mégis a hitbéliség a lényege – folytatja az igazgatónő. – Amúgy ez természetes is. Itt van a tatai református gimnázium, amely katolikus és evangélikus jelentkezőket is fogad. Aki egyházi iskolába akarja járatni a gyerekét, oda viheti.

A hatvanöt pedagógusból heten nem írták alá a tiltakozó nyilatkozatot. Mindez eljutott a közvéleményhez is, mivel a gimnázium honlapjára felkerültek az aláírók és az aláírást megtagadók nevei. A megyei önkormányzat, látva az ellenállást, visszalépett és úgy döntött, hogy akkor a tatai Városkapu Zrt.-nek adja át az iskola fenntartói jogát. A Városkapu száz százalékban Tata város tulajdona. Mellesleg 1996-ig a város tartotta fenn a gimnáziumot.

– A helyi szocialisták és szabad demokraták játszották át akkor a megyének – mondja Michl József, Tata mostani, fideszes polgármestere. Katona Mártának, az Eötvös igazgatójának azonban ez a megoldás sem tetszik.

– A Városkapu bevonása váratlan ötlet volt, és megalapozatlan is, mert a részvénytársaság semmilyen oktatási tapasztalattal sem rendelkezik.

Hogy egy fenntartónak miért kellene oktatási tapasztalatokkal rendelkeznie, amikor ott van erre a tanári kar, arra az igazgatónő nem adott választ. Az igazgatónő attól is félti az Eötvöst, hogy ha az önkormányzat gondol egyet és eladja a cégét, akkor a gimnázium idegen tulajdonba kerül. Ez viszont azért érthetetlen kifogás, mert a szocialista rendszer bukása óta minden ingó és ingatlan vagyon valakinek a tulajdonában van, s a mindenkori tulajdonos – a jog által szabott keretek között – bármikor eladhatja. Michl József polgármester siet megnyugtatni: a Városkapu Zrt. esetében Tata város közösségi tulajdonában marad az iskola, ami a település egyik legismertebb védjegye. Völner Pál furcsának találja az egyházellenes tiltakozást is.

– A megye a központi megszorítások miatt átadja gyermekvédelmi szolgálatát az egyháznak. Ezért azonban nem kiabál senki a baloldalról, pedig ötszáz állami gondozott gyerek neveléséről van szó. Ez vajon miért nem aggaszt senkit? – kérdezi a megye elnöke. – Azt is furcsállom, hogy az Eötvös tanári kara s a szülők egy része is az úgynevezett világnézeti semlegesség jelszavába kapaszkodik. Katona Márta igazgatónő jó szakember. A rendszerváltás előtt azonban az MSZMP főállású pártmunkása volt, ami akkoriban másokkal is előfordult, s ezt ma már nemigen emlegetik föl, de éppen ezért kissé sportszerűtlennek tűnik a bizalmatlanság az egyház által ígért világnézeti tapintatot illetően.

Az egyháznak adás ellen egyébként aláírás-gyűjtésig akciót is kezdeményezett egy szülő. Tízezer tiltakozó kézjegy gyűlt össze, az íveket a gimnázium titkárságán őrzik. Át akarták adni Völner Pálnak, a megye elnöke azonban betegsége miatt nem tudta átvenni a paksamétát. Meglepő, hogy a 25 ezer lelket számláló és többségében a jobboldali értékrendre szavazó Tatán sikerült 10 ezer aláírást összegyűjteni. Kiderült azonban, hogy még az iskolából elszármazott diákok is gyűjtötték országszerte a tiltakozó kézjegyeket azokban a felsőoktatási intézményekben, ahol most tanulnak, sőt Tata környékén is sokan aláírták az íveket.

A tanári karnak és a szülők egy részének az egyház tehát nem kell, és a város sem. De vajon ki kell? Ki lenne a jó gazda? A tanári kar természetesen ismer ilyet: saját magát. Az intézményt az Eötvös Tehetséggondozó Alapítvány szeretné megszerezni, hogy magániskolát csináljon az Eötvösből. Huszonkilenc fő hozta létre ezt a civil szervezetet még 1991-ben. Az alapítók és kuratóriumi tagok között ott van az Eötvös-gimnázium volt igazgatója, Tatai-Tóth András, aki ma az MSZP országgyűlési képviselője, illetve Katona Márta, a jelenlegi igazgatónő, valamint több tanár is. Az alapítványnak nincs számottevő vagyona, és nincsenek számottevő forrásai sem. Az iskolát a rendes állami normatívából, illetve egy különleges miniszteri keretből tartaná fenn, melyet az úgynevezett „más fenntartóknak”, azaz olyan szervezeteknek adhat a jogszabály szerint a tárca, amelyek nem tartoznak az egyházak és az önkormányzatok sorába.

Az alapítvány idén tavasszal kérelmet nyújtott be az oktatási minisztériumnak kiegészítő támogatásra. A támogatás az Eötvös esetében évi 150 millió forint lenne. Hiller István, az oktatási tárca MSZP-s minisztere igent mondott. A megye és a város vezetése azonban rossznak tartja az ötletet.

– Ellenőrizhetetlen lenne, hogy mire használja fel az alapítvány az iskolára kapott pénzeket – mondja Völner Pál. – Ráadásul az alapítvány még a törvény szerint sem lenne köteles minden forintot az oktatásra fordítani.

A tatai Városkapu Zrt. is beadta az oktatási minisztériumba a támogatásra vonatkozó kérelmet. Hiller István, aki korábban kijelentette, az Eötvös-alapítvánnyal minden további nélkül kötne közoktatási szerződést, a Városkapuról lapzártánkig még nem nyilatkozott. A tárca úgy tesz, mintha egy fogas jogértelmezési kérdésen töprengene. Történetesen azon, hogy az önkormányzati tulajdonban levő, amúgy kiemelten közhasznú részvénytársaság egyenlő-e magával az önkormányzattal, vagy önálló szervezetnek, azaz „más fenntartónak” számít. Mert a jogszabály szerint csak az utóbbi esetben kaphat kiegészítő támogatást. Tata polgármestere viszont megígérte, semmilyen körülmények között sem kerül ki a közvagyonból a gimnázium. Amennyiben pedig a miniszter nem köt közoktatási szerződést a Városkapu Zrt.-vel mint leendő fenntartóval, s nem kap kiegészítő támogatást az iskola, akkor a város működési hitelt vesz fel és tovább viszi a gimnáziumot.

– Hivatalosan is úgy tekintjük, hogy alapítványunk és a Városkapu Zrt. versenyben van az iskoláért – tájékoztat Tatai-Tóth András. – Az alapítvány és a zrt. ajánlatai, fejlesztési tervei között nincs lényeges különbség, tehát minden az oktatási miniszter mérlegelésén múlik.

Nem nehéz megjósolni, hogy kinek a javára dönt majd a szocialista miniszter. Tatai-Tóth András szavai nem tudják elfedni az egyre erősebb politikai elemeket, valójában ugyanis politikai eszközökkel folytatott küzdelem folyik egy iskola privatizációjáért. A korszak jelképe lehetne, hogy a magát baloldalinak valló tábor minden erejével azért küzd, s ennek érdekében mindenféle abszurd „világnézeti” blöfföt is bedob, hogy magának szerezzen meg egy rangos iskolát, miközben a jobboldal, vagy ahogy ők szerették nevezni egykor, a „klerikális reakció” azért harcol, hogy közösségi tulajdonban tartsa azt, ami alapvetően és lényegét tekintve a közösséget szolgálja.

Megfordult a világ. A baloldal lett a tőkések pártja, s a jobboldal védelmezi a közösségi értékeket. Tatai-Tóth András korábban úgy vélekedett az ügy kapcsán, hogy a Fidesz, miután a kezében vannak a megyei és a helyi önkormányzatok, minél több önkormányzati iskolát igyekszik átjátszani az egyházaknak, hogy aztán azokban nevelje fel a jövő jobboldali értelmiségét. Ami egyrészt ostobaság, másrészt csak balról nézve baj. Harmadrészt pedig inkább jobboldali értelmiséget neveljenek, mint vastag állami támogatással, magániskolákban „baloldali janicsárokat”, hogy az országgyűlési képviselő úr szavait idézzük.

Sinkovics Ferenc