– Mi játszik nagyobb szerepet a szocialista kormány falurombolásában? A tehetségtelenség vagy a szándékosság?

– A szándékosság több benne. Kiderült például, hogy fontos tudnivalók, a termeléssel, az uniós szabályokkal és lehetőségekkel kapcsolatos információk tömegét tartotta vissza a kormányzat, nem juttatta el ezeket a gazdákhoz.

– Mert akié az információ, azé a hatalom?

– Kétségtelen, hogy a Medgyessy-kormány nem készítette fel a gazdákat a csatlakozásra és a várható fejleményekre, ezzel pedig vészesen megnövelte a kiszolgáltatottságukat. De felkapja az ember a fejét annak a propaganda-hadjáratnak a szólamain is, amelyet a kabinet a gazdák ellen folytat. A tévében, a rádióban és az írott sajtóban is arra törekszik a kormány, hogy lelki nyomás alatt tartsa a magyar parasztságot, elapassza a hitét és a reményeit. "Kicsi vagy, nem vagy alkalmas a piaci versenyre, el fogsz bukni…" Magda Sándor, az MSZP agrárszakértője folyamatosan azt sulykolta a gazdák fejébe, hogy 500 hektárnyi termőterület alatt ne próbáljanak belefogni a munkába, mert bukásra vannak ítélve az EU-ban. Ezzel szemben az igazság az, hogy az európai közösségben 19 hektár a termőterületek átlagos nagysága, az 50 hektár fölötti birtokok aránya pedig mindössze 8,6 százalék. Több mint 90 százaléka a birtokoknak tehát 50 hektár alatti, de ez egyáltalán nem zavarja Magda Sándort a riogatásban, és a többieket sem.

– A szocialisták szerint csak 80-100 ezer ember élhet meg a jövőben a mezőgazdaságból Magyarországon…

– Jelenleg 766 ezer gazdasági egység tevékenykedik a magyar mezőgazdaságban. Ebből a társas vállalkozások száma mintegy 7 ezer. A többi, körülbelül 760 ezer egyéni gazdaság. Megdöbbentő az a fenyegetés, amit a hetedére-nyolcadára való csökkentés felemlegetésével tesz a kormány. Mintha ez a drámai csökkentés kikerülhetetlen kényszer lenne.

– Miért megy a harc? A földért, az olcsó munkaerőért vagy az itt termelhető élelmiszer-ipari nyersanyagért?

– A legértékesebb elem a termőföld. A magyar föld ára most nagyon nyomott szinten áll. De ha a külföldi vásárlók számára is felszabadul a földpiac, akkor szinte sehol a világon nem lehet majd befektetésarányosan akkora profitra szert tenni, mint nálunk. Ennek következtében nem kis erőfeszítéseket tesznek egyes hazai körök arra, hogy minél több földet szerezzenek a piac felszabadításáig. Számukra éppen az jelenti a gondot, hogy a magyar termőföld túl sok kézben van, rohamosan csökkenteni akarják a tulajdonosok számát, hogy végül csak ők maradjanak.

– A vörösből lett zöldbárók? Egyik-másik elvtársból lett mágnás már akkora földbirtokkal rendelkezik, mint azok az arisztokraták, akiket elődei űztek el. Visszatér a nagybirtok?

– Az elkeserítés, a forráselvonás, az uniós támogatások visszatartása, illetve az életjáradék-program mind-mind a spekulációs célú földszerzést szolgálják.

– Vajon tényleg butábbak lennének a magyar gazdák lengyel, szlovák vagy cseh társaiknál? Ők ugyanis rendes ütemben jutnak hozzá járandóságaikhoz, megérkeznek számláikra a kifizetések. Ennyivel jobban töltötték ki a papírjaikat?

– Miért lennének butábbak a mieink? Azért, mert a kormány ezt terjeszti? A kormány szeretné például átcsoportosítani a vidékfejlesztési terv brüsszeli forrásait. Ez 14 milliárd forint összesen. A kabinet már elő is terjesztette Brüsszelnek az elképzelését, amelyben megdöbbentő módon az szerepel, hogy a magyar gazda úgysem lesz képes igénybe venni ezeket a forrásokat, nem tud majd megfelelni a követelményeknek. Szaván fogom Gyurcsány Ferencet. Ő mondta korábban, hogy aki rossz hírét kelti külföldön az országnak, az hazaáruló. Hát akkor olvassa el a saját előterjesztését!

– Megmozdultak a gazdák. Ilyen erejű és ilyen elszánt tüntetés nem volt Magyarországon 1956 óta. Ezek az emberek most jussukat követelik, csakhogy Gyurcsány Ferenc éppen arról beszélt legutóbb, hogy a kormány nem tud és nem is akar fizetni.

– A gazdák abból indulnak ki, hogy a petíciójukban foglalt követeléseket ki kell elégítenie a kormánynak. A petícióban vannak pontok, amelyek elmaradt kifizetésekre vonatkoznak, de olyanok is, amelyek a gazdatársadalom érdekeinek védelmét, az élelmiszerpiac ellenőrzését, az idevonatkozó garanciákat kérik. Mindaddig, amíg ezt nem kapják meg, nem mozdulnak.

– És ha nem jön a pénz?

– Rossz úton jár Gyurcsány Ferenc és kormánya. Az olyan nyilatkozatok pedig, mint amilyet Németh Imre tett a tüntetők "nyálcsorgató hatalomvágyáról", olaj a tűzre. Készültségi állapotban van a magyar vidék, ezt mindenkinek tudomásul kell venni.

– Volt olyan nap az elmúlt hét végén, amikor a cudar időjárás ellenére is több mint 2500 traktor vonult ki az utakra, szerte az országban. Mi lesz, ha egyszer az egyik keresztbe fordul?

– A keresztbe állás most nem lendítene a dolgokon. Pillanatnyilag abban reménykedünk, a kormány mérlegeli a kialakult helyzetet, saját, erre szakosodott szervei nyilván jelzik számára a gazdák körében kialakult feszültséget. Próbálkozik ugyan a kabinet, kifogásokat emel a tárgyalási helyszínek ellen, felfüggeszti az egyeztetéseket, de éppen az érzékelt feszültség miatt, újra és újra visszakényszerül a zöldasztalhoz.

– Akkor úgy kérdezem: benne van-e a pakliban a keresztbe állás? Úgy, mint annak idején a taxisok…

– Benne. Egyszer eljöhet az a pillanat is.

– A gazdák azt mondták, ha nem hoznak eredményt a tárgyalások, akkor az ő traktoros felvonulásukkal ünnepeljük március 15-ét a Kossuth téren… Ezek az emberek nem akarnak politizálni, s el is küldik a különféle pártok képviselőit a Dózsa György útról, de mégiscsak van egy pont, ahonnan a tiltakozás már politikai tetté válik.

– Ami történik, az a vidék megmaradását célzó gazdatüntetés, szakmai célokkal, jogos pénzügyi követelésekkel. De hogy ez milyen irányba fejlődik a jövőben, azt senki nem tudja megmondani.

– Gyurcsány Ferenc gúnyos megjegyzései és tüntető távolmaradása a tárgyalóasztaltól azért mutat valamiféle irányt…

– Nem tudom, mi járhat a fejében. Ez a hozzáállás, ami eredményt hozhatott neki a párton belüli harcokban, nagyon veszélyes a gazdákkal szemben. Neki is tudnia kell, hogy mindenképpen alkotmányos keretek között kell tartania a tárgyalásokat, különben a folyamatok más irányt is vehetnek. Márpedig a gúnyolódásokkal és a gazdák elutasításával éppen ő feszegeti az alkotmányosság kereteit.

– Egyáltalán, érdekli Gyurcsány Ferencet a vidék gondja?

– Annyira nem, hogy az országértékelésben egy szóval sem említette meg a magyar falvak világát. Más mentalitású ember, nemcsak az országértékelésében, de a programjában sem szentelt egy csöpp figyelmet sem a gazdáknak.

– Milyennek kellene lennie a jövő magyar mezőgazdaságának? Nagyüzem? Kisüzem, középvállalkozás?

– Mindháromnak megvan a szerepe. De a 250 ezer regisztrált családi gazdaság jelentené a magyar mezőgazdaság gerincét, ezek a családok nyilvánvalóan főhivatásnak tekintik a gazdálkodást, elszántak, kitartóak. És minden eszközzel támogatni kell az összefogásukat, mert csak így lehetnek versenyképesek a nagyokkal szemben.

– A nagyok…

– Meg kell találni a helyüket. Régen is voltak nagy állami birtokok, amelyek úttörő szerepet játszottak a gazdálkodásban, ők vezették be az új termelési módszereket, próbálták ki az új eszközöket, tanácsokkal szolgáltak a kicsiknek. Mindez azonban nagyon távol esik azoktól a nagy latin-amerikai típusú uradalmaktól, amelyek valósággal felfalták a környezetükben levő kisebb birtokokat s nem is monopol, hanem egyenesen uralmi helyzetben vannak.

– A pénzen kívül milyen segítségre lehet még szükségük az előbb említett családi gazdaságoknak?

– Például a belső piac minőségének ellenőrzésére. Ez szűrhetné ki az olcsó, de a lakosság egészségére is veszélyes selejtes importot, mint amilyen előbb a szennyezett piros-, majd utóbb az ugyancsak szennyezett marokkói zöldpaprika behozatala volt. Másfelől segíteni kell a magyar gazdák külföldi piacra jutását. Ezzel sem törődött a Gyurcsány-kormány, noha ez kifejezetten állami feladat, ezt egy gazda nem tudja a maga kis falujából megszervezni, ehhez nem elég az internet. Az országon belül pedig – jobb szó nincs – felvilágosító munkát kell végezni a magyar termékek kiválóságáról, értékeiről, egészségességéről, valamint a hazai áruk vásárlásának társadalmi fontosságáról.

– Az egészben talán az a legmegdöbbentőbb, hogy a folyton Brüsszelnek hízelgő és Brüsszelre hivatkozó Gyurcsány-kormány titokban éppen Brüsszel akaratával dacol…

– Ez így van. A Vidéki Térségek Európai Kartája azt mondja, hogy város és vidék közös sorson osztoznak. Nos, a Gyurcsány-kormány éppen arra törekszik – napjainkban különösképpen -, hogy összeugrassza a gazdákat és a budapestieket, azaz a vidéket és a várost. Ha azonban a kabinet tönkretenné a vidéket, akkor az emberek kénytelenek lennének onnan a városokba vándorolni. Ott sem lenne jobb sorsuk, munka és megélhetési lehetőségek hiányában lecsúsznának, lumpenizálódnának, sokuk nyilván a bűnözés útjára lépne. Ez zajlott le Dél-Amerikában. Átvette a vidéket néhány száz óriási biológiai gyár, amely tömegtermékeket állít elő. A hagyományos gazdálkodás megszűnt, a befektetőket csupán a tőkemegtérülés érdekli. A folyamat következtében sok nagyváros körül létrejöttek az úgynevezett szegénygettók, a bádogvárosok. A biológiai gyárak pedig eközben valósággal kifacsarják az általuk uralt földet és a biológiai környezetet, úgyhogy ezzel elvész a városlakók visszavonulási terepe is. Európa mindezt végignézte és bölcsen levonva ebből a következtetéseket, a vidék megtartása mellett döntött. Megőrizve ezzel a társadalom természetes nyugalmát és megtartva igen sok ember számára a megélhetési lehetőségeket. Ezt nálunk is így kellene. Vannak olyan térségei Magyarországnak, ahol nincs is más megélhetési forrás, mint a gazdálkodás. Ez a tüntetés tehát végső soron azokért a támogatásokért van, amit Európa azért ad a gazdáknak, hogy ennek révén biztosítsa az adott társadalom stabilitását. Nagy feladatunk lesz a jövőben, hogy mindezt érthetővé tegyük a magyar közvélemény számára.

– Nem lesz könnyű.

– Ha azt nézem, hány budapesti megy ki a térre a gazdákhoz nap nap után, akkor azt kell mondanom: hála istennek, sokan nagyon jól értik, miről van szó.