Különös fordulatokat vett a múlt héten a botrányoktól hangos tanmese. Kedden, a köznevelési kerekasztal alakuló ülése után úgy tűnt, Balog Zoltán miniszter és  a frissen kinevezett oktatási államtitkár erőfeszítéseit siker koronázza, ám a rugalmasan elszakadó szakszervezetek visszautasították az egyeztetést és utcai harcra készülnek.

Egy napig úgy látszott, sikerül tárgyalások révén kihúzni a kátyúból a közoktatás szekerét. A tárca vezetője és az érdekegyeztetésben komoly tapasztalatokkal rendelkező Palkovics László világos, átlátható programot hirdetett a tárgyaló felek számára. A menetrend szerint a kerekasztal kéthetenként ülésezik majd, s az ülések közötti időszakban szakértői munkacsoportokban folyik a munka. A megvitatandó kérdések körét három csoportba sorolták.

A legégetőbb problémák orvoslása azon­nali döntéseket igényel. Ilyen például a pedagógusokra nehezedő adminisztráció csökkentése, az iskolaigazgatóknak adandó, a napi kiadások fedezésére szolgáló bankkártya bevezetése, a tanári minősítések egyszerűsítése. E kérdésekben már a grémium összeülése előtt döntött a miniszter, a testületnek arról kellett határoznia, milyen további kérdéseket sorolnak e körbe, melyek azok, amelyekről megállapodásra kell jutni szeptemberig, s melyek igényelnek hosszabb tárgyalásokat.

A kerekasztalhoz a tárca mások mellett (a meghívottak listája előző számunkban volt olvasható) meginvitálta a pedagógus szakszervezeteket és az elégedetlenségi hullámot kirobbantó miskolci Hermann Ottó Gimnázium igazgatóját is. A Pedagógus Szakszervezet (PSZ), noha korábban maga követelte a kerekasztal összehívását, váratlanul bejelentette, hogy nem vesz részt az egyeztetéseken. Ragaszkodott a február 13-ára meghirdetett budapesti tüntetés és a márciusi sztrájk megtartásához. A sztrájkbizottság pedig amúgy is tárgyal a kormánnyal. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) vezetője, Mendrey László azonban élt a lehetőséggel, sőt egy nappal az alakuló ülés előtt benyújtotta a PDSZ zömmel politikai követeléseit.

Kedden délután még úgy tűnt, a köznevelési kerekasztal minden résztvevője kész a tárgyalásokra – a gyerekek érdekében. Balog Zoltán az alakuló ülés után kijelentette, folyamatos a vita, amely a poroszos frontális oktatás és a kompetencia alapú nevelés hívei között zajlik, és a hozzászólások azt mutatják, az inga az utóbbi nézet felé tér ki. A követelt tananyagcsökkentéssel kapcsolatosan kiemelte, a Nemzeti Alaptantervbe valóban túlságosan sok tananyagot zsúfoltak be, de ezt a gondot a tanulnivalónak a maitól eltérő elosztásával is orvosolni lehet. Felvetette a kilencosztályos általános iskola gondolatát is, hiszen ilyen rendszer más országokban megfelelően működik. A miniszter korábban már egyértelművé tette: teljes hátraarcot nem lehet várni a kormányzattól az oktatás ügyében.

Madarász Péter, a Hermann Ottó Gimnázium igazgatója és Mendrey László PDSZ-vezető is elégedett volt a tárgyalások alakulásával. Ők úgy nyilatkoztak, méltányolják, hogy az egyeztetéseken nincsenek tabutémák, mindenről nyíltan lehet beszélni, és nyíltságot tapasztaltak a tárcavezetők részéről is. E nyilatkozatok nyomán zavar támadt az ellenzéki erőben, amit érzékeltek a tüntetés szervezői is. Első reakcióként Galló Istvánné, a PSZ vezetője jelentette be, nemcsak a tanárokat, a szülőket és nagyszülőket, hanem az egészségügyi és szociális területen dolgozókat, a közalkalmazottakat és szimpatizánsaikat, azaz mindenkit várnak a szombati tüntetésre. A taxisok, sőt kisvártatva az uberesek is csatlakoztak a nyilvánvalóan politikai célzatúvá dagadó akcióhoz.

Madarász Péter volt az első, aki megkapta a magáét a tárgyalások hangnemét elismerő nyilatkozatáért. Mire hazaért Miskolcra, azzal kellett szembesülnie, hogy Pilz Olivér, az iskola tanára és a közalkalmazotti tanács elnöke, egyúttal a Tanítanék Mozgalom alapító tagja nyilatkozatot tett közzé, amely szerint az iskola legitim igazgatója csak a maga nevében beszéljen, mert a mozgalom tagjai nem fogadják el a rájuk erőltetett játékszabályokat, sőt mindenkit arra buzdítanak, hogy menjen el a szombatra meghirdetett tüntetésre.

Mendrey László, aki kicsit későn ébredt rá arra, hogy itt nem konstruktív együttműködésről, hanem újramelegített osztályharcról van szó, hamarosan közzétette a PDSZ közleményét, majd a szélsőbaloldali Klubrádió Beszéljük meg című műsorában hamut szórt a fejére. Bevallotta, kapott hideget és meleget a közösségi oldalakon, ezért ő is bánja, hogy elhamarkodottan nyilatkozott a kerekasztal munkájáról. Bejelentette, a továb­biakban a PDSZ sem vesz részt az egyeztetéseken.

Ez azután történt, hogy Palkovics László államtitkár a köznevelési kerek­asztalnál elhangzottakról úgy nyilatkozott, már szeptembertől jelentősen átalakítják a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot (KLIK), a jelenlegi menedzsmentnek pedig távoznia kell az intézmény éléről. Változások lesznek a tankerületekben is, a mostani 198 helyett kevesebb, nagyobb önállóságot élvező irányítási szervezet jön létre.

A szakszervezeti oldaltól érkező, egyre durvább, a tüntetésen való részvételre mozgósító nyilatkozatok hatására megszólalt Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter is. Nem rejtette véka alá, hogy a szervezőkről az a véleménye, leginkább a balhét keresik. A Fidesz lillafüredi frakcióülésén Orbán Viktor miniszterelnök pedig annak a véleményének adott hangot, hogy akár külső erők is állhatnak az egyeztető tárgyalásoktól elzárkózó tiltakozók mögött. Álláspontját hitelesítette, hogy sajtóhírek szerint a Washington Post is közzétett egy írást Pilz Olivér és mozgalma küzdelméről, mintegy igazolva, hogy a pilzolivérek számíthatnak az amerikaiak – remélhetőleg békés – támogatására.

Pénteken Rétvári Bence, az Emberi Erőforrás Minisztériuma államtitkára közölte az MTI-vel, hogy a jövőben a párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) is bekapcsolódik szakértőként a köznevelési kerekasztal munkájába. Mint elmondta, hetek óta folytak tárgyalások arról, a szervezet miként tudja segíteni szakértelmével a közoktatás átalakítását. A Párizsból érkező szakemberek korábbi kutatásaik alapján a többi ország adataival összehasonlítva mutatják be a magyar oktatási rendszer erősségeit és gyengeségeit, s mélyebb elemzéseik alapján stratégiai jellegű tanulmányt állítanak össze.

A hét további fontos eseménye volt, hogy pénteken a Pedagógus Szakszervezet sztrájkbizottsága és a szaktárca képviselői megegyezés nélkül álltak fel a tárgyalóasztaltól, és a PDSZ is felvetette csatlakozási szándékát a márciusra meghirdetett sztrájkhoz.

A kissé átfazonírozott követelések között voltak hamisítatlan érdekvédő pontok. A szakszervezetek a tanárok kötött munkaidejének eltörlését, a heti 22 órás kötelező óraszám visszaállítását, és a beígért s jórészt már megkapott mellé további 18 százalékos fizetésemelést vár a kormányzattól. A gyerekek érdekeire hivatkozva tananyagcsökkentést szorgalmaztak, s a kötelező, délután négy óráig tartó iskolai tartózkodás visszavonását sürgették. Nem zavarta őket, hogy a gyerekek elsöprő többsége, mivel a szülők dolgoznak, kötelezés nélkül is bent tartózkodik az iskolákban. Továbbra is fenntartották azt a követelést, hogy állítsák vissza a 18 éves tankötelezettségi korhatárt.

A szakszervezetek további harcot hirdettek azért, hogy a tanárok munkáltatói ismét az önkormányzatok legyenek, noha azok egyszer már képtelennek bizonyultak erre, s az iskolákat többek között a bizonytalanságok és egyenlőtlen esélyek miatt sem adnák a helyhatóságok kezébe. Arról nem szólva, hogy a pedagógusok így nem tudnának kimaradni a helyi politikai és gazdasági küzdelmekből, s esélyük sem lenne rá, hogy független értelmiségiként elfoglalhassák azt a helyet a helyi közösségekben, amelyet a hajdani néptanítók is élveztek állami alkalmazottként. De lehet, hogy épp ez a cél: a káosz intézményesítése.

Meglepő, de érthető az a követelés is, hogy a kormány szüntesse meg a Nemzeti Pedagógus Kar köztestületi jellegét és a kötelező tagságot. Ez ugyanis egyet jelentene azzal, hogy a szakszervezetek visszanyernék monopolhelyzetüket, bár az egyértelműen baloldali politikai elkötelezettség miatt ez nem sok jót hozna a pedagógusoknak.

Az a követelés pedig egyenesen pikánsnak tekinthető, amelyik a szabad tankönyvválasztás mellett tör lándzsát. A szakszervezetek ugyanis akkor nem tüntettek, sőt édesen szenderegtek, amikor a 2002-ben hivatalba lépő MSZP–SZDSZ-kormány egyik első intézkedése a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációja volt, amelynek révén – a világon egyedülállóan – egy külföldi tulajdonos kezébe került a magyar tankönyvkiadás, s így történt, hogy nem Magyarországon, hanem valahol külföldön született döntés arról, mit tanuljanak az iskolások.

A szombati tüntetésen végül 48 szervezet képviseltette magát. A Klubrádió szerint mintegy tízezren jöttek el a Parlament elé, ami azt jelenti, hogy ennél egészen biztosan kevesebben lehettek. A szónokok gyújtó hangú beszédeket tartottak, kifejezve, hogy az országnak elege van „a Fidesz önkényuralmi rendszeréből”. A hangvételből kiderült, a szervezők a megjelentnél lényegesen nagyobb tömegre számítottak. A szónokok egy része belengette annak lehetőségét, hogy a tüntetések folytatódni fognak, megtámogatva az egészségügyi, a szociális és a közgyűjteményi dolgozók, valamint a rendőrök, a katonák és a vasutasok követeléseit. Az ellenzéki pártok jobbról és balról is természetesen támogatásukról biztosították a tüntetőket, és segítséget ígértek további harcaikhoz.

Az oktatási tárca bejelentette, az egyeztetések folytatódnak a köznevelési kerekasztal mellett. A szakszervezetek vezetői azonban inkább tüntetni akarnak. Úgy érzik, az erő mellettük van, ezért egy a jelszavuk: harcos béke. („Állj közénk és harcolj érte!”) Úgy tűnik, az időjárás tavaszi enyhülését a baloldal egy olyan folyamatos tüntetéssorozatra kívánja felhasználni, ami már régen nem az oktatás korszerűsítéséről szól.

Nagy Ida