Egy kisfiú, aki akaratával rácáfolt orvosaira
Harcos Nimród története
Délelőtt kilenc óra. Sietünk a ferencvárosi Apróka fejlesztőházba, ahol a nyolcéves Nimród és édesanyja, Edina már vár bennünket. Nimi születése után agyvérzést kapott, és emiatt állandó fejlesztést igényel. Bár orvosai lemondtak róla, ő minden jóslatra rácáfolt: lát, hall, ért és beszél, feszes izmai egyre jobban lazulnak. Igazi harcos. A mindennapi harcban mellette vannak szülei, de ahhoz, hogy önálló és boldog élete lehessen, még nagy utat kell megtennie. Ebben próbálunk meg neki mi is segíteni.
„Kisfiú vagy kislány?” – ez az a kérdés, amellyel a kismamák a leggyakrabban találkoznak a várandósság kilenc hónapja alatt. Amire legtöbbször automatikusan jön is a válasz: „Mindegy, csak egészséges legyen!” Arra azonban, hogy tulajdonképpen ez és csakis ez a fontos, egy sérült vagy beteg gyermek születése döbbent rá igazán bennünket.
A Szentkirályszabadján élő Viszló Edina is boldogan készülődött férjével, Attilával közös gyermekük, Nimród érkezésére. Könnyű terhesség volt, így szinte az utolsó pillanatig dolgozott, diplomás ápolónőként segített könnyebbé tenni a Balatonfüredi Állami Szívkórházban kezelt betegek mindennapjait. 2015. november 18-án azonban minden megváltozott.
Nimród élni akar
Ezen a napon Edina az éppen esedékes NST-, azaz non-stressz teszt vizsgálatra érkezett a kórházba. Bár a terhessége utolsó napjaiban már érezte, hogy Nimród kevesebbet és nem úgy mozog a hasában, ahogyan kellene, az orvosok mindent a legnagyobb rendben találtak, így nem aggódott. A gép által mért adatok azonban megerősítették Edina gyanúját, hogy Nimi nem érzi jól magát odabenn. Császármetszés helyett az orvosok inkább a gyorsított szülés mellett döntöttek, így alig négy óra vajúdás után megszületett Szakonyi Nimród. Bár nem sírt fel, Edinát megnyugtatták, hogy teljesen egészséges. Ám hamarosan kiderült, hogy a nyakára tekeredett köldökzsinór miatt a kisfiú oxigénhiányt szenvedett, aminek következményeként két nap múlva a teljes agyállományát érintő agyvérzést kapott. Hat napig küzdöttek az életéért, majd valami megmagyarázhatatlan csoda folytán lekerülhetett a gépekről. Nimród élni akart.
– Amikor az egyik nővér azt mondta nekünk, hogy senki nem fog pálcát törni felettünk, ha otthagyjuk a kórházban és lemondunk Nimiről, mert úgysem lesz belőle semmi, rögtön tudtam, hogy mindent meg fogunk tenni azért, hogy talpra állítsuk – meséli Edina, akit az orvosok sem biztattak semmi jóval. Sőt, megjósolni sem tudták, mire számíthatnak, illetve számíthatnak-e egyáltalán bármire is.
Edina ennek ellenére minden szóba jöhető fejlesztési lehetőséget feltérképezett, és mire egy hónap múlva hazamehettek a kórházból, már biztos volt benne, hogy Nimróddal együtt ő sem adja fel, harcolni fog.
Munka, munka és csoda
Az azóta eltelt több mint nyolc év minden napja Nimród fejlesztéséről szólt. Rengeteg terápiát kipróbáltak, és mára Edina pontosan tudja, melyek azok, amelyekre Nimródnak valóban szüksége van.
– Figyelek Nimród jelzéseire; ha egy terápiát örömmel végez, és élvezi a terapeuta társaságát, látom, hogy sokkal hatékonyabb és látványosabb is a fejlődése. A folyamatos fejlesztésnek köszönhetően egyre több dologra cáfol rá; ha apránként is, de mindig haladunk előre. A szakemberek ugyanakkor az agy plaszticitása, azaz alkalmazkodóképessége miatt még ma sem tudnak biztosat mondani arról, hogy miből mi következik. Van olyan, hogy nem értik, hogyan tud Nimi megcsinálni egyes dolgokat, míg másokat meg miért nem – mondja Edina, miközben Nimróddal az Apróka szakemberei éppen a járást gyakorolják.
Nimród ugyanis minden hónapban két hét intenzív terápián vesz részt ebben a fővárosi fejlesztőházban édesanyjával. Napjai reggel nyolckor egy kis izomlazítással, masszírozással kezdődnek. Majd csaknem öt órán át gyakorolja az állást, a járást, de kézterápiát is kap, sőt gyógypedagógus és logopédus is érkezik hozzá. Délután pedig jön a jól megérdemelt pihenés, no persze ez is munkával fűszerezve – csak éppen észrevétlenül. Édesanyjával hol mondókáznak, hol pedig mesét néznek. Ilyenkor Edina egy kis ékpárnát tesz Nimród alá, hogy miközben az agya kikapcsolódik, izmaival tovább dolgozzon: tartsa saját magát, figyeljen az egyensúlyára és a koordinációjára is. Ebben segítségükre van két, biofizikai eljáráson alapuló EMOST terápiás gép is, melyek közül az egyiket Nimród használja, a másikat pedig sorstársai. Évek tapasztalatai szerint ugyanis ez a készülék hatékony kiegészítője a különböző fejlesztéseknek.
Miközben Nimród nyolc évvel ezelőtt gyakorlatilag a mínuszról indult, ma egyértelműen látszik, hogy bőven van benne tartalék, felülírja a statisztikákat. Lát, hall, ért és beszél.
– Nimi számunkra azért egy csoda, mert mindig azt mondták, ha egy gyermek egy bizonyos korig nem éri el az adott érési szakaszt, nem is fogja. Ő azonban erre rendre rácáfol – mondja Edina, és rögtön alá is támasztja egy példával. – Egy-másfél évvel ezelőtt csupán szavakat használt, egyszer-egyszer, csak úgy véletlenszerűen bedobott valamit. Aztán egyik napról a másikra többszavas mondatokban kezdett el beszélni, ahol a ragozás is a helyén volt. Elsőre nem minden érthető, amit mond, de ha egy kis időt eltölt vele valaki, teljes mértékben fel lehet venni a fonalat. Ért és felfog mindent, huncut, jó a humorérzéke, van logikai gondolkodása, és rendben van a rövid és hosszú távú memóriája is.
És valóban. Amikor édesanyjával beszélgetünk, pontosan tudja, hol és mikor szóljon közbe. Viccelődik, majd maga is nagyokat kacag. Láthatóan élvezi, hogy vannak körülötte és foglalkoznak vele. Nem is gondolnánk, hogy ez mekkora nagy szó, és milyen sokat kellett várni rá!
– Szociális érése nagyon lassan haladt, a gyerekek társaságában például nem érezte jól magát, rosszul reagált rájuk. Három nappal ezelőtt azonban egyszer csak történt valami, és minden a helyére került! Ő maga kérte, hogy együtt lehessen a többiekkel az Apróka nagytermében, köszön és mosolyog rájuk, dicséri a dekorációt – mondja örömmel Edina.
Döntés kérdése
Bár Edinánál minden Nimródnál kezdődik, tavaly egy fél év alatt 12 tanfolyamot végzett el, hogy kisfia mellett a sorstársain is segíteni tudjon. Sőt, néhány évvel ezelőtt Harcos Nimród és kis barátai lépteiért elnevezéssel alapítványt is létrehozott, hogy másoknak ne kelljen végigjárniuk azt az utat, amit ők már végigküzdöttek. Mert ez nemcsak a lelket, de valljuk be őszintén, a családi kasszát is megterheli. Elég talán csak annyi, hogy Nimród ötórás fejlesztése naponta kedvezményesen 50 000 Ft. És akkor még nem számoltuk a szállás, az utazás és egyéb költségeket…!
– Egyszer olvastam valahol, hogy a gyermekvárás olyan, mintha a szülők egy különleges utazásra készülnének Olaszországba. Mi is izgatottan vártuk, hogy elérjük úti célunkat. Aztán kiderült, hogy a busz nem Olaszországba, hanem Hollandiába visz bennünket. Két lehetőségünk volt: vagy egész életünkben azon kesergünk, hogy miért nem jutottunk el Olaszországba, vagy megpróbáljuk felfedezni Hollandia szépségeit. Ez utóbbit választottuk. Ám ettől függetlenül nem adom fel, és várom azt a buszt, ami egyszer majd elvisz Olaszországba is! – foglalja össze érzéseit Viszló Edina. – De tudom, hogy Nimród tanítani jött bennünket, és az ő teljesítménye engem is doppingol. Célunk az, ha segédeszközzel is, de képes legyen járni, önállóan ellátni magát. És ami még ennél is fontosabb: legyen boldog ember!
Akinek egészséges gyermeke van, el se tudja képzelni, Nimród és sorstársai mennyit küzdenek minden egyes mozdulatért. Ahhoz azonban, hogy fejlesztésük tovább folytatódhasson, támogatásra van szükségük. A Harcos Nimród és kis barátai Lépteiért Alapítvány tavaly az adó 1 százalékából mintegy 4,5 millió forintot gyűjtött össze.
Ebből Nimi minden fejlesztése megvalósulhatott, sőt, 2024. február végéig több mint 3 millió forintot fordítottak az Aprókába járó más gyermekek kezelésére is. Idén is örömmel és köszönettel fogadnak minden segítséget!
