Harminc éve szabadon: az Országgyűlés összetételének alakulása 1990 óta
Harminc éve, 1990. május 2-én ült össze a rendszerváltás utáni első, szabadon választott Országgyűlés.Az MTVA Sajtóadatbankjának összeállítás a parlamenti képviselői helyek megoszlásáról a parlamenti ciklusokban a törvényhozói munka megkezdése, illetve befejezése idején.
1990 és 2014 között az Országgyűlésben 386 képviselő ült, akiket két fordulóban választottak meg.
Az 1990-es hatpárti parlamentben a Magyar Demokrata Fórum (MDF) 165, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) 94, a Független Kisgazdapárt (FKgP) 44, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) 33, a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) 22, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) 21 fős frakciót alakíthatott, a függetlenek között hét képviselő foglalt helyet. A parlamenti ciklus 1994-es zárásakor hét frakcióban fejeződött be a törvényhozói munka, egy (MDF-es) képviselői hely volt betöltetlen. Az MDF 135, az SZDSZ 83, az MSZP 33, a Fidesz 26, a KDNP 23 fős képviselőcsoporttal rendelkezett, a kisgazda frakció kettészakadása nyomán megalakult Egyesült Kisgazdapárt (EKgP) frakciójában 36-an, az újonnan létrejött Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) frakciójában 12-en, a függetlenek között 37-en ültek, köztük a korábbi FKgP-frakció kilenc tagja.
Az 1994-es hatpárti parlamentben az MSZP 209, az SZDSZ 70, az MDF 38, az FKgP 26, a KDNP 22, a Fidesz 20 fős képviselőcsoporttal, egy honatya pedig függetlenként kezdte meg a munkát. Az 1998-ban véget ért ciklus ugyancsak hatpárti parlamentben fejeződött be, a munkát az MSZP 204, az SZDSZ 65, az MDF 20, az FKgP 22, a Fidesz 32 fős képviselőcsoporttal zárta. A KDNP-frakció megszűnt, az időközben megalakult Magyar Demokrata Néppárt (MDNP) parlamenti csoportjának 15 tagja volt, a függetlenek között 23 képviselő foglalt helyet, s öt képviselői hely – négy MSZP-s és egy SZDSZ-es – maradt betöltetlen.
Nemzeti összefogásra van szükség ahhoz, hogy az élet minél gyorsabban visszatérjen a rendes kerékvágásba – mondta Áder János államfő szombaton a parlament ünnepi ülésén, ahol az Országgyűlés 30 évvel ezelőtti megalakulására emlékeztek a képviselők.
A köztársasági elnök az ajánlotta, hogy a koronavírus-járvány miatt ránk váró feladatok megoldásához használjuk erőforrásként mindazt, amit az elmúlt 30 évben elértünk és amit az elmúlt hetekben megtapasztaltunk, „hogy hamarosan újra élvezhessük a szabadságot”. Kiemelte: az elmúlt hetekben a járvány nem csak törékenységünkre figyelmeztetett, de a társadalmi összefogás erejét is megmutatta.
Áder János hangsúlyozta, hogy amit az elmúlt 30 évben alkottunk, az kiállta az idő próbáját, „Magyarország független, demokratikus jogállam, szabad ország”.
Az államfő felidézte, 30 évvel ezelőtt ezen a napon, május 2-án, „lezártunk egy korszakot”. A mai Országgyűlésnek mindössze hét olyan tagja van, aki részese volt a 30 évvel ezelőtti történelmi pillanatnak, a mai parlament legfiatalabb képviselője pedig 1990. május 2-án még meg sem született – jelezte.
Érdemes ezért felidézni – folytatta -, milyen korszak zárult le akkor: az a rendszer, még ha népi demokráciának hazudták is, valóban diktatúra volt.
Kifejtette: 1990-ben lezárult egy olyan korszak, amelyben a mentelmi jog sem tudta megakadályozni a legnagyobb parlamenti párt főtitkárának, Kovács Bélának az elhurcolását a Szovjetunióba; amelyben Magyarország miniszterelnökét, Nagy Ferencet „politikai krimibe illő módon” kényszerítették lemondásra; és amikor a választók döntését semmibe véve, csalással, erőszakkal a kommunisták minden hatalmat a kezükbe kaparintottak.
Az 1990. május 2-án megalakult új Országgyűlésre várt, hogy „a lelkekben átmentett szabadságvágyból” jogállamot építsen, megteremtse a szabadság feltételeit, megerősítse annak alkotmányos alapjait, létrehozza a demokrácia, a népszuverenitás intézményeit – mondta a köztársasági elnök.
Szavai szerint az első Országgyűlés munkájában egyszerre volt jelen a reformkor elkötelezettsége, 1848 lelkesedése, a kiegyezés bölcsessége és 1956 bátorsága.
Áder János beszédében köszönet mondott mindazoknak, akik segítették az új politikai, alkotmányos intézményrendszer megteremtését, akik részesei voltak az 1848-as törvényalkotási folyamathoz hasonlítható „közjogi honfoglalásnak”. Továbbá Göncz Árpádnak és Antall Józsefnek, az 1990-ben született szabad Magyarország első köztársasági elnökének és miniszterelnökének, valamint Szabad Györgynek, az 1990-ben ismét szabadon választott Országgyűlés első elnökének.
A XX. század végi, rendszerváltó nemzedéknek azért kellett megküzdenie, hogy Magyarország ismét Magyarország lehessen, „haza, melyet mindannyian magunkénak mondhatunk”, „független ország, amely nem kiszolgálója, nem csatlósa senkinek”, „közösség, ahol a hazaszeretet nemcsak az emberek hűségét jelenti, hanem azt is, hogy az állam is hűséges a polgáraihoz” – fogalmazott.
Kiemelte, 1990 tavaszán – 45 év után – ismét szabadon választhatott az ország, de a munka dandárja még hátravolt: az új törvényhozásra várt a demokratikus intézmények létrehozása, a régóta vágyott szabadságjogok biztosítása. Az új képviselőkre várt, hogy „hétmérföldes léptekkel” induljanak el azon az úton, ahol gazdaságunk piac-, verseny- és magántulajdon-alapúvá válik; ahol új, erős, egyenlő felek közötti szövetségeket kötünk; ahol a határok átjárhatóvá válnak; és ahol tagjai leszünk a NATO-nak és az Európai Uniónak. „Amikor Magyarország ismét Magyarország lesz” – mondta az államfő.
Az 1998-ban összeült hatpárti parlamentben a Fidesz 148, az MSZP 134, az FKgP 48, az SZDSZ 24, az MDF 17, a MIÉP 14 fős frakcióval képviseltette magát, egy képviselő függetlenként nyert mandátumot. A parlamenti ciklust a megalakuláskor létező pártfrakciók fejezték be, a Fidesz 143, az MSZP 136, az FKgP 33, az SZDSZ 24, az MDF 16, a MIÉP 12 fős képviselőcsoporttal rendelkezett. A függetlenek padsoraiban 20-an ültek, s egy fideszes és egy MSZP-s képviselői hely maradt betöltetlen.
Az első szabad választással, az első szabadon választott parlamenttel és kormánnyal Magyarország felzárkózott Európához – mondta Fritz Tamás politológus az M1 aktuális csatornán szombat reggel.
A harminc éve történtek „a magyar történelem aranyló, fénylő napjai közé tartoznak”, több évtizedes diktatúrát sikerült megtörni. Ennek legsikeresebb része az intézményi, jogi átalakulás, így elkezdődhetett a modern demokrácia – jelentette ki. A hiányosságok közé tartozott ugyanakkor, hogy nem született új alkotmány, csak az 1949. évi sztálini alkotmányt módosították, miközben szinte minden más posztkommunista országban akkortájt új alaptörvényt alkottak. Továbbá az MDF és az SZDSZ erős szembenállása miatt nem sikerült a történelmi igazságtétel, a múlt rendszer képviselőinek elszámoltatása és kiszorítása a közéletből, így a posztkommunista elit át tudta menteni hatalmát – mondta Fricz Tamás.
Ezeket a feladatokat csak 2010-től a második Orbán-kormány végezte el az új alaptörvénnyel, a posztkommunista struktúrák kiszorításával és a valódi polgári demokratikus mentalitás meghonosításával, továbbá a gazdasági függőségek felszámolásával – hangsúlyozta.
A 2002-es négypárti parlament megalakulásakor az MSZP 178, a Fidesz 164, az MDF 24, az SZDSZ 20 fős frakciót alakított, független képviselő nem volt. A 2006-os cikluszáráskor az MSZP 178, a Fidesz 168, az MDF 9, az SZDSZ 20 képviselővel fejezte be a munkát, míg a függetlenek között 11-en ültek. Betöltetlen képviselői hely nem volt.
Politikai nyilatkozatot fogadott el szombati ünnepi ülésén az Országgyűlés Magyarország népképviseleti rendszerének 30 évvel ezelőtti visszaállításáról.
Az Orbán Viktor miniszterelnök, Kövér László házelnök, továbbá Kocsis Máté, Kósa Lajos, Varga Mihály, Németh Zsolt és Hörcsik Richárd (Fidesz), valamint Harrach Péter (KDNP) által jegyzett előterjesztést 126 igen szavazattal, 1 nem ellenében fogadta el a parlament.
A nyilatkozat szövege szerint az Országgyűlés tisztelettel emlékezik meg az ország állami önrendelkezésének 1944. március 19-én történt elvesztését követő első szabadon választott népképviselet 1990. május 2-i megalakulásáról, amely – az alaptörvény szerint – „hazánk új demokráciájának és alkotmányos rendjének kezdete”. A szabad országgyűlés az ettől a jogtól évtizedekig megfosztott magyar polgárok demokratikusan kinyilvánított akaratából jött létre.
Az Országgyűlés tagjai fejet hajtanak mindazon magyarok helytállása előtt, akiknek hűsége, szabadságvágya, bátorsága, áldozatvállalása elengedhetetlen volt ahhoz, hogy „a magyar nép ismét önnön kezébe vehesse sorsát” – olvasható a szövegben.
Hálával emlékeznek a nemzetiszocialista, illetve a kommunista diktatúra és az idegen megszállás ellen küzdő és a vértanúságot is vállaló honfitársakra, az 1945-ös és 1947-es nemzetgyűlés demokratikus meggyőződésük mellett mindvégig kitartó képviselőire, az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire, a rendszerváltoztatás folyamatának nemzet és demokrácia iránt elkötelezett előkészítőire és elindítóira éppúgy, mint azokra, akik mindennapi munkájukkal, erőfeszítéseikkel, tehetségükkel, szorgalmukkal, gyermekeik felnevelésével járultak hozzá az ország fennmaradásához – tartalmazza a politikai nyilatkozat. Rögzíti azt is: „kegyelettel gondolunk az első szabadon választott országgyűlés elhunyt tagjaira, s megbecsüléssel mindazon képviselőtársainkra, akik a rendszerváltoztatás első demokratikus parlamentjében, illetve azt követően megbízatásuk lejártával, a polgári életbe visszatérve Magyarország felemelkedéséért dolgoztak”.
A dokumentum úgy fogalmaz: a kommunisták több mint négy évtizednyi uralma során lepusztított, elszegényített, súlyos adósságokkal terhelt és szellemileg, lelkileg is megnyomorított ország helyreállítása történelmi súlyú kihívás elé állította az új törvényhozás tagjait. A demokratikus és jogállami berendezkedés rövid időn belül megvalósuló felépítését, a piacgazdaság jogi kereteinek kialakítását, az ország nemzetközi kapcsolatrendszerének átalakítását, az ország határain kívül rekedt magyar közösségekért való felelősségvállalás visszaillesztését a nemzetpolitikába „a Szent István-i államszervezéshez fogható jelentőségű tettként fogadjuk el, és elismeréssel illetjük”.
Ugyanakkor a rendszerváltoztatás továbbvitele során hozott döntésekkel nem sikerült gátat szabni a társadalom jelentős részét érintő kiábrándulásnak és „a kommunista diktatúrát korábban fenntartó csoportok meg-megújuló uralmi törekvéseinek”. Ezt a posztkommunizmusként jelölhető, az ország újbóli lecsúszásának és külső függésbe kerülésének veszélyét többször felidéző korszakot az új alaptörvény 2012. január 1-jei hatálybalépése zárta le – áll az elfogadott előterjesztésben.
A nyilatkozat szerint a most megbízatását töltő Országgyűlés tagjai a magyar történelem jeles teljesítményei között tartják számon a 30 évvel ezelőtt megalakult népképviselet országépítő munkáját, és újólag elkötelezik magunkat a rendszerváltoztatás célját és értelmét adó értékek: a szabadság, az alkotmányosság és a nemzeti önrendelkezés mellett.
„Valljuk, hogy csakis a közösség demokratikus akaratnyilvánítás útján kifejezett felhatalmazása szabhat irányt az állam működésének. Valljuk, hogy csakis egy önmagára értékként tekintő nemzet képes szabad akaratnyilvánításra. Valljuk, hogy csakis egy, a hagyományaira támaszkodó, de megújulni tudó erős állam alkalmas e szabadság külső és belső feltételeinek biztosítására”.
Széchenyi István szavaival vallják továbbá azt is: csakis a „saját tengelye körül forgó”, önálló Magyarország kerülheti el, hogy ismét gyarmati sorba süllyesszék, s csak egy ilyen Magyarország válhat bármely együttműködésben egyenrangú szövetségessé. „Mi, a megbízatását töltő Országgyűlés tagjai 1990. május másodikát visszanyert szabadságunk első napjának tekintjük, mely szabadság arra adatott, hogy az egymást követő nemzedékek ismét naggyá tegyék Magyarországot” – zárul a dokumentum.
A 2006-os ötpárti parlamentben az MSZP 190, a Fidesz 141, a KDNP 23, az SZDSZ 20, az MDF 11 fős frakcióval, egy képviselő függetlenként kezdte meg a törvényhozó munkát. A 2010-ben véget ért parlamenti ciklus végén négy frakció fejezte be a munkát, az MDF képviselőcsoportja 2009 tavaszán szűnt meg. Az MSZP 188, a Fidesz 139, a KDNP 23, az SZDSZ 18 fős frakcióval rendelkezett, a függetlenek padsoraiban 15-en ültek, két MSZP-s és egy függetlenként megüresedett képviselői hely volt betöltetlen.
A 2010-es ötpárti parlamentbe a Fidesz-KDNP listáján 263 képviselő jutott be, a Fidesz 227 tagú és a KDNP 36 tagú képviselőcsoportja frakciószövetséget kötött. A munkát az MSZP 59, a Jobbik 47, a Lehet Más a Politika (LMP) 16 képviselővel kezdte meg, és egy képviselő ült a függetlenek közt. A képviselőcsoportok a négy év alatt többször is átrendeződtek: az MSZP frakciójából kilépett a pártból is kivált, Demokratikus Koalíció néven új pártot alapító tíz képviselő, akik a függetlenek között folytatták a munkát. Miután az LMP parlamenti képviselőcsoportjából kilépett a Párbeszéd Magyarországért (PM) pártot megalapító nyolc képviselő, a frakció megszűnt, de fél évvel később hét taggal újjáalakulhatott. A ciklust 2014-ben a Fidesz 223, a KDNP 34, az MSZP 47, a Jobbik 43, az LMP hét képviselővel fejezte be, a függetlenek közt 27-en ültek, két fideszes, két KDNP-s és egy MSZP-s képviselői hely volt betöltetlen.
2014-ben a korábbiaktól eltérően egy fordulóban megválasztott, 199 tagú Országgyűlésben a Fidesz-KDNP képviseletében 133-an szereztek mandátumot, a Fidesz 117 és a KDNP 16 tagú parlamenti csoportja frakciószövetséget kötött. Az MSZP-EGYÜTT-Demokratikus Koalíció(DK)-Párbeszéd Magyarországért(PM)-Magyar Liberális Párt(MLP) közös listájáról 38-an kerültek be az Országgyűlésbe, ahol az MSZP 29 fős frakciót alakított, kilencen a függetlenek padsoraiba ültek; a parlament megalakulásakor a Jobbik 23, az LMP 5 fős képviselőcsoporttal rendelkezett. A ciklus végén a Fidesz 114, a KDNP 17, az MSZP 28, a Jobbik 24, az LMP 6 fős frakcióval fejezte be a munkát. A függetlenek közt tízen ültek, betöltetlen képviselői hely nem volt.
A rendszerváltoztatással Magyarországon a rabság helyére szabadság, a szovjet megszállás helyére nemzeti függetlenség, a tervgazdaság helyére piacgazdaság, az alapvető jogok állam általi eltiprása helyére jogállam lépett – emlékeztet a közösségimédia-oldalán publikált szombati bejegyzésében Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter.
Három évtizeddel ezelőtt a magyar történelemben először egy független ország parlamentje kezdhette meg munkáját az első szabadon választott országgyűlés alakuló ülésével. A megelőző másfél évszázad magyar sorsfordulói világháborúk elvesztését, idegen hatalmak megszállását, szabadságküzdelmeink vérbe fojtását, de legjobb esetben is csak kompromisszum szülte részleges függetlenséget hoztak – fogalmazott.
Kiemelte: a magyar országgyűlés és kormány összetételéről 1990 óta nem a moszkvai kommunisták, hanem a magyar választópolgárok döntenek.
Gulyás Gergely hangsúlyozta: egy nemzet életének kereteit alapvetően meghatározza az a politikai rendszer, amelyben polgárai élnek, egy szabad ország politikai rendszere a keretek közötti értékválasztást a választókra és képviselőikre hagyja. A rendszerváltoztatás csalódásai éppen abból következtek, hogy sokszor – különösen a kilencvenes években – nem sikerült társadalmi, illetve politikai többséget teremteni olyan célkitűzésekhez, amelyek helyessége szinte természetesnek tűnt azoknak, akik a diktatúra időszakában is egy szabad és független Magyarországért szálltak síkra – fogalmazott.
A miniszter hozzátette: az igazságtétel és a kárpótlás ellentmondásai is abból az igazságtalanságból és már aligha törleszthető morális adósságból eredtek, hogy a diktatúra elszenvedői nem lettek a rendszerváltoztatás győztesei.
Megfogalmazása szerint a három évtizeddel ezelőtt alakult országgyűlés „nagyszerű házelnökének”, Szabad Györgynek a „demokrácia és nemzet” együttállásának nélkülözhetetlenségét hangsúlyozó felhívása ma is arra figyelmeztet bennünket, hogy a már örökül kapott demokráciát megőrizni csak egy határokon átívelően erős és összetartó nemzet lehet képes.
Gulyás Gergely főhajtásra hív azok emléke előtt, akik az alakuló ülést megszólalásukkal és a szavaiknak súlyt adó életútjukkal emlékezetessé tették, ezek között említve Varga Béla katolikus papot, a Nemzetgyűlés utolsó elnökét és Kéri Kálmán vezérezredest, az Országgyűlés korelnökét.
Ide sorolta Szabad Györgyöt éppúgy, mint Antall Józsefet, a rendszerváltoztató miniszterelnököt, arra hívva fel olvasóit, „adjunk hálát azért, hogy mi egy több évszázados elnyomást és megszállásokat elszenvedett ország polgáraiként saját sorsunkról három évtizede újra magunk dönthetünk és a jelen minden nehézsége ellenére 30 éve szabadságban élhetünk”. A Miniszterelnökséget vezető miniszter ezzel zárta szavait: „Dicsőség mindazoknak, akiktől örökül kaptuk a szabadságot!”
2018-ban a Fidesz-KDNP képviseletében az előző választáshoz hasonlóan 133-an szereztek mandátumot, a Fidesz 117 és a KDNP 16 tagú parlamenti csoportja frakciószövetségben kezdte meg a parlamenti ciklust. A Jobbik 26 fős képviselőcsoporttal rendelkezett. Az MSZP-Párbeszéd közös listájáról 20-an kerültek be az Országgyűlésbe, ahol az MSZP 15, a Párbeszéd pedig 5 fős frakciót alakított, a két párt frakciószövetségként dolgozik (a Párbeszéd három politikusához a Magyar Liberális Párt közös listán bejutott képviselője, valamint egy szocialista képviselő csatlakozott, aki az MSZP tagja maradt). A Demokratikus Koalíció padsoraiban 9-en foglaltak helyet és szintén 9 fős frakciót alakított a Lehet Más a Politika, a mandátumot szerzett nyolc LMP-s politikushoz egy, az Együtt színeiben megválasztott képviselő csatlakozott. Egy képviselő a függetlenek közt ült, egy pedig a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata képviselőjeként került a törvényhozásba.
A harminc évvel ezelőtti első szabad választást, az első szabadon választott parlament és kormány megalakulását övező várakozások nem teljesültek – mondta Lánczi Tamás politológus az M1 aktuális csatornán szombat reggel.
A demokrácia másként működött, mint ahogy azt várták, nem hozta el az országnak a remélt nyugati jólétet. Az első éles vita már 1990 júniusában kirobbant a címerről, az őszi taxisblokád pedig alapjaiban rázta meg az új politikai rendszert. Antall József, az első szabadon választott kormány miniszterelnöke az ideológiailag azonos alapokon álló pártokból kovácsolt jobbközép kormánykoalíciót, ám az MDF, a Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Párt között, illetve a pártokon belül is komoly ellentétek alakultak ki – idézte fel a szakember.
Hozzátette: az egész összeomló kommunista gazdaság, a másfélmillió megszűnt munkahely és a hatalmas államadóság az MDF-kormány nyakába szakadt, miközben a békés, az elitek által lebonyolított rendszerváltás során az állampárti elit átmenthette hatalmi pozícióit például a gazdaságban és a titkosszolgálati szférában, így a következő választáson 1994-ben már az utódpárti MSZP térhetett vissza a hatalomba. Ez volt az általános a volt szocialista országokban, a rendszerváltás gazdasági összeomlással járt és a posztkommunista elitek hamar visszatérhettek a hatalomba – összegzett a politológus.
