Az ágyszámleépítés sújtja a gyöngyösi kórházat

Azon az ominózus napon sok páciens volt, ezért átmenetileg a folyosón feküdtek a betegek. Ez előfordult korábban is. Nem tudom, hogy hány olyan kórház van az országban, ahol ilyesmi eddig nem fordult elő – mondta a Demokratának dr. Omar Assani, a gyöngyösi Bugát Pál kórház orvos-igazgatója a január eleji eseményekről. A kórházban azóta a tüneteket sikerült kezelni, de a betegséget – a krónikus ágyszámhiányt – nem lehet meggyógyítani.

A gyöngyösi Bugát Pál kórház portáján megtudjuk, az elmúlt időszakban sokan érdeklődtek a folyosói esetről.

– Idejöttek a kandikamerások – céloz a rejtett kamerás tévéfelvételre a fiatal portás.

A kórházban nem könnyű szóra bírni senkit, a fotósállványt sokan kameraállványnak nézik, a folyosókon szúrós tekintetek követnek, sokan bizalmatlanok. Emeletről emeletre, folyosóról folyosóra visz az út, amíg az illetékesig eljutunk.

Egy felháborodott asszony szalad fel az emeletre, az igazgatóság ajtajáig, ahol nagy hanggal követeli, hogy valamilyen főnökkel beszélhessen. Türelmetlenül panaszolja, hogy a vérvételhez a labor nem „emberi időben” tart nyitva pénteken, a vécében nincsen papír, és különben is, nem új részlegeket kéne átadni, hanem erre kellene figyelni. Két lépésben a kormányzati politika kritikájáig jut el, majd elviharzik. A nővér együttérzéssel néz rá, valószínűleg naponta hallja ugyanezt.

Dr. Omar Assani, a gyöngyösi kórház orvos igazgatója közben megérkezik, mosolygósan áll rendelkezésre, elnézést kér, amiért várni kellett, mint mondja, az ÁNTSZ-szel egy megbeszélést félbeszakítva jön beszélgetni velünk. Hozzáteszi, hogy nem a működési engedély bevonása miatt vannak itt.

– Egy új, sürgősségi részleget nyit a kórház néhány héten belül, ennek a technikai átadása történt most meg, és mindent rendben találtak – mondja Assani. – Az ÁNTSZ országos ellenőrzés keretében minden kórházat végigjár, mi most prioritást élvezünk – teszi hozzá. Mulasztásról és nem a bezárásról vagy a működési engedély visszavonásáról volt köztünk szó, húzza alá. – Az országban számos osztály egyébként ideiglenes működési engedéllyel üzemel – teszi hozzá.

Hamar a január eleji eseményekre terelődik a szó. Dr. Assani elmeséli, minden évre jellemző, hogy az emberek az ünnepek körül a kevésbé fontos orvosi beavatkozásokat elhalasztják.

– Ha nem sürgős az eset, nem jönnek be – magyarázza. Az év eleje a legtöbb kórházban így alakul: hirtelen a nem sürgősségi ellátást igénylő betegeket és a sürgős eseteket egyszerre kell felvenni. – Óriási betegáramlás volt, harminc-negyven beteg érkezett naponta, nem tudtuk, mit csináljunk hirtelen. Azt gondoltuk, hogy órákon belül meg fog oldódni a helyzet – emlékszik vissza az igazgató.

Mérlegelniük kellett, hogy a betegek öszszetétele milyen, s ezután döntöttek, menynyire indokolt, hogy felvegyék őket.

– A belgyógyászati osztályon jelenleg nyolcvan ágy van. Ha két nap alatt jön negyven beteg, akkor már tele van, és egy-két nap alatt nem lehet meggyógyítani őket. Egyes gyógyszerek és terápiák csak napok múlva hatnak, a beteg sem azért jön be, hogy majd egy nap alatt el is küldjük – magyarázza az akkori helyzetet dr. Assani.

A mátrixrendszert kihasználva próbáltak enyhíteni a problémán.

– A belgyógyászat, vagyis a non-invazív mátrix abban az időszakban tele volt betegekkel, így az invazív jellegű helyeken feküdtek. Természetesen a betegeket a belgyógyász kollégák látták el, így nem szenvedtek hátrányt. Azon az ominózus napon sok páciens volt, ezért átmenetileg a folyosón feküdtek a betegek. Ez előfordult korábban is. Nem tudom, hogy hány olyan kórház van az országban, ahol ilyesmi eddig nem fordult elő – teszi hozzá. – Ezzel nem azt mondom, hogy ez teljesen természetes, hiszen méltatlanok a körülmények, az ellátás, a beteg jogai sérülnek, de még mindig jobb így, mint ha hazaküldeném a beteget, és azt mondanám, hogy nem tudom ellátni. Nem tehetünk arról, hogy csökkentették az ágyszámunkat, ez egy központi határozat alapján történt. Mi továbbra is a legjobb tudá sunk szerint látjuk el a betegeket, de ilyen ágykapacitással ez nem lehetséges, az élet is ezt mutatja – érvel az orvos.

Assani doktor elmondja, nem érti, hogy miért kellett rejtett kamerás felvételt készíteni, hiszen beengedték volna a forgatócsoportot akkor is, és most is. A gyöngyösi kórházban a budapestiekkel ellentétben a hét minden napján 24 órában zajlik a sürgősségi ellátás. A környékbeli kórházakkal való együttműködés, amit most számon kérnek, mindig is működött.

– A gyöngyösi kórház intenzív osztályán festettek, ezért szóltunk a hatvani kórháznak, hogy vegyék át a betegeket arra az időre. Akkor is így történt, amikor a kórházban dolgozó egyetlen ideggyógyászunk elment szabadságra. Arra kényszerültünk, hogy lezárjuk azt az osztályt. Akkor a hatvani kórház segítségével oldottuk meg a helyzetet.

Arra a kérdésre, hogy mi lehetne a megoldás, Assani doktor elmondja, tulajdonképpen a csökkentett ágyszám sújtja őket.

– Körülbelül száztíz kórházi ágy lenne optimális, de ha „betegroham” jön, akkor is a kórház többi részébe kellene áthelyezni a betegeket. Ha ott sincs lehetőség, akkor az egri kórházba vinnénk át őket. Továbbá a betegfinanszírozás is nagy problémánk – teszi hozzá óvatosan. – Mi felvesszük a betegeket, ellátjuk őket, de a kormányzat azt mondja erre: nem adhatsz annyit. A régiók betegáramlását és egyes kórházak működési jellegét ismerni kell, nem tudom, hogy ez az ágyszámleépítésnél mennyire volt tudatos, vagy átgondolt.

Assani doktor szerint azon is el kellene gondolkodni, hogy a régióban miért ilyen nagy a megbetegedések száma, amivel senki nem foglalkozik.

A sokat vitatott HospInvesttel való kapcsolatról az orvos igazgató elmondta, a hatvani és gyöngyösi kórházat ők működtetik, de a betegáramlást nem tudják szabályozni, mivel a központi intézkedések rájuk is érvényesek. Ők az ellátás átszervezésében tudnak segíteni, újabb osztályrészeket tudnak létrehozni modern körülmények között.

– Bár az állam már támogatja új részlegek építését, az ittenibe nem adott egy fillért sem. Az önkormányzat is a támogatásáról biztosított minket, de azt mondta, anyagilag nem tud segíteni, tehát a HospInvest nélkül nem tudtuk volna bővíteni a kórházat – mondja az igazgató.

Az új részleghez kísér, ami valóban impozáns, a két héten belül nyíló új sürgősségi osztályon szinte az amerikai kórházi filmsorozatok kulisszái elevenednek meg. Dr. Assani megjegyzi, az új részleg központi helyiségként funkcionál majd, ott dől el, hogy mi történjen a beteggel.

Ha valóban egy film forgatásán lennénk, elégedettek lehetnénk a szimpatikus szereplőkkel és díszlettel, a valóság azonban ennél sokkal kiábrándítóbb. Assani doktort az ÁNTSZ visszahívja, így egy ápolóra bíz bennünket, aki tovább kalauzol a zegzugos folyosókon, beszélgetni kezdünk a látványos nyugalomról. Hamar kiderül, befektető ide, új részleg oda, a kórház dolgozói nem látják biztatónak a helyzetet. Mint mondják, az ágyszámleépítés felért egy „haslövéssel”. Az egyik doktor szerint a hódmezővásárhelyi kórház után a gyöngyösi kórház szenvedte a legnagyobb sérülést.

– Gyakorlatilag a gyöngyösi és a hatvani kórházból két félkórházat csináltak. Innen pedig már a kivéreztetés következik – vélekednek.

A mátrixrendszerrel kapcsolatban a kórház dolgozói elismerték, hogy az „operációs szakmáknál” bizonyos előrelépést jelent az új struktúra, s az adminisztrációt is megkönnyíti, ám valójában a rendszer szétzilál egy korábban egységes szakmai csapatot. Az egyes osztályokról a szakdolgozókat más szakterületen is foglalkoztatják, ahol viszont már szakképzetlennek számítanak. Az ominózus héten a Demokratának nyilatkozó doktor is jelen volt a folyosói ellátásnál.

– Megdöbbenve láttam nyilatkozni valakit a tévében, aki akkor vérhányással jött be a kórházunkba segítségért. Másnap a körülmények ellenére gyógyultan hazament. Amikor a folyosón feküdtek a betegek, mérlegelnünk kellett, hogy a személyiségi vagy az élethez való jogokat helyezzük előtérbe, és az utóbbi mellett döntöttünk – teszi hozzá az orvos.

Ő is megerősíti Assani doktor szavait: a gyakorlatban az átszállítás szinte megoldhatatlan.

– Utaztassunk sürgősségi betegeket, vagy ráncigáljunk ki a kórtermekből a már bent fekvőket, hogy ágyra tudjuk a sürgős eseteket fektetni? Ha megutaztatjuk őket, akkor kockára tesszük az életüket, a jelenlegi betegszállítás körüli bonyodalom pedig még képlékenyebbé teszi ezt a megoldást – érvel egy másik orvos.

A kórház dolgozói elmondják, az ágyszámleépítéskor a döntéshozó önkormányzat testületét előre figyelmeztették, nem lesz elég az ágy, de nem vették figyelembe a szakvéleményt.

– Egy kórház akkor működik jól, ha hatvanszázalékos telítettséggel fut, mert akkor egy váratlan esetet is tud kezelni. Jelenleg száz százalékon üzemelünk, ami egy acélgyárnál rendben is lenne, de itt nem – vélekednek néhányan az egyik mátrixosztályon.

– Az év elején a kórházba érkező betegek száma 727 volt, ami alig változott a tavaly januárihoz képest, a kialakult helyzet oka tehát nem a forgalom növekedése, hanem az, hogy míg 2007-ben két osztályon 146 ágy állt az intézmény rendelkezésére, addig most, a kórházátalakítások után, csak egyetlen osztály működik nyolcvan ággyal. Innentől kezdve számtani probléma előtt állunk: nyolcvan ágyra ugyanannyi beteget nem lehet úgy elhelyezni, mint 146 ágyra – mondja egy orvos.

A kórház dolgozói közül néhányan úgy vélik, a rejtett kamerás felvétel valójában azt a célt szolgálta, hogy a HospInvest új struktúrájának alkalmatlanságát bizonyítsák azért, hogy a cég úgymond „rátehesse a kezét” az egri kórházra is. Sokan ugyanis nem nézik jó szemmel észak-magyarországi terjeszkedésüket. Mint ismert, a HospInvest a gyöngyösi, kiskunhalasi, parádfürdői és hatvani kórház üzemeltetési jogának megszerzése után az egri kórházéra is pályázik.

Dr. Szőke Ferenc jogász, a hatvani és a gyöngyösi kórház ügyvezető igazgatója ottjártunkkor nem tudott nyilatkozni a kórházi állapotokról, így levélben kerestük fel őt kérdéseinkkel. Az ágyszámleépítéssel kapcsolatban másképp látja a dolgokat:

„Nagyon fontos leszögezni, hogy a HospInvest kórház átalakításai következtében nem változott az ágyszám. 2007. március 31-ig 518 ágy volt (416 aktív és 102 krónikus), mely a 2007. április 1-ji törvényi szabályozás következtében 445-re csökkent (237 aktív és 208 krónikus), azaz még abban az időszakban, amikor nem a HospInvest volt az üzemeltető. Jelenleg is 445 ágy van, tehát az átvétel óta nem történt ágyszámleépítés.”

A kórház védelmében hozzáteszi:

„Éppen akkor lehetne jogosan kritizálni intézményünket, ha elküldtünk volna ellátásra szoruló betegeket. Ilyet nem tettünk, csak gyógyítottunk. A kórház továbbra is minden esetben a szakmai szempontoknak megfelelően fog eljárni – a betegek érdekeit szem előtt tartva”.

A tüneteket tehát kezelték. A betegség azonban maradt. Az országos kórházleépítési járvány mindenkit sújt: a hazai egészségügy pedig haláltáncát járja betegre, orvosra, kórházra és régióra való tekintet nélkül.

Usztics Anna