Hasznot húzni a nemzetközi birkózásból
Egyre inkább elmérgesedik az amerikai–kínai kereskedelmi háború, Hongkongban pedig hónapok óta durvuló összecsapások zajlanak a kívülről fellázított tüntetők és a karhatalom között. Kérdés, hogy mindez milyen hatással van a Kínának Magyarországgal, illetve Közép-Európával épített gazdasági kapcsolataira.
Hónapok óta tartanak a zavargások, noha az azok ürügyéül szolgáló kiadatási törvény tervezetét, melynek értelmében Hongkong megkeresésre szökevényeket adhatott volna ki Kínának, Tajvannak és Makaónak, Carrie Lam kormányzó véglegesen visszavonta.
Ennek ellenére a békétlenség nem szűnt meg. A megmozdulások egyre erőszakosabbak, egy jól szervezett, nem túl nagy létszámú, de rendkívül szélsőséges csoport a Nyugaton jól ismert szélsőbaloldali antifamozgalomhoz hasonló módszerekkel támadja a rendőröket; nem véletlen, hogy a korábbi lakossági támogatás szertefoszlott.
– Egy nyugatias iskolázottságú, tájékozott, nyitott sanghaji barátom úgy fogalmazott, hogy Hongkong egy zseton Trump számára a kaszinóasztalnál. Jól kitapintható amerikai érdekek is megjelennek ugyanis a szigeten zajló eseményekben – mondja Tóth Gábor, az Európa Kapuja V4-Kína Egyesület elnöke. Úgy látja: a hongkongi eseményeket többféle amerikai pénzzel is támogatják.
– A Soros-birodalom régóta jelen van a szigeten, az úgynevezett mélyállamtól, háttérállamtól származó források is jelentősek, és az amerikai külügyminisztérium hatása szintén érzékelhető. Ez utóbbi azért veszélyes, mert a mindenkori amerikai elnök saját hatáskörben rendelkezhet róla, ellentétben például az amerikai hadügyminisztérium, a Pentagon pénzével, aminek elköltését szigorúan kontrollálja a kongresszus.
Pozícióharc
A történések lényegének megértéséhez tudni kell, hogy Kína sokáig bezárkózó ország volt. Ez a brit gyarmatosítással változott meg, amikor Hongkong afféle kereskedelmi közvetítőként jelent meg Peking és az érdeklődő külföldiek között. Ebből a sziget hatalmas profithoz jutott, ez virágoztatta fel. Erősen jelképértékű, hogy a nyugati kolonizáció egy jelentéktelen kis halászfaluból gazdasági ugródeszkát ácsolt magának a saját céljaira, kínai nézőpontból térségi idegen testként.
Csakhogy időközben megváltoztak a körülmények. Teng Hsziao-ping 1979-ben meghirdette a nyitás politikáját, és mára Peking, Sanghaj és Tiencsin egyre inkább felzárkózik Hongkonghoz pénzügyi, gazdasági, társadalmi vagy kulturális jelentőséget is tekintve. Eközben a hongkongi árak New York vagy San Francisco szintjén vannak. Mindez azt eredményezte, hogy Hongkong kezdett veszíteni fontosságából, hiszen már nem kell közvetítő a Kínával folytatott kereskedelemhez.
– A kívülről szított felfordulás célja nyilvánvalóan a zavarkeltés, Kína lépéskényszerbe és kellemetlen helyzetbe hozása. Ám ez kétélű fegyver, a zűrzavar azt eredményezheti, hogy Hongkong elveszíti Ázsia második számú tőzsdei-üzleti központjának pozícióját (az első számú Tokió), és a helyét Peking foglalja el. A kínai főváros készen is áll erre. Ez pedig azt jelenti, hogy azok az amerikai tényezők, amelyek előnyökre számítva pénzt fektetnek be a hongkongi operettforradalomba, végül a város háttérbe szorulásához járulnak hozzá – értékel Tóth Gábor.
Peking bekeményít
Aligha téved, aki párhuzamokat vél fölfedezni a hongkongi és a Tienanmen téri véres zavargások között, ahogy kirobbantásukat is minden bizonnyal gondosan időzítették a pekingi dráma harmincadik évfordulójára. A Demokrata feltárta, hogy George Soros már 1986-ban létrehozta Kínában a jól ismert Nyílt Társadalom Intézetét, mely számos politikai és gazdasági szereplő nyugati tanulmányútjait finanszírozta. Csak néhány hónapot kellett várni arra, hogy a kínai állambiztonsági szervek a CIA-val való együttműködéssel és a rendszer megdöntésén való munkálkodással vádolják meg a spekulánst és intézményét. 1989 májusában aztán ki is ebrudalták a Soros-lerakatot Kínából (Demokrata, 2017/23).
Peking most is világossá tette, hogy nem fogja sokáig tűrni az idegen érdekek által szított felfordulást a főhatósága alá tartozó, de különleges jogállású Hongkongban. Két héttel ezelőtti nepáli útján Hszi Csin-ping államfő szokatlanul kemény hangon úgy fogalmazott, hogy aki Kína bármely régióját megkísérli megosztani, az „el fog pusztulni, a teste össze lesz zúzva, a csontjai porrá lesznek őrölve”.
Az üzenet persze némi áthallással az Egyesült Államok által kezdeményezett kereskedelmi háborúra, sőt, általában az amerikai szereplőkkel fennálló viszonyra is vonatkoztatható. És bár az USA számos tekintetben a világ legerősebb, legbefolyásosabb országa, Kína Amerikában is érvényt tud szerezni érdekeinek.
– Jó példa erre az az eset, amikor az amerikai kosárlabdaliga, az NBA egyik csapatának, a Houston Rocketsnek az elnöke, Daryl Morey egy azóta törölt Twitter-üzenetben rokonszenvét fejezte ki a hongkongi tüntetők iránt. Kínában elemi erejű felháborodás tört ki, a Rockets kínai partnerei és szponzora azonnal megszüntette az együttműködést, a kínai kosárlabda-szövetség megszakította az együttműködést a klubbal, az NBA-meccseket közvetítő kínai CCTV pedig bejelentette, hogy a houstoni csapat egyetlen meccsét sem közvetítik a jövőben – mondja Tóth Gábor, hozzátéve, hogy Daryl Morey-nak ezután Canossát kellett járnia, a csapat legnépszerűbb sztárja, James Harden pedig megkövette Kínát és a kínaiakat.
Vagyis egy meggondolatlan politikai fecsegés pillanatok alatt súlyos gazdasági károkat okozott az amerikai kosárlabdának. A tanulság, hogy a szembenállás Amerikában is fáj, akárcsak a kölcsönös vámháború.
Közép-európai esélyek
– Kínának okoz némi fejfájást a kereskedelmi háború, hiszen számos termékének, szolgáltatásának jelentős piaca az USA. De korántsem jelent akkora érvágást, hogy az meghatározóan befolyásolná Peking közép-európai kapcsolatait – fejtegeti Tóth Gábor. Sőt, mint mondja, ha a térség, illetve Magyarország okosan lavíroz, előnyére fordíthatja a kissé összekuszálódott, zavaros helyzetet. A piacvédő amerikai lépések nyomán ugyanis az eurázsiai együttműködés jó eséllyel intenzívebbé válik, ami további ajtókat nyithat meg előttünk.
– Magyarország exportereje a kínai piac méretéhez viszonyítva nagyon kicsi, ezért közép- és kelet-európai szinten kell gondolkodni, közös Kína-politikával kihasználni a kereskedelmi háború adta lehetőségeket. Jó minőségű magyar, lengyel, cseh, szlovák termékekkel, szolgáltatásokkal, de közös kosárban, közös branddel, egységes Visegrád-márkával megjelenve jelentős javulás lenne elérhető a Kínába irányuló kivitelben – állítja a szakértő, hozzátéve, hogy magasabb sebességfokozatra kellene kapcsolnia a 17+1 formátumú, Kínának Albániával, Bosznia-Hercegovinával, Bulgáriával, Csehországgal, Észtországgal, Görögországgal, Horvátországgal, Lengyelországgal, Lettországgal, Litvániával, Macedóniával, Magyarországgal, Montenegróval, Romániával, Szerbiával, Szlovákiával, Szlovéniával kialakított, a kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködésnek is.
Tóth Gábor szerint jelentős politikai versenyelőnyt jelent számunkra, hogy pragmatikusan tekintünk Kínára, és parttalan ideológiai kritizálás helyett azt keressük, ami mindkét félnek előnyös. A feladat ennek gazdasági sikerré konvertálása, ami Közép-Európa befolyását és jelentőségét is felértékeli.
