Hogy kinek a hátrányára történt a megkülönböztetés, vita tárgyát képezi. Az iskolába mintegy háromszáz diák jár, akiknek ötöde roma származású. A helyzetet bonyolítja, hogy az intézményben enyhén értelmi fogyatékos, illetve diszgráfiás, diszlexiás gyerekek gyógypedagógiai oktatása is folyik. Az intézmény tavaly decemberben vált országosan ismertté, amikor a szülők tüntetést szerveztek, mert az iskolában hat nebuló, mind a hat roma, renitens magatartása komolyan veszélyeztette az oktatás minőségét, és a hat gyerek rendszeresen bántotta, terrorizálta gyengébb társait. A tüntetésen előzetes bejelentést követően részt vett a Magyar Gárda is, minek következtében az ügy hatalmas sajtóvisszhangot és politikai színezetet kapott. Megjelentek a helyszínen az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány képviselői is, akik nem győzték felsorolni a cigányságnak kijáró jogokat. Az iskola ezzel megkezdte vesszőfutását.

Az igazgató egyébként kiváló pedagógusi képességéről téve tanulságot, már a tanév kezdetén, szeptember második felében a hat nevelhetetlen nebulót kiemelte az osztályukból, és külön osztályt hozott belőlük létre, amit megkönnyített, hogy a gyerekek mind ötödikesek voltak. A kiemelt diákoknak speciális órarend készült, ugyanis mindennap bejártak, és az éppen lyukas órán lévő szaktanárok oktatták őket. Ez azt jelentette, hogy a tanárok a saját szabadidejüket áldozták fel ezért a hat diákért. Ám sajnos ez sem vált be. A gyerekek megengedhetetlen hangnemben beszéltek a tanáraikkal, sokat hiányoztak, nem készültek, önkényesen be-benyitottak más osztályokba és zavarták az órákat, vagy a folyosón randalíroztak. A szünetekben pedig továbbra is verték társaikat.

A renitens fiúk szüleit lehetetlen volt bevonni bármilyen kommunikációba az iskola tantestületével, ugyanakkor a romajogi szervezetek folyamatos áskálódásai egyre inkább megkötötték mindenki kezét. Emiatt az igazgatónő úgy döntött, hogy csak heti két alkalommal járjanak be ezek a gyerekek az iskolába: hétfőn és szerdán. Mindkét napon öt tanórán vettek részt. Úgy tűnt, hogy a dolog így működni fog. Az igazgatónő döntése nyomán a két ötödikes osztály 36 tanulója, ahonnan ez a hat fiú kikerült, egy rövid ideig végre nyugodtan tanulhatott. Ekkor azonban a fent említett roma jogvédő alapítvány munkába lendült. Kifogásolták az eljárást, törvénytelenségre hivatkoztak, és busszal mindennap elkezdték behordani a hat tanulót az iskolába. Majd miután bevitték, magukra hagyták őket.

A gondok újra feltámadtak. Az igazgatónő kérdésére, hogy milyen megoldást javasolnak a problémák orvoslására, az alapítvány munkatársa, Sztojka Katalin a következőket mondta. „Ez az iskola és a tantestület gondja, oldják meg önök”.

Így aztán a szülők decemberben tüntetést szerveztek, majd januárban rendkívüli értekezletet tartottak. A rendkívüli szülői értekezleten nem vettek részt sem szülői érdekképviseletek, sem őket segítő ügyvédek. Nekik nincs ilyen. Csupán azt követelték, hogy a gyerekeiknek joguk legyen normális légkörben tanulni, joguk legyen ahhoz, hogy ne verjék meg őket agresszív társaik, és joguk legyen ahhoz is, hogy a holmijukat, pénzüket ne lopják el.

A gyűlésre beültek az alapítvány munkatársai is, akik egy baloldali napilap újságíróját hozták magukkal, bár ők azt állították, hogy az illető hölgy az alapítvány munkatársa, ügyvédbojtár. Vajon miért volt szükség arra, hogy hazugsággal juttassák be az újságírót az iskolába? A kolléga jó munkát végzett: megjelent a cikk a szegény, ámde aranyszívű roma gyerekek és a gonosz, rasszista iskola háborújáról. Az ugyan kimaradt az írásból, hogy e hat gyereken kívül még más roma gyerekek is jártak ebbe a két ötödikes osztályba, nem is kevesen, és ezekkel a gyerekekkel semmi gond nem volt, lelkiismeretesen tanultak, de a roma jogvédő alapítvány figyelmét is elkerülte ez a tény. Az iskoláról, az ott folyó oktatásról semmilyen érdemi információval nem rendelkeztek. Ez akkor derült ki, amikor lapunk munkatársa felhívta az alapítványt, és az iskolával kapcsolatos kérdéseinkre nem tudtak válaszolni. Nem tudták, hogy van-e gyógypedagógiai oktatás ott, hogy hány gyerek jár az iskolába és ebből hány roma.

Ezzel szemben kifogásolták, hogy egy túlkoros osztály roma tanulói egyéni tanrend szerint befejezték a nyolcadik osztályt, holott ezt miniszteri rendelet teszi lehetővé. Érveik között szerepelt az is, hogy ők gyerekekkel beszéltek, és a gyerekek vallomása elég bizonyíték volt számukra ahhoz, hogy támadást indítsanak az iskola ellen. Élharcosuk az a Sztojka Katalin, akit 2005-ben 23 millió forintos csalás miatt vett őrizetbe a Bács-Kiskun megyei rendőrség. Ebből napjainkra egy 8,5 milliós vád maradt.

Tény, hogy az fel sem merült az alapítványban, hogy bár az igazgatónő valóban nem a törvények szerint járt el, de mégis helyesen cselekedett. Szerintük renitens gyerekek nem léteznek, csak rossz tanárok vannak. Az, hogy szerte az országból tömegesen érkeznek a kezelhetetlen roma gyerekekről szóló híradások, nem számít. Képzési segítségre hivatkoznak, de a tanárok inkább azt vallják, hogy egyszer jöjjön el az alapítvány és az összes jogi szervezet, álljanak helyt az iskolában, majd ha felmérték a helyzetet, akkor cselekedeteiket ahhoz igazítsák.

Az igazgatónő döntése 36 gyereknek hozott megnyugvást, köztük roma tanulóknak is. Azt is elérte, hogy a hat gyerek legalább az adott két napon bejárjon, tanuljon, követhetővé váljon, és esélyük legyen arra, hogy ha nehezen is, de elvégezzék a nyolc általánost. A jogvédő szervezet azonban a törvényekre hivatkozva elérte azt, hogy az iskolának most már csak a következő lehetőségei legyenek: ha ez a hat gyerek eléri azt a hiányzásmennyiséget, ami meghaladja a törvényileg szabályozott keretet, akkor kizárhatók az oktatásból, és továbbtanulásukat osztályozóvizsgához kötik.

Az iskola egyébként a törvénysértést elismeri, a 200 ezer forintos büntetést elfogadja és méltányosnak tartja. Az, hogy az egyéni kezdeményezés a merev és rossz törvényekkel szemben megoldást hozott egy megoldhatatlannak látszó problémára, a jelek szerint senkit nem érdekel. A hat, beilleszkedni képtelen roma fiúnak most jó esélye van megrekedni az ötödik osztályosok szintjén, ahelyett hogy egy speciális döntés részeseként elvégezték volna a legalább alapfokú oktatást nyújtó általános iskolát. Másfelől mostantól a 36 ötödikes, köztük roma gyerekek ismét gyomorgörccsel mehetnek iskolába, mert előbb-utóbb megint jól elverik őket. Hála ezért az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítványnak.

Váli János