Hatékonyabb kutatás kell

A magyar kutatási és innovációs tevékenység nem elég jó, csupán huszonkettedikek vagyunk az európai rangsorban. Ebben mindenkinek van része, az akadémiai és az egyetemi kutatásnak, a vállalati innovációnak is. Az akadémiai kutatóintézeti struktúra nyolcvan éve létezik, és azóta lényegében változatlan – nyilatkozta a Demokratának Palkovics László innovációs és technológiai miniszter. A tárcavezetővel a gyakorlatorientált német modell bevezetéséről, a műszaki értelmiségi pálya felértékelődéséről és a digitális forradalom gazdaságátrendező hatásairól is beszélgettünk.

Fotó: Vogt Gergely/Demokrata

– 2014-től felsőoktatási, 2016-tól oktatási államtitkár volt, ezek előtt pedig részt vett a duális mérnökképzés elindításában Kecskeméten. Vagyis szinte az ön személyére írták ki az innovációs és technológiai miniszteri posztot, hiszen erős kapcsolat van a felsőoktatás színvonala és az innovációs képesség között. Most mennyire tud hatni az oktatásra, és kinek az ötlete volt, hogy pont 2018-ban kell felállítani egy Innovációs és Technológiai Minisztériumot?

– A minisztérium felállítása valójában egy kormányzati struktúraváltásból alakult ki, aminek kiindulópontja az volt, hogy az állami vagyon kezelését válasszuk el az állami vagyonra szóló megrendelésekért felelős fejlesztési minisztériumtól. Az új struktúrában a miniszterelnök gondolkodott, én pedig elmondtam, hogy milyen elképzeléseim vannak erről, és így alakult ki az Innovációs és Technológiai Minisztérium szerkezete. Több szempontból is szoros a kapcsolat az oktatási területtel: mi vagyunk felelősek az egyetemek kutatási tevékenységéért, ellátjuk az átalakulás alatt álló Budapesti Corvinus Egyetem fenntartási feladatait, és a szakképzési rendszer fejlesztésén is dolgozunk.

– A korábbi Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz (NFM) képest mennyivel meghatározóbb az innováció szerepe, mondjuk a források szétosztásának tekintetében?

– Azok a források, amelyekkel korábban az NFM rendelkezett, változatlanok maradtak. Emellett átkerültek ide a Nemzetgazdasági Minisztérium gazdaságfejlesztéssel foglalkozó részlegének forrásai és feladatai. Átstrukturálások történtek a kutatás finanszírozásával kapcsolatban is, bizonyos kutatási pénzek átkerültek a minisztériumhoz, illetve továbbkerülnek majd az állami kutatási alapba.

– Vannak olyan közgazdászi vélemények, hogy Magyarországon nem azért rossz a termelékenység, mert annyira rosszul dolgozunk, hanem azért, mert a multinacionális vállalatok a termelési lánc olyan szakaszait telepítették ide, amelyek alacsony hozzáadott értékkel rendelkeznek. Ezen akar változtatni a minisztérium?

– Hogy a magyar vállalatok termelékenysége miért rossz, és miért rosszabb, mint egy Magyarországon működő multinacionális vállalaté, annak számos oka van. Nem csak az, hogy az értékláncban alacsonyabb rendű tevékenységet végeznek. Ha összehasonlítunk egy hazánkban termelő külföldi és egy magyar vállalkozást, akkor azt látjuk, hogy a külföldi egységnyi kapacitással háromszor akkora hozzáadott érték előállítására képes, vagyis a teljes mértékben hazai cégeknél a multik leányvállalatainál is rosszabb a helyzet. De a munkánk éppen arról szól, hogy miként lehet azokat a technoló­giai folyamatokat a hasznunkra fordítani, amelyektől a magyar vállalkozások versenyképessége növekedhet. Nemzetközi összehasonlításban Magyarország versenyképessége a német szint felén áll napjainkban.

– A tisztán magyar cégek rossz hatékonysága nem a kisvállalat-nagyvállalat lehetőségeinek különbözőségeiből adódik, hiszen a magyar szektor alapvetően kisvállalatokból áll, és a szolgáltatási szektorban dolgozik, ahol mások az adottságok, mint mondjuk a feldolgozóiparban?

– Ha összehasonlítjuk egy ugyanolyan méretű vállalat termelékenységét külföldön és Magyarországon, az arány akkor sem kedvező. Vagyis egy kkv Magyarországon feleannyira hatékony, mint Németországban. De ebben semmi meglepő nincs, hiszen egy magyar vállalkozásnak pontosan harminc éve volt, hogy kialakuljon és megerősödjön, ellentétben egy német kkv-val, amelyik kétszáz éve fejlődhet. Ekkora hátrányt nem lehet ennyire rövid idő alatt behozni. Például egy német vállalatnál kiemelt terület a munkatársak képzése, minden évben szinte mindenki részt vesz valamilyen tanfolyamon, ami nagyon fontos eleme a hatékonyságnak. Ezzel szemben egy magyar vállalatnál a képzésnek nincs kialakult szervezeti formája, hiszen a magyar kkv-k kicsik is ehhez. Itt kezdődhet viszont az állam szerepe, hogy miként tudjuk például a felnőttképzésen keresztül ezeket a tréningeket elérhetővé tenni. Többfajta megoldást is kidolgoztunk, például külföldi vállalatok azért kapnak forrást az államtól, hogy ne csak saját munkavállalóikat, hanem a hasonló magyar cégeknél dolgozókat is képezzék.

– Nem a tőkeszegénységből fakad mindez? A magyar vállalkozónak nincs pénze továbbképzésre, sőt gyakran beruházásra sem. Egy felmérés szerint a legtöbb hazai kisvállalkozás nem érzi igazán megtérülőnek a nagyobb fejlesztéseket…

– Ezért kell az államnak az oktatás és képzés mellett a technológiai szint fejlesztését is ösztönözni. Vagyis olyan gazdasági környezetet teremteni, amely elegendő forrást tud biztosítani ahhoz, hogy egy magyar tulajdonú kkv megvehesse azokat az eszközöket, amelyek technológiai szintjének, automatizáltsági fokának, robotizáltsági fokának a növelését eredményezhetik, vagyis emelhetik a termelékenységét. Például a magyar építőipar helyzete az egyik oldalról soha ilyen pozitív nem volt, hiszen becslések szerint a rendelésállomány 25 ezer milliárd forintra rúg a következő öt-hat évben. Gátat jelent ugyanakkor, hogy az építőipar termelési képessége ennél jóval alacsonyabb. Vagyis a vásárlói igényeket csak a termelékenység növelésével tudja majd kielégíteni. Ennek egyik módja a képzés, a másik pedig a gépesítés támogatása – tavaly összesen 16 milliárd forint értékben nyertek el ágazati vállalatok eszközvásárlási támogatásokat. Ugyanez az elv az egyéb ágazatokban is: a magyar állam az Ipar 4.0 program keretében erőteljesen támogatja a beruházásokat. A magyar állam részvételével kínált, nullaszázalékos kamatozású hitelek nagyságrendje 3000 milliárd forint, ezeknek a beruházásoknak az eredményeként pedig, akár munkaerő-kiváltáshoz, akár máshoz kapcsolódnak, javul a vállalkozások működési színvonala.

– Azért kell átszervezni a Magyar Tudományos Akadémia tevékenységét, mert kutatásaik nem igazán szolgálták a gazdaság érdekeit?

– A magyar kutatási és innovációs tevékenység nem elég jó, csupán huszonkettedikek vagyunk az európai rangsorban. Ebben mindenkinek van része, az akadémiai és az egyetemi kutatásnak, a vállalati innovációnak is. Az akadémiai kutatóintézeti struktúra nyolcvan éve létezik, és azóta lényegében változatlan. Az átalakítás valójában nemcsak az akadémiáról szól, hanem hogy el kell mozdulnunk egy másféle struktúra felé, ahogy az egyetemi kutatásokkal tettük 2014-ben. Olyan finanszírozási, jogszabályi és egyéb intézményrendszert kell kialakítanunk, amely lényegesen jobb eredményeket tud produkálni. Ebben az államnak is fontos szerepe van, létre fogjuk hozni a Bay Zoltán Társaságot, amelyhez hozzárendeljük az állami kutatóintézeteket, hogy hatékonyabban működhessenek. Emellett elindítottunk egy új kutatástámogatási rendszert is 2018-ban, amely úgy tűnik, működik, az Akadémiának ehhez valamilyen formában biztosan alkalmazkodnia kell.

– A német modell bevezetését ígérik a tudományos kutatások kapcsán. Mi is ez?

– Megnéztük, hol vannak jól működő megoldások a világban. Németországban az a gyakorlat, hogy szétválasztják az egyetemi, az alapkutatással foglalkozó és az alkalmazott kutatásokkal foglalkozó struktúrákat. Ilyesmit szeretnénk mi is bevezetni, az egyetemeknél már elkezdtük a munkát, a Bay Zoltán Társaság létrehozásával pedig Magyarországon is megteremtjük a feltételét a Fraunhofer intézeti modellnek, amelyben alkalmazott kutatási intézmények tartoznak egy állami szervezethez, vagyis amely a gazdasághoz erősen kötődő kutatási területeket hangolja össze. Az Akadé­miá­nak pedig felhívtam a figyelmét, hogy az akadémiai kutatóintézeteket is a német minta szerint lehetne átalakítani, de ebben nekik kell dönteniük. Emellett a finanszírozási modellt is átalakítjuk, megszűnnek az általános intézményi finanszírozások és támogatások, ehelyett mindenkinek pályázni kell a megfelelő alapokhoz, ahonnan a jó pályázatok kapnak majd támogatást.

– A szintén német gyökerű duális képzés bevezetésénél is az volt a koncepció, hogy a gazdaság gyakorlati igényeihez alakítsuk a szakképzést. A most említett német modell is alapvetően gyakorlati központú?

– A német modelleket azért kedveljük, mert jól működő gazdaságot és jól működő társadalmakat eredményeznek. Emellett a magyar gazdaság ezer szállal kötődik a német gazdasághoz, ezért is célszerű megfontolni, hogy átvegyük a bevált megoldásokat.

– Hallani ugyanakkor olyan aggodalmakat, hogy a műszaki értelmiség képzésében elmaradtunk az elmúlt években, vagyis a nagy tudást igénylő innovációs fejlesztésekhez nem biztos, hogy lesz elegendő szürkeállomány.

– Nem arról van szó, hogy a képzésben elmaradtunk, a duális oktatási rendszer például a műszaki felsőoktatást is érintette, és eredményeként az egyetemekről olyan fiatalok kerültek ki, akik azonnal bevethetők voltak a gyakorlati területeken. Inkább az a probléma, hogy a hallgatók érdeklődése a műszaki pályák iránt a világon mindenhol csekély. Magyarország egyébként ezen a téren nem áll rosszul: 2012-ben az egyetemekre felvételizők 22 százaléka aspirált a műszaki, természettudományi, informatikai területre, akkor kezdtünk el ezzel intenzíven foglalkozni, és 2018-ban már 29 százalékra nőtt ez az arány. Az európai átlag körülbelül 23 százalék.

– A digitális váltás, ami jól prognosztizálhatóan a következő évtizedek forradalma lesz, visszahozhatja a műszaki értelmiségi szakmák becsületét?

– Szerintem ez már el is kezdődött. Egyre többen akarnak informatikusok vagy mérnökök lenni. A sztereotípiákat, hogy bonyolult ezeket a szakmákat tanulni, sikeresen elkezdtük lebontani. Az uniós keretrendszerre támaszkodva programot is hirdettünk arra, hogy miként lehet ezt a tudatosítást már minél korábbi iskolai szinten elkezdeni, például a környező vállalatok, egyetemek oktatóinak segítségével.

– A kutatásban csak az európai lista 22. helyén áll Magyarország. Mennyire vagyunk versenyképesek a digitális vívmányok átvételében? A zalaegerszegi járműipari tesztpálya félkész állapotban van, a szegedi lézerközpont rövidesen teljes kapacitással működik…

– A digitális világhoz való viszony is duális ebben az országban. Egyik oldalról nézve kifejezetten jól állunk, a széles sávú internethez például minden háztartás hozzáfér, és jól állunk a negyedik generációs mobilhálózat lefedettségében is, utóbbiban Európában az ötödik helyen vagyunk. Egyre több cég is dönt úgy, hogy már nemcsak gyártást, hanem kutatás-fejlesztést is hoz Magyarországra, leginkább az informatikához, kommunikációhoz kapcsolódóan, az elmúlt hónapokban is több ilyen döntés született. Nem állunk ugyanakkor jól az internet professzionális használatában, például csupán a vállalatok 17 százaléka rendelkezik digitális vállalatirányítási rendszerrel. Erre is indítottunk programokat, például a vállalatok digitális platformjának a fejlesztésére.

– Készül egy olyan program is, ami a kkv-szektor generációváltásával kapcsolatos. A generációváltás akár szemléletváltást is hozhat a digitális világ felé történő nyitásban?

– A generációváltásnak nehézségei is vannak. A magyar kkv-szektor harminc éve létezik, tehát az alapító tulajdonosok rövidesen nyugdíjba mennének. És közülük sokan szembesülnek azzal a problémával, hogy a család nem akarja továbbvinni az üzletet. Most arra dolgoztunk ki különböző megoldásokat, miként lehet elkerülni, hogy ezek a vállalatok barátságtalan felvásárlás célpontjaivá váljanak. Például hitelkonstrukciót kínálunk magyar embereknek, hogy megvásárolhassanak ilyen vállalkozást. De szimpatikus a német alapítványi forma is, ahol a visszavonuló tulajdonos egy alapítványnak adja át vállalkozását, amelyik tovább irányítja a vállalatot. Ilyen volt Robert Bosch esete, aki szintén egy alapítványnak adta az általa felvirágoztatott céget.

– Kiemelkedő bérnövekedést hoztak az elmúlt évek. Viszont vannak olyan vélekedések, a továbbiakban ez csak akkor lesz fenntartható, ha Magyarország végrehajtja a digitális ugrást, mert csak ez tud olyan többlethozadékot adni a vállalatoknak, amiből kigazdálkodhatók a még magasabb bérköltségek.

– A bérnövekedés feltétele a hatékonyság növelése is… A minimálbér kiszámítható és tartós emelésének ez egy pozitív hatása, hogy komoly gondolkodás kezdődött a vállalatoknál, miként tudják a termelékenységüket növelni. Ennek a digitalizációhoz kapcsolódó része a robotizáció, vagyis ha bizonyos feladatokra nem szükségszerűen emberi kapacitást alkalmaznak, hanem robotot, az is ugyanebbe a körbe tartozik.