– Hosszú éveken keresztül visszatérő panasz volt a nemzeti oldalon, hogy nagyon nagy a baloldali médiatúlsúly. Ez ma is így van?

– Szerencsére sokat változott a helyzet, hiszen 2002 óta elindult a Hír TV, az Echo TV, és a Magyar Hírlap profilja is megváltozott, tehát jelentősen bővült a kínálat ezen az oldalon. Az igazi probléma az, hogy az állítólagos rendszerváltozás után elmaradt a személycsere, a kommunista, kádári újságírógárda a helyén maradt. Amikor a kereskedelmi televíziók beléptek erre a piacra, akkor monopolhelyzetbe kerültek, a lakosságot az igénytelen, kommersz szemétre szocializálták. Ráadásul az RTL Klub és a TV2 nem valódi, nyugati értelemben vett kereskedelmi televízióként működtek, hanem lényegében folyamatosan az MSZP-nek és az SZDSZ-nek kampányoltak. Miután nem volt más televízió, így a lakosság egy része rászokott erre, s ennek súlyos és káros következményei vannak. Ebben a helyzetben kellett a Hír TV-nek, illetve később az Echo TV-nek valamilyen változást hoznia, ledolgozni a szinte behozhatatlan hátrányt.

– A kereskedelmi csatornák nagy helyzeti előnye, hogy minden háztartásban foghatóak. Az Echo TV-t mennyien láthatják?

– Az Echo pillanatnyilag kétmillió-négyszázezer háztartásban fogható, ami jelentős szám, de van még ezen a területen tennivaló. Olyan helyzetben persze nem leszünk, mint a kereskedelmi tévék, de azon dolgozunk, hogy minél többen nézhessenek bennünket.

– Bár mint manapság minden, a digitális sugárzásra való átállás is lassan halad, de néhány éven belül már csak az uniós vállalás miatt is végbe kell mennie a folyamatnak. Ez nem segíthet?

– Nyilván lesz pozitív hozadéka és változnak majd a tévénézési szokások, de hogy pontosan milyen hatással lesz, azt nem lehet megmondani. Jósolni pedig nem szeretnék, úgyhogy maradjunk annyiban, majd kiderül négy-öt év múlva, hogy mi változik.

– Az Echo TV az indulása utáni időszakban kereste a helyét, a stílusát. Jelenleg mi az irányelv a műsorkínálat összeállításánál?

– Azon túl, hogy a híreket, eseményeket igyekszünk objektíven a nézők elé tárni, arra törekszünk, hogy értelmezzük is azokat. Fontosnak tartjuk, hogy ne csupán a puszta információt ismertessük meg a nézőinkkel, hanem a háttérre, az okokra is igyekezzünk rávilágítani, mert ez szükséges a következmények megértéséhez is. A csatorna az elmúlt időszakban értékrend szempontjából is letisztult, ma már egyértelműen nemzeti, jobboldali televízió, és a felmérések is azt mutatják, hogy a nézőink többsége a jobboldali értelmiség köréből kerül ki. Ők pedig szívesen nézik az ilyen elemző műsorokat. A híreken és elemzéseken túl pedig a magunk eszközeivel próbáljuk népszerűsíteni a kultúrát, ezt a célt szolgálja például a Hét verse sorozat, de színházi közvetítésünk is volt már.

– Melyek a legnézettebb műsoraik?

– A sok közül kiemelném a Híradót és a Napi aktuálist. A Híradó, mióta Varjú Frigyes a főszerkesztő, jelentős átalakuláson ment át, a korábbinál sokkal több hír, információ kerül tárgyszerűen bemutatásra, majd az ezt követő Napi aktuális című műsorban a nap, illetve a hét három kiemelkedő eseményéről beszélgetünk az adott területen kompetens szakértőkkel. De említhetném Bayer Zsolt műsorát, vagy a Szaniszló Ferenc által összeállított Világpanoráma című műsorunkat, és akkor még Obersovszky Péter gazdasági elemző műsoráról nem is tettünk említést.

– Jellemző, hogy a kormánypárti politikusok nem szívesen állnak szóba a jobboldali médiumokkal. Van ilyen ellenállás az Echo Tv-vel kapcsolatban is? Egyáltalán, törekszenek például arra, hogy baloldali politikusokat, szakértőket hívjanak vendégnek?

– Voltak és vannak ilyen kísérletek, bár én nem vagyok ennek a híve. A baloldalon elterjedt téveszme és közhely, hogy aki nem szolgálja az MSZP és az SZDSZ érdekeit, az nacionalista, antiszemita, náci és így tovább. Ebbe a kategóriába tartoznak a jobboldali médiumok is az Echo TV-től a Demokratáig, a Magyar Nemzettől a Hír TV-ig, ezért a baloldaliak nem szívesen jönnek hozzánk. Ez az ő döntésük. Én megalázónak és nevetségesnek tartanám, ha a sok erkölcsileg erodálódott baloldali és liberális politikusnak, valamint az általuk eltartott lakájértelmiségieknek elkezdenénk bizonygatni a szalonképességünket… Szerintem ma már az a szégyen, ha valaki kíváncsi Eörsi Mátyás, Havas Szófia vagy Szekeres Imre véleményére. Miért érdekes az, hogy ők mit mondanak? A mi műsorainkban a nemzet iránt elkötelezett, felkészült, komoly szakemberek szerepelnek, akiktől távol áll a politikai szélkakasokra jellemző mentalitás.

– A szintén Széles Gábor tulajdonában lévő Magyar Hírlap és az Echo szerkesztősége között van szoros összefonódás, vagy ez két teljesen különálló intézmény?

– Két önállóan működő intézményről van szó, de a célok azonosak. A célcsoport viszont más, hiszen az Echo TV a jobboldali, nemzeti érzelmű, kereszténydemokrata értelmiség fóruma kíván lenni, míg a Magyar Hírlap ennél szélesebb körhöz szól. Az utóbbi hónapokban populárisabb irányba mozdult el, hogy olyanokat is elérjen, akik nem akarnak mélyebben foglalkozni a közélet eseményeivel. Úgy is mondhatnám, a két médium két különböző társadalmi réteget szólít meg, ami véleményem szerint növeli a hatékonyságot.

– Kormányzati szinten botrány botrányt követ, míg a jobboldali sajtót rendszeresen éri valamilyen politikai támadás. Ezek a médiumok tudják esetleg támogatni egymást?

– Nagyon nagy szükség lenne az összefogásra. Az ellenfeleink gátlástalanul, inkorrekt módon, minden eszközt igénybe véve, stratégiai kérdésekben egyeztetve tevékenykednek. A jobboldalon viszont még ma is túl sok az improvizáció, a véletlenszerűség, az esetlegesség. A jobboldali médiumok vezetőinek is fel kellene ismerni a stratégiai gondolkodás jelentőségét. A szolidaritás elve csak akkor érvényesül, ha valamelyik jobboldali intézményt támadás éri. Ennél sokkal több kellene. A magyar jobboldal régi problémája a széttöredezettség és az egymás iránti bizalmatlanság. A jelenlegi helyzetben minden jobboldalinak egyetlen dologra kell koncentrálnia: véget kell vetni a kleptokrácia uralmának, végleg meg kell szabadulni a nemzetellenes MSZP és SZDSZ uralmától.

Bándy Péter

TÓTH GY. LÁSZLÓ

politológus, publicista, az Echo TV programigazgatója

1948-ban született Békéscsabán.

1981-ben szerzett diplomát az ELTE BTK-n.

1990 és 2002 között több filmszakmai szervezet elnöke.

1998 és 2002 között Orbán Viktor miniszterelnök főtanácsadója, 2001-ig a Miniszterelnöki Kabinet Kulturális Titkárságának vezetője.

Öt kötete jelent, emellett több könyv szerkesztője.