Hátulról előre

A legkisebbekből is lehetnek a legnagyobbak. Nagypáli csodafalunak számít, folyamatosan fejlődik, az elmúlt húsz évben megduplázta lélekszámát, méghozzá csupa fiatal családdal. Pedig mélyről indult. Talán pont kis méretében rejlik a titka, a közösség így még összetartóbb tud lenni. Fontosnak tartják, hogy egy beruházás nyereséget hozzon, de tisztában vannak vele, hogy ez nem csak pénzben mérhető.

Fotók: Vermes Tibor

A rendszerváltás előtt Nagypáli más településekkel közös tanáccsal működött, de azt tapasztalták, hogy elsősorban a székhely, Nagykutas fejlődött, ezért önállósodtak, amint lehetőség nyílt rá. Egy bolttal és egy presszóval indult a függetlenségük, majd a régi, már nem használt iskolát újították fel, amiben egy óvodát is kialakítottak. Később egy házat alakítottak át az önkormányzat és egy bolt számára, majd megépült az orvosi rendelő és a posta.

– Hatmillió forintból vágtunk bele a közösségi ház megépítésébe – meséli Köcse Tibor polgármester, aki 1994-ben költözött a faluba, és abban az évben rögtön fel is kérte a település akkori vezetője önkormányzati képviselőnek. – Kevés volt a pénz, de nagy az infláció, nem lett volna értelme tartogatni, ráadásul nem volt semmilyen rendezvénytermünk, még a földárverések is a kocsmában zajlottak. Akkor lehet közösségi életet teremteni, ha van hol. Mindenki, aki tudott, segített a két kezével, a helyi vállalkozók is hozzájárultak a forrásaikkal, eszközeikkel, a kapcsolatainkat is felhasználtuk, ha kellett. Ez mai projekteknél is elő szokott fordulni, ha például gond van a munkaerővel, egy-egy helyi vállalkozó mindig felajánlja néhány emberét.

Az először 1996-ban megválasztott, mindig független polgármester egyértelműen a fejlődés meghatározója. Annak idején fontosnak tartotta egy konkrét koncepció megfogalmazását. E célokhoz lehetett aztán forrásokat és eszközöket rendelni. Mivel az önkormányzatok működésének finanszírozása fejkvóta alapján történik, elkezdtek dolgozni azon is, hogy a falu lakosságának számát növeljék.

Csakhogy nem volt beépíthető terület a település tulajdonában, így a polgármester kockázatos ügyletbe fogott: egymillió forintos tartalékuk majdnem egészét arra költötték, hogy felvásároljanak egy 13 hektáros földterületet, amit beépíthetővé fejlesztettek, és végül többszörös áron, húszmillió forintért adtak tovább. Gyakorlatilag ezzel indult a település felvirágoztatása. Új lakóházak épültek, mára 275 főről 555-re nőtt a lélekszám, és jelentősen csökkent az átlagéletkor is. Az aktív életszakaszban lévő betelepülők jelentős erőt adnak a településnek és gazdaságának.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Amikor a kicsik összefognak

A kilencvenes években még csak egy civil szervezet működött a faluban, ma már tíz. Az ifjúságot, a nyugdíjasokat, a sportkedvelőket, a hívőket és másokat tömörítő egyesülések mellett jó pár társaság pedig Nagypáli közvetlen érdekeit szolgálja. Többek között a Magyarországi Települések Közvilágítási Közhasznú Egyesülete, ami tizennégy önkormányzat összefogásával jött létre, és ami a közvilágítás üzemeltetéséből és karbantartásából adódó nyereséget visszaforgatja közös energiamegtakarítási fejlesztésekbe. A piaci alapú működtetés híján kevesebbet spórolnak meg, csak szakaszosan haladnak a LED-es korszerűsítéssel, de sok ilyen észszerűsítéssel sok pénzt is meg lehet takarítani.

Egy másik civil szervezet a nemzetközi RURENER (Kis Vidéki Közösségek Hálózata az Energiasemlegességért), ami egy nyertes Intelligens Energia pályázatból született. Tizenegy olyan európai kistelepülést tömörít, amelyek szén-dioxid-semlegesekké szeretnének válni. Céljuk a tapasztalatcsere, az erőforrások és eszközök egyesítése, továbbá állami és magánbefektetések bevonzása, aminek keretében konferenciákat, találkozókat szerveznek, illetve kapcsolatot tartanak brüsszeli döntéshozókkal. A júniusi Európai Fenntartható Energia Hét során Brüsszelben fórumot is tartottak, azt igyekezvén körüljárni, hogyan lehet kombinálni a felülről és alulról építkező megközelítéseket.

Az itt székelő Göcsej-Zala mente Lea­der Egyesület pedig 46 térségbeli település önkormányzatait, civil szervezeteit és vállalkozásait fogja össze. A térség legnagyobb problémáit az elöregedő társadalom, a képzett fiatalok elvándorlása és a munkanélküliség jelentik, ezért fejlesztik a helyi termékeken és természeti értékeken alapuló turizmust, amely munkalehetőséget biztosít a képzett fiataloknak és a kevésbé képzett, 45 év feletti korosztálynak is. Az élményalapú turisztikai attrakciók a helyben élők identitástudatát növelik, helyi közösségeket alakítanak, és a gazdaság lokális fejlesztését is elősegítik.

– Ha összefogunk, kritikus tömeget képezünk ahhoz, hogy erősebb érdekérvényesítést folytathassunk, illetve közösen pályázhassunk – vallja a polgármester, aki 2016 óta a RURENER elnöke. – Ehhez képest egyre kevésbé tartják egymással a kapcsolatot a polgármesterek, valószínűleg azért, mert nagyon elfoglaltak. Az a tapasztalatom, minél szegényebb, kisebb egy közösség, annál inkább keresi a kötelékeket.

Nagypálinak számos testvérvárosa is van, például a kárpátaljai Alsóverecke, ahol egy I. világháborús magyar katonai temetőt készülnek feltárni. A nagypáliak mindig visznek magukkal ruhát, élelmet, büszkék rá, hogy az ottani néhány magyar ember beszédkészsége fejlődött általuk, még egy turulmadarat is csempésztek a világháborús emlékmű tetejére. Az erdélyi Gyergyóalfaluval pedig közös turisztikai célokat, beruházási lehetőségeket szeretnének elősegíteni. Ezenkívül osztrák, orosz, egyiptomi, sőt szudáni kapcsolataik is vannak.

Zöld úton

Nagypáli gazdaságfejlesztési programjának fő eleme azonban a megújuló energiaforrások használata. Húsz évvel ezelőtt indították el a Zöld Út Falufejlesztési Programot: mára az önkormányzat által fenntartott épületek energiaigényét 90 százalékban megújuló források elégítik ki. 2013-ban alakult egy pályázatíró nonprofit cégük, lényegében mindenre pályáznak, egészen kis összegekre is, ezenkívül a legtöbb fejlesztésük olyan befektetés volt, aminek a nyereségét visszaforgatták a településbe.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

A közösségi ház komplexumát többek között egy napelemekkel egybeépített, függőleges tengelyű szélgenerátor, illetve a nap állását követő, és szimbolikusan virág formában elrendezett napelemes rendszer látja el energiával, még a parkoló tetején is napelem van – alatta pedig elektromos autóknak való töltőállomás. Mindez az épület áramigényének 90 százalékát fedi le. A fűtési energia 85-90 százalékát pedig faapríték adja, magyar fejlesztésű, magas hatékonyságú faelgázosító kazánokban hasznosítva. Az aprítékot részben a település közterületeinek és erdejének gondozása során keletkező ághulladék, másrészt a lakók kerti hulladéka, illetve a karácsonyfák adják, de energiaültetvényük is van. A kétévente learatott japán energiafűzből még maradni is szokott, amit eladnak. Ezenkívül napkollektorokat is szereltek fel a közösségi házra, nyáron az adja a meleg vizet.

Építettek egy Innovációs Ökocentrumot irodákkal és konferenciateremmel, ami földhőt és napenergiát hasznosít. Létesítettek egy másik irodaházat, a logisztikai központot, amelyet napelemekkel, hőcserélős szellőztető rendszerrel és levegős hőszivattyúval szereltek fel, az épület vécéjében pedig szürkevizet, vagyis begyűjtött esővizet használnak. A turisztikai központ napelemei pedig több energiát termelnek, mint amennyit az épület hasznosít.

– Most már nem kell ugyanazon a helyrajzi számon felhasználni az energiát, mint ahonnan a hálózatba raktározunk, így tudunk játszani azzal, hogy más épületek hasznosíthassák, ha pluszban termelünk – mondja Farkas Zoltán, a település üzemeltetési menedzsere. 1998 óta önkormányzati képviselő, a nagypáli polgárőrség elnöke, és a térségbeli, nemesi Boldogfai Farkas család leszármazottja, ezer szállal kötődik ehhez a vidékhez.

Az új lakóházakon is látni sok helyen napelemet és napkollektort. Az önkormányzat most tervezi felmérni ezeket, hogy egy nagyobb egységbe foglalhassák azt, amit eddig létrehoztak: egy monito­ring­rendszer készül, ami minden, energiatermelésben érintett berendezés adatairól ad majd tájékoztatást. Továbbá üzembe állítanak majd egy biogáztermelő berendezést is.

Egy elektromos robogóval, egy vil­lany­autóval és egy hibrid autóval is gazdagodtak, amelyeket az önkormányzat különböző alkalmazottai és vezetői használnak, van egy biogázzal működő buszuk (üzemanyaga a zalaegerszegi szennyvíztelepen termelt biogáz), ami az óvodásokat és az iskolásokat szállítja a szomszéd település intézményeibe hétköznap, illetve nyáron a táborokba. Kirándulásokat is szerveznek vele, például a nyugdíjasok számára vagy meccsekre – ha ilyenkor kérnek is viteldíjat, az általában a Volán-tarifa felére jön ki. A faluban működik több, turisztikai célú, elektromos rásegítésű kerékpár is, ugyanis a LEADER keretében Nagypáli és Szalafő között tematikus kerékpárutat alakítottak ki, bérelhető kerékpárokkal és töltőállomásokkal. Nemrég pedig Nagypáli nyerte meg az E.ON által meghirdetett Energy Globe versenyt önkormányzati kategóriában, és ezért egy elektromos park­gondozó járművet is kaptak.

Közösség épül

Mindennek marketingereje is van, szívesen költöznek ide magánszemélyek és cégek, jönnek konferenciákat rendező szervezetek, és minden évben akad néhány egyetemi hallgató, aki Nagypáliról írja a szakdolgozatát.

A településen gyakoriak a közösségépítő összejövetelek és mulatságok. Nőnapi bált rendeznek, a madarak és fák napjához vagy Trianonhoz kapcsolódó rendezvényeket tartanak, esetleg csak szimplán egy közös gesztenyesütést. Van egy szép közösségi terük, ami fabódékkal alkalmas vásárok lebonyolítására, van egy felújított, hangulatos boronapincéjük, ahol a testvértelepülések és a térség borait, termékeit állították ki. És van egy nagyon egyedi, Grundnak nevezett játszóterük várral, ágyúkkal, gombaházakkal.

Országos, sőt nemzetközi méretű eseményeket is tartanak. Itt lesz augusztusban a nemzetközi hőlégballon-találkozó, szeptemberben a nemzetközi solymásztalálkozó, és itt volt májusban az Országos Roncsderbi verseny is. Most épült fel egy új terük, nyolcszáz négyzetméteres rendezvényterülettel.

– Sokára kaptuk meg az építési engedélyt, ezért negyven nap alatt kellett felépítenünk, de sikerült – meséli büszkén Farkas Zoltán. – Ugyanis két éve megnyertük a Magyarországi Falumegújítási díjat, így idén mi rendeztük a következő átadót. Erre az alkalomra kellett elkészülnünk.

A hazai díjjal egyébként automatikusan továbbjutottak az európai döntőbe, ahol különdíjat nyertek, és nem is először kaptak elismerést ezen a versenyen. Többször értek el helyezést a Napkorona bajnokságon is, illetve nyertek különdíjat a Köztérmegújítási nívódíj kiosztásán, a megújuló erőforrások nemzetközi bajnoki ligáján is.

A településen helyet adtak a Rózsák kertjének, ugyanis Márk Gergely, törökbálinti rózsanemesítő 2012-ben bekövetkezett halálával veszélybe került a magyar fajták összegyűjtésére létrehozott rozáriuma. Nagypáli felvállalta az ügyet, így már 350 fajta rózsában gyönyörködhetnek itt az érdeklődők.

– Felvásároltunk három éve egy kilenchektáros gyümölcsöst is, alma- és körtefákkal – meséli Horváthné Besser Piroska, a település egyik, már nyugdíjas ügyintézője, akivel a gyümölcsösben találkozunk. – A termést részben a saját, napelemekkel működtetett üzemünkben dolgozzuk fel, részben odaadjuk a környező iskoláknak, óvodáknak, ahová a nagypáli gyerekek is járnak. A tövek alá áfonyát ültettünk, illetve közéjük smaragdfát, ami egy különleges energianövény, intenzív fotoszintézise révén tisztítja a levegőt. A termelést igyekszünk minél olcsóbban megoldani, részben közmunkaprogrammal, részben társadalmi munkában.

Folyamatos alkalmazkodás

A településen valóban kevés a munkaerő, az önkormányzat helyzete pedig azért is nehéz, mert egyre nő a feladatok száma, az állami normatíva pedig nem is elég a működtetésre, ki kell egészíteni. Nem tudnak tehát olyan fizetést adni, hogy ne legyen vonzóbb a magánszféra vagy Ausztria, ezért sok munkakörben újra és újra a kezdőkkel kell küzdeniük. A közmunkások száma is évről évre feleződik, ami egyrészt jó hír, másrészt emiatt jövőre be kell szerezniük egy fűnyíró gépet, illetve különlegesen olcsó munkaerőt is hasznosítanak: két birka eszegeti a füvet a vízművek területén. „Szeretnénk ezt a korszerű és szokatlanul csendes technológiát a jövőben máshol is alkalmazni” – mondja viccesen Köcse Tibor.

Vele beszélgetve egyértelművé válik, hogy folyamatosan alkalmazkodnak és változtatnak, ha szükséges. Volt már szó Nagypálin biogázerőműről, bio-szolár­erőműről, amelyek aztán nem valósultak meg, mert nem lett volna gazdaságos a létesítésük. Volt, hogy pelletet égettek, de rájöttek, a faapríték sokkal olcsóbb. Nem félnek attól, hogy váltsanak, ha valahol ezt szükségesnek látják.

– Nem akartam soha látszatintézkedésekbe fogni. Nincs értelme az új járdának, ha két év múlva megint ugyanúgy néz ki, vagy olyan új útnak, ami háromévente beszakad. Mi nagyon apró lépésekben haladunk, de amit megcsinálunk, azt rendesen. Elkezdtük térkövekkel borítani az utcákat, majd egyszer ez is készen lesz – mondja a polgármester.

A bekötőút pedig teljesen új technológiával készül, amely Ausztriában már bevált: a meglévő út negyven centiméter mélyen történő újradarálásán alapul, kötőanyaggal feljavítva, egy új, betonminőségű alapot képezve. Erre kerül aztán az aszfalt.

– Folyamatosan tanulok és képezem magam, de ezt a tudást hasznosítani is kell tudni, és néha kockáztatni. S persze egyfolytában pályázni – mesél a titkáról a polgármester. – Vannak települések, ahol egy ciklus alatt egyszer pályáznak. Mi minden hónapban. Statisztikák szerint tíz polgármesterből csak három teszi a dolgát jól, hármójukat nem igazán érdekli, négyen pedig nem értenek hozzá. Az átgondolatlanul osztogatott pénz pedig szétveri a közösséget, megy a gyanúsítgatás, hogy ki miért kapott. Mi letelepedési támogatást sem nyújtunk, mégis elkelnek az ingatlanjaink. Segély helyett inkább munkát osztogatunk, és azt fizetjük ki.

Köcse Tibor hivatásos katona volt, később energiatakarékos épületeket építő vállalkozó. A 2000-es években elvégezte a Pécsi Tudományegyetemen a Polgármesterek Akadémiáját, és többek között a Budapesti Kommunikációs Főiskola európai uniós projekttervezői kurzusát. Tipikusan az az ember, aki minden részleten rajta tartja a szemét, ha kell, maga is beáll dolgozni az alkalmazottak közé, este tizenegyig kint van a hóviharban, tudja, melyik tuja kezd kiszáradni a parkban. Ha az általa kiadott munka elvégzése során probléma adódik, nem az a válasza: „oldd meg!”, hanem odamegy, és átszervezi úgy a feladatot, hogy elháruljon az akadály. Arra is figyel, hogy ha az öt képviselőből csak hárman szavaztak igennel valamire, inkább félreteszi az ötletet, akkor nyugodt, ha biztosan támogatja az önkormányzat.

– Mindig megkérdezik tőlem, mennyivel gazdagodott a település vagyona az elmúlt húsz évben. Nem ez a fontos – szögezi le Köcse Tibor. – Annak idején 13 gyerek volt a Mikulás-ünnepségen, és azon ment a vita a képviselő-testületben, hogy 200 vagy 250 forintot szánjunk egy Mikulás-csomagra. Most 110 gyerek van, és nincs kukacoskodás. Ez a lényeg. De nem akarjuk a végtelenségig növelni a lakók számát, mert ennyien tudnak még erős közösséget alkotni.