„Hazafi volt, akit a lengyelek és a szlovákok is magukénak vallanak”
Köztéri szobrot kapott Benyovszky Móric pénteken Budapesten, a Józsefvárosban. A XVIII. században élt magyar világutazó 280 éve született, 235 éve hunyt el, bronz portréjának avatása a Benyovszky-emlékév záróeseménye volt.
„Hazafi volt, akit a magyarok mellett a lengyelek és a szlovákok is magukénak vallanak. Nemcsak négy világrészt elérő kalandor volt, hanem katona, diplomata és földrajzi leíró is, akire méltán lehetünk büszkék. A szobor fontos a VIII. kerületnek, a fővárosnak és az egész magyar nemzetnek” – mondta Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára, a Benyovszky-emlékév fővédnöke a szoboravató ünnepségen.
Az államtitkár kitért arra, hogy Benyovszky gróf élete, személyisége hatással volt a 19. századi közép-európai szabadságküzdelmekre. Potápi Árpád kiemelte, hogy az emlékévnek köszönhetően Benyovszky története ismét széles körben válhatott ismertté, és személye a mai fiatalok elé is példaként állítható.
„Az emlékév nem kizárólag az anyaországi magyarokat, hanem a Kárpát-medencében és a diaszpórában élő honfitársainkat is megszólította. Közép-Európa első köztári szobrát állítjuk most fel” – fűzte hozzá az államtitkár.
A Jerzy Snopek budapesti lengyel nagykövet nevében köszöntőt mondó Tomas Trzcinski ezredes arról beszélt, hogy a magyar és a lengyel nemzetnek számos olyan hőse van, aki az elmúlt ezer évben mindkét ország történelmében kiemelkedő szerepet játszott, és az egyikük Benyovszky Móric.
Erőss Gábor, Józsefváros alpolgármestere megemlítette, hogy Benyovszky emlékét eddig is utca és emlékház őrizte a VIII. kerületben. „A felvidéki Nyitra megyétől Kamcsatkáig, Tajvantól Madagaszkárig, Párizstól az amerikai Baltimore-ig kalandozott. Az európaiak közül talán elsőként hajózta be a Csendes-óceán északi térségét, orosz rabtársaival szabadságkiáltványt írt, XV. Lajos francia királytól George Washingtonig mindenki elismerte”.
Csáky Imre honvéd alezredes, címertörténész, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja szerint a köztudatban a legkevésbé katonaként él Benyovszky neve, holott számos sikeres harci cselekmény részese volt, és Madagaszkár kormányzójának is kinevezték. „Négy uralkodó, Mária Terézia és II. József magyar, XV. és XVI. Lajos francia király alattvalója volt, katonaként a lengyel hadseregben is szolgált”.
G. Németh György, a Benyovszky Nemzeti Bizottság elnöke köszönetet mondott mindenkinek, aki a Benyovszky-emlékév sikere érdekében közreműködött. Megemlítette, hogy a Magyar Nemzeti Bank emlékérmét, a Magyar Posta emlékbélyeget bocsátott ki tiszteletére.
Benyovszky Móric gróf támogatásokból és polgári adakozásból felállított bronz portrészobrát Kocsis András Sándor készítette, a gránit emlékmű talapzata Holczer Antal műköves mester munkája. A szoboravatáson jelen volt Shih-chung Liu, Tajvan budapesti irodájának vezetője, valamint Venczel Valentin, az Újvidéki Színház igazgatója is.
Az egyik leghíresebb magyar világutazó, hajós és katona, az indiai-óceáni szigetvilág első európai uralkodója 1741. szeptember 20-án született. Élt Madagaszkáron, Lengyelországban, Franciaországban, Amerikában is, és járt többek között Formosán (a mai Tajvanon). A több hadszínteret és a szibériai fogságot is megjárt Benyovszky 1774-ben szállt partra Madagaszkáron és jelentősen hozzájárult a sziget belső területeinek megismeréséhez. 1776-ban állítólag királlyá választották. Később visszatért Magyarországra, majd újra Madagaszkárra utazott, ahol egy francia erőd elfoglalása után Angontsynál felépítette az új „fővárost”, a saját magáról elnevezett Mauritania erődjét. A franciák büntetőexpedíciót küldtek ellene, az összecsapásban Benyovszky 1786. május 23-án elesett.
