Új szakaszhoz ért a magyar hadiipar átalakulása
Hazai fegyverüzlet, globális perspektíva
Fordulóponthoz érkezett a magyar védelmi ipar: az állam stratégiai cégeit részben piaci alapokra helyezi, aminek keretében a 4iG részesedést szerezhet az állami tulajdonú hadiipari vállalatok legértékesebb részeiben. A 82 milliárdos tranzakció célja a növekedés: külpiacra lépni csak tőkeerős magánszereplőkkel lehet.
Döntött a kormány, eladja az állami tulajdonú hadiipar piacképes részét mintegy 82 milliárd forint értékben. Ahogy arról a Nemzetgazdasági Minisztérium beszámolt, az N7 Holding Nemzeti Védelmi Ipari Innovációs Zrt., valamint a 4iG Csoport leányvállalata, a 4iG Űr és Védelmi Technológiák Zrt. már meg is kötötték az előzetes megállapodást.
Tavasszal jelentek meg az első sajtóhírek egy lehetséges hadiipari átrendeződésről: eszerint az állami vagy részben állami védelmi cégek – köztük a Rheinmetall Hungary, az Airbus Helicopters vagy a páncéltörő fegyvereket gyártó Dynamit Nobel Defence Zrt. – jövője új szervezeti és tulajdonosi keretek között folytatódhat (a cégek teljes listáját lásd keretes írásunkban). Az átszervezés közös metszéspontja az N7 Holding Zrt., amely az állam hadiipari portfólióját gyűjti össze. A koncepció lényege, hogy a magyar hadiipar ne csak saját honvédségünket szolgálja ki – lőszerrel, kézifegyverrel, járművekkel –, hanem érdemi kapacitásnövekedéssel és piacszervezéssel regionális vagy akár globális szereplővé is váljon. Ehhez azonban nem elég a honvédségi beszerzések stabil, de korlátozott igényrendszere. A növekedéshez és exportképességhez kell egy jól szervezett, tőkeerős, profitorientált, de a nemzetstratégiai célokat is szem előtt tartó magánpartner.
Hatékonyabban, külföldre is
Alapvetően konszenzus van abban, hogy ez az irány nemcsak logikus, hanem szükségszerű is, mivel exportsikerekhez a versenypiac és a nemzetközi értékesítési láncok logikája szerint kell újraszervezni az ágazatot. A hazai magánbefektetők bevonása ezért számos előnnyel járhat a védelmi iparban. Először is, a privatizáció révén tőkeinjekcióhoz juthatnak a cégek, ami felgyorsíthatja az üzemek korszerűsítését és a kutatás-fejlesztést. Az iparági tanulmányok rámutatnak, hogy napjaink biztonsági kihívásai mellett a védelmi technológiai szektor stratégiai jelentőségét felismerő befektetők már aktívan keresik a lehetőségeket ebben az ágazatban. Ha a magyar hadiiparba beáramló magántőke olyan piaci területekre is eljut – például elektronika, informatika, intelligens járművek –, amelyekben egyébként a 4iG-nek már bőven van tapasztalata, akkor a honi vállalatok innovációs képessége is erősödhet. Ráadásul a magántőke mögött álló menedzsment általában törekszik a hatékonyságra és a gyors megtérülésre, így a piaci szemlélet jobban érvényesülhet majd, mint korábban a zárt állami környezetben.
Másrészt a magántulajdon megosztása kockázatot is csökkent az állam számára: a drága fejlesztéseket részben a befektetők finanszírozhatják, nem csak a költségvetés. Emellett a 4iG-csoport piaci kapcsolatrendszere nemzetközi beszállítókkal és vevőkkel több piacot nyithat meg a magyar hadiipari termékek előtt. Már most is látható, hogy az EU- és NATO-pályázatokon előnyt jelent, ha a magyar gyártmányok mögött tőkeerős, hiteles befektetők állnak.
Nyugaton is jön a magántőke
Az állami és a magánszféra hadiipari együttműködése külföldről is jól ismert. Az Egyesült Államokban például a hadiipar szinte teljes egészében magántulajdonú óriáscégekből áll (Lockheed Martin, Boeing, Raytheon stb.), miközben működésük nagyrészt a kormányzati megrendelésekre épül. Ezzel a modellel óriási technológiai fejlesztések és tömeggyártás valósulhat meg, miközben a vállalatok részvényeit tőzsdén lehet adni-venni. Európában inkább vegyes megoldások terjedtek el. Franciaországban a Dassault Aviation (harci repülők) és a Thales (elektronika) főként magántulajdonban működik, de az állam befolyással rendelkezik stratégiai kérdésekben. Olaszországban a Leonardo (régen Finmeccanica) multinacionális védelmi konszern mintegy 30 százalékát az olasz kormány birtokolja – így részben állami, részben tőzsdei cégként működik.
Ehhez hasonló a magyarországi tervezett állami-magán vegyes modell, ahol az állam stratégiai szerepet vállal (többségi vagy „arany”-részvénnyel), de a tőkebefektetéseket magánszereplőkre bízza. Ha a fejlesztések valóban profitábilisan futnak, a folyamat végén az állam bevételeket realizálhat, miközben a haditechnológiai bázis modernizálódik és bővül.
Az Európai Unióban mind jellemzőbb, hogy a modernizációs igények miatt a befektetők egyre inkább érdeklődnek a védelem és a kettős célú technológiák iránt. Számos országban már megjelentek kockázatitőke-befektetők a védelmi szektorban: egy EU-s tanulmány szerint Franciaországban, Németországban és Spanyolországban is aktív a kockázati és magántőke-befektetés a hadiiparban.
Az infrastruktúra marad állami
Fontos leszögezni, hogy az állam kezében lévő N7 Holding az ellátásbiztonság érdekében a jövőben is birtokolni fogja a gyártást és termelést végző kritikus infrastruktúrákat, míg a kapacitások hatékonyabb kihasználása és az exportképesség optimalizálása érdekében hasznosításuk, azaz a termelés és értékesítés kerül a többségében piaci szereplő által tulajdonolt vállalat hatáskörébe a meglévő infrastruktúra bérlésén keresztül – derül ki a Nemzetgazdasági Minisztérium közleményéből. Vagyis a 140 milliárd forint értékű infrastruktúra lényegében állami kézben marad a jövőben is, csak a cégek működtetéséről szól a megállapodás, miközben az állam megtartana egy 25 százalékos tulajdonrészt is a holdingban. Fontos az is, hogy ha a magánbefektető magyar tulajdonos, akkor a profit és a szellemi tulajdon is hazai kézben marad, ami növeli a nemzetgazdaság önállóságát.
Az N7 Holding körüli építkezés tehát nem pusztán vállalatfinanszírozási kérdés, hanem a magyar hadiipar hosszú távú versenyképességének garanciája. És nem mellesleg politikai tétje is van – hiszen egy stabil, szuverén, részben hazai tulajdonú hadiipari struktúra kulcseleme lehet Magyarország stratégiai mozgásterének a következő évtizedekben.
A magyar hadiipar kilenc zászlóshajója
A portfólió, amelyet az N7 Holding összefog, mára a magyar hadiipar gerincét alkotja – vegyes és hazai tulajdonú cégekkel, különböző méretű és profilú vállalatokkal, amelyek együtt adják ki a teljes hadianyaggyártási spektrumot.
Talán a legfontosabb a zalai Rheinmetall Hungary Zrt., ahol a német technológia és a magyar ipari bázis közös erővel állítja elő a Lynx páncélozott harcjárműveket. A vegyesvállalatban az N7 49 százalékos tulajdonrészt birtokol a német fél többségi irányítása mellett. A Zalaegerszegen működő gyár a régió egyik legmodernebb lánctalpasjármű-gyártó üzeme is lett.
Több szálon kapcsolódik a holdinghoz a várpalotai hadiipari központ is. Az itt működő lőszergyár kulcsfontosságú a 155 milliméteres tüzérségi lövedékek gyártásában – ez a kaliber a NATO-kompatibilitás szempontjából sem mellékes. A közelben működő robbanóanyaggyár pedig szervesen illeszkedik ebbe a rendszerbe, hiszen a robbanótöltetek és a lőszergyártás szoros együttműködést kíván. Így Várpalota mára újra a magyar hadianyaggyártás egyik központjává vált.
Gyulán két hadiipari vállalat is működik. Az Airbus Helicopters Kft., amelyben az N7 30 százalékos tulajdonrészt birtokol, az Airbus-csoporttal közösen működteti a magyar katonaihelikopter-gyártás egyik legfontosabb bázisát. A forgószárnyasok mellett alkatrészeik előállítása is zajlik itt, NATO-hangárok kiszolgálását is beleértve. A közelben található Satys PSP Hungary Zrt. kisebb, de fontos láncszem: felületkezeléssel, fényezéssel és egyéb gyártást kiegészítő technológiai szolgáltatásokkal látja el a nagyobb hadiipari üzemeket.
Kiskunfélegyházán működik a Colt CZ Hungary Zrt., amely külön érdekesség a portfólióban: bár cseh gyökerekkel bír, mára teljes egészében magyar kézbe került, és elsősorban a kis- és közepes kaliberű kézifegyverek területén lát el beszállítói szerepet a Magyar Honvédség számára.
Nem kevésbé fontos a vecsési Dynamit Nobel Defence Zrt. szerepe sem: az egykori NDK gyár utódcége ma modern páncéltörő fegyverek és rakéták fejlesztésével és előállításával foglalkozik, és termékeit nemcsak hazai, hanem nemzetközi partnereknek is szállítja.
Érdekes módon még a civil szférából ismert HungaroControl Zrt. is az N7 portfóliójába került. Ennek oka, hogy a magyar légiforgalom irányítása haditechnikai és honvédelmi szempontból is kiemelkedő fontosságú.
A Rába Járműipari Holding Nyrt. szerepe megkerülhetetlen: a részben állami, részben tőzsdei vállalat a magyar katonai járműpark egyik fő beszállítója. Teherjárművek, páncélozott egységek, futóművek és erőátviteli rendszerek – a Rába a klasszikus magyar hadiipari tudás egyik utolsó, de élő örököse.
Ezek a cégek nem csupán szervezeti vagy tulajdonosi logika alapján kapcsolódnak össze, hanem a gyártási folyamatokban is kiegészítik egymást. A cél világos: egy nemzeti alapon szervezett, mégis piaci szempontokat is érvényesítő hadiipari konglomerátum kiépítése, amely képes kiszolgálni a magyar honvédség igényeit – és túl is mutat rajtuk.
