Hazakerült az úzvölgyi temető

Romániában évtizedes gyakorlat, hogy a kormányok a magyar kártyát kijátszva terelik el a közvélemény figyelmét a társadalmi és politikai problémákról. Problémák pedig adódnak szép számmal, a válságot jól jelzi, hogy az elmúlt tíz évben tizenöt miniszterelnök váltotta egymást rövid életű kormányok élén. Az úzvölgyi katonatemető körüli cirkusz tökéletesen illeszkedik a sémába. Hogy ki rendelte meg a műsort, nem lehet pontosan azonosítani, annyi biztos, hogy négy éve a PSD–ALDE- (szocialista–liberális) kormány levegőhöz jutott, amikor a teljes román közvélemény azon fortyogott, hogy a székelyek megtagadták a román katonahősöktől a végtisztességet, miközben a szocialista párt első embere éppen megkezdte három és fél éves büntetésének letöltését a rahovai börtönben.

Az úzvölgyi ügy 2019 márciusában kezdődött, amikor a liberális párthoz tartozó dormánfalvi polgármester megmagyarázhatatlan indítékból – de a városi tanács támogatásával – úgy döntött, hogy a Hargita megyei Csíkszentmártonhoz tartozó úzvölgyi katonatemetőt a Bákó megyei román városuk közvagyonaként telekkönyveztetik. Nagyjából úgy kell ezt elképzelni, mintha Fót egy nap elcsatolná Budapest egyik kerületét. Az önkormányzati határozat megszületése után egy hónappal egy román parcellát is létrehoztak a sírkertben, amelyben ötven tájidegen betonkereszt és egy kelta szimbólumot mintázó emlékmű is helyet kapott.

A dormánfalvi önkormányzat azzal indokolta a parcella létrehozását, hogy tudomásuk szerint a magyar katonatemetőben románok is nyugszanak, ezért méltó emlékművet kell emelni nekik is. A Hősi Halottak Emlékét Ápoló Országos Hivatal (Oficiul Național pentru Cultul Eroilor) hivatalos álláspontja szerint azonban az úzvölgyi temetőben nem nyugszanak román katonák. Persze nem kizárt, hogy a dormánfalvi önkormányzat saját hatáskörben elvégzett kutatási eredményeket tud felmutatni, amelyek az igazukat bizonyítják. Erdélyben például nem volna példa nélküli, hogy egy magyar város főterén a román hatóságok váratlanul friss dák leletekre bukkanjanak… Azonban a román katonák úzvölgyi nyughelyének vitathatatlan igazolása sem adhatott volna semmiféle jogalapot a csíkszentmártoni terület einstandolására. A részletek megismerése után egyre világosabban látszik, hogy az állítólagos román katonáknak járó végtisztesség csak ürügy Dormánfalva és a magyarellenes szervezetek számára, az elkövetők valójában szándékosan szítottak feszültséget Székelyföld és a Regát (Órománia) határában.

2019. június 6-án román nacionalista szervezetek vonultak fel a temetőben a dormánfalvi önkormányzat aktív közreműködésével. Pedig tudták jól, hogy a csíkszentmártoniak nem nézik majd ölbe tett kézzel, hogy a románok újabb területet lopnak maguknak, Hargita megyéből gyakorlatilag elszakítva néhány ezer négyzetmétert a román többségű Bákó megye javára. Borítékolva volt a székelyek reakciója, annál is inkább, mert a soviniszta román csoportok megjelenése miatt nemcsak meglopva, hanem fenyegetve is érezték magukat.

A székelyföldi magyar önkormányzatok egyetlen lehetősége az ellenállás volt. A temető előtt levő útra a Kovászna megyei önkormányzat magyar képviselői rendkívüli kihelyezett ülést szerveztek, amelyet az illetékes Hargita megyei tanács engedélyezett. Az eseményre Székelyföld más településeit is meghívták, a jelenlévők élőláncot vontak a temető elé, hogy megakadályozzák a román parcella felavatását. A román – rossz nyelvek szerint a titkosszolgálatok aktív közreműködésével szervezett – provokáció nemsokára célba ért. Az avatási ceremónia szervezőivel együtt melegítőnadrágos futballultrákkal érkeztek, akik kitépték a temető kapuját, és a székelyföldi tüntetőket, újságírókat félrelökve betolultak a román parcellának kijelölt területre. A hatóságok hozzáállását jól szemlélteti, hogy a rendőrség két magyar politikust büntetett meg rendzavarás miatt, az illetékes ügyészség pedig az erőszakos temetőfoglalást nem tekintette törvénytelennek, és a „Kifele a magyarokkal az országból!” rigmust sem találta gyűlöletkeltőnek.

Birtalan Sándor, Csíkszentmárton polgármestere a Demokrata megkeresésére elmondta, hogy az eseményeket követő időszakban a székelyföldi magyarok tudatosan távol tartották magukat a temető környékétől. Egyrészt elkeserítő volt látniuk, hogy román felvonulási területté lett a magyar hősi sírkert, másrészt a további provokációkat is el akarták kerülni. A júniusi avatás után ugyanis további soviniszta felvonulásra is sor került, egy alkalommal a szélsőséges AUR párt vezetője, George Simion azt próbálta elhitetni a közvéleménnyel, hogy a temető környékén megverték a magyarok. A sérüléseit bizonyító fényképfelvételeket végül törölte a közösségi oldaláról, mivel a célközönségének is szemet szúrt, hogy a kötés egyik nap a bal, másik nap a jobb karján volt. Simionnak ugyan a videófelvételek tanúsága szerint egyszer valóban futva kellett távoznia a temető közeléből, azonban tettlegességre nem került sor.

A birtokvitában Csíkszentmárton jogi képviseletét a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat vállalta. A többévnyi bírósági hercehurca végül sikerrel zárult, a bíróság kénytelen volt a magyarok javára dönteni. 2023. február 10-én a Bákó Megyei Táblabíróság megerősítette az alapfokon eljáró Moinești-i Bíróság 2022. március 24-én hozott ítéletét. Ennek értelmében törölni kell Dormánfalva törvénytelenül bejegyzett tulajdonjogát az úzvölgyi temetőre. A döntés érvénytelenítette a temető román parcellájának építési engedélyét is, illetve elrendelte az építmények lebontását. Az igazság részben helyreállt Székelyföldön, az úzvölgyi katonatemető Csíkszentmártoné maradhat. A tánc azonban még korántsem ért véget. A betonkeresztek elszállítása továbbra is komoly feladvány a székelyföldi magyaroknak. Félő ugyanis, hogy a nonszensz területlopási ügy érdemi szerzői csak az alkalomra várnak, hogy az eddigieknél is erőszakosabb mederbe tereljék az eseményeket. A bíróság ugyan Dormánfalvát bízta meg az ítélet végrehajtásával, ám kétséges, hogy a törvények értelmezéséhez és alkalmazásához rugalmasan viszonyuló román hivataloknak a bíróság döntése bármit is számítana. Dormánfalva tehát várhatóan egy fűszálat sem tesz majd keresztbe, ha rajtuk múlik, akkor ítéletnapig a magyar temetőben maradnak a román keresztek. Az AUR természetesen megtesz mindent, hogy melegen tartsa az ügyet, A Nemzet Útja nevű román soviniszta szervezet vezetője, Mihai Tîrnoveanu a közösségi médiában pedig már jelezte, hogy meg fogják akadályozni a keresztek és az emlékmű eltávolítását.

Benkő Erika, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat vezetője a székelyföldi sajtónak elmondta, hogy mindenekelőtt az ítélet indoklását kell megvárni, annak fényében lehet a további lépéseket megtervezni. A csíkszentmártoni polgármesteri hivatal valószínűleg végrehajtók bevonását kezdeményezi a betonkeresztek elbontása ügyében. A székely falu önkormányzatának ugyanis annak ellenére sincs joga elbontani az illegális építményeket, hogy azok a saját területén lettek felállítva. A kényszervégrehajtás elrendelésig azonban még hosszú idő telik majd el, illetve újabb bírósági tárgyalásokra is sor kerül. Birtalan Sándor elmondása szerint a többéves hercehurca nyugtalanítja a környék lakóit, a kedvező döntés azonban talán némi megnyugvást hoz. Sokakat leginkább az keserít el, hogy a bíróság döntésével azok dacolnak, akik hivataluknál fogva a törvények tiszteletében kéne élen járjanak.

– Szomorúsággal tölt el a helyzet, hogy a XXI. században még mindig a halott katonák sírjai fölött kell vitatkozzunk – mondja Birtalan Sándor polgármester.

A székelyek ellenben nemcsak az írott, de az íratlan törvényeket is betartják. A falu lakosai évtizedek óta lelkiismeretesen karbantartják a magyar katonák nyughelyét, évente többször lekaszálják a területet, gondoskodnak a sírkert méltóságának megőrzéséről. A helyzet megoldásához talán csak annyit kellene tenni, hogy a törvénytelenül létrehozott román parcella gondozását a románokra bízzák. A közmondásos román szorgalom mellett ugyanis néhány nyár és ugyanennyi dermesztően hideg tél elegendő lenne arra, hogy a gaz eltakarja a szétmállott betonkeresztek helyét. Jogi és politikai szempontból azonban még nem látszik a lopási ügy vége. Az mindenesetre biztos, hogy a román soviniszták addig járnak Úzvölgyébe siratni a sosem volt román katonákat, amíg biztatást kapnak rá politikai feletteseiktől. A román belügyek állása szerint pedig a magyarkártyára még hosszú ideig szükség lesz.