Hazánkat hosszú távon nem lehet a függetlenség ellenében kormányozni

Orbán Balázs kifejtette: bárkihez is kerüljön a hatalom, elsődleges feladata a magyar érdekek képviselete és a magyar szuverenitás védelmezése kell, hogy legyen. Aki nem képes felnőni ehhez a feladathoz, annak azzal kell szembenéznie, mint amivel az elnyomó Kádár-rendszernek kellett: bukással és feledéssel; aki pedig képes erre, az méltó a nemzet megbecsülésére és emlékezésére – fogalmazott az államtitkár, hozzátéve: Nagy Imre és mártírtársai ilyen emberek voltak.

A politikus az 1989. június 16-án tartott újratemetésről azt mondta: talán a rendszerváltoztatás egyik legmeghatározóbb pillanata volt. Felidézte: szinte minden családban van anekdota arról, hogy az idősebbek, akikben még élt 1956 emléke, hogyan reagáltak a látottakra, hallottakra. Voltak, akik elégtételként vagy a történelmi igazság helyreállításaként élték meg a történteket, de voltak olyanok is, akiket éppen 1956 véres leverése miatt szorongó érzés fogott el – mondta, hozzátéve: egy elnyomásban leélt emberöltő tapasztalatait nem lehet egyik napról a másikra levetkőzni.

Kérdésként vetette fel: mi lehet az oka annak, hogy a Rákosi-rendszer alatti elnyomásban tevékenyen részt vevő Nagy Imre alakja az évtizedek során a magyar függetlenség szimbólumává vált. Az egykori politikus múltja és pályája kettős – fűzte hozzá.

Kultúrtörténeti érdekességnek nevezte, hogy nem sokkal az 1956-os események után a híres kolumbiai, baloldali érzelmű író, Gabriel García Márquez Magyarországon járt, és a mágikus realizmust védjegyévé tevő szerzőt sem hagyták érintetlenül a Nagy Imre körül felmerülő kérdések. Mivel nem kellett tartania az elnyomás retorziójától, bátran fel merte tenni azokat a kérdéseket, amelyeket akkor nekünk, magyaroknak nem volt szabad – emlékeztetett az államtitkár. Hozzátette: Márquez sorai segíthetnek megérteni, hogyan vált Nagy Imre sajátos módon a magyar szabadság jelképévé.

Nagy Imre – ahogy Márquez is – kommunista volt – jelezte Orbán Balázs, hozzátéve: „ez az ’50-es évek keleti blokkjában azt jelentette, hogy Nagy Imre egyik nap még miniszterként szervezte az államosítást, a másik nap már elvtársai börtönében várták válogatott kínzások”.

Történelmi visszaemlékezésekből tudjuk, hogy voltak olyanok, akik saját hányattatásaikat is szükségesnek ítélték a kommunizmus nagy ügyének győzelme érdekében – mondta az államtitkár, hozzátéve: „a szélsőbaloldalon állandóan az intrikák, széthúzás, leszámolások, az árulások voltak a jellemzőek, nem volt ez máshogy az ’50-es években Magyarországon sem”.

Orbán Balázs szerint Márquez sem tudta, hogyan ítélje meg Nagy Imre személyét, abban azonban biztos volt, hogy az ’56 utáni leszámolás nagyobb törést jelentett a világ kommunista mozgalmának, mint bármilyen helyi vagy nemzetközi viszály.

„Nincs az a gazdasági eredmény, nincs az a tudományos siker, amely igazolhatna egy olyan politikai rendszert, amely így számol le sajátjaival” – fogalmazott, hozzátéve: az elnyomó rendszer saját maga felett mondott ítéletet azzal, hogy az egykor a rendszerhez tartozó Nagy Imrét halálra ítélte. A sebek, amelyeket a kommunista politikus kivégzése és a magyar szabadságharc erőszakos leverése ütöttek, végül nemcsak Magyarország, hanem az egész kommunista eszme és az arra épülő rendszer bukását alapozták meg – mutatott rá.

Az a vereség, amit a nemzetközi kommunizmus a magyar események után elszenvedett, végül épp Nagy Imre újratemetésének napján vált igazán nyilvánvalóvá – fogalmazott Orbán Balázs. Hozzátette: „nem lehet egyetlen politikai rendszert sem elnyomással, hazugságra és folyamatos megfélemlítésre alapozva, a nép ellenében működtetni”.

Orbán Balázs arra is rámutatott: a kolumbiai író jogosan hívta fel a figyelmet arra, hogy Nagy Imre és Kádár János között világnézetileg talán alig volt különbség, csak abban nem értettek egyet, hogy „Nagy Imre nem akarta, hogy a kommunizmus ügyét szovjet szuronyok vigyék sikerre Magyarországon, Kádár igen”.

Az államtitkár szerint a függetlenség iránti vágy, a szuverenitás régi kívánalma miatt Nagy Imre alakja „rezonál a magyar néplélekkel, letartóztatása és megöletése szimbólummá, a magyar függetlenségi vágy eltiporhatatlan szimbólumává vált, miközben ennek tagadására épült Kádár János teljes rendszere”.

Az újratemetésről azt mondta: az több volt, mint egy baloldali politikus rehabilitálása, és azzal, hogy a rendszer engedte ezt, azt jelezte, hogy „az elnyomás alapjai remegtek meg”, hosszú idő után a nemzeti függetlenség újra valós, elérhető céllá vált.

Orbán Balázs szerint az akkori történelmi helyzetet Orbán Viktor értette meg azzal, hogy az újratemetés szertartásán elmondott beszédében a szovjet csapatok kivonását sürgette.

Az utókor feladata, hogy képes legyen szétválasztani Nagy Imre politikai tevékenységét és a személyében rejlő történelmi szimbólumot, és megérteni, hogy ez utóbbi mit üzen ma mindannyiunknak Magyarországon – mondta.

Az ünnepségen Nagy Imre szobránál koszorúkat helyeztek a közjogi méltóságok, valamint ’56-os szervezetek képviselői.