Hazugságok hálójában

Vasárnap este az ATV stúdiója adott helyt a baloldali miniszterelnök-jelöltek első „vitájának”, amelyet a tervek szerint még kettő követ majd a nemkülönben baráti RTL Klub televízióban. A mögöttünk álló, már lezárult „vitával” – valójában összehangolt ígéretcunamival – láthatóan az volt a cél, hogy a jelöltek minél nagyobbat, minél meghökkentőbbet mondjanak, miközben még véletlenül se különböznek össze szakpolitikai ügyekben, politikai témákon.

A Simon András vezette vasárnapi műsorban elképesztő blődségek hangoztak el, nyilvánvalóan teljesíthetetlen ígéretek, amelyek ha valamilyen módon mégis valóra válnának, anarchiát és hajtóvadászatot szabadítanának el az országban. Jakab Péter például azt mondta, hogy megválasztása esetén első dolga lesz bebörtönöznie Polt Péter legfőbb ügyészt, Karácsony Gergely pedig magyar állampolgárok magánbankszámláit fagyasztaná be. Dobrev Klára nem titkolta, hogy amint hatalomra kerülnek, a jelenlegi alkotmány rendelkezéseit figyelmen kívül fogják hagyni. Ezen túl mindenki felmondta a szokásos kampányszövegét. Jakab megint „magyar melósozott” néhányszor, Dobrev rákezdte kedvenc mondókáját a sokaság Magyarországáról, míg a menetrend szerinti mosolya mögül kidadogó Karácsony elrebegte, hogy egyesíteni szeretné a nemzetet. Hozzájuk képest Márki-Zay Péter kétségtelenül szürkébben adta elő, hogy miből írta a doktoriját, milyen sokrétűen művelt és jóakaratú személyiség, és finoman azt sugallta, hogy aki Hódmezővásárhelyen polgármester, nyilván az egész országot el tudná vezetni. Mókás ostobaságokban is bővelkedett az est, Karácsony például kifejtette, hogy „az egész világon harmonizálni kell az adókulcsokat”, Fekete-Győr pedig legalább háromszor hivatkozott Hadházy Ákosra mint a becsület mintaképére.

A baloldali miniszterelnökök „vitája” persze csak elterelés és konc a szimpatizánsoknak. Az egész folyamat ugyanis előre kiszámított és pontosan egyeztetett, és ezt még házon belül is sokan látják. Ruff Bálint például, aki Botka László és Pikó András tanácsadója, a következőket nyilatkozta a Szabad Európának: „Naivitás volna azt hinni, hogy itt valaha az lett volna a cél, hogy egy óriási merítésben válasszuk ki a legjobb jelölteket.” Ehhez már mi tesszük hozzá, hogy ha feláll egy ellenzéki koalíció, nyilvánvalóan nem a jelöltek kiválasztásával zárják, hanem azzal kezdik az előkészületeket. Már csak azért is, hogy a sértődések, ellenérdekek, megbontási kísérletek ne zúzzák szét idejekorán az együttműködést. Ez volna a logikus, éppen ezért feltételezzük a baloldali összefogás irányítóiról, hogy már réges-régen kiválasztották azt a személyt, akit felépítenek Orbán Viktor kihívójaként.

Országszerte lényegében már meg is hozták a legfontosabb döntéseket. Az egyéni választókerületek mintegy felében vagy egy jelölt árválkodik, vagy nyilvánvaló, hogy ki fog győzni kettejük-hármójuk közül. Mindez szöges ellentétben áll az előválasztás hivatalos marketingszövegével, hogy tudniillik itt az emberek döntenek majd, a pártok pedig fegyelmezetten tudomásul veszik az eredményeket. Valójában réges-régen „leboltoltak” mindent. Az előválasztásnak pusztán az a célja, hogy év végéig fenntartsák a közfigyelmet, aktivizálják az ellenzéki tábort, a jelöltek ismeretségét feltornásszák a gyakori sajtómegjelenésekkel.

A közvéleményt természetesen az érdekli a leginkább, kit tartanak alkalmasnak közös miniszterelnök-jelöltnek. Erre a kérdésre akkor tudunk biztos választ adni, ha megnézzük, nagyjából egy évvel ezelőtt, amikor az előválasztás érdemben is felmerült, ki hordozta a szavazatmaximalizálás reményét az ellenzéki oldalon. A válasz egyértelmű: Karácsony Gergely. Ő az egyetlen vezető politikus az ellenzéki táborban, aki valóban fontos és jelentős eredményt ért el, amikor az önkormányzati választáson legyőzte Tarlóst Istvánt. Különösen alkalmasnak tűnt Karácsony azért is, mert Medgyessy Péterhez hasonlóan jól alakította a kicsit buta, de kedves, sármőr politikus szerepét: a magyar választók egy része fogékony az efféle mutatványra. Csakhogy időközben drámaian megváltozott a helyzet. Budapest gazdátlanná vált, a közbiztonság, köztisztaság leromlott a városban. Nyárra ellehetetlenült a közlekedés is, a feladatához nem értő, azzal nem törődő városvezetés mulasztásai miatt óriási dugók alakultak ki. Megtépázta a főpolgármester tekintélyét a nyelvvizsgabotrány is. Mindezek következtében Karácsony ma már nem az az ellenzéki tábor kikezdhetetlenül népszerű, győzelmet megtestesítő figurája, sokkal inkább erélytelen, gyenge és hazudós politikus. Nemhogy kétséges a győzelme Orbán Viktor ellen, de fél évvel a választások előtt hétről hétre olvad a népszerűsége, könnyen lehet, hogy jövő év elejére eléri a kritikus határt, ahonnan nincs visszatérés.

Sehol sincs megírva, hogy a baloldali bábszínház bábjátékosai ne módosíthatnának az eredeti forgatókönyvön. Ha Karácsonytól megvonják a bizalmat, logikusan Dobrev Klára ugrik az élre. Dobrevvel azonban két aprócska probléma van: Gyurcsány Ferenc felesége, és elég magas az elutasítottsága. Márpedig Márki-Zay Péternek igaza van, amikor arról beszél, hogy az ellenzék nem tud választást nyerni fideszes átszavazók nélkül. Nos, Dobrev Klára esetleges jelöltsége nemhogy kizárja a bizonytalan kormánypártiak átszavazását, de elriasztaná az ellenzéki szavazók egy részét is. Jakab Péter jelöltsége érdemben nem merülhet fel, őt a jobbikos szubkultúrán kívül gyakorlatilag senki sem tartja alkalmasnak az ország vezetésére, még azok sem, akiknek máskülönben tetszenek bunkó és álkemény parlamenti felszólalásai. Teljesen esélytelen a jelöltségre a mára elkopott Fekete-Győr András, valamint a csalódott jobboldaliak csekély hányadának szimpátiáját remélő kisvárosi polgármester, Márki-Zay Péter is.

Akad még egy lehetősége teljes összeomlás esetére a döntnököknek: külső embert hozni miniszterelnök-jelöltnek. A kínálatból Bajnai Gordon tűnik a legalkalmasabbnak, hiszen vele el tudják játszatni a szakértői kormány vezetőjét, aki nem kötődik egyetlen párthoz sem, de megtestesíti az összefogást. Csakhogy Bajnai óvatos duhaj, egyáltalán nem biztos, hogy politikai ambíciók fűtik. 2014 óta, amikor pártja, az Együtt–PM uniós mandátumát átadta Jávor Benedeknek, visszavonult a közélettől. Egykori, Gyurcsány Ferencet felváltó válságkormányzása, amely egyenes úton vezetett a fideszes kétharmadhoz, nyilvánvalóan óvatosságra inti. Bajnai Gordon egyébként sem alkalmas arra, hogy a hátán vigyen egy kampányt, hogy naponta ütközzön politikai ellenfeleivel, és mivel mostanáig nem ambicionálta politikai szerepét, a legvalószínűbb, hogy kimarad az ellenzéki összefogásból. Ahogyan más, jelentéktelen és esélytelen baloldali politikustársai is, Pálinkás Józseftől Szanyi Tiborig hosszú a sora azoknak, akik hangosak békeidőben, de amikor beindulna a fideszes kampánygépezet, azonnal kitűnnének alapvető hiányosságaik.

A startpisztoly tehát eldördült. Hogy ki szakítja át a célszalagot, néhány hét múlva kiderül. De hogy valahol külföldön, az ellenzéki jelöltek tartótisztjei már valószínűleg mindenről előre döntöttek, eléggé nyilvánvaló. Éppen ezért az előválasztást annak kell tekinteni, ami: olcsó színjátéknak. A polgári oldalnak teljesen mindegy, ki lesz a baloldal miniszterelnök-jelöltje, bárkit le lehet, és le is kell győzni jövő tavasszal.