A déli határokat sújtó migrációs hullámot sikerült megállítanunk, de azért ne legyünk naivak: Európára olyan nyomás nehezedik, hogy sajnos borítékolható, ez az esztendő sem lesz könnyű. Ráadásul egyértelmű, vannak olyan hatalmak, amelyeknek kifejezetten az a célja, hogy migránsokkal árasszák el Európát – mondta a Demokratának Tuzson Bence kormányzati kommunikációért felelős államtitkár, akivel a határvédelemről, a kvótákról, a béremelésekről és az ellenzék hatalmi játékairól is beszélgettünk.

– Az ünnepek előtt a berlini merénylet rázta meg Európát, amelynek során egy tunéziai férfi egy kamionnal a karácsonyi vásárba hajtott, majd újév napján egy isztambuli szórakozóhelyen ölt meg több tucat embert az ISIS egyik katonája. Az újabb szomorú eseteknek lesz hatása az unió menekültpolitikájára? A németeket elgondolkodtatja legalább a fővárosukban történt tragédia?

– Az ilyen eseményeknek egész Európára hatásuk van. Bár már jó néhány szomorú eset történt a kontinensen az elmúlt időszakban, ezeket a tragédiákat nem lehet megszokni, nyilván a német közvélemény is sokat foglalkozik majd a történtek tanulságaival. Az más kérdés, hogy az európai politikában mikor lesz változás. Európa biztonsága az utóbbi másfél-két évben jelentősen megváltozott, ennek pedig egyértelműen a bevándorlás az alapvető oka, illetve a migrációhoz való brüsszeli hozzáállás. Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Parlamentben mindenkit közös cselekvésre szólított fel. Azonban látható, hogy ez a terrortámadások ellenére sem valósult meg. Nekünk az az elsődleges feladatunk, hogy megtegyünk mindent Magyarország és a magyar emberek biztonságáért, illetve hogy hazánkat olyan hellyé tegyük, ahol nem fordulhat elő hasonló tragédia. Ezért akarjuk megakadályozni a betelepítési kvótát, ami a migránsokkal együtt a terrorizmust is behozná az országba. A biztonsági szerveknek nincs könnyű dolguk, hiszen rengetegen érkeztek Európába illegálisan, ezrekről, tízezrekről nem tudjuk pontosan, hol tartózkodnak, és hányan lehetnek közülük potenciális terroristák. A biztonság megteremtését éppen ezért az alapoknál kell elkezdeni, a határvédelemnél, tehát meg kell állítani a migrációt, és aki illegálisan tartózkodik itt, azt haza kell küldeni. Ezért mondjuk el Európa-szerte, hogy amint mi megvédtük a déli határainkat, úgy erre a feladatra az Európai Uniónak is sokkal nagyobb figyelmet kell fordítania.


– A mai uniót elnézve boldognak nevezhetjük azt az országot, ahol december közepén egy ismert televíziós műsorvezetőnő átigazolása egyiktől a másik ellenzéki tévéhez napokig vezető hír lehetett. Az eddigi, illetve a tervezett lépésekkel, a fizikai határzár megerősítésével, a határvadászok létszámának növelésével továbbra is fenntartható lehet ez a békés állapot?

– A déli határokat sújtó migrációs hullámot sikerült megállítanunk, de azért ne legyünk naivak: Európára olyan nyomás nehezedik, a Földközi-tenger, illetve Törökország irányából is, hogy sajnos borítékolható, ez az esztendő sem lesz könnyű. Ráadásul egyértelmű, vannak olyan hatalmak, amelyeknek kifejezetten az a célja, hogy migránsokkal árasszák el Európát. Magyarország most valóban viszonylagos biztonságban van, ám nehéz megjósolni, hogy mi lesz holnap, holnapután. A magyar határokat a lehető legnagyobb erővel meg kell védeni, de amíg Brüsszel nem hajlandó véget vetni a jelenlegi bevándorláspárti politikájának, addig mi a szintünkön továbbra is kezelni fogjuk, de megoldani nem tudjuk ezt a problémát.


– A különböző uniós csúcsokon általában az a megszokott menetrend, hogy találkoznak az EU-s vezetők, napokig tárgyalnak, majd megállapodnak arról, hogy hamarosan folytatják a megbeszéléseket… Látszik valamilyen elmozdulás a közös álláspont irányába?

– Néha igen, néha nem. Ha van egy nagyobb visszhangot kiváltó esemény, olyankor gyakran úgy tűnik, hogy Európa vezető politikusai közelebb jutottak a megegyezéshez, majd minden visszatér a régi kerékvágásba. Ennek sok oka van. Az európai baloldal például, a saját értékrendjére hivatkozva, azt hirdette, hogy mindenkit be kell fogadni, s amíg nem tudják átlépni ezeket az ideológiai kereteket, nem tudnak szakítani az évekig, évtizedekig vallott elvekkel, addig nem fognak közelebb kerülni a megoldáshoz sem. De általánosságban is azt mondhatjuk, hogy a nyugat-európai politikai elit jelentős része felsőbbrendű kultúrának tekinti az európai kultúrát. Vagyis hozzá van szokva ahhoz, hogy az európai kultúra évtizedeken, évszázadokon, évezredeken keresztül hódító jellegű volt, azaz az expanziója, külső hatása erőteljesebb volt, mint más kultúráké. Ahová eljutott, ott teret is nyert magának. Ezért a politikai elitnek ez a része el sem tudja képzelni, hogy ide olyan emberek is érkeznek, akik teljesen elutasítják ezt a kultúrát, és saját kulturális összetartó erejük által képesek lesznek párhuzamos társadalomként élni, működni. Ez annyira nem fér bele ezen politikusok gondolkodásába, hogy még a tényekről sem vesznek tudomást, lásd a no-go zónák létének tagadását. Másrészt, ahogyan már említettem, vannak olyan hatalmak, amelyek kifejezetten fel akarják számolni az eddigi, nemzeti kultúrákra épülő Európát.


– Mintha a közép-európai térség népei, politikusai e tekintetben bölcsebbek lennének…

– Nem véletlen, hogy mi, magyarok, szlovákok, lengyelek, csehek egyféleképpen gondolkodunk ebben a kérdésben: a mi kultúránk, szemben a nyugat-európaival, néhány évtizedenként, évszázadonként folyamatos veszélynek volt kitéve, folyamatos expanziós hatások érték. Ezért amikor a kultúránkat támadás éri, a zsigereinkben van, hogy azonnal reagáljunk, meghúzzuk a falakat, képletesen és a valóságban is. Azt gondolom, most is világosan és helyesen látjuk ezt a helyzetet, Nyugat-Európában azonban sokkal lassabban ismerik fel a problémát.


– Sokak szerint fontos momentum lehet, ha az uniós bíróság dönt a kvótáról szóló észrevételek kapcsán. Mikorra várható érdemi előrelépés?

– Ez még egy hosszú folyamat lesz, ám az biztos, hogy a kvóták ügye számunkra nagyon jelentős kérdés. A bírósági döntés idén várható, de ennél is fontosabb a jövőre vonatkozó beletelepítési kvóta terve, amelyet ebben az évben várhatóan el akarnak fogadtatni a brüsszeli döntéshozatali folyamatokban. Mi azt szeretnénk, hogy ne telepítsék be azokat, akiket nem engedtünk be Európába, a kontinens másik felén, például Németországban, nyilván az a törekvés, hogy onnan vigyenek el migránsokat. Ezért amellett, hogy jogi úton meg kell védeni az igazunkat, a politika terepén sem lehetünk tétlenek, s nem szabad hagynunk, hogy áttereljék ezt a kérdést az európai jogalkotás más útjára. Hiszen ha ezt egyszerű belbiztonsági kérdésnek minősítik, ahol van közös uniós hatáskör, akkor könnyen oda juthatunk, amit az Európai Bizottság is erőltet, hogy erről olyan döntéshozatali fórumok határozhatnak, amelyekben nincs vétójoga egyetlen tagországnak sem. De ha a kérdés valós tartalmát, hatását nézzük, s azt, hogy a csatlakozáskor nem mondtunk le arról a jogunkról, hogy eldönthessük, kikkel élünk együtt, akkor egyetlen ország véleménye sem hagyható figyelmen kívül. Ez esetben nem lehet megkerülni az Európai Tanácsot, amelyben minden tagállamnak, így Magyarországnak is vétójoga van.

Fotó: Somfai Sándor/Demokrata


– Donald Trump győzelme világszerte felháborodást, ijedséget, letargiát okozott a baloldaliak és liberálisok körében, bár vannak, akik azt mondják, a gyakorlatban nem lesznek földrengésszerű változások az Egyesült Államok politikájában. Ön mit gondol erről? Milyen hatása lehet Trump megválasztásának Európára, illetve hazánkra nézve?

– Azt biztosan tudjuk, hogy mi lett volna, ha folytatódik az előző időszak. Az ugyanis semmiképpen sem lett volna jó Magyarországnak, ha továbbra is igyekeznek ráerőltetni másokra, így ránk is, egy általuk elképzelt liberális ideológiai világot. Ugyanakkor furcsa, hogy miközben a politikai kapcsolatok mérsékeltek voltak az Egyesült Államokkal, a gazdasági együttműködés kiváló maradt, az Egyesült Államokban bejegyzett cégek nagyon fontos befektetők Magyarországon, s a katonai együttműködésünk is jó. Nekünk tehát arra kell törekednünk, hogy a magyar és az amerikai érdekek mentén megfelelő politikai együttműködés is kialakulhasson. Most, Trump győzelmével, erre esély nyílt, ezért jó hír az ő megválasztása, hiszen a nyilatkozatai alapján úgy tűnik, hogy az együttműködést nem ideológiai, hanem praktikus kérdésnek tekinti. Természetesen ezután is lesznek érdekkülönbségek Európa és az Amerikai Egyesült Államok között, de sokkal nagyobbnak látom egy kölcsönösen előnyös kompromisszum esélyét, mint korábban.


– Hazai vizekre evezve: idén is folytatódik az adócsökkentés politikája, jelentősen emelkedett a minimálbér és a garantált bérminimum, ezekbe a lépésekbe még az ellenzék sem nagyon tud belekötni. Legfeljebb azt pedzegetik, hogy ez egy folyamat kezdetét jelenti-e, vagy pedig már a 2018-as választásokra készül a kormány.

– Az ellenzék csak arról szeret beszélni, ami neki kedvező, ám szerencsére a matematika szabályai nemzetköziek, a számok egyértelműek. Magyarország gazdasága erősödik, s mi abban hiszünk, hogy az ország sikerességéhez az emberek sikere, a családok megerősítése és a munka becsületének visszaállítása nélkülözhetetlen. Ezért törekszünk arra, hogy amennyire a gazdaság ezt megengedi, a bérek és a nyugdíjak emelkedjenek. A mostani lépés kétségtelenül bátor volt, hiszen a minimálbér 15, a szakmunkás-minimálbér 25 százalékos növekedéséről beszélünk. A kormány azon az állásponton volt, hogy amennyiben a munkaadók és munkavállalók ebben megállapodnak, akkor ehhez mi is hozzátesszük a magunk részét, s csökkentjük a munkát terhelő adókat. A társasági adó egységes 9 százalékra csökkentésével az Európai Unióban ez lett a legalacsonyabb ilyen adó, emellett duplájára növeltük a kisvállalkozók adókedvezményét és a munkáltatói adókat idéntől öt százalékkal, 2018-ban pedig, az újabb béremelés mellett, további két százalékponttal csökkentjük. Ebből is látszik, hogy mind a béremelések, mind pedig az adó- és járulékcsökkentés tekintetében hosszú távon gondolkodunk. El kell oszlatni azt a tévhitet, hogy a magyar versenyképesség kulcsa az alacsony bérekben keresendő. Nyilván mondhatjuk, hogy ha egy tollat Magyarországon háromszáz forintért, Szlovákiában pedig négyszázért lehet előállítani, akkor a gyártó cég hazánkba fog jönni. De nem a bérekkel kell spórolni, hiszen vannak más lehetőségek is: egyszerűsíteni lehet a közigazgatást, hogy ezzel is terhet vegyünk le a vállalkozásokról, vagy éppen csökkenteni lehet az energiaárakat. Ez utóbbiról, az ipari energia árának csökkentéséről szól például a paksi atomerőmű bővítése, hogy ezzel is hosszú távon biztosítani lehessen az olcsó energiát.


– Politikai szempontból érdekes mozgásokat láthatunk, gondoljunk a Jobbik pálfordulására az alkotmánymódosítás ügyében, vagy épp arra, hogy egyre több helyről hallani az összellenzéki, a DK-tól a Jobbikig terjedő összefogás szükségességéről a Fidesszel szemben. Mire számít a hazai közéletben 2017-ben?

– Valóban tanulságos, hogy amikor egy nemzeti sorskérdésről kellett dönteni, az Alaptörvény módosításáról, akkor az ellenzék sajátos koalíciót alkotva megakadályozta ezt a lépést. Az ellenzéki pártok vezetői, Gyurcsánytól Vona Gáborig, a pénzért és a hatalomért láthatóan mindenre képesek. Ám számunkra nem az a fontos, hogyan alakulnak az ellenzék hatalmi játékai, például hogyan lesz egy radikális jobboldalinak deklarált pártból elvek nélküli politikai szervezet, vagy hogyan egyezkednek és keresnek miniszterelnök-jelöltet a baloldali pártok. Nekünk arra kell koncentrálni, hogy azon az úton, amelyen elindultunk, tovább tudjunk menni. Olyan sikereket értünk el, amelyekre egy évtizede még csak gondolni sem mertünk. Hat éve hazánkat még Görögországgal emlegették egy lapon, ma a gazdaság jó állapotban van, Magyarország erősödik, csökkennek az adók, emelkednek a bérek, egyre több pénz marad a családoknál, a munkanélküliség rekordalacsony 4,5 százalékos, a határainkat és a magyar emberek biztonságát is meg tudjuk védeni. Számos jel mutat tehát arra, hogy jó úton járunk, helyes az irány, és ezt nem szabad kockáztatni.

Bándy Péter