Helyre kell állítani Európa versenyképességét

– Milyen az élet az új minisztériumban?

– Bóka János miniszter vezetésével gőz­erővel dolgozunk a magyar érdekek érvényesítéséért, brüsszeli és budapesti kollégáinkkal közösen. Feladatunk nem egyszerű, de rendkívül fontos. Ez egy igazi küldetés, különösen azért, mert az EU-ban sorsdöntő időszak elé nézünk, és közeleg hazánk második soros uniós elnöksége is.

– Milyen prioritásokat, milyen értékeket kell közvetítenie Magyarország Európa-politikájának? Azaz milyen Európát szeretne látni?

– Olyan Európát, amely a nemzetállamok Európája, egy olyan Európa, amely visszatér a gyökereihez. Egy erős Európát szeretnénk, amely a világban meghatározó szereplő. A korábbi évtizedekben az is volt, de láthatóan az elmúlt időszakban visszaesett, elhalványult a jelentősége.

– Mi ennek az oka?

– Többek között az, hogy a külső kihívásokra rossz válaszokat adott. Ahelyett, hogy az Európa erejét jelentő sokféleséget ápolnák és kiaknáznák, Brüsszel elnyomja a sokféleséget, és tudatosan rájátszik a válságokra, hogy növelhesse a központosítást. Az elmúlt évtizedben rendre azt láthattuk, hogy maga Európa a válságokból gyengébben került ki, csak a bürokrácia erősödött meg. Folyamatosan veszít erejéből a globális piacokon, de minden más vonatkozásban is – politikai, gazdasági, kutatási és innovációs pozíciójából, képességeiből is.

– Ennek fényében melyek a jövő évi magyar uniós soros elnökség fő prioritásai?

– Több pontot beazonosítottunk, de még nem készült el a végleges program. A legfőbb általános prioritás a versenyképesség, ami visszaállítja Európa helyét a világban. Ez persze vissza is vezet bennünket azokhoz az értékekhez, amelyeket mi fontosnak tartunk, így a szuverenitáshoz is. Nagyon fontos számunkra a demográfiai válság kezelése. Ez sújtja Magyarországot is, de láthatóan az elmúlt évek családpolitikai intézkedései jó válaszok a népesedési válságra. Összetett kérdésről van szó, összefüggésben áll a bevándorlással is, a magyar elnökség beépítené a magyar jó gyakorlatot és a családvédelmi intézkedéseket, illetve a gyermekvállalást ösztönző kormányzati programokat is. Mint öt fiú édesapja, különösen elkötelezett vagyok ebben a témában. Nyugat-Európában a népesség kizárólag a bevándorlók miatt nő, ez párosul azzal, hogy a legtöbb országban munkaerőhiánnyal küzdenek, és úgy gondolják, hogy bevándorlókkal pótolható az európai népesség, és a hiány, amivel a gazdaságok küzdenek. Brüsszel ezért is ragaszkodik ahhoz, hogy minél több migránst fogadjunk be, és osszuk szét a már itt tartózkodókat. Mi egy másik iskolát képviselünk: a magyar családokat támogatjuk, hogy a vágyott gyermekek megszülethessenek, és védjük Európa biztonságát a külső határok ellenőrzésével, ami meghatározó jelentőségű. A magyar kormánynak is köszönhető, hogy eltérő előjelekkel ugyan, de a demográfiai kihívások ma már napirenden szerepelnek Brüsszelben, lehet és kell is beszélni a magyar modellről. A konzervatív megközelítéssel nem vagyunk egyedül, Lengyelországban is a csukott ajtók politikáját képviseli a jobboldali kormányt, nem akarják, hogy a tagállamokra rákényszerítsék a bevándorlókat. Az állam- és kormányfők korábban megállapodtak, hogy egyhangúlag döntenek a migráció szabályozásárról, de – Magyarországot és Lengyelországot jogi trükkökkel megkerülve – éppen most akarnak áterőltetni a brüsszeli döntéshozatalon egy olyan rendeletet, amely Brüsszelnek teljhatalmat adna, hogy mikor, hová, mennyi migránst telepít. A helyzet a déli határunkon is egyre drámaibb, már lőnek is az illegális bevándorlók. A demográfia és a migráció kérdése bekerült egyébként a trió, azaz az egymást követő három soros elnök közös elnökségi programjába is. Az EU 2015-től láthatóan nem tudott jó választ adni ezekre a kérdésekre. Sajnos továbbra is azt a benyomást kelti, hogy bárki bejöhet ellenőrzés nélkül. Ez felelőtlen hozzáállás, hiszen szükség van arra, hogy a külső határokat védjük, a migrációt megállítsuk, és szükség van arra is, amit Magyarország is képvisel, hogy helyben kell segíteni a bajban lévő országokat, ahonnan az illegális migráció elindul. Biztos, hogy nem fogjuk hagyni, hogy Magyarország migránsgettóvá váljon. Szintén prioritás az EU nyugat-balkáni bővítése, valamint az európai védelmi politika, különösen a védelmi ipar erősítése.

– Európa számos kihívással néz szembe. Az Európai Bizottság az európai érdekeket képviseletében lép fel?

– Gyakran nehéz meghatározni, milyen érdekeket képvisel az Európai Unió, gondoljunk csak az ukrán gabona ügyére. Több közép-európai ország pia­cát nagyon súlyosan érinti, hogy ellen­őrizetlenül ráömlik egy olyan termék, amelyről sem a minőség, sem a technológia vonatkozásában nem tudunk semmit, nem vonatkoznak rá az európai uniós szabályok, és ráadásul dömpingáron érkezik. Eredetileg arról volt szó, hogy nem is az európai piacra, hanem tranzitálással a külső piacokra kerül a gabona az éhezés, a szegénység elleni küzdelem magasztos eszméje jegyében. Ebben a helyzetben az Európai Unió ahelyett, hogy az európai országok piacát óvná, valamilyen külső érdekeket szolgál, és nem védi meg a tagországokat, pedig éppen ez lenne a feladata. Sajnos az is egyértelmű, hogy mivel néhány hónap múlva választások lesznek Európában, a bürokraták már szinte csak arra figyelnek, hogy mi lesz az ő karrierjükkel. Az állásaikat akarják mindenképpen bebiztosítani. Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben Magyarország semmiképpen sem támogathat egy átgondolatlan uniós költségvetés-módosítást sem.

– Brüsszelben arra is törekednek, hogy az úgynevezett kockázatmentesítés jegyében szétválasszák a kínai és az európai gazdaságot. Ez érdekünkben áll?

– Nem. Az elmúlt időszakban Kína Magyarország legnagyobb Európán kívüli partnere lett, és hozzánk érkezik a legtöbb kínai beruházás. Mi azt képviseljük, hogy fenn kell tartani a kapcsolatot minél több országgal és piaci szereplővel, és ez nemcsak gazdasági, hanem kereskedelmi, infrastrukturális, tudományos kapcsolatot is jelent. Európa világgazdaságban betöltött szerepe folyamatosan csökken, Kínáé viszont nő. A kapcsolat fenntartásában vagyunk érdekeltek, ellenkező esetben ugyanis Európa nagyot veszít, komoly kárt szenved a versenyképessége. Magyarország és Kína együttműködése sikertörténet, és a kormány elkötelezett, hogy ezt a sikertörténetet továbbvigyük és fejlesszük.

– Milyen eszközök vannak az őshonos nemzeti kisebbségek védelmére Európában? Mennyire partner ebben az Európai Bizottság, amely a Minority SafaPack európai polgári kezdeményezés sikere ellenére sem vette napirendre a témát?

– Ez olyan kérdés, ami az alapvető demokráciafelfogáshoz is kapcsolódik. Az EU folyamatosan azt állítja magáról, hogy az egyik legfontosabb értéke a demokratikus berendezkedés védelme, a jogállamiság őrzése. A demokrácia alapjai közé tartozik, hogy az állampolgárok szabályozott kezdeményezéseit figyelembe kell venni. Az őshonos nemzeti kisebbségek ügye ötvenmillió uniós polgárt érint, ráadásul tizenegy tagállamból összegyűlt 1,3 millió aláírás támasztja alá a jelentőségét. Ehhez képest az Európai Bizottság egy laza kézmozdulattal lesöpörte az asztalról. A bizottságnak van jogi felhatalmazása arra, hogy kezdeményezzen egy átfogó kisebbségvédelmi jogi rendszert. Van az uniónak hatásköre arra, hogy ezt a kérdést szabályozza, a sokszínűséget, a nyelvhasználatot védje. Mégis, Brüsszel csak az Európai Bíróság döntése miatt foglalkozott bármennyit is a kezdeményezéssel. Különös ez főleg annak a lopakodó hatáskörelvonásnak a fényében, amire az Európai Bizottság folyamatosan törekszik. Rendkívül igazságtalannak és jogellenesnek érzem azt, hogy a kisebbségi kérdéssel nem foglalkozik Brüsszel, a migránsok jogaival viszont igen.

– Mi a helyzet a nemzeti kisebbségek védelmében Ukrajnában?

– Magyar nyomásra végül is bekerült a csatlakozási feltételek közé, hogy Ukrajnának tiszteletben kell tartania a nemzeti kisebbségek jogait. A Velencei Bizottságnak három határozata is van arról, hogy Kijev megsértette az Európa Tanács általános kisebbségvédelmi rendelkezéseit. A napokban is nyilvánosságra hoztak egy dokumentumot, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy Kijevnek érdemi lépéseket kellene tennie ebben az ügyben. Korábban az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése magyar delegációjának tagjaként a kollégáimmal együtt a testületben is felhívtuk a figyelmét a kárpátaljai magyarság jogfosztottságára. Az oktatási és a nyelvtörvény hadat üzen a magyar oktatásnak és a magyar nyelvnek, ami nem mellesleg az unió egyik hivatalos nyelve. A magyar álláspont az, hogy ameddig ezt Ukrajna nem rendezi, addig nem csatlakozhat az európai államok közösségéhez. Ukrajna vonatkozásában számtalan más jogállamisági probléma is felmerül, de ezeken belül számunkra a legfontosabb az, hogy a magyar kisebbség életét, megélhetését, jövőjét ne fenyegessék.

– Általánosságban véve milyen szerepet kéne játszania az Európai Uniónak az ukrajnai rendezésben? Egyáltalán osztottak lapot az EU-nak?

– Az EU láthatóan osztott magának lapot, de az eddigiekhez képest teljesen rossz felfogással. Korábban az EU úgy próbálta a válságokat megoldani, hogy a feleket tűzszünetre és békére ösztönözte. A minszki megállapodások létrehozásában több nagy uniós tagállam is aktívan részt vett annak érdekében, hogy az orosz–ukrán konfliktus ne eszkalálódjon, ne legyen hatással az európai emberekre és gazdaságra. Ehhez képest ma az unió nem a konfliktus megoldása érdekében dolgozik, hanem minden döntésével fenntartja a háborút és az eszkalációt kockáztatja. A háború és az értelmetlen brüsszeli szankcióik miatt megugrottak az energiaárak, sérült Európa versenyképessége, az európai emberek mindennapi életét befolyásolják az események. Nem állítom, hogy az Európai Unió önállóan képes ezt a válságot megoldani, hiszen láthatóan itt egyéb érdekek is vannak, de az EU fontos szerepet játszhatna a tűzszünet és a béke érdekében. A magyar álláspont egyértelmű ebben a kérdésben is. Beszédes, hogy mindeközben a hegyi-karabahi konfliktusra reagálva az unió tűzszünetre és békére szólította fel a feleket. Erre lenne szükség Ukrajna esetében is.