Az elmúlt hónapok számtalan emlékezetes belpolitikai eseményének egyike a Magyar Televízió szeptember 18-i ostroma. Az ezt követő két napban, illetve különösen október 23-án a rendőrség brutalitása volt feltűnő, a Szabadság téri ostrom alkalmával viszont az szúrhatott szemet, hogy a hatóságok mennyire tehetetlennek látszanak. Múlt héten napvilágot látott a hivatalos vizsgálati jelentés.

A rendőrséget váratlanul érte a balatonőszödi Gyurcsány-beszéd nyilvánosságra kerülése, illetve a hazug kormányfő távozásáért indult tüntetéssorozat. A felkészületlenséget jelzi, hogy már akkor sem volt minden rendben, amikor még békésen és törvényesen zajlottak az események. Álljon itt egy jellemző példa abból az ORFK-jelentésből, amelyet a dr. Ignácz István Pest megyei rendőrfőkapitány által vezetett tényfeltáró bizottság készített. „…r. ezredes szeptember 18-án 16.00 órakor kapta az utasítást a … vezetőjétől, hogy 18.00 órára jelenjen meg a Kossuth téren, mivel ő fogja ellátni a helyszínparancsnoki feladatokat szeptember 19-én 06.00 óráig. (…) … r. ezredes a meghallgatása során arra nem emlékezett, hogy a helyszínparancsnoki teendőket kitől vette át, és azt sem tudta, hogy a Kossuth téren az átadás-átvételkor milyen nagyságú rendőri erő vett részt a biztosításban.” Mint látható, a meg nem nevezett rendőrezredes (a jelentésben minden nevet kipontoztak) az alapvető információkkal sem volt tisztában – ebből következően valószínűleg nem is a szabályok betartásával került sor az átadás-átvételre. A bajok persze, mint tudjuk, csak később kezdődtek. A tévéostrom este tíz óra körül volt, amikor egy csoport végül bejutott a tévé épületébe. Mint ismeretes, petíció beolvasására nem került sor. A csata kirobbanását így idézi vissza a jelentés. „A bevetési csoport az MTV székházához 22.05 órakor érkezett meg. Mivel a székház aulájában tartózkodó személyek felszólítása eredménytelen maradt, ezért … r. törzszászlós kényszerítő eszköz alkalmazása nélkül a csoportot kiszorította az objektumból. (…) Ekkor következett be első alkalommal a rendőrök megdobálása, mely miatt intézkedett a bejárati ajtó bezárására, illetve próbált segítséget kérni, mind TETRA, mind MOTOROLA szolgálati rádión, de a forgalmazására senki nem válaszolt.” Nem sokkal később az események még inkább eldurvultak. A rendőrségi erősítés az első, sikertelen hívások ellenére megérkezett a Szabadság térre, ám mint a vizsgálati jelentésből kiderül, nem teljes létszámban… „Szeptember 18-án 22.17 órakor érkezett az MTV székházához a Baranya Megyei RFK csapatszolgálati százada (5+66 fővel). Azért csak ekkora létszámmal, mivel a század 4. szakasza a Köztársaság térről a Szabadság térre történő menetvégrehajtása során leszakadt és nem találta meg a helyszínt.” Mindeközben egyre több ember gyülekezett a Magyar Televízió székházánál. A rendőrségi jelentés szerint a tömeg összetétele nagyjából így nézhetett ki: „nagyon kemény, agresszív csoport: 50-100 fő, támogató, szándékerősítő mag: 100-200 fő, háttérben tartózkodó, bámészkodó, fotózó: több ezer fő”. A tényfeltáró bizottság szerint tehát maximum háromszáz főre volt tehető azok száma, akik valamilyen módon támadták a rendőröket, illetve be akartak jutni a televízió épületébe. A rendőrség tehetetlensége szempontjából ez azért fontos momentum, mert már 20 órakor – tehát a zavargások előtt – mintegy 320 rendőr volt a Kossuth téren. Igaz, a jelentés szerint közülük ötvenen átmentek a közeli Képviselői Irodaházhoz, ám a zavargások kitörésekor, este 10 óra után ennél nagyobb, körülbelül 80 fős erősítés érkezett az MTV-hez. Röviden összegezve: az egymástól karnyújtásnyi távolságban lévő Kossuth téren és Szabadság téren röviddel 22 óra után mintegy 350 rendőr tartózkodott. Ennyien sem tudták kezelni a háromszáz ostromlót, megelőzve ezzel a későbbi eseményeket. A következő órák dilettáns intézkedéseire néhány további jellemző idézet a jelentésből: „… r. alezredes által vezetett rendőri egység 23.39 órára érkezett az MTV-székházhoz. A vízágyúval a Nádor utcában a TV-székház közepéig tudtak csak eljutni, mivel a mentők és a rendőrség szolgálati gépkocsijai teljes szélességben tömegesen elzárták az utat, és lehetetlenné tették a közlekedést. Ekkor megfordultak a vízágyúval és mintegy 100 fős tömegoszlató kötelékkel a TV-épület déli oldalánál, a Szabadság téren felsorakoztak.”

Egy másik alegység még furcsább története: „Az alegység a térre befordulva pár métert jutott előre, amikor heves kőzápor fogadta őket, és a tömeg bekerítette a rendőröket. … r. százados ekkor észlelte, hogy a téren rajtuk kívül és a még harcoló, de már magára hagyott vízágyún kívül más rendőri erő nem tartózkodott, tehát a korábban kapott utasítás értelmét vesztette, mivel nem volt kit megerősítenie. Utasítást adott a visszavonulásra, azonban a tapasztalatlan állománya nem a kitörést választotta, hanem a székház főbejárata melletti sarokba menekült. A tüntetők teljesen a közelükbe mentek, közvetlen kőzáport zúdítottak rájuk, melynek következtében sokan megsérültek.” Mindezeken kívül kiderülnek a jelentésből olyan kapitális hibák is, mint például az, hogy a televízió lépcsőjén védekező századot az MTV-székházból hátulról locsolták rendőr társaik. Ez csupán szakmai hiba, az azonban súlyos mulasztás, hogy a kivezényelt baranyai rendőrök közül kilencen nem rendelkeztek pajzzsal, míg tízen bevetési sisakkal. Így pedig kész csoda, hogy egyikük sem szenvedett maradandó sérülést, vagy halt meg a kőzápor és az ütlegelés következtében. A jelentés öszszegzése mindebből következően finoman fogalmazva nem hízelgő az érintett rendőri vezetőkre nézve. „A tervszerűség elemei nagymértékben mellőzésre kerültek. A döntések előkészítéséhez szükséges törzsmunka nem folyt, helyzetnyilvántartás, a helyzetelemzések, a számvetések, az előzetes intézkedések, az azonnal foganatosítandó rendszabályok kidolgozásra nem kerültek, így a kiadott döntések legtöbbször ötletszerűek voltak. (…) A Kossuth téren lévő beosztott parancsnoki állomány az MTV-székházánál kialakult helyzet során több esetben is kezdeményezte, hogy egysége kerüljön átirányításra a Szabadság térre, de ez általában elutasítást nyert, vagy később került végrehajtásra. (…) A védekező taktika alkalmazása során a helyszíni egységek parancsnokai nem hoztak létre kiemelő és elfogó csoportokat az agreszszív támadó, hangadó személyek kiemelésére. (…) A személyi állomány felszereltségben mutatkozó hiányosságok, az elmaradt és szakszerűtlen elöljárói intézkedések összességében járultak hozzá ahhoz, hogy a rendőri tevékenység kudarcot vallott és számos rendőr ennek következtében megsérült.” A jelentés tartalmával Bene László országos rendőrfőkapitány is egyetértett, ám cáfolta azokat a híreket, miszerint Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitánynak mindezek után távoznia kellene posztjáról. Bene úgy fogalmazott, bár a budapesti főkapitány követett el hibákat, de a történtek az alkalmasságát nem kérdőjelezik meg. Gergényi Péter azonban rosszallását fejezte ki a leírtak miatt. Szerinte a tényfeltáró bizottság vezetője, dr. Ignácz István Pest megyei rendőrfőkapitány elfogult. „Szerény véleményem szerint nem várható el objektív és elfogulatlan véleményalkotás olyan főkapitánytól, aki az elmúlt évek során nem titkoltan a budapesti rendőr-főkapitányság vezetői beosztására pályázik” – írta a jelentés nyilvánosságra kerülését követően Gergényi. Ignácz István persze cáfolta budapesti kollégája szavait, és talán sikerült is volna elterelni a figyelmet a lényegről a nyilatkozatháborúval, ha a hét második felében nem derült volna fény egy újabb furcsaságra, nevezetesen arra, hogy a rendőrség éleslőszert használt a tévénél a figyelmeztető lövések leadásakor. Az újabb ügy Balog Zoltán nyilatkozata kapcsán robbant ki. Az Országgyűlés Emberi Jogi Bizottságának fideszes elnöke arra hivatkozott, hogy Császár Attila, a Hír Tv riportere az ostrom éjjelén töltényeket kapott egy tüntetőtől, amelyeket be is mutatott a közvetítés alkalmával. Mint ismeretes, az esetnek folytatása is lett: a töltényeket a kabátzsebébe tette és megfeledkezett róluk. Hosszú napokkal később a Parlament épületébe tartott, amikor a detektoros kapun fennakadt – őrizetbe vették, s bár hamarosan elengedték, eljárás indult ellene. A rendőrség Balog Zoltán nyilatkozatának napján elismerte, valóban éleslőszert használtak a figyelmeztető lövések leadásánál. Németh Lajos, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivőhelyettese azt mondta, kollégái 28 figyelmeztető lövést adtak le az este folyamán saját testi épségük védelme érdekében, s ezek a lövések személyi sérülést, anyagi kárt nem okoztak. Hozzátette azt is, hogy a rendőrségi törvény, valamint a Rendőrség Szolgálati Szabályzata alapján a figyelmeztető lövés nem minősül fegyverhasználatnak. – Nem csupán az a furcsa, hogy éleslőszert használt a rendőrség a figyelmeztető lövések leadásakor – mondta a Demokratának Balog Zoltán. – Ami legalább ekkora probléma, hogy azon az éjjelen Császár Attila egy kilövetlen lövedéket is kapott, amit bemutatott a közvetítés során. Feltételezhető, hogy ezt elveszítette egy rendőr, s így nagy kérdés, hogyan számolt el a rendőrség a Szabadság téren kilőtt, illetve ki nem lőtt lőszerekkel. Bízom benne, hogy hamarosan ezzel kapcsolatban is reagál az ORFK – tette hozzá a honatya. A figyelmeztető lövések kapcsán érdemes megjegyezni, hogy szemtanúk szerint a rendőrök a levegőbe lőttek. Szakértők azonban állítják, hogy olyan helyen, ahol a közelben épületek, fák vannak (mint például a Szabadság tér), a puha talajba kell lőni, mert a falakon, fákon megpattanó lőszerek súlyos sérülést is okozhatnak. A szeptember 18-i éjszaka történései még minden bizonnyal hosszú ideig témát jelentenek. A rendőrség tehetetlensége néhány száz tüntetővel szemben intő jel, ám mindez nem terelheti el a figyelmet egy ennél is botrányosabb rendőrségi akcióról, az október 23-i brutalitásról. S persze arról sem feledkezhetünk meg, hogy a tévéostrom éjszakájának eseményeiért és a nemzeti ünnepen látott kegyetlenségekért a rossz döntések sorozatát hozó rendőri vezetőknél is nagyobb felelősség terheli a hazug kormányfőt és a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó kormánykoalíciót. Bándy Péter

Megválaszolatlan kérdések A Demokrata megkereste az Országos Rendőr-főkapitányságot is, ahol azt a tanácsot kaptuk, hogy kérdéseinkkel írásban forduljunk Garamvölgyi László szóvivőhöz. Levelünket még múlt héten el is juttattuk Garamvölgyi úrnak, lapzártánkig azonban nem kaptunk tőle választ. Többek között a következő két kérdést tettük fel neki: – Szerepel a jelentésben a Baranya Megyei RFK helyszínre vezényelt erői kapcsán az a jelző is, hogy tapasztalatlan állomány. Hogyan döntötték el, hogy a rendőri állomány mely tagjait rendelik/vezényelik oda? – Kiderült, hogy éleslőszerrel adtak le figyelmeztető lövéseket. Ez bevett gyakorlat? Elméletben lehetett volna olyan helyzet, hogy nem csupán figyelmeztető lövés leadására használnak éles lőszert?