Higgyük el végre: erős nemzet vagyunk!

– „Magyarország készen áll, hogy az érintett övezetekben, így a Száhel-övezetben is részt vegyen az ottani helyzet stabilizálásában és gazdasági, egészségügyi, katonai segítséget is nyújtson” – nyilatkozta a napokban Orbán Viktor miniszterelnök. Hogyan tud hazánk segíteni Észak-Afrikában?

– Tektonikus mozgások szemtanúi vagyunk a világban. Számos jele van annak, hogy az évtizedeken át tartó egyensúly felborult. A Krím elfoglalása, a brexit, a Covid és végül a háború – mindezek kiszámíthatatlan következményekkel járnak. A háború okozta gabonaválság, a szankciók nyomán bekövetkezett globális gazdasági krízis felerősítette a migrációs mozgásokat. Az afrikai országokban sorban törnek ki puccsok, felborul az eddigi rend. Egy globalizált, összekapcsolódott világban Magyarország biztonságát nagyon hamar megérinti az, ami Afrikában történik. Ha a Száhel-övezet, Csád borul, az újabb milliós migrációs és terroristahullámokat indít el. A mi érdekünk a béke és a stabilitás abban a régióban is, ha ugyanis a káosz eluralkodik, az tovább erősíti az illegális migrációt, újra megerősödik a fundamentalista terrorizmus, megélénkül a drogkereskedelem és sorolhatnám. Ezek megelőzése rendkívül fontos nekünk. Az afrikai országokban meg kell teremteni a lehetőséget a helyben maradáshoz olyan alapvető dolgokkal, mint az egészséges ivóvíz, a megfelelő táplálék és egészségügyi ellátás, valamint a biztonság. Ehhez civil és katonai segítségnyújtásra egyaránt szükség lesz az európai országok részéről is. Közülük több azonban már elveszítette a helyiek bizalmát a gyarmati múlt és annak jelenkori hatásai miatt. A közép-európai országokkal szemben ez nem áll fenn, így például nekünk vagy a cseheknek jelentős bizalmi tőkénk van ebben a térségben. Folynak már tárgyalások az érintett országokkal, és zajlanak olyan előkészületek, amelyek egy komplex, humanitárius, gazdasági és akár katonai segítségnyújtásra irányulnak. A Magyar Honvédség több évtizede rendszeresen részt vesz különböző külföldi missziókban, így tapasztalat bőséggel van. Magyarország humanitárius segítséget már most is nyújt a Hungary Helps programban, Csádban jelenleg is kint van egy magyar humanitárius misszió, magyar orvosok segítik az ottani menekülttáborokban lévők és lakók egészségügyi ellátását, de készek vagyunk akár komplexebb segítséget is nyújtani a térség stabilitásának megőrzéséhez, hiszen Európa és Magyarország biztonsága a tét.

– Ezt a tapasztalatot pedig tovább mélyíti, hogy ismét magyar vezetőt választottak egy nemzetközi misszió élére.

– Így van, 2024 januárjától Sticz László vezérőrnagy vezeti majd parancsnokként az EUFOR szarajevói misszióját. Emlékezhetünk, nem is olyan régen, 2021–2022 között a NATO koszovói missziójának volt magyar parancsnoka Kajári Ferenc vezérőrnagy személyében; ez azért jól jelzi, hogy a nemzetközi szövetségi rendszereinkben milyen bizalom és szakmai elismerés övezi a magyar katonákat.

– Már hónapok óta magasabb fokozatba kapcsolt a toborzás. Van már valamilyen látható eredmény?

– Böröndi Gábor vezérezredessel új megközelítést vezettünk be a toborzásnál. „Embert a vasra” – felkiáltással, célzottan a honvédség új, modern fegyverrendszereivel felszerelt egységeibe toborzunk fiatalokat. A drága csúcstechnológia kezelésére a legjobbakat várjuk, kiemelt, 737 ezer forintos bruttó kezdő illetményért. Az első ilyen kampány a hódmezővásárhelyi MH Kinizsi Pál 30. Páncélozott Gyalogdandár Lynxszel felszerelt első zászlóalja teljes feltöltését célozta. A kezdeményezés remekül sikerült, az egynaposra tervezett bevonulást a csaknem ötszáz jelentkező miatt kétnapossá kellett átszervezni. A magyar katonai hagyományok miatt „gránátosnak” nevezett zászlóalj összes üres beosztását feltöltöttük. Azok, aki ide már nem férhettek be, de alkalmasak a szolgálatra, más alakulattól kaptak ajánlatot. Ennek az akciónak a tapasztalatait felhasználva az ősz egy következő ilyen lépést fog hozni, amikor a szocialista ámokfutás eredményeképpen leépült tüzérképességünket építjük vissza. Megérkeztek Magyarországra a 155 milliméteres önjáró tarackok, a német PzH 2000-ek, melléjük fogunk a tatai MH Klapka György 1. Páncélosdandárba tüzéreket toborozni. Itt is úgy járunk majd el, hogy a kiemelt feladatot kiemelt illetménnyel honoráljuk, de úgy, mint a Kinizsinél, nemcsak az újaknak, hanem természetesen az egész tüzérosztálynak, a már most ott szolgálóknak is megemeljük az illetményét.

– Szintén aktuális téma a Petőfi-laktanya átnevezése. Mi volt ennek az oka, talán nem kedveli a verseit?

– Ellenkezőleg, természetesen az egyik legnagyobb költőnek és hazafinak tartom. A kérdést kizárólag a katonai hagyományok szempontjából nézem, hiszen itt pusztán egy laktanya átnevezéséről döntöttem. Petőfi a magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, az irodalom hőseinek azonban kulturális életünkben állítunk emléket, a hadseregnek inkább a katonahősök emlékét kell ápolnia. Több egységet és laktanyát neveztünk át a közelmúltban, van Kinizsi és Nádasdy, Sodró és Dánielfy nevét viselő alakulatunk, illetve Nagysándor József- és Zrínyi-laktanyánk. Mária Terézia katonai szempontból fontos szereplője a magyar történelemnek, de Nemeskürty tanár úr uralkodóként is nagynak és a magyar érdek szempontjából kiemelkedőnek tartotta, egy másik költő, a testőr Bessenyei pedig egyenesen magasztalta. Magyar királynőként ő állíttatta fel a Habsburg-monarchia haderejében azokat a legendás magyar ezredeket, amelyek beírták nevüket a világ hadtörténetébe, s amelyekről külföldön is ismernek minket. Magyar katonai hagyományunk éppen olyan veretes, mint Európában bárkié. Mária Terézia neve évszázadokig összefonódott a legmagasabb presztízsű tiszti kitüntetéssel, a katonai Mária Terézia-renddel, amely 1757-es alapításától 1945-ig – miután a monarchia felbomlása után Horthy kormányzó magyar kitüntetésként alapította újra – a nem parancsra végrehajtott kiemelkedően hősi tettet ismerte el. A Mária Terézia-laktanyában állomásozó 32. Testőrezred maga választotta azt a hadrendi számot, amely a nagy uralkodónő nevét 1741-es alapítása óta viselő gyalogezredé, a híres budapesti 32-eseké volt. A Harminckettesek terén álló emlékműre a Nagy Frigyes-i és a napóleoni kor legnagyobb és legfontosabb csatái közül számosat rávéstek. Ezekben az ezred kimagasló teljesítményt nyújtott. Az alakulat évekkel ezelőtt már szobrot is állított emlékére a laktanyában. Mostantól a laktanya az ő nevét viseli, ami azért is fontos, mert a sok alakulat, intézmény és laktanya névadója közül ő az egyetlen nő. A nők nélkül pedig nincsen honvédelem. Véleményem szerint nyugodtan mondhatjuk azt, hogy bár Habsburg-uralkodó volt, Mária Terézia belefér a történelmi és a katonai hagyományainkba.

– Ha már a történelmi emlékek felélesztésénél tartunk, nem lovasított harcfeladatot ellátó huszáregység jön létre a Honvédségben. Nem túlzás ez?

– A legkevésbé sem. Kevés olyan nemzet van, amelyik egy egész fegyvernemet adott a világnak. Az ősi magyar harcmodorból kifejlődött könnyűlovas harcot tőlünk vette át a világ – leginkább egyébként éppen Mária Terézia uralkodása idején és aktív támogatásával. Ne felejtsük el, ez Hadik, Nádasdy és Simonyi óbester évszázada. Nemcsak a zsinóros magyar ruhát, hanem a harcmodort is leutánozta és átvette egyebek mellett az angol, a dán, a holland, a francia, a porosz hadsereg, és még sorolhatnánk. Nem csak átvették, de annyira nagyra tartják, hogy a ló katonai jelentőségének megszűnése után, a legkorszerűbb katonai felszerelések idejében, napjainkig mindegyik hadsereg megtartotta a nem lovasított huszáralakulatait. Az angol huszárok harckocsizók, a franciák ejtőernyősök, és így tovább. Akkor pont mi, magyarok felejtsük ezt el és tartsuk idejétmúltnak, utólag is jóváhagyva a múltat eltörölni akaró sztálinista néphadsereg huszárságot felszámoló döntését? Szerintem ne engedjük ezt a különleges nemzeti kincsünket elfeledni! Így gondolkodott már a honvédség korábbi vezetése is, amikor létrehozta a lovasított huszáralakulatot, akiket az állami ünnepeinken és számos bemutatón egyre többször láthatunk, és akik immár a Nádasdy nevet viselhetik büszkén. A huszár a harcszerű felderítés nagymestere, ez a feladat ma is létezik, csak persze nem lóháton, hanem páncélozott harcjárművekkel oldják meg. Miért ne pont huszárnak hívjuk őket?

– Rátérve a modern fegyverzetre, számos hadiipari üzem létesült az elmúlt években Magyarországon azzal a kimondott szándékkal, hogy a Magyar Honvédség felfegyverzésén túl exportra is készülnek termelni. Mennyire segíti a magyar hadiipar külpiaci terjeszkedését, hogy a háború miatt számos NATO-tagállam készlete megcsappant?

– A NATO és európai uniós országok nagy számban döntöttek úgy, hogy a stratégiai készleteik feláldozása árán is támogatják Ukrajnát. Folyamatosan ürülnek ki a tartalékok, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy az európai hadiipar nagyon rossz állapotban van. E tekintetben Magyarország ismét előrébb járt, és már a háború előtt felismerte az önálló hadiipar megteremtésének jelentőségét. Vannak területek, ahol „kevesebb Európára” van szükség, ilyenek az ideológiai viták vagy a nemzeti szuverenitás korlátozása; a hadiiparban és a biztonságunkat érintően ellenben pont több közös európai projekt kellene. Sokan most kapnak a fejükhöz, rengeteg szó esik a kapacitások fejlesztéséről, de már késő, verekedés közben nem lehet izmot növeszteni. Magyarország számos komplexumot felépített, egy részük már termel, mint a Lynx-gyár vagy Kiskunfélegyházán a kézifegyverüzem, és több olyan van, ami hamarosan „termőre fordul”, mint a lőszergyár Várpalotán, amelyben most új projekt indul majd a cirkáló lőszerek, más néven kamikazedrónok fejlesztésére és gyártására. A védelmi ipar ma már a magyar gazdaság motorjának új hengere.

– Tényleg lesz újra magyar gyártású harckocsi?

– Előrehaladott tárgyalásokat folytatunk arról, hogy beszállunk a Rheinmetall Párduc-projektbe. Ez az élvonal, ilyen jellegű harckocsifejlesztéssel a világon nagyon kevés helyen foglalkoznak. Magyarország magas szintű kutatás-fejlesztéssel, illetve a hazai gyártókapacitás felajánlásával léphet majd be a munkába. De van ilyen projektünk a légvédelem és katonai gépjárművek tekintetében is. Azzal, hogy a legkorszerűbb nemzetközi projektekben egyenrangú partnerként veszünk részt mind a kutatás-fejlesztésben, mind a gyártásban, nemcsak az ellátásbiztonságunk nő, hanem a magyar gazdaság erejét is növeljük, méghozzá nem kicsit.

– Visszatérve a kiindulópontunkhoz, ha az ön által említett tektonikus mozgások tovább folytatódnak, márpedig semmi jele nincs annak, hogy jó irányba tartana a világ, akkor a honvédségnek egyre több feladata lesz. Korszakváltásról beszélt. Sokakat elküldtek, és közben toboroznak. Hogy áll ez össze?

– A háború egyértelművé tette, hogy a béke, a biztonság és az önvédelmi képesség legfőbb érték. A mostani háborús időkben Magyarország biztonságának megőrzéséhez erősebb, ütőképesebb, fiatalosabb honvédségre van szükség, aktív, jól képzett és tenni akaró katonákra. Ezt szolgálja minden honvédelmi eszközbeszerzés és minden a katonákat érintő szervezeti döntés. A magyar fegyveres erők átalakítása egy teljes korszakváltással ér fel. Az évtizedekig tartó bizonytalankodás és látszattevékenységek után az új vezérkari főnökkel összefogva biztonságunk katonai garanciájának minden lényeges komponenséhez hozzányúlunk most, azzal a céllal, hogy egy létszámában, felszereltségében, harcértékében és identitásában is megerősödött, európai léptékben is tekintélyt parancsoló haderő épüljön fel. Minden, amin dolgozunk, terv szerint halad. Egy alapfelfogását és szervezeti kultúráját illetően úgynevezett „békehaderőt” kell egy esetleges háború előtti, nulladik fázisba hozni – és ezt gyorsan kell megtenni. Minden erről szól, minden lépésünket ez határozza meg. Ezért van a kultúraváltás, ezért fókuszálunk újra a kiképzésre, ezért készülnek az új technika alkalmazását is leíró új harceljárások, ezért szervezünk olyan méretű összfegyvernemi hadgyakorlatokat, amit nagyon régóta nem látott az ország.

– De a kritikák nyilván eljutnak önhöz is.

– Hallom és olvasom a sértettek és az értetlenkedők által a balos médiának eljuttatott panaszok alapján írt cikkekből, hogy a Facebook-harcosok és foteltábornokok az elmúlt idők „egyenruhás munkavállaló” típusú haderőfelfogása szerint szeretnék folytatni a dolgokat. Ám szerintem a szolgálat és nem a szolgálók egyéni érdeke a legfontosabb. Olyan haderőt akarok építeni, amely a legmodernebb eszközökkel felszerelt és kiválóan kiképzett katonák magas színvonalú szolgálatát kiemelkedően megbecsüli. De a szolgálat az első, utána jön csak a megbecsülés. Úgy is mondhatnám, hogy az jöjjön katonának, aki katona akar lenni, azt szeretném megbecsülni, aki az akar lenni, és aki ha kell, harcol a hazájáért. Aki azonban csak annyit gondol erről a hivatásról, hogy a nyugdíjig meg van oldva a megélhetése, annak nem itt van a helye. Ha rátekintünk az ambíciószintünkre, akkor büszkén elmondhatjuk, hogy nem a szocializmus sokkjából felébredő kis nemzet vagyunk, ahogyan erre sokan próbálnak utalni. Mi irányítjuk a saját sorsunkat. Higgyük el végre, hogy erős nemzet vagyunk, és merjünk is azok lenni!