Himnusz a bitó alatt
Megrázó könyvet tartunk a kezünkben. Egyfelől egy különös napló, amely csupán fél évet ölel fel az 1956-os forradalmat követő hónapokból, mégis erős fénnyel világítja meg a kor sajátos, abszurditásokkal, félelmekkel, és hatalmi arroganciával terhelt viszonyait. Másfelől viszont személyes, intim lenyomata egy fiatal házaspár és egy kislány tragikus és mégis reménykedő életének.
Honti Ilona Brusznyai Árpád felesége volt. Öt éve került elő az asszony naplója, amely nem visszaemlékezés, hanem valós időben követi az egykori eseményeket. Brusznyai Árpád azok közé az ’56-os forradalmárok közé tartozott, akik arra törekedtek, hogy a felkelés ne anarchiában, vérengzésben csúcsosodjon ki, hanem a nemzethez illő, józan, polgári rendet teremtsen. Kádár az ilyeneket gyűlölte a leginkább…
Az eszményi vádlott
A klasszika-filológus Brusznyai Árpád a Görög Filológia Intézetben végez tudományos munkát, tanársegédként, de 1950-ben eltávolítják onnan. (A kötet egyik érdekessége az a besúgói jelentés, amelyet Brusznyai Árpádról ír a Rákosi-rendszer egyik „hű pártolója”.) A férfinak azért kell távoznia az intézetből, mert eleve gyanúsnak – akkor úgy mondták: reakciósnak – számít származása, családi háttere miatt. Édesapja csendőr volt, bátyja pedig katolikus pap. A fiatal tudós vidéki kántorként keresi a kenyerét, 1952-ben azonban megenyhülnek vele szemben a rendszer bürokratái, és katedrát kap a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban. Emellett muzsikál, kórust vezet, és szenvedélyesen hódol a sakknak. Feleségül veszi Honti Ilonát, 1953-ban pedig megszületik kislányuk, Margitka.
Ugorjunk a forradalom idejére! A veszprémi közéletben már jól ismert Brusznyai Árpád a Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács elnöke lesz. Minden erejével a fontos változtatásokra, például a téeszek feloszlatására, amúgy pedig a konszolidációra törekszik. Tárgyal a nemzetőrség felfegyverzéséről a hadügyminisztériumban, de a veszprémi egyetemistáknak való fegyverosztást határozottan ellenezi. Nem egy esetben menti meg a kommunista hatalom helyi korifeusait a népharagtól, és a szovjet csapatok megjelenése után is kerülni akarja a vérontást. Veszprémben 11 ember hal meg a spontán lövésváltásokban.
Brusznyai Árpádot a szovjetek követelésére Debrecenbe szállítják 1956 végén, de rövidesen elengedik. A következő év áprilisában azonban – immár a magyar hatóságok – letartóztatják és perbe fogják. A kádári logika szerint eszményi alanya egy koncepciós eljárásnak: apja csendőr, bátyja pap… És ráadásul értelmiségi is a vádlott! Kádár, aki egész életében utálta ezt a társadalmi réteget, ütni akar a szellem és tudományok emberein.
Annyira fáj
Honti Ilona naplójának három dimenziója van. Az egyiket a szerelmes és ragaszkodó feleség levelei, illetve ritka börtönlátogatásainak leiratai teszik ki. Már annak is örül, derül ki a bejegyzésekből, ha nem küldi vissza a fegyház a férjének küldött tisztasági csomagot, mert az azt jelenti, hogy Árpád életben van.
A másik dimenzió a rokonok, a barátok köre. Biztatják, bátorítják, támogatják. Később még pénzt is gyűjtenek ügyvédre. Itt mindenki támaszt jelent, azok az ismerős asszonyok és barátnők is, akiknek a férjét szintén lefogták – ez a sorstársak szolidaritása! Mindeközben kisebb kellemetlenségek is érik, mert vad játékot folytat saját idegrendszere Ilonával. Sokáig nem is dolgozik, hogy férje ügyeit intézhesse, amikor pedig elhelyezkedik, ide-oda csapkodják, hiszen megbízhatatlannak számít, elvégre a nép ellenségének asszonya.
A harmadik dimenzió a kislány, Margitka. Szinte naponta számol be róla az anya börtönleveleiben, miként cseperedik, fejlődik. És hogy mennyire várja haza az édesapját: igen, ő biztos benne, hogy apa „nemsokára” hazajön. Mondjuk épp karácsonyra. Margitka erőt ad az asszonynak és a férjnek is, ez sugárzik a napló soraiból. Mintha a gyermek kedves, korához illő „beszólásai”, és az ezekről tanúskodó levélsorok mindkettejükkel feledtetnék a komor valóságot. Ezért is éli meg Ilona olyan tragikusan, amikor észreveszi, hogy az udvaron játszó gyerekek kiközösítik a kislányt. Azt írja férjének, hogy ez legalább annyira fáj neki, mint hogy ő börtönben ül.
Brusznyai Árpádot életfogytiglanra ítéli a bíróság. „Súlyos mázsa” ez, ahogy a börtönnyelv mondja. De legalább él. És életben marad a könnyítés reménye is. Hátha, egyszer…
Eldördült a pisztoly
Pap János története szintén helyet kap a kötetben. A vegyésztechnikus egy évvel fiatalabb volt Brusznyai Árpádnál. Igazi kommunista, 1946-ban lépett be a pártba. Csakhogy a forradalom napjaiban úgy látja, számára beszűkülnek a perspektívák. Felkeresi Brusznyai Árpádot mint a Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács elnökét, hogy segítsen neki állást találni eredeti szakmájában. Brusznyai intézkedik, Pap álláshoz jut. Vegyésztechnikusihoz…
Csakhogy 1957 novemberében Pap János már ott ül a Veszprém megyei pártbizottság titkári székében. Innen írja meg azt a levelét a Legfelsőbb Bíróságnak, amely szerint a megye becsületes, szocialista dolgozói felháborodtak Brusznyai Árpád enyhe ítéletén. Ezért új tárgyalásra lesz szükség. Ő a halált javasolja…
És a Legfelsőbb Bíróság „meghallja” e szavakat.
Honti Ilona számára innen élete legnehezebb napjai következnek. Papírra vetett soraiból kiderül, nem sok jót ígért az újratárgyalás, és az ügyvéd, aki nagy nehezen vállalja Brusznyai Árpád védelmét, őszintén beszél az asszonnyal. Honti Ilona annyit ki tud harcolni hatóságoknál, hogy a tárgyalás szünetében a hároméves Margitka találkozhasson édesapjával, és megölelje. A szünetről van szó, tehát senki sem tudja még, hogy ez lesz az utolsó ölelés. Brusznyai Árpádot 1958. január 7-én halálra ítéli a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa, két nap múlva kivégzik. A Himnuszt énekli, amikor a hóhérsegédek a bitófa alá kísérik.
A napló valamivel korábban, vélhetően az asszonyt eluraló iszonyú feszültség miatt, véget ér.
Pap János büszke magára mint jó kommunistára, akit 1961-ben a belügyminiszteri székbe ültet Kádár, 1963-tól ’65-ig pedig a Minisztertanács elnökhelyettesévé teszi. Jóban vannak? Ezt nem tudni, de azt igen, hogy később megromlik a viszonyuk. Pap János 1965-től ’85-ig a Veszprém megyei pártbizottság titkára volt. Mint ilyen, részt vesz a megyei és a városi tanács ülésein is, pisztolyt forgatva a kezében. Egy kis Manhattant akar Veszprémből, felhőkarcolókat követel a város központjába. Ennek csúf emléke ma is látható. Apróság, de azonnal kirúgat egy nyomdászt, mert véletlenül úgy szedi a nevét, hogy Papp, és nem úgy, hogy Pap. Szenvedélyes vadász. Épp a puskája elé terelnek végre egy vadkant a hajtók, amikor egy másik állásból az egyik környékbeli téesz vagy állami gazdaság vezetőjének felesége rádupláz az állatra. Másnap repül férj és feleség. Hja, a vadászvacsorák! Ízes falatok, nagy hangosság, hozzá tüzes borok és szép asszonyok, akiknek az asztalon kell táncolniuk, és ha bármiben is ellentmondanak, jön a megtorlás. Elmozdítani Pap elvtársat?! Hisz rendszeresen fogadja a Varsói Szerződés szovjet tábornokait a vörös légierő veszprémi repülőterén. Kádár nem beszél vele, kerüli Veszprémet.
Pap János megijed a rendszerváltás után, tart tőle, hogy elszámoltatják. Vagy egyszerűen csak jön egy őrült pillanata. Először lelövi a feleségét, majd maga ellen fordítja a fegyvert. Egy szovjet Tula-Tokarevet.
