Méregként hat a közéletben a politikai korrektség. Hazudj, tagadd le a valóságot, tégy úgy, mintha mindent másként látnál, mint amilyen valójában. Általánosan használt rövidítése két ártatlannak tűnő betű, a PC (píszi), amely korunk legkeményebb véleménydiktatúráját takarja. Fricz Tamás politológus úgy véli: Orbán Viktor már 2010-ben elkezdte a PC-világrend kritikáját, most pedig Donald Trump szeretné visszavenni Amerikát a világelittől.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– A mai Magyarország, illetve a magyar kormány mennyire tekinthető politikailag korrektnek?

– Semennyire. A kormány már hat éve sem volt az. Bevezette a bankadót, a válságadókat, unortodox gazdaságpolitikát folytat és keményen, hatékonyan, a realitásoknak megfelelően kezeli a migrációs válságot. Nem mellesleg a magyar társadalom jelentős része, mintegy 3,3 millió választó is látványosan nemet mondott a PC-re az október 2-i népszavazáson.

– Az ember azt gondolná, a PC követelményei csak a kommunikációra vonatkoznak, ön viszont az előbb gazdasági lépéseket is említett…

– A politikai korrektség nem csupán beszédmodort jelent, hanem egy attitűdöt, egy mentalitást is. Komplex jelenség, amely egyszerre uralja a kommunikáció, de a gazdaság és a politika szféráját is. A gazdaságban a noeliberális irányzatban fejezi ki önmagát, a politikában pedig a liberális demokráciában.

– Kinek köszönhetjük a PC születését?

– Azoknak a baloldali gondolkodóknak, akik súlyosan frusztrálódtak az első világháború idején, illetve a háború után. Azt hitték, hogy a konfliktus minden további nélkül átfordul majd a proletariátus világforradalmába, de nem ez történt. A munkások inkább beálltak saját nemzetállamaik, s nemzeti kultúrájuk mögé. Több filozófus, például Gramsci és Lukács is sietett kijelenteni, hogy ha nem változik meg az európai kultúra arcéle, ha nem semmisülnek meg a nemzetállamok, akkor sohasem következik be az emberiséget megváltó proletárforradalom. Az irányzatot, amely ebből a felvetésből fejlődött ki, kulturális marxizmusnak nevezik, téziseit az úgynevezett frankfurti iskola foglalta rendszerbe. Ez egy kritikai elmélet, ami a meglévő intézmények általános bírálatát hangsúlyozza. A nemzetét, az államét, a vallásét, a családét, s így tovább. Mondván, ezek maguk alá gyűrik, s meg is nyomorítják az egyes embert, tehát meg kell tőlük szabadulni. És amikor az 1960-as évekre végképp kiderült a frankfurtiak számára, hogy a munkásság a forradalom helyett inkább a jóléti államok kényelmét választotta, új elnyomottakat kerestek maguknak. A kisebbségeket. Legyenek azok etnikai, vallási vagy akár szexuális kisebbségek, harcot hirdetett a nevükben az elnyomók, vagyis a nemzetállamok többségét jelentő fehér középosztályok ellen. Világos, hogy mindehhez pozitív képet kellett festeni a kisebbségekről, hogy minél jogosabbnak tűnjék a küzdelmük. Itt és ekkor született meg az manipulatív, irányított nyelvi és kommunikációs mód, amit PC-nek nevezünk. Ez aztán nagyon megfelelt a neoliberális gazdaságpolitika, a liberális demokrácia elveinek és gyakorlatának is, összefonódtak, s visszacsatolásos módon azóta is „fejlesztik”, gerjesztik egymást.

– Nálunk már a rendszerváltás hajnalán megjelent a PC. Például a cigányok helyzetével kapcsolatosan a politikai korrektség csak a naiv, a valóságelemeket átfestő, a konfliktusokat erősen tompító beszédmodort engedett meg. Emlékszik? Mindenki fasiszta volt, aki nem tartotta ehhez magát…

– Igen az SZDSZ politikusai, illetve a párt szellemi holdudvara már a kezdet kezdetén beilleszkedett a PC-világképbe, mint a globális elit helyi fiókja. De a szabad demokraták nemcsak a kommunikációban alkalmazták a PC elveit, hanem a gazdaságban is például, amikor a gyors és mindenre kiterjedő privatizációt erőltették, kizárva ezzel egy esetleges harmadik utas megoldást is. Aki ez ellen érvelt, azt ostobának nevezték. Mindent privatizálni és liberalizálni, azaz piacosítani akartak, az oktatást és az egészségügyet is. Az államból pedig egy sóhivatalt csináltak volna. A politikában a liberális demokráciára és a nyitott társadalomra helyezték a hangsúlyt, Kis János, az SZDSZ akkori elnöke már a kilencvenes évek elején írt egy nagy hatású cikket, amelyben egyszerűen eltemette a nemzetállamokat. És nagyjából ekkor kezdte ki a párt a család intézményét is, többek között úgy, hogy igyekezett felértékelni a szexuális másságot.

– Néha megdöbbentő dolgokkal találkozunk, egy olaszországi táborban egy afrikai migráns megerőszakolt egy nőt, egy önkéntes segítőt. A fiatal nőt társai rávették, hogy ne tegyen feljelentést a rendőrségen, ne is beszéljen az esetről a sajtónak, mert az árt az ügynek. Tehát nem az igazság és a valóság volt a fontos, hanem az ÜGY! A befogadás, a fajkeveredés, Európa leépítésének ügye. Tipikus PC-felfogás!

– Igen, a PC-beszédmód dekonstruálja a valóságot. Számtalan példát hozhatunk erre a közelmúltból, elég ha csak a kölni szilveszterre, vagy más, hasonló esetek eltussolásaira, gyanús mentegetéseire utalok. Ide tartoznak a migránsok nagy munkakedvéről és általános elesettségéről szóló balliberális nyilatkozatok is, de a PC satujába került a tavalyi, röszkei incidens is, ahol a politikai korrektség értelmezése szerint nem az államhatárt védték a kivezényelt magyar egységek, hanem a rendőrállam ült tort a segítségre szoruló ártatlan menekültek fölött. A politikai korrektség olyan, általánosan elterjedt beszédmód, hogy határoktól és nyelvektől függetlenül is ugyanazokat a fogalmakat és ugyanazokat a megközelítési módokat alkalmazza. Megfigyelhetjük ezt a nyugati sajtóban is minden olyan esetben, amikor Magyarország lejáratásáról van szó. A legfrissebb PC-jelenség egyébként az amerikai elnökválasztással kapcsolatos, ahol a média azt sugalmazta a szavazóknak, hogy csak a tahók állnak Trump mellé, a progresszív, felvilágosult, értelmes és intelligens emberek Clintonra voksolnak. A PC már a vélemény- és szólásszabadságot korlátozza, s ezzel a XXI. század tipikusan diktatórikus uralmi formájává lépett elő. Megkérdőjelezi a demokrácia intézményét, a többség szavát és akaratát. Nagy erővel ment neki például a magyar népszavazásnak is, feleslegesnek és megvetendőnek tartva a referendum intézményét, mondván nem a társadalmak dolga döntéseket hozni, hanem a felkészült szakembereké. Akik persze a naiv tömeg véleménye helyett már inkább a befektetők, a piac, a bankok érdekeire kell hogy figyeljenek, mert csak így tartható fenn a világ gazdasági egyensúlya. Ez a globalista elit hangja, amely már arra sem ad esélyt egyes népeknek, hogy miniszterelnököt válasszanak maguknak. Így jártak az olaszok Montival, vagy például az ukránok Porosenkóval. Fölülről diktátumok jönnek, alulról pedig az álcivil szervezetek, például a Soros-féle rohamcsapatok bontják a hagyományos társadalmakat, a nemzet­államokat.

– Relatíve még mindig sokan hisznek a politikai korrekt szólamoknak. Miért?

– Az üzenetek hamisan pozitív jellege miatt. A PC szerint a migráció nem csapás, nem is háború, hanem esély és lehetőség. Egy új vallás, egy új kultúra, s egy új etnikum jelenik meg vele elöregedő térségünkben, ami így színesebb, életképesebb lesz. Nem baj, ha Európa kevert fajúvá válik, nem baj, ha Európa vallási és kulturális értelemben összezavarodik, ez csak az új, mindennél kecsegtetőbb lehetőségek csekély ára. Hogy mit takarnak ezek a „lehetőségek”? Valójában a kisebbség uralmát a többség felett. Minden téren, minden eszközzel.

– Egy éve például aki Ausztriában kritizálni merészelte a migránsokat és a migrációt, kirúgták a munkahelyéről…

– Igen, azt, aki másként beszél, másként értelmezi a valóságot, azt kirekeszti a PC, megvonja a forrásaitól, nem kap ösztöndíjat, kirúgja, kigúnyolja, megveti, nevetségessé teszi. A kelet-európai országok népeivel eleve baj van. Ezek ugyanis a hagyományos nyugati értékeket akarták átvenni, mit sem tudtak a politikai korrektségről a vasfüggöny mögött. Aztán jött a rendszerváltás ideje, a határok kinyitása, s kiderült, az addig csodált Nyugat már egészen másutt tart, más elvek szerint él. Természetesen itt Kelet-Európában is terjedni kezdett a politikai korrektség, egészen átlagos embereket is a hatása alá vont, s von napjainkban is. Például bizonyos kényszerek mentén. Ha valaki el akar helyezkedni egy adott vállalatnál, érvényesülni szeretne egy kutatóintézetben, vagy egy egyetemen ahol a többség eleve a PC-beszédmódot használja, akkor az illetőnek alkalmazkodnia kell. És idővel eljuthat oda is, hogy magáévá teszi a valóság hamis, politikailag korrekt értelmezéseit. A nyugati társadalmak jelentős része idáig jutott. Ez egy több évtizedes agymosás eredménye, tessék megnézni a németeket, ahol a második világháborús bűntudatot tették meg a politikai korrektség alapkövévé. Ahhoz, hogy minden német kijózanodjon, még az Európában zajló terrorcselekmények, a migráció véres valósága sem elegendő, több idő és több igaz beszéd kell. És ez persze nemcsak a német, de minden, önnön kényelmébe süllyedt nyugati társadalomra igaz. Az ellenfél, a politikai korrektség gazdája, vagyis a világelit nagyon erős, és nagyon koncentrált. Egyik fő fegyvere a média, ezt tudjuk Udo Ulfkotte könyvéből is. Az Egyesült Államokban 1500 újságot, 1100 magazint adnak ki, 9 ezer rádióadó, 2500 kiadóvállalat és 1500 tévétársaság működik. S ez az egész hat tulajdonos kezében van. Mindegyikük a világelit tagja, és a politikai korrektség guruja.

– Hogyan történhetett meg az, hogy a jobboldal egy részét is megfertőzte politikai a korrektség?

– Ezt az EU jobbközép pártcsaládjában látni leginkább. Akkora a globális hatalom pénzügyi, gazdasági és ennélfogva politikai fölénye, olyan hatalmas ez az uralom, ami előtt mindenképpen meg akarnak hajolni a konzervatív pártok is. Gyanús, ahogy a különféle multinacionális cégek, bankok alkalmaznak konzervatív EU-s politikusokat mandátumuk lejárta után. Például Manuel Barrosót, az EB volt néppárti elnökét a Goldman Sachs.

– Orbán és Trump is a politikai korrektség végéről beszél, mint olyan dologról, ami sok mindennek volt akadálya eddig…

– Világos, hogy Orbán kezdte a PC kritikáját, Trump győzelme megerősítést és újabb lökést adhat ennek. A politikai korrektség hamis értelmezési keretében, a valóság „tudomásul nem vételével”, nem oldható meg semmi. A PC a világelit fegyvere. Egy államférfi, aki megtagadja a politikailag korrekt beszédmódot, az a világelitet hívja párbajra. S a globalizált világállam eszméjével fordul szembe, mert a nemzetére, annak hagyományaira, az emberléptékű életre, a természetes létre szavaz. Trump például vissza akarja venni Amerikát a világelittől. Ez a legfőbb célja. Nehogy azt higgye azonban valaki, hogy eldőlt a harc a globalizmus és a nemzetállamok között. Ez a küzdelem határozza meg majd szinte mindvégig a XXI. századot.

Sinkovics Ferenc