Hit és haza
Az egyházépítő ország és az országépítő egyház ezeréves történetét bemutató, megújított és kibővített Kalocsai Érseki Múzeum november vége óta újra várja a látogatókat.
Az első kalocsai székesegyház 1011-ben épült, Szent Pál apostol tiszteletére szentelték. 1529-ben az oszmán hordák feldúlták, talán bosszúból is azért, mert az 1523 elején hivatalba lépő Tomori Pál érsek is részt vett a mohácsi csatában, ahol hősi halált halt. 1602-ben rabló hajdúk égették föl a székesegyház maradványait.
A törökdúlás után újjáépült, ismét Szent Pál tiszteletére szentelték. 1732-ben új főszékesegyház építése kezdődött, 1738-ban szentelték föl Nagyboldogasszony tiszteletére. Végleges, ma is ismert formáját az 1760-as években nyerte el.
A főegyházmegyei központ intézményegyüttesének több mint egy évtizede zajló rekonstrukciója keretében újjászületett Astriceum a hit és nemzet, múlt és jelen kapcsolódását mutatja meg az érdeklődőknek.
– Tavaly volt 150 éves az intézményes magyar műemlékvédelem, nekünk ebből 15 év jutott, ennyi ideje kezdődtek a felújítási munkálatok, aminek eredményeként méltó körülmények között bemutathatjuk ezer év tükörképét – mondja az Astriceum igazgatója. Vörös Márta, aki a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye főépítésze és főmérnöke, az átfogó restaurálási munkálatok hátterét megvilágítva azt is elárulja, hogy időbe telt, mire az összes épület tulajdonjogát visszaszerezték. Ebben történetesen Orbán Viktor miniszterelnök személyes közbenjárása is segített.
– Barokk rekonstrukciót álmodtunk meg, amihez történeti kutatások is kapcsolódnak. Elsőként az 1760-ban épült érseki palota újult meg kívül-belül, 2009 óta folyik a Nagyboldogasszony-főszékesegyház renoválása. Új kövezetet kapott a főtér, közepére került a restaurált Szentháromság-szobor, és újjászületett az egykori kanonokház, amely 2000 négyzetméteres, akadálymentes épületrésszel is kibővült. Tavaly november végén nyitotta meg kapuit itt a nevében a főegyházmegye első főpásztorára, Asztrikra emlékező Astriceum Érseki Múzeum. Az intézmény gyűjteménye közel hozza és átélhetővé teszi az elmúlt több mint ezer esztendő történelmét – magyarázza Vörös Márta.
A múzeumban látható Prokop Péter pap-festőművész Akit szeretett Jézus című, többféle stílust felvonultató képeinek állandó kiállítása, valamint Szekeres Erzsébet textilművész Gyümölcsoltó Boldogasszony című szőttestárlata. A kanonokház régi épületének egyik szobáját nem kevesebb mint 16 később ráhordott réteg alól bravúrosan feltárt és restaurált falfestmények díszítik, motívumaik a hét szabad művészetet (nyelvtan, retorika, dialektika, csillagászat, számtan, mértan, zene) és a négy sarkalatos erényt (igazságosság, mértékeltesség, bátorság, bölcsesség) jelképezik.
Az időt kizökkentő kommunizmus sötét korszakára emlékeztet örök mementóként Grősz József íróasztala, azon is a kommunisták által 1951-ben bebörtönzött érsek szivardoboza, amit a diktatúra elnyomógépezetének intézménye, az Állami Egyházügyi Hivatal ajándékozott neki aranymiséje alkalmából 1961-ben. Látszólag gesztus, valójában fenyegetés volt ez, a szenvedélyes dohányos Grősz érsek kínzásában ugyanis kiemelt szerepe volt a szivarozás teljes megvonásának. Az ajándékkal ilyképp arra figyelmeztette a meghurcolt főpapot a kommunista rendszer, hogy jobban teszi, ha kétszer is meggondolja, mit tesz és mond. Annál inkább, mert az érseki palotát be is poloskázták – az egyik ilyen lehallgatóberendezés is látható.
Az új épületrészben kapott helyet az Ars sacra, ars liturgica című tárlat, ami a barokk kor kalocsai érsekeinek korától napjainkig mutatja be a liturgikus tárgykultúrát. A földszinten látható például Grősz érsek széke, amelyen egyik elődje, a főegyházmegyét 1891 és 1904 között kormányzó Császka György faragott címere látható.
– Res clamat ad dominum, azaz a tárgy megtalálja tulajdonosát. Ez a késő barokk kori fotel a maga attribútumaival is szép példája a folyamatosságnak – mondja Vörös Márta.
Császka érsek arcmása megtekinthető az emeleti kiállítótérben látható portrék sorában. A festményen jól látható nyakán a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend keresztje, ahogy Kalocsa 1851 és 1866 közötti érseke, Kunszt József portréján is jól kivehető a Mária Terézia alapította Szent István-rend aranylánca. A két egykori főpásztor megfestett tárgyai az egyik tárlóban a maguk valóságában is megtekinthetők, igaz, az aranylánc nem eredeti, hanem hiteles másolat.
Egy másik tárlóban főpapi cipőt láthatunk, az 1733-tól 1745-ig regnáló Patachich Gábor érsekét. Liturgikus jelentősége volt, hogy a szentélybe lépés előtt a főpap levette utcai lábbelijét és fölvette az erre készített cipőt. Látszólag apróság, mégis jól mutatja a korabeli lelkületet. Gábor érsek, akinek címerével díszített pluviáléja, azaz püspöki palástja is látható az Astriceumban, újjáépíttette a kalocsai főszékesegyházat is, amely annyi más értékkel és településsel együtt gyakorlatilag megsemmisült az oszmándúlás idején. A hódítók kiűzése után Kalocsa és vidéke jórészt neki köszönhette újjászületését.
– Téglavetőt építettek, juhhodályt hoztak létre, selyemerdőt telepítettek Patachich Gábor kezdeményezésére, és így az emberek újra megélhetéshez jutottak. Ez a hitből fakadó gyakorlatias országépítés jellemezte az 1867 és 1891 között főpásztorkodó Haynald Lajos érseket is, aki elmélyült botanikai ismeretekkel rendelkezett, és a kor Európájában a legkiválóbbak között jegyzett kertészetet alapított. Emellett értő kedvelője volt a képzőművészeteknek és a zenének, barátai között tudhatta többek között Munkácsy Mihályt és Liszt Ferencet. 1879-ben bíborossá, vagyis pápaválasztó joggal felruházott püspökké kreálta a keresztényszociális értékekre fogékony XIII. Leó pápa.
Az Astriceum nagylélegzetű kiállításán mindemellett stólák, kelyhek, püspöki pásztorbotok, füstölők gyűjteménye is látható, nemkülönben Boldog IV. Károly királyunk hitvesének, Zita királynénak egyik trónszéke. Lenyűgöző az a püspöki palást, amelyre a neves XIX. századi francia festő, Gaspard Poncet liturgikus képeit szőtték rá. Megrendítő, mert ezer évet rejt a Szent Istvánt bérmáló Szent Adalbert prágai püspök ereklyéje.
Különös ikonosztáz előtt tekinthető meg a Szent Korona és a koronázási jelvények kevés hiteles másolatainak egyike.
– Kunszt József érsek kedvelte a bizáncias stílust, ezért építtetett egy ilyen oltárt a főszékesegyházba. Ám a kalocsai főpásztori tisztséget 1905-től 1910-ig betöltő Városy Gyula érsek visszaalakíttatta a barokk stílus jegyében. A bizáncias oltárképeket azonban sikerült restaurálni. Azért nagy jelentőségűek, mert ebben a néhány műalkotásban Kunszt érsek útmutatásai szerint összesűrűsödik és egybefonódik a keresztény hit és a magyar történelem. A képzeletbeli idővonal Mária születésétől indul, az angyali üdvözleten és Jézusnak a kánai menyegzőn megesett első csodatételén keresztül eljut a Szent Koronát a Szűzanyának felajánló Szent Istvánig, a koronát fölemelő angyal pedig azt fejezi ki, hogy Isten mindörökké megtartja Magyarországot – magyarázza az oltárképek szimbolikáját Vörös Márta.
A sűrített jelképiség szép példája az 1760 és 1776 között regnáló Batthyány József érsek főpásztori kazulája, azaz miseruhája is, amelynek lélegzetelállítóan szép hímzésében benne van a teljes Hiszekegy. A míves díszesség ezúttal sem az érsek vagy akár az egyház gazdagságát, hatalmát volt hivatott kifejezni, hanem a keresztény hit lényegét tette láthatóvá a művészet eszközével.
– Ez a múzeum nem holt tárgyak gyűjteménye, hanem élettel van tele. Az egyház az idő hármas dimenziójában létezve értékőrző intézmény, miközben a jelenben él, és a jövőben, sőt, az abszolút jövőben gondolkodik. Ezek a liturgikus tárgyak azt üzenik, hogy van remény, ami nem más, mint az üdvösség. Ez legfontosabb üzenet. Az egyház ugyanis nem csak szociális intézmény. Az is, persze, a főegyházmegye 31 iskolát tart fenn, van idősotthonunk, karitászunk, kórházunk is. De mindezek a legfontosabból következnek, abból, hogy Isten minden értelem forrása – fogalmazza meg a lényeget dr. Bábel Balázs. A kalocsa-kecskeméti érsek, metropolita hozzáteszi, hogy 1219-ben hivatalba lépett elődje, a muhi csatamezőn hősi halált halt Csák Ugrin érsek Bácsban ispotályt és szegényházat építtetett.
– A családok gyarapodását, együtt maradását akarjuk, legfőbb morális elvünk az életvédelem, ezért sem adhatjuk áldásunkat például az LMBTQ-mozgalomra – aktualizálja érsek atya az örök üzenetet. Mint mondja, ezért is volt örömteli, hogy a 2021-es Eucharisztikus Világkongresszuson feltűnően nagy számban vettek részt fiatalok. Remélhetőleg az Astriceum gondos és fontos tárlatát is sokan látogatják majd közülük.
Szent István király egyházszervező munkája során Esztergom után Kalocsát jelölte ki másodikként. Első érseke Asztrik (Bajorország, 955 – Kalocsa, 1036) korábbi bencés szerzetes, pécsváradi apát lett, 1000-től 1012-ig kormányozta az érsekséget. A király megbízásából követségben járt Rómában II. Szilveszter pápánál, küldetése során hazahozta a Szent Koronát. A Szentatya jogot is küldött Asztrikkal, ennek köszönhetően Magyarország egyházi joghatóság tekintetében sem került a Német-római Császárság fennhatósága alá. Így Szent István, jelentős részben a kalocsai érsek diplomáciai sikerének betudhatóan, minden tekintetben megőrizte Magyarország szuverenitását.
Asztrik földi maradványait Foerk Ernő tárta fel 1911-ben. Márványkoporsója a Nagyboldogasszony-főszékesegyház főhajójában közel négy méter mélyen feküdt. A jelenlegi felújítási munkálatok során 2014-ben sikerült kétséget kizáróan azonosítani, így tényként jelenthető ki, hogy a több mint száz évvel ezelőtt fellelt földi maradványok valóban Asztrikéi. Szobra a főszékesegyház előtt áll.
