Hiába nyomoz a rendőrség és a NAV csalás gyanúja miatt, hiába indult több vállalkozóval szemben büntetőeljárás, a csődbe jutott, felszámolás alá került építtetők több százmilliós hiteltartozásait a bankok a lakástulajdonosokon vasalnák be.

Itt az ideje, hogy a nyomozóhatóság, a NAV, a PSZÁF és a Kúria végre rendet teremtsen egy olyan maffiaszerűen burjánzó csalássorozatban, amelynek eddig legkevesebb száz család esett áldozatául. A károsultak száma ennél jóval nagyobb is lehet, mert eddig csak azokról az esetekről szereztünk tudomást, ahol az építtetővel szemben felszámolás vagy büntetőeljárás indult. Ügyek százai, ezrei lehetnek még rejtve a nyilvánosság elől.

A módszer pofonegyszerű. Az egyes esetek közös vonása, hogy időben a felelőtlenül kihelyezett banki hitelek időszakára, a lakópark-építési láz fénykorára, a 2003–2009 közötti időszakra, más szóval a szocialista–szabad demokrata kormányok idejére estek.

Íme a recept. Alapíts céget és kezdj lakópark-építésbe. Pénz nem kell hozzá, csak hitel. Vegyél fel minél nagyobb összegben projekthitelt. Kezdd el az építkezést és költsd a pénzt. Nem gond, ha nem tudod befejezni a lakásokat, de legyen minél több legalább szerkezetkész lakásod. Add el a lakásokat minél gyorsabban. Ne felejts el rájuk jelzálogot és vételi jogot bejegyeztetni a bankkal. Kérd a vételárat készpénzben és fuss el vele, nehogy utolérjenek, mert akkor börtönbe mész. Jól teszed, ha szövevényes céghálót hozol létre, ahol jól elbújhatsz, mert nincs, aki kibogozza a kusza szálakat. Ha idejében lelépsz, elviheted a rengeteg pénzt. Hogy mi lesz ezután? A bankok a hitelt a lakástulajdonosokon fogják követelni.

Időzített bomba

Csalás, sikkasztás, szándékos megtévesztés, igazságszolgáltatás helyett pedig jogszolgáltatás – így lehet egy mondatban összefoglalni azt a drámát, ami egy szegedi társasház több családját most kilakoltatással fenyegeti.

A Demokratának nyilatkozó Solymosi Lajos és neje 2009. június 30-án vásárolt egy szegedi lakást és egy közeli rokonuknak mélygarázst a Bakay Nándor utca, Teréz utca sarkán épülő társasházban, eladva vidéki házukat és egy másik szegedi lakást. Ők annak a két tucat családnak az egyike, akik most a vállalkozó vissza nem fizetett hiteléért az otthonukkal, üzletükkel, garázsukkal fizethetnek a banknak. A társasházat építő vállalkozó ugyanis felszámolás alá került, és 200 millió forinttal tartozik a banknak.

– Mi köze ehhez Solymosiéknak? – teszi fel az ember a kérdést.

A könyörtelen válasz így hangzik: keretbiztosítéki jelzálog.

De vajon elvárható-e egy pedagógus házaspártól, hogy tisztában legyen a furmányos banki fogalmakkal?

– Eladtuk az ingatlanjainkat a Kész Fészek Kft.-nek, hogy megvásároljuk az akkor épülő társasházi lakást és a mélygarázst. A beruházó a Bakay Projekt Kft., illetve a Hunyadi Projekt Kft. volt, azóta már mindkettő felszámolás alatt áll. A cégtulajdonosok a Kész Fészek Kft., Lengyel Gábor és Csala Attila voltak, akik a Kész Fészek Kft. illetve a Bakay Projekt Kft. ügyvezetői is egyben. Bementünk a csőbe. Kübekházi házunkat és szegedi lakásunkat ajánlottuk fel az új ingatlanért – mondja Solymosi Lajos.

A mélygarázs árát készpénzben fizették ki. Nem csereszerződést kötöttek, hanem minden vagyontárgyra külön adásvételi szerződést. A vállalkozó ragaszkodott ehhez.

– Ő becsültette fel az eladott ingatlanjaink értékét, és számlát is adott róluk. A mélygarázst a vállalkozó kérésére készpénzben fizette ki nyolcvanéves rokonunk – emlékezik vissza Solymosi Lajos a megállapodás részleteire. Az építtető cég vállalása ellenére nem tehermentesítette a lakásokat, s a cégek felszámolás alá kerültek. A Raiffeisen Bank most az építtető által felvett 450 millió forintos projekthitel közel felét, 200 millió forintot követel a lakástulajdonosoktól. Egészen pontosan az ingatlanjaikat követeli.

Solymosi Lajos így emlékszik vissza a történtekre:

– Az adásvételi szerződésünk 2009. június 30-án készült a Kész Fészek Kft. Szeged, Kálvária sugárúti irodájában. A szerződéskötésre elkísért minket az ügyvédünk is. Sem az ügyvédünk sem a Kft.-t képviselő ügyvéd nem tájékoztatott minket arról, hogy mit jelent a projektfinanszírozási hitel, aminek köszönhetően most kilátástalan helyzetbe kerültünk. A feleségem a tárgyaláson sírva fakadt, ekkor már több éve küzdött a bankkal. Minden vagyonunk ez a lakás. Egy régi vidéki házrészt és egy szegedi használt lakást adtunk ezért a 61 négyzetméteres lakásért. Mindezt azért, mert a feleségem korábbi munkahelyét bezárták. Egy nehéz időszakban hoztunk egy rossz döntést. Akkor már én is munkanélküli voltam. Mi lesz velünk? – teszi fel a kérdést Solymosi úr.

A kérdésre e pillanatban senki nem tud választ adni. A bíróság ugyanis a pénzintézetnek adott igazat. Az első fokú ítélet szerint a tulajdonosoknak „tűrniük kell”, hogy a bank kielégítse a követeléseit. Az, hogy a károsultak büntetőfeljelentést tettek a vállalkozók és a szerződést ellenjegyző ügyvéd ellen csalás, sikkasztás és szándékos megtévesztés gyanúja miatt, és a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság Gazdaságvédelmi Osztálya csalás bűntette miatt el is rendelte a nyomozást, az ügy polgárjogi oldalát közvetlenül nem érinti.

– A szerződések szabályosak, a bank követelése jogos, jelen esetben még kilakoltatási moratórium sem védi ügyfeleimet, hiszen nem vettek fel hitelt. A bank azt kéri a bíróságtól, hogy a tulajdonosok tűrjék el, hogy érvényesíti a jelzálogjogát. Ha a bíróság jogerősen is helyt ad a keresetnek, akár rendőri erővel is kilakoltathatják, utcára tehetik az összes érintett lakástulajdonost – mondta dr. Maklári András, a család új jogi képviselője.

Solymosiékat érthető okból már nem az az ügyvéd képviseli, aki annak idején a szerződéskötésre elkísérte őket. Az ügyvéd figyelmét ugyanis vélhetően ugyanúgy elkerülte, ahogy Solymosiéknak sem szúrt szemet az adásvételi szerződés azon pontja, amely kimondja: „Eladó kijelenti, vevők pedig hozzájárulnak, hogy a társasház kivitelezéséhez eladó projektfinanszírozási hitelt vett igénybe. Felek kijelentik, hogy jelen adásvételi szerződést a rangsor tekintetében megelőzi a társasház alapító okirat bejegyzése és módosításai, valamint a Raiffeisen Bank Zrt. projektfinanszírozási bejegyzései.” Továbbá 6. pont: „Az eladó szavatosságot vállal azért, hogy az ingatlan Raiffeisen Bank Zrt. építési, projektfinanszírozási hitelét biztosító jelzálogjogot és vételi jogot kivéve per-, teher- és igénymentes…” Kivéve…

„Jelzálogjogot és vételi jogot kivéve”… Ez volt az a kulcsmondat a szerződésben, ami ha tudatosul Solymosiékban, azonnal elállnak a szerződéskötéstől. Ha lett volna valaki, aki felhívja a figyelmüket arra, hogy az ingatlan nem tehermentes, hogy a megvásárlása erősen kockázatos, a szerződést nem írták volna alá.

Amikor Solymosiék rádöbbentek a jelzálogjogról és a vételi jogról szóló pont jelentésére, kiegészítő megállapodást írattak az ügyvédnővel, amelyben a vállalkozó vállalta, hogy az ingatlant legkésőbb 2010. augusztus 3-ig tehermentesíti. Ám a vállalkozó ennek nem tett eleget.

Solymosiék ekkor már többször keresték a bankot, mert egyre erősebb volt bennük a gyanú, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Szerették volna megtudni, hogy mikor törlik végre a jelzálogbejegyzést, de többszöri megkeresésükre sem kaptak választ. Banktitokra hivatkozva minden kérésüket elutasították, a pénzintézetben arra hivatkoztak, hogy mivel ők nem a bank ügyfelei, nincsenek egymással szerződéses viszonyban.

A pénzintézettel az építtető szerződött, ő vette fel a hitelt, és a lakásokat adta biztosítékként – ezt a választ tudták csak kicsikarni a banktól. 2011 augusztusában azután mégiscsak szóba állt velük a bank… A vállalkozó hitele miatt jelzálog-érvényesítési pert indítottak az ingatlantulajdonosok ellen, 200 millió forintot követelve. A kereset szerint a bank kiüríttetne 11 lakást, 3 üzletet és 13 garázst…

Ebben az időben történt, hogy egy délután egy fiatal férfi Szeged főutcáján megállította Solymosi Lajosnét és megkérdezte tőle: megér-e nekik kétmillió forintot ingatlanjaik tehermentesítése. A tanárnő döbbenten hallgatta a különös ajánlattevőt. Nem értette, honnan ismeri őt az idegen, honnan tud a gondjaikról. Ekkor jutott eszébe, hogy pár nappal korábban egy fekete autó fékezett mellette, lesötétített üvegekkel, és a trolibuszmegállóban állva egy villanást látott a kocsiból. Vélhetően ekkor készítettek róla fényképet. Utólag végiggondolva az esetet, elég megdöbbentő volt, hiszen ekkor már hat hete folyt a bírósági eljárás!

Az ügy ekkor még semmilyen sajtónyilvánosságot nem kapott. Ám a tulajdonosok vétlensége nem hatotta meg a bíróságot, amely a Raiffeisen Bank és a szegedi, valamint egy makói társasház lakóinak perében döntött. Az elsőfokú ítélet kimondja, hogy a jelzálog bejegyzése jogszerű volt, a tulajdonosoknak tűrniük kell, hogy a bank kielégítse a követelését.

Kifizették a lakásukat, de tűrniük kell, hogy kilakoltassák őket? Hiába tettek büntető feljelentést a bajban lévő lakástulajdonosok? Ha a felszámolás alatt lévő cég hitelezőinek követeléseit a törvény által meghatározott sorrendben kielégítik, a cégnek nem marad vagyona. A büntetőeljárás kimenetelétől függetlenül a lakókat megfoszthatják az otthonuktól. Hiába érveltek a makói károsultak azzal, hogy a bank jóváhagyta, hogy az előírt minimumár felénél is kevesebbért értékesítsen a beruházó, aminek az a következménye, hogy a kihelyezett hitelek nem térülnek meg, vagy azzal, hogy a pénzintézet a projektszámlára beérkező összegeket nem vételárként, hanem késedelmi kamat törlesztéseként vette figyelembe. Első fokon a bank nyert.

Csőd hátán csőd

Csakhogy a szegedi és a makói eset korántsem egyedi. A Projekthitelből Visszamaradt Jelzálogkárosultak Országos Fórumának alapítója, Nagy Kata egy budapesti, XVII. kerületi hatlakásos társasház ügyéről számolt be. A vállalkozó bíróság előtt áll, de vagyona nincs, így elítélése esetén sem remélhető, hogy megtérüljön a kár.

– Csak utólag vált világossá a számomra, hogy a 13,8 milliós vételárat miért is akarta a vállalkozó készpénzben. Csak két részletet adtunk így át, de később kiderült, hogy az utalással fizetett részletek sem jó helyre mentek. A szerződést ellenjegyző ügyvéd az eredeti szerződést el sem juttatta a földhivatalhoz, így a tulajdonjogom sem lett bejegyezve.

A csalássorozat országos méreteket öltött. Tudunk miskolci, debreceni, budapesti esetekről is. A debreceni Füredi kapu lakóparkban például a Firebird Zrt. részben az MFB Fejlesztési Tőkealap finanszírozásával 586 lakást tervezett építeni az akkoriban ugyancsak divatos PPP konstrukcióban, (amelyben az állam is részt vállalt), de csak az első ütem százegynéhány lakását sikerült felépítenie. A projekthitel java részét nyújtó Erste Bank nemrégiben kiértesített 35 tulajdonost, hogy a bankhoz nem jutott el a lakások vételárának egy része. 2011 júliusában az MFB Fejlesztési Tőkealap feljelentést tett, s a Firebird Zrt. elnök-vezérigazgatóját tavaly júliusban sikkasztás, hűtlen kezelés és csalás bűntettének gyanújával kihallgatták és előzetes letartóztatásba helyezték.

Az Erste Bank tárgyal az érintett tulajdonosokkal, és mindent megtesz annak érdekében, hogy az ügyek kezelése a bank és az ügyfelek érdekeinek figyelembevételével történjen. A levelek tanúsága szerint az Erste Bank hajlandó akár 60-70 százalékot engedni az őt egyébként megillető jussából, és azt is vállalta, hogy a félbehagyott lakásokat felépítteti.

A károsultak száma országosan több száz. Közös vonásuk, hogy a vállalkozók projektfinanszírozási hitelt vettek fel, amelyet visszafizetni nem tudtak, ezért a bank most minden esetben a lakásokat követeli. A lakástulajdonosok viszont fizettek, többnyire a teljes vételárat, vagy legalább egy részét készpénzben, mert akad olyan is közöttük, aki hitelt vett fel. A legrosszabbul a készpénzben fizetők jártak, ők tudják a legnehezebben bizonyítani, hogy átadták az ingatlan vételárát a vállalkozónak. A vállalkozók kivétel nélkül felszámolás alatt állnak, a Firebird Zrt. már 2009-ben szerepelt az APEH feketelistáján a százmillió forintnál több adóval tartozó adózók között. A károsultak az összes ismert esetben büntető feljelentést tettek.

Az építtetők felelősségén túl felmerül a pénzintézetek felelőssége is. Ilyen csalás csak akkor fordulhat elő, ha a bankok nagyon nem figyelnek oda arra a projektre, amit finanszíroznak. Ha az ellenőrzésük alatt tartották volna az egyes projekteket, észre kellett volna venniük, hogy az eladott lakások vételára nem landolt a projektszámlán. Tisztelet a példák közt szereplő egyetlen kivételnek, vajon miért nem vették észre? Valóban az ártatlan, a lakásuk vételárát kifizető lakástulajdonosoknak kell bűncselekmények elkövetői helyett helytállniuk? Ugye, nem? Több száz család nevében reméljük, hogy a másodfok nem fogja helybenhagyni az elsőfokú ítéletet, és az országos csalássorozat nem marad következmények nélkül.

Hernádi Zsuzsa