Reménysugár a nehéz pillanatban
Hitelesen szólni a hívekhez
„Isten előtti bűnbánattal és az áldozatok iránti együttérző szeretettel ajánlom fel a Magyarországi Református Egyház Dunamelléki Egyházkerülete által számomra folyósított lelkipásztori fizetés-kiegészítést a gyermekbántalmazások elszenvedői javára”, közölte Facebook-oldalán Csűrös András, miután a református egyház esperesei és főgondokai bizalmat szavaztak Balog Zoltánnak. A Demokrata a fiatal gyömrői lelkésszel beszélgetett.
– Nehéz héten van túl a református egyház. Gyógyulni kezdtek már a sebek?
– Nem hiszem, hogy volna olyan, aki ebben a pillanatban tisztán látja az egyház lelkiállapotát. A múlt héten tapintható volt a tanácstalanság az egyházi struktúrában és a hívek körében egyaránt. Azóta született egy döntés, ami reményre ad okot. Több gyülekezetben átbeszélik a dolgokat, imádkoznak az eset kapcsán.
– Miért érezte szükségét a felajánlásnak?
– Isten Lelke nagyon egyértelműen megindított erre. Úgy éreztem, hogy jó példát kell mutatnom a közösségnek, amelyet pásztorolok. Emellett mint oly sokan, én is olyan családból származom, amelyiktől a XX. században nagyon sokat elvettek. A tartást és a hitet viszont nem tudták. Ezeket pedig csak úgy tudom továbbadni két fiamnak, ha magam is példát mutatok. De a legfontosabb, hogy ki akartam mutatni a szolidaritásomat azok iránt, akikről az elmúlt két hétben méltatlanul kevés szó esett, pedig főszereplői ennek az egész ügynek. Ők pedig a bántalmazott gyermekek.
– De az ügyben érintett gyermekek már milliós kártérítést kaptak az államtól.
– Ez nem ilyen egyszerű. Sikerült elérni őket, és komolyan átgondoljuk, milyen segítségre van szükségük. A médiában megjelenő hírek valóban azt sugallják, hogy a bicskei áldozatok javára mondtam le a juttatásomról. Valójában azonban általában a bántalmazott gyermekeknek szólt a felajánlás. Több olyan alapítványt is fölkerestem és azóta meg is neveztem, amelyek ilyen területen látnak el szolgálatot.
– Az anyagiakon túl van-e egyéb tétje is kiállásának? Hiszen bár a konkrét ügy nyugvópontra jutott, az egyházban mint minden szervezetben bizonyára vannak erőcsoportok, amelyek most nem nézik jó szemmel, hogy ilyen fiatalon kiáll egy politikai felhangokkal is bíró ügyben. Az ellenzéki média is felkapta a nevét…
– Nem számítottam ekkora hírértékre, de örülök, hogy a keresztyénség pozitív üzenetét sikerült olyan fórumokra is elvinnem, ahol ritkán jelenik meg. A legnagyobb hírportálok mind felkerestek, de személyi kérdésekben és az egyház belső ügyeit illető témákban nem szerettem volna nekik megnyilvánulni. Minden médiumnak ugyanazokat, a felajánlás motivációját részletező válaszokat küldtem el. Többen megkerestek külön interjúra is, ezek nagy részét értékalapon, a lehetséges pártpolitikai narratívát elkerülendő utasítottam el. A felajánlás célja nem politikai állásfoglalás volt, hanem az, hogy a bizonytalan, egyházunkat megosztó helyzetben útmutatást adjak a híveknek. Míg a katolicizmus felülről lefelé építkező struktúra, addig nálunk az alapegység a gyülekezet. Történelmi tapasztalatunk, hogy az igazán fontos dolgok a helyi közösségekben dőlnek el. A mostani ügy kapcsán tehát a legfontosabb kérdés az volt számomra, hogy föl tudok-e menni a gyömrői református szószékre és onnan hitelesen tudok-e szólni a hívekhez.
– És értékelték a hívek, amit tett?
– Rengeteg gratuláció és köszönet érkezett, na meg persze pár negatív vélemény is. A legmeghatóbb talán egy ismeretlen számról jövő SMS volt, amiben ennyi állt: „Áldást, békességet! Köszönöm. Egy kisgyermekes apuka.” De ne értsen félre, nem érzem nagy dolognak a felajánlásomat. Nem mozgalmat indítottam, egyszerűen meg kellett tennem. Sokat erősített az egyháztörténeti ismeretem. A lelkipásztorság mellett ugyanis XX. századi egyháztörténetet kutatok és tanítok, disszertációmat a Tanácsköztársaság alatti egyházi életről írtam. A viharos időkben szép számmal voltak egyházi emberek és hívek, akiknek az életútja megerősíti a hitünket.
– Például?
– Az igét, amit a felajánlás kapcsán is idéztem, a Galata-levélből vettem. Azt Ravasz László dunamelléki református püspök is idézte 1944-ben, illetve 1956-os rádióbeszédében is. De hadd említsem meg egyik kutatásom alanyát, Pap Béla karcagi lelkipásztort. A két háború közötti legizgalmasabb szellemi irányzat, a harmadik út egyik aktív alakítója és szószólója volt. Pap Bélát 1951-ben koncepciós perben elítélték. Szabadulása után részt vett a forradalomban, majd nyom nélkül eltűnt. A református, mint ahogy a többi egyház is olyan időben él Magyarországon, amiben biztonságosan végezheti a misszióját. Az én személyes kiállásom egy napon sem említhető azzal, amit ezek az emberek tettek. De az ő hitük, az ő tartásuk erősített engem abban, hogy vállaljam mindazt, amit Isten rám bízott.