Hogy fürödtek dédanyáink? – Az Épületgépészet: múlt, jelen és jövő
Milyen a fűtés? Milyen a fürdőszoba? – talán a méret mellett ez a legfontosabb kérdés, amelyet egy lakással kapcsolatban felteszünk, ha új otthont keresünk.
A fával, szénnel fűtött kályháktól, az árnyékszéktől és a dézsától, amely a 20. század elején, sőt egyes helyeken a század közepén is még megszokott dolog volt, mára eljutottunk a számítógép vezérelte megújuló energiát felhasználó fűtésű, több fürdőszobás luxuslakásokig. Ma egy átlagos lakásban is bonyolultabb, a lakók kényelmét maximálisan kiszolgáló berendezéseket találunk a fürdőben, a konyhában, és az egész házban. Ez az épületgépészet fejlődéstörténete. Mindenki használja, de szinte soha nem gondolunk rá.
Az Épületgépészeti Múzeum és a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum közös kiállítása ezt az érdekes, de rejtett történetet meséli el. Bemutatja azokat a gyönyörű készülékeket, amelyek előbb csak a különcködő, modernizálódó lakásokban jelentek meg, és meleg vizet adtak, szén és fa halmok nélkül meleget sugároztak a szobákban, majd egyre puritánabb, egyre észrevétlenebb kialakítással minden lakás részesei lettek.
Ékes példa erre az a réz – öntöttvas fürdőhenger, amely a kiállítás egyik legnagyobb darabja. Kialakításában, megmunkálásában is szemet gyönyörködtető, a maga idejében, száz évvel ez előtt szoborként állt a díszes, oroszlánkörmű fürdőkád mellett. Mai társai, a modern vízmelegítők sokszor láthatatlanul bújnak meg a lakás egy szegletében.
Az október 27-ig látható kiállításban számtalan hasonló történet elevenedik meg a látogatók előtt.
