Az ENSZ elsősorban a bio üzemanyagok és az úgynevezett energianövények egyre terjeszkedő termelését okolja mindezért. Haitival és a Fülöp-szigetekkel együtt 37 olyan országot tart számon az ENSZ, amelyben további zavargások, éhséglázadások várhatóak. Az ok a gabonakészletek szűkössége, illetve a gabona elképesztően magas világpiaci ára. Ez magyar pénzben számolva elérheti a tonnánkénti 70-80 ezer forintot. Ami a tavalyi árakhoz képest körülbelül 130 százalékos emelkedést jelent. Nem nehéz kitalálni, ha drága a gabona, drága a búza, ez kihat minden élelmiszerfajtára, de mindenekelőtt a húsra. A FAO, az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete 45 százalékos általános élelmiszer-áremelkedést regisztrált a tavalyi szinthez képest. Ugyancsak a FAO számította ki, hogy 2000 óta átlag 75 százalékkal drágultak az élelmiszerek, s a drágulás 2008 végére eléri a 120 százalékot. A Világbank 80 százalékos áremelkedést mutatott ki az elmúlt három év távlatában.

Másként sújtja az adott országokat és lakosságukat az áremelkedés. A fejlett országok polgárai jövedelmüknek csak 10 százalékát költik élelmiszerre. A fejlődők lakossága viszont 50-70 százalékot. Mi, magyarok a kettő között állunk a magunk 27 százalékával. Az általános áremelkedés eloszlása sem egyenletes. A fejlett országokban a drágulás 10-20, a fejlődőkben viszont 50-60 százalékos.

Amerika rákapcsol

Hiányról beszél mindenki, holott a valóságban éppenséggel 5 százalékkal több gabona termett 2007-ben a világban, mint az előző évben. Az eredmény elérte a 2,1 milliárd tonnát. Mi lehet a baj akkor? Ángyán József parlamenti képviselő, a Szent István Egyetem professzora szerint több tényező idézte elő a válságot. Egyrészt a multik spekulációja, amely extraprofit reményében mesterségesen hajtja föl az árakat, és ennek egyik fegyvere a termények piaci visszatartása. A német sajtó például arról írt nemrég, hogy egyes multinacionális nagyvállalatok azt akarják bebizonyítani az árak és az ellátás manipulálásával, hogy csak az olcsón termeszthető, genetikailag módosított növények jelenthetnek megoldást egy élelmezési krízisre, de tény, hogy a bio üzemanyagok gyártása is ludas a válságban. Az Egyesült Államok például tavaly minden szem búzáját otthon tartotta, s bio üzemanyagok gyártására használta fel. Ez a mennyiség 80-90 millió tonna lehetett, és ez most fizikai értelemben is hiányzik a világpiacról, másrészt pedig a hiánya olyan magasságokba lökte az árakat, amelyeket a fejlődő országok nem tudnak megfizetni. Washington jelezte, hogy jövőre a 110 millió tonnát is meghaladja majd az a gabonamennyiség, amelyből bio üzemanyagot készít.

A FAO, az ENSZ mezőgazdasági és élelmezési szervezete nemrég arról számolt be, hogy nemcsak az USA-ban, de világszerte növekszik azoknak a termőterületeknek a nagysága, amelyeken vagy a bio üzemanyaggyártás, vagy az alternatívenergia-ágazat számára termelnek kultúrnövényeket. Tavaly már 100 millió tonna volt a bio üzemanyag-gyártásba áramoltatott gabona mennyisége a világon.

Az EU-ban még nem gyulladt ki a piros lámpa. Brüsszel továbbra is hatályban hagyja azt a szigorú előirányzatot, amely szerint 2020-ra a tagállamok energiafelhasználásának 20 százalékát alternatív forrásokból kell biztosítani. Az üzemanyagok terén 10 százalékos ez a kvóta. Éppen ezért a rendes területalapú támogatáson túl hektáronként 45 euróval támogatja az unió az energianövények termesztését.

Jean Ziegler, az ENSZ különmegbízottja viszont nemrég a bio üzemanyagok gyártásának világméretű betiltását javasolta. Az ENSZ a szemléletesség kedvéért mindig meg is említi, hogy egy átlag autó tankjában 50 liter bio üzemanyag fér el. Ennek előállításához 235 kilogramm kukoricára van szükség. Ez pedig egy gyermek egyéves gabonaszükséglete.

Ha a hiány okairól beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk egy másik fontos elemről sem. Rendkívüli módon megugrott ugyanis Kína és India fogyasztása. Az 1,3 milliárd lakost számláló Kínában például a korábbi évi 20 kilogrammos húsfogyasztás – az állatok takarmányozásához is gabona kell – napjainkra 50 kilogrammra, azaz több mint a duplájára növekedett.

Vámok és tiltások

A kormányok eltérően válaszolnak a gabona hiányára, illetve magas árára. Egyiptomban például a hadsereg látja el kenyérrel a rászorulókat, hogy elkerülje a forrongásokat. Ukrajna betiltotta a gabona kivitelét, Oroszország, Kína, Argentína pedig 30-40 százalékra emelte a búza exportvámját, hogy senkinek se érje meg kivinni az országból. Magyarországon tavaly 12 százalékkal növekedtek az élelmiszerárak, s az idei áremelkedések szintjét is legalább 10 százalékosra várják a szakemberek. A gabonakrízis hatásai nálunk például a liszt 48, a kenyér 20 százalékos áremelkedésében jelentkeznek, de ennek az oka a csirkehús 16, vagy a pulykahús 50 százalékos áremelkedése is. És még nincs vége.

Font Sándor, a parlament mezőgazdasági bizottságának fideszes vezetője azt javasolta, hogy a jelenlegi 20 százalékról legalább 10 százalékra kellene csökkenteni az élelmiszerek forgalmi adóját. Az alapvető élelmiszerekét pedig 5 százalékra. A Gyurcsány-kabinet tagjai jót nevettek az ötleten. Annak ellenére, hogy Nyugat-Európában is legföljebb 10 százalék az élelmiszerek forgalmi adója, Nagy-Britanniában pedig nulla.

Nem mentség, hogy számos hatás bonyolítja a hazai gabona-helyzetet. A magyar termés az átlagnál rosszabbul sikerült, 2007-ben csak 9,6 millió tonnát takarítottunk be a szokásos 12-13 millió tonna helyett, ráadásul ez 41 százalékkal kevesebb a 2006-os terméseredménynél. Első számú magyarázat rá az aszály. Az is árnövelő hatást fejtett ki, hogy nem tudtuk az országban tartani azt a 2 millió tonna kukoricát, amit az EU intervencióban vásárolt meg a magyar termelőktől. A Gyurcsány-kormány még csak tárgyalásokat sem kezdeményezett Brüsszellel erről, pedig a különleges aszály alapot adott volna rá.

Támogatás és tagadás

Az FVM adatai szerint Magyarországon a több mint 4 millió hektáros szántóterületből tavaly 170-200 ezer hektárt foglalt le az energianövények termesztése. Ha innen is gabonát takarítottunk volna be, akkor közel egymillió tonnával lenne könnyebb helyzetben a hazai piac. Összehasonlításképpen: az EU-ban összesen 2 millió hektárt használnak energianövény-termesztésre.

Mellesleg létezik egy magyar energiafű, amit Szarvason fejlesztettek ki. Jól bírja a sós, száraz talajt, és 6-12 tonnát ad hektáronként, a föld minőségétől függően. De csak ott érdemes termeszteni, ahol a hagyományos kultúrnövények kisebb hozamot adnak. Az energiafű ugyanis 6-12 ezer forintot hoz tonnánként, ami elenyésző összeg a búza 40-80 ezer forintos tonnánkénti árához képest. Főként Békésben foglalkoznak vele a termelők, de Hujber Ottó, a nagyvállalkozó is szeretné rávenni a gazdákat, hogy csapjanak bele, mert minden mennyiséget átvenne tőlük Szerencsen készülő szalmaerőműve.

Magyarországon már több erőmű, például a bakonyi, a mátravidéki, a pécsi is használ bio fűtőanyagot, bio briketteket, vagy egyszerűen csak energiafüvet kever a szénhez. Komáromban nemrég adtak át egy üzemet, amely évente 150 ezer tonna bio dízelt termel. Ez egyelőre a teljes hazai szükségletet kielégítené. A hazai gazdák számára az energianövény biztos, ingadozások nélküli piacot jelent. Ahhoz viszont egyelőre csekély az erőművek felvevő képessége, hogy az energianövények termelése alapjaiban rengesse meg a magyar gabonatermelést. A hazai reakciók skálája a lelkes igenléstől a teljes elutasításig terjed. Az igenlés érvei között a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, a gazdáknak adott folyamatos és biztos jövedelem, valamint a részleges energiafüggetlenség szerepel. Az FVM felmérése szerint ma az ország energiatermelésének 4,5 százaléka származik megújuló bio forrásokból. Ángyán József professzor viszont kétkedik. Úgy látja, a bio üzemanyagok gyártása és az energianövények termesztése nemcsak az élelmiszer-termelést csökkenti, de paradox módon rengeteg hagyományos energiát emészt fel. Elegendő a gépek által elhasznált gázolajra gondolni. Ángyán József szerint az energianövények is – rossz hatásfokkal – a Nap energiáját hasznosítják, ezért olcsóbb és hatékonyabb lenne, ha napkollektorokat és naperőműveket építenénk. Azt pedig igen veszélyesnek tartja, hogy a génmanipulált növények licenceivel kereskedő világcégek ezen a terepen is akcióba lendültek. Azt ajánlják ugyanis, hogy készüljenek genetikailag módosított terményekből a bio üzemanyagok, így olcsóbb a termelésük, mert nem kell a növényvédelemre költeni.

Víz, olaj, gabona

Az ENSZ előrejelzése szerint 2050-ben 9 milliárd ember él majd a Földön a mai 6,3 milliárd helyett. Ennyit kell eltartania a világ gabonatermelésének. Az élelmezésbiztonság tehát már a közeli jövőben, sőt úgy tetszik, már ma is stratégiai jelentőségű kérdéssé emelkedik, egyenrangúvá válik az ivóvíz és a kőolaj kérdésével. Talán eléjük is kerül. Különösen úgy, hogy rendszeressé váltak az időjárási anomáliák, a pusztító áradások, a perzselő aszályok, és folytatódik az elsivatagosodás. Látni azt is, miként készül az Egyesült Államok az olajkészletek kimerülésére, és az azt felváltó biodízel-gyártás irányítására. Mint ahogy látni, miként befolyásolja mindez már most is a gabonapiacot, s közvetve az éhínség problémáját. Az ENSZ-jelentés leszögezi, hogy az élelmiszerért vagy a jobb termőterületekért nemcsak belső zavargások törhetnek ki a jövőben, hanem országok közötti háborúk is.

Ha Magyarország elfogadta volna egy modern mezőgazdasági ország – példa rá Dánia – szerepét, nagyobb biztonságban érezhetné magát. Főképp, ha volna saját hadserege is. A híresen jó minőségű magyar gabona, különösen a magyar búza aranyat fog érni. Addig nincs baj, amíg csak a tőzsdéken jegyzik. Baj akkor lesz, ha feltüntetik a katonai térképasztalokon is.

Sinkovics Ferenc