A terrorveszéllyel való riogatás, az október 23-i események és a Teve utcai rendőrpalota elleni támadás logikus láncolatot alkot.

A múlt keddre virradóra ismeretlen tettesek sortüzet zúdítottak a budapesti rendőrpalotára. A közvélemény közéletre fogékony része többnyire úgy vélekedik, a kormány saját terrorfenyegetésének igazolására rendezte meg a támadást. A kormányzat viszont szélsőséges, fegyverkező csoportokat emleget és azt, hogy veszélyben forog a köztársaság egyik alapintézménye, a rendőrség is. A feszült, bizonytalan hangulat fenntartásának célja talán az lehet, hogy távol tartsa az embereket az utcai kormányellenes megnyilvánulásoktól. Vagy ennél is több?

Gyurcsány Ferenc még aznap délelőtt megnézte a támadás nyomait és az épületből kilépve közölte a médiával felismerését: „Nem lehet nem észrevenni, hogy az egyre radikalizálódó eseményeknek felépült egy láncolata…”

Lássuk hát a láncolatot: 2006. szeptember 16. Kiszivárogtatják Gyurcsány Ferenc balatonőszödi beszédét, amiben arról beszél, hogy tönkretették az országot és hazugsággal szerezték meg a hatalmat. 2006. szeptember 17. Spontán tüntetések kezdődnek a fővárosban a Kossuth téren, majd országszerte. 2006. szeptember 18. A békés tüntetőkről leválik egy kis csoport, amelyik megrohamozza az MTV székházát. A támadás idején több száz állig felfegyverkezett rendőr várakozik az épület túlsó oldalán, de nem avatkozik bele az eseményekbe. 2006. október 23. A rendőrség kiszorítja hajnalban a Kossuth térről az ott legálisan tüntetőket, és kordonnal lezárja a teret. Délután a rendőrség egy mintegy százfős erőszakos csoportot rászorít a Fidesz békés nagygyűlésén részt vevő és onnan éppen hazafelé induló százezres tömegre, majd ezt követően a hazatérőket is megtámadja. 2007. február 2. A Fidesz parlamenti frakciója lebontja a Kossuth téren lévő vaskordont. A rendőrök kisvártatva visszatelepítik, sőt egy újabb kordonsort is létesítenek. 2007. február 7. Szilvásy György kancelláriaminiszter bejelenti, hiteles információi vannak arról, hogy szélsőséges csoportok meg akarják osztani a rendőrség erejét, összehangolt tervekkel „erőszakos cselekedeteket készítenek elő”. Céljuk a Kossuth tér megszerzése. Hozzáteszi, október 23-a után megnőtt az Országház veszélyeztetettsége és a biztonsági kockázat a Kossuth téren. Megszaporodtak az épület elleni fenyegetések, szélsőséges csoportok olyan tervet készítettek, hogy megpróbálnak bejutni a Parlament épületébe. 2007. február 9. Egy videofelvétel kerül fel az internetre, amelyen a Magyar Nemzeti Forradalmi Ítéletvégrehajtó Ezred nevében egy símaszkos férfi közli, hogy több száz fegyveres áll készenlétben, arra az esetre, ha nem teljesítik a követelésüket, a kormány és a rendőri vezetők lemondását. 2007. február 10. Szilvásy bejelentése ellenére baj nélkül a Hősök terére vonul a szélsőjobboldali Vér és Becsület Kulturális Egyesület. 2007. február 13. Ismeretlen személy egy feltehetően AK-47-es géppisztolyból rálő a Teve utcai rendőrpalotára.

* * *

A nyomozást a Nemzeti Nyomozó Iroda felügyeli. A hírek szerint a lövéseket a József Attila Színház mögül adták le. A rendőrség egy fekete Volkswagent keres. A Teve utcai rendőrpalota környékét biztonsági kamerák pásztázták, hiába. Bene László, országos rendőrfőkapitány közli, a felvételek rossz minőségűek, nem segítik a nyomozást. A rendőrség közli, vannak szemtanúk. A Nemzeti Nyomozó Iroda kilenc vonalon vizsgálja az esetet. Az eddigi adatok alapján nem zárják ki, hogy szélsőséges csoport, netán szervezett bűnözők, illetve egy vélt vagy valós sérelmét megtorló személy áll a támadás mögött. Ha politikai szélsőségesek állnak a háttérben, akkor viszonylag egyszerű dolguk van a nyomozóknak. A Nemzetbiztonsági Hivatal éves beszámolója szerint nagyjából ötszáz főre tehető hazánkban a szélsőjobboldali csoportokhoz köthető személyek száma. Vagyis a szolgálat által pontosan ismert személyekről van szó. Ennek ellenére a rendőrség a támadás után 72 órával még nem kereste meg az egyik legismertebb csoport, a Vér és Becsület Kulturális Egyesület vezetőjét. A helyszínelők megtalálták az elkövetésnél használt fegyverből származó töltényeket. A vizsgálat alapján ezek egy AK-47-es gépfegyverből, a közismert Kalasnyikovból származnak. Ennek magyarországi karrierje az ötvenes évek végén indult, amikor a magyar hadvezetés úgy döntött, hogy modernizálja a honvédség kézifegyver-állományát. A tár befogadóképessége 30 darab lőszer. Hatásos lőtávolsága 800 m, de ha 1500 m-en véletlenül eltaláljuk a célszemélyt, még mindig halálos lehet. A lövedék kezdősebessége 717 m/s. Elméleti tűzgyorsasága 600 lövés/perc. Magyarországon az elmúlt tizenhat évben több robbantásos bűncselekmény is történt. A legtöbb az első balliberális kormány idején, 1994 és 1998 között. 1994 nyarán Szegeden a Rókus templom bejáratánál robbant egy bomba. Tíz nappal később a budapesti Parlament egyik kapuját robbantották be. Két héttel ezután a budavári Mátyás-templomnál történt hasonló bűncselekmény. 1995-ben karácsonykor Szegeden egy katolikus templomra dobtak Molotov-koktélt. 1997 februárjában két budapesti kerületi MSZP-irodát ért robbantásos támadás. Június 15-én pokolgép robbant a Fidesz Lendvay utcai székházánál. Az esetek közös vonása, hogy sem a megbízót, sem az elkövetőt egyetlen esetben sem sikerült kézre keríteni. A magyar társadalomnak a közéletre még fogékony része a különböző internetes portálokon szavazhatott arról, hogy szerinte mi, illetve ki állhat a támadás mögött. A véleményformálók döntő többsége a kormányt látja a támadás mögött. Szerintük a Gyurcsány-kabinet a múlt héten már negyedszerre játszotta ki a terrorkártyát. Boros Bánk Levente, biztonságpolitikai szakértő szerint több mint gyanús, hogy egyik nap Szilvásy György szélsőséges csoportok fegyverkezését jelenti be, majd szinte másnap valakik rá is lőnek a rendőrpalotára. Adódik a kérdés: ha a szolgálat tudott ezekről a csoportokról, akkor miért nem állítja meg őket? A Gyurcsány-kormány korábban szlovák titkosszolgálatoktól szerzett információkra hivatkozva azt állította, hogy terroristák akarnak robbantásos merényletet végrehajtani Budapesten. Boros Bánk szerint ezek a bejelentések mind arra valók, hogy félelmet keltsenek a magyar emberekben. A mostani lövöldözés is egyedül a kormány érdekeit szolgálhatja, hiszen közeledve a március 15-i nemzeti ünnephez, visszatarthatja az embereket attól, hogy az utcára menjenek. A fideszes Kövér László szerint politikai blöff a robbantás. Úgy vélte, Gyurcsány Ferenc és bandája egyetlen módon tud egy bizonyos körben még választhatónak, elviselhetőnek megmaradni, ha magamagánál nagyobb veszedelmet tud fölfesteni a falra. Nem lehet nagyobb veszélyt fölfesteni annál, mint hogy az emberek létét, fizikai biztonságát valami veszélyezteti. Kövér László szerint a terrorveszéllyel való riogatás, az október 23-i események és a Teve utcai rendőrpalota elleni támadás logikus láncolatot alkot. Nem kell mást tenni, csak feltenni a kérdést: kinek használ mindez? És mi a cél a félelemkeltéssel? Távol tartani az embereket a tüntetésektől? Vagy ennél is több? A kormány szerint veszélyben vannak a politikusok és a törvényhozás munkája is. Gyurcsány Ferenc szerint most a köztársaság egyik alapintézménye, a rendőrség is veszélybe került. Mi következhet ebből? Az Alkotmány szerint ilyen válság idején kihirdethető a szükségállapot. Ezt a közjogi állapotot akkor hirdetik ki, ha például belső fegyveres cselekmények (puccs, lázadás) terror jellegű és egyéb, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett cselekmények vagy egyebek következnek be. A szükségállapot megállapításának feltétele a felfegyverkezve elkövetett erőszakos cselekmények esetén az, hogy az állampolgárok élet- és vagyonbiztonsága tömeges mértékben legyen veszélyeztetve. A szükségállapotot a parlamenti képviselők kétharmadának szavazatával vezethetik be. Ha az Országgyűlés akadályoztatva van, akkor ezt a döntést a köztársasági elnök hozhatja meg. Jelenleg az üggyel kapcsolatban több a találgatás, mint a tény. A szakértők szerint a lövöldözés egyértelmű üzenet: valaki valakinek valamit üzenni akart. De ki? Kinek? Mit? A kérdés egyik jeles szakértője, Arany János ezt így foglalta össze: „repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg […] kit hogyan talál meg…” Sándor Csilla