Hol kőhalom állott, most vár

Aki nem járt még a Budapesttől mintegy 750 kilométerre fekvő Gyimesbükkön, annak is ismerősen csenghet a mesebeli falucska neve, jó pár évvel ezelőtt ugyanis egy olyan eseménnyel hívta fel magára a figyelmet, aminek emléke még mindig sokak szemébe könnyet csal, és ami miatt ma már zarándokhelyként tekintünk rá. Vasútállomására – amely a Monarchia egyik ékköve volt – több évtized után, 2008 pünkösdjén ismét koronás címerrel díszített mozdony vontatta szerelvény gördült be, fedélzetén azokkal a magyarokkal, akik több ezer gyalog érkező honfitársukkal együtt ünnepelni jöttek a helyszínre. Ünnepelni, hogy sikerült megmenteni az enyészet karmai közül az ezeréves határ legkeletibb, 30-as számú őrházát, a csángó magyarok függetlenségének jelképét.

Az „elkövető” a falu egykori iskolaigazgatója, Deáky András volt, akinek nevét még mindig kevesen ismerik itthon, pedig az alapján, amit a magyarság megmaradásáért eddigi élete során tett, méltó lenne arra is, hogy szobrot állítsanak neki. Már akkor elkötelezetten munkálkodott nemzeti értékeink megőrzésén, amikor Romániában még büntették, ha valaki magyarul beszélt. A 90-es években csodával határos módon sikerült újraindítania Gyimesbükkön a magyar nyelvű oktatást, aztán hogy több turistát csalogasson a faluba, és megismertesse velük szülőföldje történelmünkben betöltött szerepét, a környéken elsőként panziót nyitott.

Lelkesedése később sem lankadt. Felbuzdulva a felújított őrház népszerűségén elhatározta, hogy újjáépítteti az egykor a település fölé magasodó Rákóczi-várat, amely 1626-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem, magyar király parancsára épült határvédelmi célra. A XVIII. század elején II. Rákóczi Ferenc megerősíttette, ekkor kapta mai nevét. Hadászati szerepe azonban soha nem volt igazán meghatározó, a hegyek közé ékelődő őrtorony inkább a kereskedelem ellenőrzését szolgálta. A közelben, a Tatros folyó túlpartján álló Kontumáci kápolna helyén magasodott egykor az az épület, ahol vesztegzár várt a kereskedőkre. A pestisjárvány idején akár hetekig is „fogva tartották” őket, hogy bebizonyosodjon, nem jelentenek-e egészségügyi veszélyt az ország lakosságára. A vár és környéke tehát inkább vámszedő hely és szűrőpont volt, mintsem katonai létesítmény. A XIX. század közepén azonban lerombolták a tetőzetét, és többé nem újították fel, az épület pusztulásnak indult. Már csak a romjai látszottak, amikor Deáky úr a fejébe vette, hogy helyreállíttatja. Az akció adománygyűjtéssel kezdődött és a rekonstrukció megterveztetésével folytatódott, ez utóbbi feladatra az okleveles építészmérnök Esztány Győzőt kérték föl, aki az erdélyi és székely épített örökség elkötelezett őrzője.

– A vár eredetileg kis méretű bástyaépület volt, alsó és felső szintjét lépcső kötötte össze. Egy sziklára épült, a hátsó rész gyakorlatilag a második emelet magasságáig emelkedett. A vasútépítés idején, a XIX. század végén a hegyoldal egy részét lefaragták, és az akkori fa helyett kőlépcső épült, amely ma is áll. A falak jelentős része azonban elpusztult: az északi oldal ugyan két és fél méter magasan megmaradt, de a déli szinte teljesen megsemmisült, a nyugati és a keleti fal pedig törmelék alá került – meséli lapunknak a szakember.

Hozzáteszi, a vár helyreállítását igazi nyomozás előzte meg, hiszen kevés eredeti dokumentum állt rendelkezésre. Többnyire csak alaprajzok és egy keresztmetszet maradt fenn, hosszmetszetet, homlokzatokat ábrázoló tervrajzokat nem találtak. A bécsi levéltárból előkerült tervrajzok és iratok, a híres székely polihisztor, Orbán Balázs fényképei és a XIX–XX. század fordulójáról származó képeslapok alapján próbálták körvonalazni, hogyan nézhetett ki az épület. Ám már fotókon is romos állapotban látszott a vár, így például a tetőt illetően az előkerült keresztmetszetre és épületanalógiákra kellett hagyatkozni. Sokat segített, hogy időközben történt egy régészeti feltárás a helyszínen, amelynek köszönhetően sikerült azonosítani a leomlott falak pontos helyét és az eredeti padlószintet, de még így sem volt könnyű dolga az építészcsapatnak.

– A korabeli tervrajzokon olyan régi mértékegységek szerepeltek, mint a hüvelyk, a láb vagy az öl. Gondoltuk, egyszerű dolgunk van, megnézzük, melyik hány centiméter, és átváltjuk a számokat. Igen ám, csakhogy ezeket a mértékegységeket legalább háromféleképpen használták itt, Erdélyben is, ezért nem volt más lehetőségünk, mint többféleképpen elkészíteni az átszámításokat metrikus rendszerbe és kiválasztani közülük azt, amelyik a legjobban illeszkedik a helyszínhez – emlékszik vissza az építész. Végül a várnak azt a formáját sikerült rekonstruálniuk, ami a bécsi levéltárból előkerült tervrajzokon a XIX. század közepi állapotot dokumentálja. Akkoriban a határerősítések részeként az erődítményt lőfegyverekkel védhető bástyává alakították.

Idővel a munkálatok is elkezdődtek, de amilyen hamar nekifogtak, olyan hirtelen abba is hagyták az építkezést, mivel időközben lejárt az erre vonatkozó engedély. Újbóli kiadására csak évekkel később került sor, amikor a falu élére 2020-ban magyar polgármester került. Oltean Péter egyik első dolga az volt, hogy megkeresse Kelemen Hunort, az RMDSZ elnökét, valamint Cseke Attila és Tánczos Barna minisztereket, hogy anyagi segítséget kérjen tőlük a vár újjáépítéséhez. Kérése pedig meghallgatásra talált: a projektre több mint 450 millió forintnak megfelelő lejt kaptak a Román Befektetési Alaptól, így a gyimesbükki önkormányzat 70 millió forintnyi hozzájárulásával 2022 decemberének végén hivatalosan is megkezdődhettek a munkálatok.

– A projekt már a finisben van, és ha a Fennvaló is velünk lesz, év végére befejeződik az építkezés. Természetesen a tereprendezést illetően még sok tennivaló lesz, ami szintén rengeteg pénzt igényel. Nemrégiben kaptunk támogatást egy csíkszeredai cégtől, a napokban pedig eljutottak hozzánk az évekig gyűjtött adományok is a Gyimesbükkért Egyesülettől. Bízom benne, hogy hamarosan meglesz a hiányzó összeg, és nemsokára be tudjuk jelenteni az ünnepélyes átadás dátumát.

Munkatársunk néhány hete járt a helyszínen, azt mondta, akkor az állványokat már eltávolították az épület körül, sőt, a tetőzet is elkészült, az ablakok azonban még hiányoztak. Mint Esztány Győzőtől megtudtuk, a vár alsó szintjén kiállítótér kap helyet, az emeleten pedig egy kávézó, amelynek teraszáról belátni majd Gyimesbükk fenyőfákkal teletűzdelt smaragdzöld hegyeit és völgyeit. A Rákóczi-vár újjáépülése nemcsak a település életét lendítené föl, hanem az egész Csíki-medence turizmusára kedvező hatással lenne. Oltean Péter ugyanakkor hangsúlyozza, nem csak egy építési vállalkozásról van szó. Az őrtorony egyben jelkép is lesz: Nagy-Magyarország legkeletibb erődítményeként az összefogás és összetartozás üzenetét hordozza majd.