Hol rejtőzik Attila?

Azt pontosan tudjuk, hogy Attila király 453-ban távozott az élők sorából. Egyes elméletek második feleségét, a germán Kriemhildét gyanúsítják azzal, hogy megmérgezte a hun uralkodót, ám erre nincs bizonyíték. Valószínűbb a VI. századi gót történetíró, Jordanes beszámolója a történtek után közel száz évvel írt Getica című munkájában, amely szerint Attilának egy átmulatott éjszaka után álmában eleredt az orra vére, és ettől megfulladt. Tudósít a temetéséről is, amelynek során a holttestet arany-, majd ezüst- és vaskoporsóba helyezték, és sírhalmot emeltek fölé. Jordanes azt is leírja művében, hogy az Attilát elföldelő katonákat egytől egyig lenyilazták, hogy senkinek se mondhassák el, hol temették el a királyt.

És itt van a probléma. A későbbi korok történetírói – például Kézai Simon vagy Mátyás udvarának jeles itáliai szerzője, Bonfini – gyakorlatilag Jordanes állításait vették át, itt-ott kiszínezve, hozzáköltve, de érdemi információval továbbra sem szolgáltak Attila sírjának hollétét illetően.

Nemrég egy olasz régészeti portál, a Stylemania.it szenzációsnak szánt híradással rukkolt elő: a közlés szerint a dél-romániai Prahova megyében található Mizil város mellett autópálya-építés közben megtalálták Attila sírját. A bejelentés kissé eltúlzottan magabiztosnak tűnik, az látszik biztosnak, hogy egy V. századi hun előkelő sírját fedezték fel több mint százdarabos kincslelettel. Talán a feltárás végére okosabbak leszünk.

Folyók medrében

A 2001-ben elhunyt neves régészprofesszor, Bóna István úgy véli, hogy valójában nem Attilát, hanem I. Alarikot, a nyugati gótok királyát temették el a mai dél-olaszországi Cosenza mellett a Busento folyó medrébe a víz elterelésével, majd visszaárasztásával és a sírt kiásók legyilkolásával, amint azt Sz. Jónás Ilona történészprofesszor is említi Barbár királyok című munkájában. Hoppál Mihály is rámutat Egy korokon és időkön átívelő mítosz: Attila hun király folyóba temetésének története című tanulmányában, hogy Jordanes Geticájában a gót szerző nem Attilát, hanem Alarikot „temette el” folyómederbe. Az etnológusprofesszor arra is felhívja a figyelmet, hogy a temetések szemtanúinak megölésére az eurázsiai sztyeppevilágban találni párhuzamokat, többek között a szkíta kultúrkörben is. Ám Hoppál Mihály nem tartja lehetségesnek, hogy akár a hunok, akár a gótok folyókat tudtak volna elterelni, hiszen annak komoly műszaki feltételei vannak, és aligha lehetséges észrevétlenül megtenni.

Nyitott kérdés Attila temetésének helyszíne is. Figyelemre méltó adattal szolgál Székely István gönci református lelkész Krónika ez világnak jeles dolgairól című nagy ívű, magyar nyelvű történeti munkája: ez egy bizonyos Keveházát jelöli meg a temetés helyszínéül, amit más alakban Keveaszónak, azaz Kevevölgynek neveztek; ma módosult formában Kajászó település viseli e nevet. Ez pedig Fejér vármegyében, Martonvásár közelében van, a leírás tulajdonképpen a mai Váli-völgynek felel meg, amelynek alján a Váli-víz nevű patak csörgedezik. Ez az elárasztásos temetés elméletét erősíti.

Mit rejt a Pilis?

Több mint húsz éve kutatja megszállottan Attila általa feltételezett sírját Lánszki Imre agrármérnök, ökológus, aki a Pilisben sejti a hun uralkodó titkos nyughelyét. Lánszki Imre állítása szerint Budakalász fölött, egy fennsíkon egy vár maradványait fedezte fel a 2000-es évek elején. Ezt régi leírások, linómetszetek és mai légi felvételek alapján a magyar királyok mondák szerinti székhelyeként, Ősbudaként azonosította, amely pedig állítólag Attila városának, Sicambriának a romjaira épült, és amely még Mátyás király idején is fontos uralkodói központ volt – nyomait légi felvételek is bizonyítják Lánszki Imre szerint.

A kutató abból indult ki, hogy Attila itt halt meg, és mivel vélhetően gyorsan eltemették, a holttest hosszas szállítása szóba sem jöhet. A közelben, a Nagy-Kevély és az Ezüst-Kevély találkozásánál talált egy vágatot a hegyben, egy egykori római kőfejtő maradványát. A Pilis ugyanis, ellentétben az északnyugatról hozzá kapcsolódó vulkanikus Visegrádi-hegységgel, mészkőhegység; az innen bányászott kőzet régen is és ma is az építészet kedvelt alapanyaga. A vágat végén található fal mesterségesen építettnek tűnik, mögötte minden bizonnyal üreg van, ezt igazolta a Soproni Geodéziai és Geofizikai Intézet segítségével elvégzett radarozás is.

– Próbafúrásokat is végeztünk, háromból kettő igazolta a föltevésünket – mondta érdeklődésünkre Lánszki Imre. Egy eltömedékelt bányatér lehet a fal mögött, kérdés, hogy rejt-e még valamit az egykori kőkinyerő hely.

Lánszki Imre még valamire felhívja a figyelmünket, és ez bizony zavarba ejtő. Wass Albert Válogatott magyar mondák és népmesék című kötetében szerepel egy írás Attila temetéséről. A könyv illusztrációit – mivel a nagy erdélyi írófejedelem 1971-ben, már amerikai emigrációjában jelentette meg népi emlékezetünk kincseit feldolgozó gyűjteményét – egy amerikai grafikus rajzolta. Megdöbbentő módon az Attila temetéséhez készített rajz tökéletesen megegyezik a pilisi vágattal, amelynek oldalfalait is kikövezték. És amelyben feltételezések szerint egykor forrásvíz csordogált a közeli Sicambria, azaz Ősbuda felé. Ha valóban így volt, akkor a víz elrekesztésével, megduzzasztásával könnyen elönthették vele a vágat vége mögött rejtőző üreget. A Mór József festőművész, grafikus által által az 1940-es években készített Attila temetése című linómetszet is meghökkentő hűséggel adja vissza a Lánszki Imre által kutatott területet. Bizonyosságot persze csak a fal áttörése és az üreg szakavatott átkutatása adhat majd.

Bárhol van, köztünk él

A Magyarságkutató Intézet szerint vitathatatlan, hogy Attila király álmában, orrvérzéstől halt meg. A számos tudományterületet integráló tudományos műhely álláspontja szerint Attila király temetésének Jordanes-féle leírása is helytálló, de az azt övező legendák részint annak félreértéséből, részint népmondákkal való kibővüléséből származnak, ugyanis nem hármas koporsóba zárták, hanem hármas, arannyal, ezüsttel és vassal kivarrt szemfödéllel takarták le, amint ma is szokás fémmaszkkal kivarrt szemfödelet teríteni a halottakra egyes nomád népeknél. A folyómederbe temetés viszont teljes egészében legenda a Magyarságkutató Intézet szerint is, Attilát valójában elföldelték, szándékosan jeltelen sírba, valószínűleg a királyi székhely közelében, mert ha távolabbra vitték volna a nagy hun uralkodó holttestét, annak emléke fennmarad. Priszkosz rétortól, a hun királyi udvarról számos fontos leírást közlő bizánci krónikástól tudjuk, hogy ő maga dél felől érkezve a Dunától számítva öt folyón kelt át. A legtöbb kutató ezért arra a következtetésre jut a Magyarságkutató Intézet tájékoztatása szerint, hogy az említett királyi székhely valahol a Maros folyó táján lehetett az Alföldön.

Mint látható, több lehetséges helyszín is él a népi emlékezetben és a tudományos feltételezésekben Attila sírjának hollétét illetően. Az elmúlt százötven évben itt is, ott is megtalálni vélték már a hun király sírját. Ez azt bizonyítja, hogy emléke ma is eleven a magyarságban, történelmi alakja fontos az utókornak, vélt megtalálása büszkeséggel tölti el az adott térséget. Vagyis Attila a magyarok lelkében, gondolatvilágában ma is él.

Isten kardja a mi kezünkben! című összeállításunk további cikkei ide kattintva olvashatók. Alább belelapozhatnak a mellékletbe.